English version Italiano magyar változat
nyil Nyitólap
nyil Püspökök
nyil Katolikus Lexikon
nyil Könyvtár

Ajánló
Családjaink.hu
Eucharisztikus Kongresszus
Katolikus Karitász
Liturgia.hu
Magyar Kurír
Új Ember
Vatikáni Rádió
Szent István Rádió, Eger
Mária Rádió
nyil Katolikus média bővebben





Erdő Péter bíboros köszöntő szavai a Szent Erzsébet rózsája-díj átadásakor
2012. november 19., hétfő 09:51

Elhangzott november 18-án, a Duna Palotában, a díjátadó ünnepségen.

Szent Erzsébet ünnepén minden évben a segítő szeretet kötelességére és csodálatos hatásaira emlékezünk. Annak a Jézus Krisztusnak vagyunk a tanítványai, aki az Ószövetség gazdag örökségéből főparancsként állította elénk, hogy Istent teljes szívünkből, teljes lelkünkből és minden erőnkből szeressük, embertársainkat pedig, mint önmagunkat. Istent minden erőből szeretni azt jelenti, hogy minden képességünkkel, minden adottságunkkal, történelmi és társadalmi lehetőségünkkel, és így akár összes anyagi javainkkal is viszontszeretjük őt. Ezért állítja elénk példaképül Jézus a szegény asszonyt, aki két fillért dob a jeruzsálemi templom perselyébe, az a szegény asszony ugyanis ezzel odaadta minden vagyonát. Hasonlóan Illés prófétáról is azt olvassuk, hogy lángost kér a száreptai özvegyasszonytól, aki aztán a nagy szárazság idején utolsó maradék lisztjéből és olajából vendégeli meg a prófétát. Isten erre a nagylelkűségre csodával válaszol. Azzal áldja meg az asszonyt és fiát, hogy nem fogy el az élelmük, amíg a nagy éhínség véget nem ér.

De ebben a két esetben az Istent viszontszerető ember szinte közvetlenül a Mindenhatónak próbál adni valamit. Akár az istentisztelet költségeihez járul hozzá, akár a Magasságbeli üzenetét hozó prófétát segíti.

Jézus azonban különös erővel állítja elénk az embertársi szeretet útját. Ezen az ösvényen járva magának Istennek tudunk ajándékot adni. „Amit egynek cselekedtetek a legkisebbek közük, nekem tettétek” – mondja majd a végítéletkor, amikor az Örök Bíró mérlegre helyezi minden ember életét. Ezzel az abszolút odaadással kell hát fordulnunk rászoruló embertársaink felé. Szép és helyes gondolat ugyanis, hogy megosztjuk az emberekkel, amivel rendelkezünk, magunk is lemondunk valamiről, hogy másoknak is meglegyen, ami a legszükségesebb. De ha segítő szeretetünk a másik emberen keresztül az Isten felé irányul, ha neki szól az adományunk és a segítségünk, a türelmünk és a jó szavunk, amivel idősek, betegek, rászorulók felé fordulunk, akkor helye van a radikális önfeláldozásnak is. Istent ugyanis teljes erőből kell szeretnünk. Ezért mondhatjuk el, hogy az önfeláldozó, önmagát elégető szeretet nagy szentjei valódi példaképek lehetnek a számunkra. Szent Erzsébet, aki 24 éves korára eladakozta a fejedelmi pozícióját, az összes javait, sőt, az egészségét is, többet adott, mint ami kötelező vagy elvárható. Ő valóban Krisztust látta meg a betegekben és a koldusokban.

Mai világunkban megint csak az ember szokott lemaradni az élet országútjának peremén. Az ember látszik felesleges tehertételnek. Az emberrel kapcsolatos kiadások látszanak fényűzésnek a válsággal küzdő gazdasági világ számára, pedig az embert nevelni, oktatni, segíteni öregségében, betegségében nem fényűzés, hanem egyfelől a méltányosság és az igazságosság követelménye, másfelől - amikor a feladat erőinket meghaladja - meghívás is lehet ez az odaadó szolgálat az önmagunkat elemésztő szeretetre.

Ha Szent Erzsébet világhírű lett a maga korában, ha Boldog Kalkuttai Teréz Anyát nemzetiségre és vallásra való tekintet nélkül tisztelte az egész világ, akkor megérezhetjük, hogy ebben a hősies szeretetben isteni szikra ragyog fel előttünk. Mert ilyen szeretet csak Istennek jár, akitől a létünket kapjuk, aki személyesen meghív bennünket, hogy a földi élet határain túl örökre boldogok legyünk.

Messze van ez a magas eszmény a költségvetési nehézségekkel küzdő szociális intézmények nehéz illatú folyosóitól vagy a hajléktalanok világától? Nincs messze. Ott ragyog az élet éjszakájának közepén is, azért, hogy a szeretet és a kegyelem erejével minden embert megvilágítson.

Ezt a lángot őrizzük és ápoljuk. Ezt a tüzet tartjuk életben a hétköznapi emberi segítség számtalan területén, ebben adnak példát nekünk azok, akik a Szent Erzsébet Rózsája Kitüntetést kiérdemlik. Az ő életük hétköznapi helytállásában Isten ereje mutatkozik meg. Ezzel a tisztelettel és szeretettel gratulálunk a Szent Erzsébet Rózsája Díj új kitüntetettjének, és kívánjuk személyére és munkájára Isten áldását!

Magyar Kurír








Napi evangelium
Példát adtam nektek, hogy amit én tettem, ti is tegyétek meg.
  Jn 13,1-15

>>> Napi evangélium
Eseménynaptár


PPKE



Legyen a kezdőlapom!      Mozgó ünnepek 2021-ig (pdf)       Mobil változat       RSS       Impresszum