Az egyház és az internet Kiadja a Tömegkommunikáció Pápai Tanácsa
2002. február 22.
Tartalom
I. Bevezetés
1. Az Egyház internet iránti érdeklődése a tömegkommunikáció
eszközei iránt tanúsított érdeklődésének sajátságos megnyilvánulása.
Az Egyház a médiát azon történelmi-tudományos fejlődés egyik
végtermékének látja, amely által az emberiség a „teremtés egészében
rejlő lehetőségek és értékek felfedezésében egyre messzebbre eljut”[1]. Ezért az Egyház többször kifejezte
meggyőződését – a II. Vatikáni Zsinat szavaival – , hogy „a technika
bámulatos találmányai”[2] már most is
sokat tesznek az emberi szükségletek kielégítésében, de még ennél is
többet tehetnek.
Az Egyház tehát alapjában véve pozitívan viszonyul a médiához.[3] Igaz, hogy elítélte a súlyos
visszaéléseket, de a Tömegkommunikáció Pápai Tanácsának
dokumentumaiban következetesen világossá teszi , hogy „az Egyház
részéről a pusztán cenzori magatartás … nem elegendő és nem
helyénvaló.”[4]
A 1971-ben megjelent Communio et progressio c. lelkipásztori
határozat a tömegkommunikáció jelentőségéről XII. Piusz pápa
1957-es Miranda prorsus enciklikáját idézi, kiemelve ezt a pontot:
„Az Egyház úgy tekint a médiára, mint 'Isten ajándékaira', amelyek
gondviselésének megfelelően egyesítik az embereket a
testvériségben és így segítik őket együttműködni üdvözülésük
tervében”.[5] Ez marad a mi
nézőpontunk, amit az internetre is alkalmazunk.
2. Az Egyház az emberi kommunikáció történetét úgy fogja fel,
mint egy hosszú utazást, amely során az emberiség „a kevélység
vezette bábeli tervből kiindulva a zűrzavaron és a kommunikáció
ellehetetlenülésén áthalad (vö. Ter 11,1-9), majd megérkezik
Pünkösdhöz, amikor a nyelvek ajándéka a Szentlélek működésének
köszönhetően a kommunikáció helyreállítását jelzi, minek
központjává Jézus válik”.[6] Krisztus
életében, halálában és feltámadásában „az emberek közti
kommunikáció a legmagasabb eszményképét és legjelesebb példáját
Istenben találja, aki emberré, testvérré lett.”[7]
A tömegkommunikáció modern eszközei olyan kulturális tényezők,
amelyek szerepet játszanak ebben a történetben. A II. Vatikáni
Zsinat megjegyzi: „A földi haladást gondosan meg kell ugyan
különböztetnünk Krisztus országának növekedésétől, ez a haladás
mégis sokat jelent az Isten országa szempontjából, amennyiben
hozzájárulhat a társadalom különb rendjének megalkotásához”.[8] Ha így tekintünk a
tömegkommunikáció eszközeire, azt látjuk, hogy „nagyban
hozzájárulnak az emberi szellem fejlesztéséhez és gazdagításához,
valamint Isten országa hirdetéséhez és megszilárdításához”.[9]
Napjainkban ez különösen is vonatkozik az internetre, amely
nemcsak forradalmi változásokat hoz a kereskedelem, az oktatás, a
politika és a sajtó számára, valamint az országok és kultúrák
közti kapcsolatokba, és nem csak az emberek egymás közti
kommunikációját formálja át, hanem egyenesen az emberek
életfelfogását is. Az Internet etikája című kísérő dokumentumban
megvitatjuk ezeknek a témáknak az erkölcsi oldalát.[10] Jelen dokumentumban pedig mérlegeljük az
internet horderejét a vallás és kifejezetten a Katolikus Egyház
szempontjából.
