Kedves Testvéreim a Püspöki és a Papi rendben, Krisztusban Kedves Testvérek!

1. „Ha gyűlöl majd benneteket a világ, gondoljatok arra, hogy engem előbb gyűlölt, mint titeket. Ha a világból valók volnátok, mint övéit szeretne benneteket a világ.” (Jn 15, 18-19) – mondja Jézus tanítványainak a mai evangéliumban. De azt is hozzáteszi: „Ha az én tanításomat megtartják, a tieteket is megtartják" (Jn 15,20). Az evangéliumnak ezeket a szavait Szent Adalbert prágai püspöknek és vértanúnak az ünnepén olvassa az Egyház. Poroszország és sok más európai régió hithirdetőjeként és apostolaként tiszteljük őt. Eredeti neve Vojtech volt, ami régi szláv nyelven azt jelentette: „a hadsereg segítsége”. Ő maga azonban megváltoztatta a nevét és felvette annak a híres magdeburgi érseknek a nevét, aki a bérmálás szentségében részesítette őt. Magdeburgi Adalbert is nagy misszionárius egyéniség volt. Amikor Olga orosz hercegnő Konstantinápolyban keresztény hitre tért, Ottó császártól kért misszionáriusokat hazája számára. Őket vezette ez az idősebb Adalbert. A misszionáriusokat azonban küldetésük helyén megtámadták és legyilkolták, egyedül Adalbert maradt életben. Szolgálatának kiteljesedését azután magdeburgi érsekként érte el. Ő temette Nagy Ottó császárt 973-ban, majd 981-ben maga is az örökkévalóságban költözött. Mivel a mi Szent Adalbertünk, a prágai püspök Magdeburgban tanult, személyesen is megismerte a püspököt, és csak az ő halálának az évében, 981-ben hagyta el a német várost. 983-ban pedig Prága püspöke lett. Tudjuk, a középkorban a nagy folyók kötötték össze a népeket, ezek voltak a közlekedés legfőbb útjai. Prágából az Elbán úgy lehet eljutni Magdeburgba, mint Passauból Esztergomba a Dunán. Az Egyház útja pedig akkor is – mint mindig – az ember útja volt.

Szent Adalbert prágai püspök néhány évvel később azonban le akart mondani székéről, Rómába ment, ahol az Aventinuson élt a Szent Bonifác és Alexius monostorban. A pápa kérésére Adalbert visszatért hazájába. Később újra Rómába távozott, majd 996-ban ismét haza indult, de a prágaiak nem fogadták, sőt rokonait is legyilkolták. A püspök ezután Vitéz Boleszláv udvarában, Lengyelországban talált menedéket. A magyar történetírást biztos tényként említi, hogy Szent Adalbert Esztergomban is időzött, a fejedelmi udvarban és Szent Istvánnal igen jó személyes kapcsolatba került. Mi sem bizonyítja ezt jobban, mint az, hogy az első esztergomi székesegyházat 1006-ban már Szent Adalbert tiszteletére szentelték. Friss volt még ekkor Adalbert vértanúságának a híre, hiszen 997. április 23-án szenvedte el a vértanúhalált. Ma egyként tisztelik őt németek, csehek, lengyelek, magyarok és Róma város keresztényei is.

Esztergommal való szoros kapcsolatának emléke a velencei történeti hagyományban is fennmaradt. Egyes szerzők egyenesen Prága és Esztergom közötti kezdeti perszonálunióról beszélnek. Annyi mindenesetre tény, hogy Esztergom első érsekei szláv szerzetesek voltak, akik Szent Adalbert közvetlen munkatársai közül kerültek ki.

2. Mély hát a történelem kútja, népeket köt össze a keresztény hit öröme és a Krisztusról szóló tanúságtétel. Ha a mai evangéliumban Krisztus tanítványai és a világ viszonyáról hallunk, eszünkbe ötlik sok mai helyzet és megnyilatkozás. Sokszor érthetetlen elfogultsággal, gyűlölettel találja magát szemben a keresztény ember. Máskor a társadalom elvárásokat fogalmaz meg a hívő közösségek és az egyházak irányában.

Sokan vallási fundamentalizmusról beszélnek és úgy tartják, hogy minden igazán komolyan megélt hit fenyegeti az emberek közötti békét, türelmetlenség és erőszak forrása. Ugyanakkor egy ilyen általánosítás éppenséggel a vallásos hit elleni elvakult, türelmetlen szemlélet kifejeződése is lehet. Mások azt várják minden vallástól, hogy szép egyetértésben főként ugyanazt hirdessék, amit a közvélemény amúgy is általában elfogad. Ekkor azonban elvész minden közösség azonossága, sőt a keresztény embernek eszébe jut Jézus figyelmeztetése, hogy a világban élünk, de nem vagyunk ebből a világból. Számunkra a norma Jézus Krisztus személye.

De Egyházunk a mai bonyolult világban is tisztán hirdeti a krisztusi örökséget. Már a II. Vatikáni Zsinat leszögezte a vallásszabadságról szóló nyilatkozatában, hogy a világi hatalomnak nem azért nem szabad egy világnézetre vagy vallásra kényszerítenie az állampolgárokat, mert hit dolgában amúgy sincs objektív igazság, hanem ellenkezőleg, éppen azért, mert ilyen igazság létezik, de Istennek az az akarata, hogy minden ember méltósággal, szabadon keresse és fogadja el ezt az igazságot. Tehát a türelmesség és együttműködés meg az igazságról való őszinte meggyőződés egyszerre kell, hogy jellemezze a hívő ember magatartását. Egy új szociológiai tanulmány kimutatta, hogy a vallásukat rendszeresen gyakorló, hívő emberek türelmesebbek az átlagnál és készségesebbek a munkában és az együttműködésben. Bár valóban ezt erősítené meg mindennapi életünk is!

3. Az evangéliumban Jézus azt a súlyos mondatot is kimondja, hogy tanítványainak is úgy fognak hinni, ahogy neki hittek. Jézust ugyan meggyilkolták, de hite mindmáig ott él az emberek szívében. Szent Adalbert püspök vértanúhalált halt, méghozzá éppen a hit hirdetése közben. Ez lehetett az elutasítás legnagyobb jele. De missziós munkája eredményt is hozott, maradandó eredményt, mely Közép-Európa népeinek szívében máig él, ezért ünnepeljük ma itt az ő mennyei születésnapját.

A hitben való szolidaritásnak szép alkalma, ha szomszédos országok püspökei találkoznak egymással. Ezért olyan nagy öröm, hogy ma az Osztrák Püspöki Kar tagjait fogadhatjuk itt, Esztergomban. A bécsi városmisszió óta újra erősebben érezzük, hogy szolidárisnak kell lennünk egymással a misszió területén, közösen is keresnünk kell a választ korunk nagy hitbeli és erkölcsi kihívásaira. Ehhez kérjük Szent Adalbert vértanú püspök közbenjárását valamennyiünk számára! Amen.

Nyomtatóbarát változat