A II. Vatikáni Zsinat Nostra Aetate kezdetű, a katolikus Egyház és más vallások viszonyáról szóló dokumentumáról szóló tudományos konferencia délutáni szessziójában elsőként Fodor György egyetemi tanár tartott előadást a katolikus–zsidó–iszlám párbeszédről. Hangsúlyozta, mivel párbeszédet igazán két fél tud folytatni, külön-külön beszél a katolikus–zsidó, majd a katolikus–iszlám párbeszédről. A katolikus–zsidó párbeszédben még a Nostra Aetate dokumentum megszületése előtt mérföldkövet jelentett a két vallás közti párbeszédre hivatott pápai bizottság felállítása. A dokumentum kiadását követően fontos állomás volt 2005 szeptemberében a Pápai Gergely Egyetemen rendezett tanácskozás, amely a Nostra Aetate vallásközi kapcsolatokra gyakorolt hatását vizsgálta. Ezen megállapították, hogy minden kontinensen rendeztek vallásközi találkozókat, II. János Pál pápa elmélyítette a zsidókkal való kapcsolatot, bilaterális egyezmények születtek és megerősödött a közös tudományos tevékenység is. Fontos következtetés volt, hogy a párbeszédet tovább kell mélyíteni.

A Szentszék által kiadott hivatalos dokumentumok tanúsítják, hogy az Egyház a másik fél hittételeinek és a vallásszabadság tiszteletének irányelvei mentén haladt. Fontos lett továbbá az imádságban, elmélkedésben való találkozás Isten színe előtt, amelyhez alázat és bátorság szükséges.

Az iszlámmal folytatott párbeszéd bonyolultabb – állapította meg az előadó. – Egyrészt nincs meg az a kontinuitás, amely az Ó- és az Újszövetséget egybeköti, másrészt az iszlámon belül is ellentétek feszülnek, nincs közös tanítóhivatal. Ugyanakkor nagyon fontos az, amit egy közel-keleti nuncius megfogalmazott: „Nem mondhatunk le a szeretet dialógusáról!”

Fodor György felvetette a kérdést, vajon nem egyoldalú-e az iszlámmal folytatott párbeszéd, majd II. János Pál szavaival válaszolt a dilemmára: „az Egyháznak Jézus tanítása alapján ezt kell tennie”, még ha aszimmetrikus is a közeledés.

A teljes cikk itt olvasható.

Magyar Kurír 

Nyomtatóbarát változat