3. A médiával kapcsolatban kettős célja van az Egyháznak. Az
egyik, hogy támogassa a helyes irányba való fejlesztését és a
helyes használatát az emberi haladás, az igazságosság és a béke
szolgálatában, a társadalom felépítéséért – helyi, nemzeti és
közösségi szinten – a közös jó fényében és a szolidaritás
szellemében. Tekintettel a tömegkommunikáció nagy jelentőségére,
az Egyház törekszik az „őszinte és tiszteletteljes párbeszédre
azokkal, akik felelősek a médiáért” – elsősorban a médiapolitika
kialakításával kapcsolatban.[11]
„Egyházi részről ez a párbeszéd magával hozza azt a törekvést,
hogy az Egyház jobban értse a médiát – céljait, belső szerkezetét,
eljárásait, műfajait, és formáit, és hogy támogassa, bátorítsa a
médiában dolgozókat. Egy ilyen fogékony és megértő megközelítés
alapján lehetővé válik, hogy az emberi haladás és az evangélium
hirdetése útját álló akadályok semlegesítésére is tegyenek
értelmes javaslatokat”.[12]
Az Egyház érdeklődése természetesen a saját belső és külső
kommunikációjára is kiterjed. Ez a kommunikáció több, mint pusztán
technikák elsajátítása. Az egyházi kommunikáció „kiindulópontja az
isteni személyek közti szeretet, és az, hogy velünk
kommunikálnak”, illetve annak megértése, hogy a Szentháromság
kommunikációja „az emberiséget akarja elérni: a Fiú az Ige, melyet
az Atya öröktől fogva „kimond”. Jézus Krisztusban és Jézus
Krisztus által, aki a megtestesült Fiú és Ige, Isten közli önmagát
és megváltását az emberrel”.[13]
Isten folytatja az emberiséggel való kommunikációt az Egyházon
keresztül, amely kinyilatkoztatásának átadója és őrzője, hiszen
Isten az Egyház élő tanítóhivatalát tette a Szentírás egyedüli
hiteles értelmezőjévé.[14] Mi több,
maga az Egyház is közösség, kommúnió, személyek és eucharisztikus
közösségek egysége, melyek mind a Szentháromság egységéből erednek
és azt tükrözik.[15] Ezért a
kommunikáció az Egyház egyik lételeme. Ez a legfontosabb ok arra,
hogy „az Egyház kommunikációs gyakorlatának példamutatónak kellene
lennie, tükrözve a szavahihetőség, a megbízhatóság, az emberi
jogok iránti érzékenység és más fontos alapelvek legmagasabb
szintjét”.[16]
4. Három évtizeddel ezelőtt a Communio et progressio rámutatott
arra, hogy „a modern média új lehetőségeket nyújt ahhoz, hogy az
embereket szembesítsük az Evangélium üzenetével.”[17] VI. Pál pápa úgy fejezte ki magát, hogy „az
Egyház bűnösnek érezné magát az Úr előtt”, ha nem használná a
médiát evangelizálásra.[18] II.
János Pál pápa a médiát „a modern kor első Areopáguszának”
nevezte, és kijelentette, hogy „nem elég a médiát arra használni,
hogy egyszerűen terjesszük a keresztény üzenetet és az Egyház
autentikus tanításait. Az üzenetet ugyanakkor a modern
kommunikáció által alkotott „új kultúrába” kell öltöztetni”.[19] Ez manapság egyre fontosabbá
válik, hisz a média már nem csak azt befolyásolja erősen, hogy az
emberek miként gondolkodnak az életről, hanem az „emberi
tapasztalat nagymértékben média-tapasztalat”.[20]
Mindez vonatkozik az internetre is. A tömegkommunikáció világa
„olykor ellentétben állni látszik a keresztény üzenettel, de
páratlan lehetőségeket is kínál Krisztus üdvözítő igazságának
hirdetésére az egész emberiség számára. Mérlegeljük… az internet
lehetőségeit a vallási információ és tanítás terjesztésére nézve,
túljutva minden határon és akadályon. Akik előttünk hirdették az
Evangéliumot, legmerészebb álmaikban sem gondoltak ilyen hatalmas
hallgatóságra. A katolikusok ne féljenek attól, hogy a
tömegkommunikáció ajtaját szélesre tárják Krisztus előtt, hogy
örömhíre a világ háztetőiről hallatszon”.[21]
II. Lehetőségek és kihívások
5. „Az Egyház kommunikációja, és az Egyházon belüli kommunikáció
lényegében Jézus Krisztus örömhírének a kommunikációja. Az
Evangélium hirdetéséről van tehát szó, mint ami prófétai, szabadító
ige korunk emberének. Bizonyságtétel a radikális szekularizációval
szemben az isteni igazság és az ember transzcendens elhivatottsága
mellett. Az összes hívek szolidaritásából fakadó tanúságtétel a
viszállyal és a megosztottsággal szemben, az igazságosság, és a
népek, nemzetek és kultúrák egysége mellett.”[22]
Az Egyháznak meg kell értenie a világhálót, hiszen hogy az
Örömhírt hatékonyan tudjuk hirdetni olyan embereknek, akiket a
média kultúrája formált, maguk a csatornák, a média különleges
jellemzőit kell figyelembe vennünk. Ez egyrészt azért szükséges,
hogy hatékonyan kommunikáljunk olyan emberekkel, kivált
fiatalokkal, akik teljesen benne vannak ezen új technológia
tapasztalásában, másrészt pedig az internet helyes felhasználása
miatt.
