Eminenciás Bíboros Úr!
Kedves Püspök Atyák, Papok, Szerzetesek és
Kedves Hívő Testvérek!

Két évvel ezelőtt, 21 óra 37 perckor a vatikáni államtitkár sostituto-ja, Leonardo Sandri érsek, kihirdette a jelentőségteljes szavakat: „A mi Igen Szeretett Szentatyánk II. János Pál visszatért az Atya házába.” Igen, egy drámai hazatérés volt emberi oldalról és azon tömegek oldaláról, akik éjjel és nappal végigkísérték ennek a szent embernek a haláltusáját. De II. János Pál pápa lelkében végig a békesség uralkodott. Az ő titkára, a jelenlegi bíboros, Stanisław Dziwisz valamint személyi orvosa Renato Buzzonetti és mások által közösen kiadott könyvben olvashatjuk Wojtiła pápa földi élete utolsó napjának elbeszélését:
„Életének utolsó napján – április 2-án – elbúcsúzott legközelebbi munkatársaitól a Római Kúriából. Halálos ágyában folytatta az imádságot, amelyhez a magas láz mellett rendkívüli gyengeség csatlakozott. Délután egy bizonyos pillanatban azt mondta: »Hagyjatok az Atya házába mennem!«” Majd azt olvassuk: „21 óra 37 perckor II. János Pál itthagyta ezt a földet. A jelenlévők a Te Deum-ot énekelték. Szemük könnyeivel adtak hálát Istennek a Szentatya személyének ajándékáért és az ő nagy pápaságáért.” (46-47. old.)

Ettől a pillanattól kezdődött el II. János Pál második pápasága. Második pápasága, mert az emberek kezdték megérteni azt, hogy mit veszítenek el, mennyire hálásaknak kell lenniük Istennek, hogy az ateizmus, konzumizmus, a relativizmus és az örök értékek leértékelésének idején küldött egy bátor és örömmel teli prófétát. Pápaságának 27 éve, a Szentlélek fuvallata volt, ami sok dolgot megváltoztatott az Egyházban és sok dolgot a világon is. Amikor a Szentatya, II. János Pál, hazájába, Lengyelországba jött, egy híres, ünnepi szentmisét mutatott be Varsóban a Szabadság téren. Pünkösd napja volt és a pápa a végtelen tömeghez szólt, a kommunista rezsim által véghezvitt megszorítások ellenére, olyan szavakat mondott, amelyek felforgatták nemcsak a hívők lelkét, hanem felforgatták a kommunista rezsimek alatt álló Európa egész színpadát, felforgatták a világot. Valóban, használván a liturgia szavait, amelyeket minden évben kimondunk pünkösd ünnepén, Wojtyła pápa ezt mondta: „Jöjj Szentlélek és újítsd meg a föld színét!” Utána, egy rövid csöndet tartott és egy drámai gesztussal kinyújtotta kezét, Varsó terének földjére mutatott és azt kiáltotta: „…ezét a földét”.

Lengyelország ezekben a szavakban hitte, hogy hazájuk változni fog. Ezt hitte akkor is, ha két évvel a látogatás utána hadiállapotot vezettek be, amely megállította az ország gazdasági fejlődését, ezrek halálát okozta, megalázta a népességet. Azonban Isten lelke, amely a szabadság és a szeretet lelke, győzedelmeskedett. A nép nem hagyta magát kivérezni a kétségbeesés őrült cselekedeteitől, a feltámadás napját várta. És ez a nap 1989-ben jött el. A szabadság és a szeretet lelkének ez a fuvallata felforgatta az egész szovjet kommunista blokkot. Egyetlen év alatt azok az országok, amelyek századokon keresztül mások uralma alatt voltak, feltámadtak, egy új Európa, egy új világ született.

Ma tagadni kívánják ezt az igazságot, amelyet az elnyomott népek keresztény hite jelentett, amely arra buzdította őket, hogy harcoljanak a szabadságért, harcoljanak az emberi és nemzeti méltóságuk visszaszerzéséért. Ma makacsul azt szeretnék elhitetni, hogy Európa a francia forradalommal született. Történelmi tény viszont, hogy több igazságtalanságot és intoleranciát hozott, mint sok más diktatórikus rezsim. Azonban az Úr lelke szabad és az Úr lelke türelmes, mert szerető és irgalmas. II. János Pál pápa a Szűzanya napján hunyt el, szombaton, az Úr Édesanyjának ajánlott napon, akire rábízta az életét és püspöki szolgálatát, jelszóul választva: „Totus Tuus – Egészen a Tiéd”. Az Irgalmasság vasárnapja első vesperása után hunyt el. Ő volt az, aki egyértelművé tette Faustina nővérnek, az irgalmasság hírnökének alakját, felébresztette a világot, visszaadta a reményt a világnak, hirdetvén: „Ne féljetek, nyissátok ki a kapukat Krisztusnak!” Miért Krisztusnak? Mert Isten irgalmas. Nyissátok ki a szíveteket a reményre és a szeretetre! Íme a végrendelet, amit II. János Pál hagy ránk. Azok, akik nem becsülték ezt az igaz és békés embert, meg akarták ölni 1981. május 13-án, azonban nem sikerült nekik, mert az úr és a Szűzanya megmentették őt. Ő itt is hasonló volt az üldözött és fenyegetett Jézushoz, amint a mai evangélium mondja: „A zsidók közül sokan megtudták, hogy Jézus Betániában van, és odamentek nemcsak Jézus miatt, hanem hogy lássák Lázárt, akit feltámasztott a halálból. Ekkor a főpapok elhatározták, hogy Lázárt is megölik, mivel miatta a zsidók közül sokan hittek Jézusban.”

