A kitüntetéssel a konferencia tiszteletét és köszönetét kívánta kifejezni azért a sok éves munkáért, amelyet Varga Péter az ifjúság nevelésért tesz. 1989 óta szerkeszti a Zászlónk című lapot, amely nem egyszer csupán az ő áldozatos munkájának, anyagi hozzájárulásának köszönhette fennmaradását. A Regnum Marianum közösségben is aktív szerepet vállal, szívügyének tekinti a kiscsoportos nevelés különböző formáit és táborok szervezését. Elismert és szeretett személyiség a kisközösségi, plébániai ifjúsági körökben, és a határontúli magyar fiatalok közt egyaránt.

Varga Péter 1948-ban született Budapesten. A Pannonhalmi Bencés Gimnáziumban érettségizett, majd villamos üzemmérnökként szerzett diplomát. Később elvégezte a teológia és a könyvtár szakot is. Munkatársa volt a Szilikátipari Központi Kutató- és Tervező Intézetnek, az Állami Biztonsági- és Biztonságtechnikai Felügyeletének – ahol a Paksi Atomerőmű biztonságtechnikáját felügyelte, és az Országos Műszaki Információs Központ és Könyvtárnak. 1967-től tagja a Regnum Marianum közösségének. A hetvenes évek első felétől aktívan részt vesz a fiatalok kiscsoportos nevelésében, 1982-2002 között a közösség vezetőképzőjét, a „Patkolót” irányította, emellett az azonos korosztályba tartózó kisközösségeket összefogó „rétegek” egyikét is vezette. 2001-ben a II. Regnumi Nagytábor egyik fő szervezője. Nevéhez fűződik a Regnum Marianum belső lapjának, a Galambnak az indítása, szerkesztése.
Az Országos Lelkipásztori Intézet 1989 őszén felkéri a Zászlónk című katolikus diáklap főszerkesztői posztjára, amelyet a mai napig betölt.
Az 1970-es évek második felétől tart előadásokat a párválasztás, párkapcsolat, szerelem, szexualitás témakörében. A kezdetben csak a regnumi közösségeknek tartott ún. „Spielhóznik” idővel – szájhagyomány útján – az egész Kárpát-medencében elterjedtek. Ezek anyagából 2002-ben összeállította a Spielhózni című könyvet.


Puskás László a krakkói Isteni Irgalmaság-bazilikában található magyar kápolna mozaiksorának elkészítéséért kapott kitüntetést. Ez a maga nemében páratlan alkotás a teljes magyar történelmet felölelve jeleníti meg szentjeinket, beleértve közelmúltunk hősi életű alakjait is. A Communio Sanctorum kápolna gazdagítja a Magyar Katolikus Egyházat, valamint tovább erősíti a lengyel és a magyar nép közötti barátságot.

Puskás László 1941. február 22-én született Ungváron. Édesapját, Puskás László görögkatolikus áldozópapot 1949-ben 25 év börtönre ítélték, ebből 7 évet töltött kazahsztáni rézbányában.
Puskás László a Lvovi Képzőművészeti Főiskolán végezte tanulmányait, majd a festészeti tanszéken oktatott és aktív művészeti tevékenységet folytatott. Mintegy száz munkája van különböző közgyűjteményekben (Tretyjakov-képtár, Ukrán Nemzeti Múzeum). Számos egyéni kiállítása volt a hajdani Szovjetunióban, Magyarországon és Németországban.
Két évtizede kizárólagosan egyházművészeti feladatokat vállal, falfestményei, mozaikjai, ikonosztázai magyarországi és külföldi (szerbiai, ukrajnai, kanadai, lengyel) templomokban találhatók. Rendszeres meghívottja ukrajnai, magyar- és lengyelországi egyházművészeti és egyháztörténeti tárgyú tudományos konferenciáknak.
1987-ben fejezte be teológiai tanulmányait a Pázmány Péter Teológiai Akadémián, 1993-ban szentelték pappá.
Kezdeményezte Romzsa Tódor munkácsi püspök boldoggá avatását, amire 2001-ben sor került. Ugyancsak posztulátorként dogozik a Munkácsi Görögkatolikus Egyházmegye összes vértanúja című boldoggáavatási ügyben.
1995-től vendégtanárként ikonteológiai előadásokat tart a Lvovi Művészeti Akadémián és ungvári Romzsa Tódor Teológiai Főiskolán.


Dr. Anton Gots kamilliánus szerzetes a rendszerváltozást követően a betegek, az idősek, a rászorulók megsegítése érdekében megszervezte a „Kamilliánus Családokat”. Tíz évvel ezelőtt került sor a nyíregyházi kamilliánus kolostor felszentelésére, amely áldásos magyarországi szolgálatának központja lett. A kitüntetéssel a konferencia nagyrabecsülését kívánja kifejezni azért a sok éves munkáért, amelyet a díjazott az irgalmasság testi és lelki cselekedeteivel tett számos embertársunkért.

P. Dr. Anton Gots 1934-ben született Mosonszentjánoson. Az 1946-os kitelepítéskor a család Ausztriába menekült. Tanulmányait Ausztriában és Németországban végezte, 1959-ben szentelték pappá.
1970-ben alapította és szervezte meg az „Érdemes Élni” nevű egyesületet, majd megalapította Felső-Ausztriában a fogyatékosok faluját, Altenhof-ot. A Linzi Egyházmegyében a betegek lelki gondozásának referense volt.
1995-ben telepedett le Nyíregyházán, ahol kamilliánus kolostort alapított, amely szociális központ lett. Magyarországon, Erdélyben, Vajdaságban, Kárpátalján és Szlovákiában megszervezte a Kamilliánus Családokat. Ezen csoportok tagjai Szent Kamill szellemében betegekkel, szenvedőkkel, rászorulókkal foglalkoznak.

Nyomtatóbarát változat