English version Italiano magyar változat
nyil Nyitólap
nyil Püspökök
nyil Katolikus Lexikon
nyil Könyvtár

Ajánló
Családjaink.hu
Eucharisztikus Kongresszus
Katolikus Karitász
Liturgia.hu
Magyar Kurír
Új Ember
Vatikáni Rádió
Szent István Rádió, Eger
Mária Rádió
nyil Katolikus média bővebben





Erdő Péter bíboros Velencében
2006. április 27., csütörtök 09:44

Erdő Péter bíboros szentmisét mutatott be április 25-én, Szent Márk evangélista ünnepén a velencei Szent Márk-székesegyházban. Velence védőszentjének ünnepén a szentmisén részt vett Angelo Scola bíboros, velencei pátriárka és Marco Cé bíboros, a város nyugalmazott pátriárkája is.

Angelo Scola velencei pátriárka köszöntőjében kitért arra, milyen szoros történelmi és kulturális kapcsolatok kötik Velence egyházát és valóságát a magyar egyházhoz és nemzethez. Szólt a megújuló velencei egyházi életről is, külön kiemelve a Studium Generale Marcianum pedagógiai–akadémiai programját.

„Az Ön hazájának jelen történelmére súlyos teherként nehezedik a megvalósult kommunizmus egyik legfájdalmasabb formája” – fogalmazott Scola. Erdő Péter és II. Alekszij levélváltására utalva megjegyezte: „ez kiemelkedő tanúbizonysága a kiengesztelődés építő erejének.” „Ma azonban Magyarországra – ahogyan Európa többi részére is – ránehezedik a pragmatikus és fogyasztói rendetlen szabadosság miatti rossz érzés, amelynek egyik jellemzője az arra való képtelenség, hogy a személy, a köztes testületek és minden nép alapvető jogainak tiszteletben tartását a piac törvényeivel, illetve annak kiegyensúlyozott és szolidáris fejlődésével összeegyeztessék” – mondta Angelo Scola bíboros.

Erdő Péter bíboros homíliájában végigtekintett a velencei–magyar kapcsolatok alakulásán. „Ez a közös történelem nem volt mentes háborúktól és ellentétektől, mindenekelőtt a dalmát tengerpart birtoklásával kapcsolatban, de gazdag volt együttműködésben. A velencei szerzetesek fontos szerepet játszottak már a magyar nép keresztény hitre térítésében is, főként Szent Gellért püspök, aki éppen Budapest városának területén nyerte el a vértanúság koronáját, s ez adta a nevét a Gellért-hegynek, városunk egyik szimbólumának. Amikor az egyház Szent Benedekre, Szent Cirillre és Metódra mint Európa nagy védőszentjeire emlékezik, a magyaroknak mindig eszükbe jut szent Gellért alakja, aki a keresztény misszió egyetemes hivatásában össze tudta kötni a földrész különböző népeit, vérével pecsételve meg ezt a testvériséget.”

Velence és Magyarország kapcsolatainak egy másik szimbóluma „az ország második keresztény királya, Szent István közvetlen utóda, Orseolo Péter volt. Tragikus és feledhetetlen személyiség, aki megpróbálta újra föllendíteni országunk nyugati fejlődését, nem számolt azonban eléggé a nép valós helyzetével, s ez polgárháborút váltott ki. A sok kulturális kölcsönhatás közül még egy apró mozzanat a magyar korona jogi-alkotmányos felfogása, amely a jogtörténet szakértői szerint késő középkori velencei előzményekre vezethető vissza” – mondta a bíboros.

Erdő Péter megemlékezett arról is, hogy „miközben Velence a védőszentjét, addig Olaszország a felszabadulásának emlékét ünnepli, s azokat a nagy értékeket, amelyek alkotmányos törvényének és a modern Európa számos alkotmányának alapjait képezik. A szabadság ugyanis az emberi személy méltóságának alapvető aspektusa. A keresztény tanúságtétel egyik legkényesebb feladata mai világunkban éppen az, hogy jól értsük és éljük meg a szabadságot. A szabadság ugyanis nem pusztán negatív fogalom, hanem mindig az igazsághoz kapcsolódik, a dolgok valóságához, a személyes és közösségi életünk értékeihez. A szabadság helyes értelmezése manapság egyházunk társadalmi tanításának egyik fő témája lett.”

