Alamizsna helyett igazságosságot – avagy hogyan kell megváltoztatnunk a világkereskedelmet

Az ENSZ közgyűlése az ezredfordulón nagyszabású célokat hirdetett meg a szegénység visszaszorítására és a harmadik világ fejlődésének elősegítésére. A 2001 őszi közgyűlésen a tagállamok elhatározták, hogy a szegények és éhezők arányszámát (az 1990-es adatokból kiindulva) 2015-ig megfelezik. A Millenniumi Fejlesztési Célok dokumentuma ezen kívül előirányozza az oktatás és az egészségügyi ellátás elérhetőségének javítását, valamint a fejlődést elősegítő globális partnerség kialakítását. Az eredmények sajnos nagyon kiábrándítóak. Ma is több mint egymilliárd ember él a társadalmi kirekesztettség állapotában kevesebb mint napi 1 dollárból. Mára már világos, hogy nem várható a kitűzött célok teljesülése.

Az ENSZ programja összecseng az Egyház társadalmi tanításainak törekvéseivel, különösen az 1967-es Populorum progressio (Népek fejlődése) pápai enciklika üzenetével. Az Egyház szerint a fejlődés kiindulópontja, hordozója és célja kivétel nélkül minden ember – testi, szellemi és lelki mivoltát is beleértve. A fejlődés tehát az Egyház szemében nemcsak gazdasági felemelkedés, hanem kulturális, erkölcsi és spirituális is. A szegénység visszaszorításának alapja az ország belső fejlődése. Ezt kell elősegítenie a nemzetközi közösségnek. A nyilatkozat szerint a nemzetközi fejlesztési stratégiáknak az ember valóságos szükségleteiből kellene kiindulnia és a szegények önsegítő képességének kibontakoztatását mozgósítania. A szegény országokat támogató programok fejlődésbarát szerkezeti reformok nélkül csak alamizsnának tekinthetők.

A világkereskedelem jelenlegi struktúrája nem felel meg az igazságosság követelményének. A csereigazságosság elvének érvényesülését gátolja a szubvenciós verseny, valamint a szegény országokra gyakorolt nyomás, hogy nyissák meg piacaikat. Az eljárási igazságosság elve sérül a gyenge alkuerejű szegény országok és a döntésalakító nagyhatalmak közötti nemzetközi tárgyalásokban, szabályozási folyamatokban. Különösen az adhat okot aggodalomra, hogy a korábban főként állami kézben lévő közszolgáltatások, pl. a víz, az energia, az oktatási, és az egészségügyi ágazatok piacának megnyitása és magánosítása a szegénység miatti kedvezőtlen nyereségkilátások nyomán növelheti az ellátási nehézségeket.

Nyilvánvaló, hogy a szegényebb országok sokoldalú nemzetközi szabályozási rendszerre szorulnak, amely az igazságosság elvének megfelelően lehetővé teszi a kivételes bánásmód alkalmazását a szegényebb országokkal szemben, s azok bevonását a világkereskedelmi szervezet döntéshozatali folyamataiba, továbbá elősegíti a fejlődő országok adósságproblémájának rendezését.

Iustitia et Pax Bizottság

A nyilatkozat teljes szövege itt olvasható

Nyomtatóbarát változat