Vallási szempontból a média jelentős előnyöket nyújt: „Nem csak
információk hordozói vallási eseményekről, eszmékről és
személyiségekről, hanem az evangelizálás és a katekézis eszközei
is. Napról-napra ihlet, bátorítás és elmélkedés forrásai, például
olyan emberek számára, akik otthonukat, vagy intézményi szobájukat
ritkán vagy sosem hagyhatják el”.[23]
Ami pedig az internet sajátos előnyeit illeti, közvetlen
hozzáférést biztosít fontos vallási és lelkiségi
forrásgyűjteményekhez, mint például az elektronikus könyvtárak, a
múzeumok, az istentisztelet helyei, a Tanítóhivatal dokumentumai,
az egyházatyák és egyháztanítók írásai, és minden korszak vallási
bölcsessége. Figyelemre méltó, hogy könnyedén túlteszi magát a
távolság és az elszigetelés akadályán, hogy a hasonlóan
gondolkodó, jó szándékú embereket kapcsolatba hozza egymással.
Hitük alapján virtuális közösségeket alakítanak, melyekben
bátorítják és támogatják egymást. Az Egyház egyik fontos
szolgálata az lehet, hogy, felhasználva ezt a médiumot, hasznos
anyagok válogatását ossza meg az emberekkel, mégpedig nem csak a
katolikusokkal.
Egyszerre több egyházi program és tevékenység szempontjából
jelentős az internet: az evangelizáció szempontjából, beleértve
ebbe az újra-evangelizálást, az új evangelizálást, és a
hagyományos ad gentes missziós munkát, a katekézis és egyéb nevelő
tevékenység, a hírek és az információszolgáltatás, az apologetika,
az egyházkormányzat és az adminisztráció, végül a lelkipásztori
tanácsadás és a lelki vezetés némely formái szempontjából. Igaz,
hogy a világháló virtuális valósága nem helyettesítheti a
tényleges interperszonális közösséget, valamint a szentségek és a
liturgia valóságát, vagy akár az evangélium közvetlen, személyes
hirdetését, de kiegészítheti őket, és embereket vonzhat a hitélet
teljesebb megtapasztalása felé, illetve a felhasználók vallási
életét gazdagíthatja. Ezen felül kiváltképpen alkalmas arra, hogy
az Egyház kommunikáljon egyes csoportokkal, mint a fiatalok, a
fiatal felnőttek, az idősebb, házhoz kötött emberek, az
elszigetelt helyen élők, és más vallási közösségekhez tartózó
emberek, akiket más módon nehéz lenne elérni.
Máris a plébániák, egyházmegyék, szerzetesi kongregációk,
egyházi intézmények, programok, és mindennemű szervezetek
hatékonyan élnek az internettel, a fenti és egyéb célok érdekében.
Néhány helyütt nemzeti vagy regionális összefogásban, az Egyház
támogatásával indítottak új utakat kereső kezdeményezéseket. A
Szentszék szintén néhány éve jelen van ezen a területen, és
folyamatosan kiterjeszti internetes jelenlétét. Bátorítjuk azokat
az egyházi kötődésű csoportokat, amelyek még meg sem tették az
első lépést a világháló felé, hogy minél hamarább lépjenek.