A mostanában megjelent „A végrendelet” című könyvben, amely nem sokára magyarul is olvasható lesz, a Pápának ugyanez a titkára, Dziwisz bíboros válaszol az újságírónak, aki arról kérdezi, vajon milyen stratégiát használt ez a messziről jött pápa ahhoz, hogy ilyen sok célt elérjen. Dziwisz bíboros így válaszol: „Nem volt semmilyen stratégia. Wojtiła teljes egészében egy eredeti ember volt. Egy pásztor volt, akinek evangelizálnia kellett… Egészen a pápasága kezdetétől, ezért, II. János Pál nem tett mást, mint betöltötte magát az apostoli hivatást, vagyis hirdetni, kommunikálni az evangéliumi üzenetet mindenfelé. És sohasem fordult elő, egyszer sem, hogy megrövidítette volna ezt az üzenetet attól félvén, hogy majd a média felnagyítaná megnyilatkozása népszerűtlenségének jellegét.” Összefoglalva: a pápa nem használt sötét stratégiákat ahhoz, hogy a küldetését előre vigye. Nem félt a népszerűtlenségtől. Egyesek azt gondolják, hogy elég hatást gyakorolni a pápára vagy a Római Kúria bíborosaira, bizonyos célok eléréséhez és az Egyház jövőjének építéséhez. Aki így gondolkozik vagy cselekszik, eltévesztette az Egyház fogalmát, amely emberekből áll, de ahol az Úr Jézus kormányoz. Minden erőfeszítésünk arra, hogy irányítsuk a történelmet, ha nem Jézus egyszerű és irgalmas szívének tervei szerint való, kudarcot fog vallani. II János Pál pápa Isten embereként tevékenykedett, Isten lelke szerint, amint Isten szolgája példájáról írta Izajás próféta a mai olvasmányban: „Íme az én szolgám akit támogatok, választottam, akiben kedvem telik. Kiárasztottam rá lelkemet, hogy igazságot vigyen a nemzeteknek. Nem kiált majd, nem emeli föl a hangját, és szava sem hallatszik az utcákon. A megtört nádat nem töri össze, a pislákoló mécsbelet nem oldja ki. Hűségesen tanítja az igazságot, nem lankad el, sem kedvét el nem veszíti, míg az igazságot meg nem szilárdítja a földön. Az ő tanítására várnak a távoli szigetek.” (Iz 42,1)

Ezért vagyunk annyira boldogok, hogy II. János Pál utódán, XVI. Benedek pápán keresztül hagyja ránk ezt az üzenetet, aki fáradhatatlanul beszél nekünk reményről és a szeretetről. Benedek pápa, napjaink legjobb teológusa, képes arra, hogy Krisztus üzenetét egyszerűséggel és szeretettel közvetítse. Ma az Eucharisztiát Isten szolgája, II. János Pál tiszteletére mutatjuk be, aki bevallotta, hogy papi élete folyamán sohasem hagyta el a mindennapi szentmise bemutatását. Ő hirdette meg az Eucharisztia évét, számos dokumentumot írt pápai tekintéllyel az Eucharisztiáról. És íme, az ő legszorosabb munkatársa pápa lett, és az Eucharisztiát Sacramentum Caritatis-nak, a Szeretet Szentségének nevezi. Az elkövetkező napokban ünnepeljük Krisztus passióját és feltámadását, Isten szeretetének misztériumát ünnepeljük, aki áldozattá tette az életét, a világ megváltásáért.

A tiszteletnek örvendő Isten Szolgája, II. János Pál pápa Jézust, az ő Mesterét utánozta, az igazi főpapot, egészen a vére ontásáig. Biztosak vagyunk benne, hogy ő immár az Atya ablakában van, azonban imádkozzunk őszinte lelkesedéssel, ezen szentmise alatt, hogy az ő utóda minél előbb, hivatalosan szentnek nyilváníthassa az életszentségnek ezt a példáját, éppen ezért kiáltotta a tömeg a temetés alatt: „Santo subito! – Azonnal szentté!” Ma Rómában a kanonizáció egy nagyon fontos mozzanata teljesült, lezárult informatív szakasz a Római Egyházmegyében, amelynek püspöke a pápa. Kívánom, hogy legyen minél előbb szent, és az Egyház legyen minél inkább szent; hogy legyünk szentek mi is, minden nap egyre inkább. Ehhez kérjük a Fájdalmas Anya közbenjárását, akit Jézus a kereszten az Emberiség Anyjának nevezett, a mi Anyánknak. Legyen áldott az Úr a csodáiért, és az életszentség azon példájáért, amelyet a tisztelt és szeretett Isten szolgája II. János Pál pápa hagyott ránk. Amen.

Nyomtatóbarát változat