A szülőföld, a Nagybecskereki Egyházmegye is több pappal képviseltette magát. A Bánát új püspöke, Német László meleg hangú üzenetét Tice Jenő, a nagybecskereki székesegyház plébánosa olvasta fel. Márfi Gyula veszprémi érsek pedig, aki személyesen nem tudott jelen lenni a szép ünnepen, a következő gondolatokkal méltatta egyházmegyéje nesztorának, az ország második legidősebb papjának életútját:

A kor nem érdem, írta valamikor a protestáns hittudós, Adolf Harnack. Ezzel én már fiatal pap koromban sem értettem egyet, ma még kevésbé. Jung József atya esetében a magas kor igenis karizma, mert a Szentlélek ereje hozzájárul az évek számához, képessé téve az idős testvért, hogy tanúságot tegyen soha nem lankadó hitéről, Istenbe vetett bizalmáról, Istenre és az általa teremtett létezőkre kiáradó szeretetéről.

Hetvenöt év az Úrnak és az Úr nyájának szolgálatában: csodálattal és hálával tölti el mindazokat, akik őt megismerhették, köztük engem is. Nem találkoztam emberrel, aki Jung atyát ne szerette volna. Magam is többször megcsodáltam életerejét, megőrzött intelligenciáját, tudását, szellemi frissességét, szelíd humorát, mélységes alázatát és önzetlen, segítőkész szeretetét.

Pedig élete nem volt gondtalan, sőt nagyon is viharokkal terhelt. Egy ilyen vihar sodorta a második világháború után Jugoszláviából, a Nagybecskereki Egyházmegyéből a veszprémibe. Sose került olyan beosztásba, amilyent képességei alapján megérdemelt volna, mégsem állt be azok közé, akik folyton keseregnek és elégedetlenkednek, mert ún. kis helyen is tudott naggyá lenni.

1998 óta őrzi „a veszprémi érsekség legidősebb papja” címet, de nemcsak korban emelkedik ki közülünk, hanem érdemekben is. Mégsem vált soha elbizakodottá, mert tudta, hogy mindent a jó Istennek köszönhet.

Nyomtatóbarát változat