A latin nyelven bemutatott szentmisén az évközi 27. vasárnap olvasmányai hangzottak el különféle nyelveken. Elhangzott Máté evangéliumának 21. fejezetéből  a gyilkos és hűséges szőlőmunkásokról szóló példabeszéd, amelyben Jézus visszautal Izajásnak az Úr szőlőjéről, Izraelről mondott énekére (a szentmise olvasmányára). A Szentatya az Úr szőlőjéről, Izraelről, a választott népéről szóló ó- és újszövetségi allegóriákat fejtette ki rövid olasz nyelvű homíliájában, amelynek teljes szövegét a Vatikáni Rádió magyar nyelvű portálja közölte:

Ma Izajás próféta és az evangélium az Úr szőlőjének jelképét tárja elénk. Az Úr szőlője Isten álma, elgondolása. Egész szeretetével művelte, amint egy szőlősgazda műveli szőlőskertjét. A szőlő megművelése sok gondoskodást igényel. Isten álma a népe: ő ültette, gondozta türelmes és hűséges szeretettel, hogy szent népe legyen, olyan nép, amely az igazságosság bő gyümölcseit termi. De Isten álma mind az ószövetségi jövendölésben, mind Jézus példabeszédében meghiúsul. Izajás azt mondja, hogy a nemes ültetvény savanyú vadszőlőt termett (Iz 5,2.4), pedig Isten „azt várta, hogy igaz tetteket vigyen végbe, s lám véres gaztetteket követnek el, azt várta, hogy igazság terem náluk, de csak jajkiáltás hallik és siralom” (Iz 5,7). Az evangéliumban pedig a szőlőművesek teszik tönkre az Úr tervét, szőlőjét: nem végzik munkájukat, hanem csak a saját érdekeikre figyelnek.

Jézus példabeszédében a főpapokhoz és a nép véneihez fordul, vagyis a bölcsekhez, az uralkodó osztályhoz. Isten különleges módon rájuk bízta álmát, vagyis a népét: hogy műveljék, gondozzák, védelmezzék a vadállatoktól. Ez a nép vezetőinek a feladata: művelni a szőlőt szabadsággal, kreativitással és szorgalommal. De – ahogy Jézus mondja – a szőlőmunkások hatalmukba kerítették a szőlőt: birtoklásvágyukkal és gőgjükkel kényük-kedvük szerint bántak vele, és így meghiúsították Istennek a választott népére vonatkozó tervét.

A birtoklás vágyának kísértése mindig jelen van. Erről szól Ezekiel nagy jövendölése a pásztorokról (vö. 34. fej.), amelyet Szent Ágoston kommentált egy híres beszédében. A pénz és a hatalom éhsége. Hogy ezt a vágyukat kielégítsék, a rossz pásztorok elviselhetetlen terheket raktak a nép vállára, miközben ők a kisujjukat sem mozdították (vö. Mt 23, 4).

Mi is, püspökök – folytatta vasárnapi homíliáját Ferenc pápa – arra kaptunk meghívást, hogy dolgozzunk az Úr szőlőjében. A szinódusi összejövetel nem arra szolgál, hogy szép és eredeti gondolatokat vitassunk meg, vagy megmutassuk, ki az okosabb…, hanem arra, hogy jobban műveljük és őrizzük az Úr szőlőjét, együttműködjünk álma, s népére vonatkozó szeretetterve megvalósításában. Ez alkalommal az Úr azt kéri, hogy vegyük gondjainkba a családot, amely a kezdetektől fogva lényeges része az emberiségre vonatkozó szeretettervének.

Mindnyájan bűnösök vagyunk, mi is kísértésbe eshetünk, hogy hatalmunkba kerítsük szőlőjét. A birtoklás vágya sohasem hiányzik belőlünk, emberi lényekből. Isten álmát mindig akadályozza egyes szolgáinak birtoklásvágya. Meghiúsíthatjuk Isten álmát, ha nem hagyjuk, hogy a Szentlélek vezessen bennünket. A Szentlélek adja nekünk a bölcsességet – amely több, mint a tudomány –, hogy nagylelkűen dolgozzunk, igazi szabadsággal és alázatos kreativitással.

Szinódusi testvéreim! Hogy jól műveljük és őrizzük a szőlőt, ahhoz arra van szükségünk, hogy szívünket és szellemünket őrizze meg Jézus Krisztusban „Isten békéje, amely meghalad minden értelmet”. Így gondolataink és terveink Isten álmával összhangban lesznek: hogy szent népet neveljenek neki, amely hozzá tartozik és megtermi Isten országa gyümölcsét (vö. Mt 21, 43) – zárta homíliáját Ferenc pápa a vasárnapi olvasmányra, a Filippieknek írt levél verseire utalva.

Fotó: Esztergom-Budapesti Főegyházmegye

Magyar Kurír 

Nyomtatóbarát változat