A nap evangéliumáról szólva elmondta: „Szent Márk evangéliumának záró szakaszában Jézus mennybemenetelének történetét hallottuk. Az Úr elbúcsúzik tanítványaitól, rájuk bízva az egyetemes küldetést: hirdessék az evangéliumot s kereszteljék meg a hívőket, hogy üdvözüljenek. Ezt az üdvösséget csodák fogják kísérni és tanúsítani. A hívők ördögöket űznek ki, új nyelveken beszélnek, kígyókat vesznek a kezükbe, meggyógyítják a betegeket. Mindezek a csodák szabadítást fejeznek ki: szabadítást a gonosz hatalmából, amely olykor mintha egész emberi közösségeket fedne el; szabadulást az elszigeteltségből, a másik nyelvének, gondolatának megértésén keresztül; szabadulást a betegségből; s végül a haláltól is, csatlakozva Jézushoz, aki feltámadt, és emberségében is fölemeltetett a mennybe, a Szentháromság életének dicsőségébe.”

Rámutatott: „a hitetlenek elleni fenyegetést – aki hisz és megkeresztelkedik, üdvözül, de aki nem hisz, az elkárhozik – helyes összefüggésében kell értenünk. Jézus nem azt mondja ugyanis, hogy aki nem keresztelkedik meg, az kárhozzon el, hanem pusztán azt, hogy azokat ítélik el, akik elutasítják a hitet.” A bíboros a keresztséggel kapcsolatban, amely „tényleges alakjában vagy legalább vágy formájában szükséges az üdvösséghez” emlékeztetett a XX. század derekán sokat feszegetett vágykeresztség kérdésére, s a II. Vatikáni Zsinatnak a nem keresztényekkel kapcsolatos tanítására, amely szerint „az üdvösség terve átöleli azokat is, akik elismerik a Teremtőt … Akik ugyanis Krisztus evangéliumát és az ő egyházát önhibájukon kívül nem ismerik, de őszinte szívvel keresik Istent, és a kegyelem hatására teljesítik a lelkiismeretük szavában fölismert akaratát, elnyerhetik az örök üdvösséget” – idézte a bíboros a Lumen Gentium zsinati konstitúciót, majd hozzátette: „Csodálatos elismerése ez az emberi lelkiismeret méltóságának, amely valódi szabadságot kell, hogy élvezzen. Nem azért, mintha ez lenne az egyetlen vagy végső szabálya magatartásunknak, hanem azért, mert ez az a képességünk, amely közvetíti számunkra a valóság és az igazság üzenetét, s így összekapcsol Isten akaratával. ’A lelkiismeretnek vannak jogai, mert vannak kötelességei is’” – idézte John Henry Newman bíboros szavait Erdő Péter.

Végezetül pedig a missziós küldetésről beszélt, amelyet Krisztus a tanítványokra bízott mennybemenetele előtt. A bíboros II. János Pál definícióját idézte: a misszió „megnyílni Krisztus szeretetére az igazi felszabadulásban. Őbenne és egyedül Őbenne szabadulunk meg minden elidegenedéstől és eltévelyedéstől, a bűn és a halál hatalma alá vetett rabszolgaságtól. Krisztus valóban ’a mi békességünk’, és ’Krisztus szeretete ösztönöz minket’, amely a mi életünknek értelmet és örömet ad.”

„Le kell győzni az élet nagy kérdéseivel szembeni beletörődöttséget és érdektelenséget, s vissza kell találnunk az első keresztények, az apostolok nemzedékének öröméhez és frissességéhez” – zárta szentbeszédét a bíboros.

Magyar Kurír/katolikus.hu








Napi evangelium
Beteljesedett!
  Jn 19,12-42

>>> Napi evangélium
Eseménynaptár


PPKE



Legyen a kezdőlapom!      Mozgó ünnepek 2021-ig (pdf)       Mobil változat       RSS       Impresszum