|
A Magyar Katolikus Püspöki Konferencia nyilatkozata a művi meddővé tételről 2006. június 7., szerda 16:56
A művi meddővé tétel magyar állami szabályozását illetően a közelmúltban változás állt be. Az Alkotmánybíróság 43/2005. (XI. 14.) határozatával 2006. június 30-i hatállyal megsemmisítette azt a korábbi rendelkezést, amely a családtervezési célú művi meddővé tételt csak a 35 évnél idősebb, vagy három vér szerinti gyermekkel rendelkező, cselekvőképes személyek részére tette lehetővé. Az új helyzetre tekintettel kötelességünknek érezzük, hogy ismételten hangsúlyozzuk Egyházunk tanítását erről a kérdésről.
A családtervezési célú művi meddővé tétel már önmagában is súlyos erkölcsi aggályokat vet fel. A keresztény meggyőződés szerint Isten a saját képére és hasonlatosságára teremtette az embert, akinek méltósága megköveteli az élet, az egészség védelmét és tiszteletét. Az embernek ugyanis éppen méltóságánál fogva nincs hatalma arra, hogy tetszése szerint művi meddővé tételt hajtson végre, mivel az emberi test tagjaival másként, mint azok természetes rendeltetésének megfelelő, nem rendelkezhet: azokat puszta szabadságára hivatkozva el nem pusztíthatja, meg nem csonkíthatja, természetes működésükre alkalmatlanná nem teheti, kivéve, ha az egész test egészségéről másként nem lehet gondoskodni, vagy ha valaki önkéntes segítséget nem nyújt mások életének, egészségének megmentésére. Ezért szögezi le a Katolikus Egyház Katekizmusa: „a szigorúan gyógyító jellegű orvosi javallaton kívüli, közvetlenül szándékolt amputáció, csonkítás vagy sterilizáció … ellenkezik az erkölcsi törvénnyel” (KEK 2297). A művi meddővé tétel az esetek legnagyobb részében visszafordíthatatlan beavatkozás, amely maradandó egészségkárosodást eredményez. Ilyen beavatkozás kérése meggyőződésünk szerint nem szerves része az ember önrendelkezési jogának. Különösen felhívjuk a fiatalok és az egészségügyben dolgozók figyelmét, hogy legyenek tudatában felelősségüknek. Mindannyian álljunk emberileg a családtervezés problémáival küzdő fiatalok mellett. Soha ne érezzék úgy, hogy személyes gondjaikat ilyen káros és visszavonhatatlan döntéssel kell megoldaniuk. Egyben felhívjuk minden hívő katolikus és minden jóakaratú ember figyelmét, hogy „az életnek egyetlen területén sem helyettesítheti a polgári törvény a lelkiismeretet”.(1) A Teremtő iránti hálával és tisztelettel becsüljük meg az emberi testet, hiszen Isten „választott bennünket magának, akinek örök tervében már ott voltunk, mielőtt megszülettünk volna, mert Ő alkotott minket, és nem mi magunkat. (Zsolt 99,3)” (2)
Magyar Katolikus Püspöki Konferencia (1) Hittani Kongregáció, instr. Donum vitae, 1987. febr. 22., 3; II. János Pál, Evangelium vitae, Enciklika az emberi élet sérthetetlenségéről, 1995. márc. 25., 71. (2) Nolai Szent Paulinus, Ep. 3 ad Alypium, 1.
|
Nyomtatóbarát
változat