Határozottan ajánljuk az internetről szóló ötletek és információk
cseréjét, és hogy a tapasztaltabb felhasználók osszák meg
tudásukat az újonnan érkezőkkel.
6. Belső viszonylatban is tisztában kell lennie az Egyháznak az
internet adta kommunikációs lehetőségekkel. Kellő hozzáértés
mellett egy közvetlen, interaktív eszközről van szó, mely kedvez a
szélesebb részvételnek.
Mivel az internet a kétirányú kommunikációt is lehetővé teszi,
új helyzetet teremt: megszünteti a megkülönböztetést az üzenet
közlők és azok közt, akik az üzenetet befogadják.[24] Most már bárki képes mind a kettőre,
illetve technikailag legalábbis megvan a lehetőség. Ahogy egyre
több ember ismerkedik az internettel életük más területein,
várható, hogy egyházi és vallási tartalmak iránt is érdeklődnek.
Újszerű a technológia, de az ötlet nem az. A II. Vatikáni Zsinat
bátorította az Egyház tagjait, hogy „szükségleteiket és vágyaikat”
osszák meg lelkipásztoraikkal „az Isten gyermekeit és Krisztus
testvéreit megillető szabadsággal és bizalommal”; mi több,
ismeretük, szakértelmük és társadalmi helyzetük függvényében a
híveknek nem csak hogy lehetőségük, hanem néha egyenesen
kötelességük „kifejteni véleményüket az Egyház javát szolgáló
dolgokban”.[25] A Communio et
progressio megjegyzi, hogy „élő testként” az Egyháznak „szüksége
van a közvéleményre ahhoz, hogy tagjai soraiban életben tartsa a
kölcsönösséget”.[26]
Bár a hitigazságok „önkényes magyarázatának nincs helye”,
viszont ahogy megjegyzi a lelkipásztori határozat, „nagyon sok
területen az Egyház tagjai szabadon kinyilváníthatják
véleményüket”.[27]
Az Egyházi Törvénykönyv hasonlóan fogalmaz,[28] összhangban a Tömegkommunikáció Pápai
Tanácsának utóbbi dokumentumaival.[29]
Az Aetatis novae a kétirányú kommunikációt és a közvéleményt a
következőképpen hívja: „egy konkrét út arra, hogy kézzel foghatóan
megvalósítsuk az Egyház közösségi jellegét”.[30] Az Etika a tömegkommunikációban c.
dokumentum kimondja: „Az információ és a vélemények kétirányú
áramlása lelkipásztorok és hívek közt, a közösség java és a
Tanítóhivatal szerepe iránt is érzékeny szólásszabadság, valamint
a felelős közvélemény mind a ’Egyházon belüli párbeszédhez és
információhoz való alapjog’ fontos kifejezései”.[31] Az internet hatékony műszaki hátteret és
eszköztárt biztosít e víziónak a megvalósulásához.
Végül, kezünkben van egy olyan eszköz, melyet az adminisztráció
és a kormányzat különböző feladatai ellátásának érdekében
hatékonyan felhasználhatunk. A közvéleménynek szánt kommunikációs
csatornák létesítésén kívül olyan lépésekre gondolunk, mint a
szaktanácsadókkal való értekezés, az ülések és találkozók
előkészítése, és az együttműködés gyakorlatának a
továbbfejlesztése az egyházközségek és intézmények között, helyi,
nemzeti, és nemzetközi szinten.
7. A nevelés és oktatás további lehetőségek és szükségletek
területe. „Napjainkban mindenkinek szüksége van valamilyen
formában médiaképzésre, akár önképzés révén, akár szervezett
program keretében, vagy mindkettő révén. A médiaképzés nem csak a
technikákról szól, hanem arról, hogy segítse az embereket a jó
ízlés kialakításában és az igaz erkölcsi ítélőképességben, ami
tehát alapvetően a lelkiismeret nevelése. Oktatási intézményei és
programjai keretében az Egyháznak ilyen képzéseket kellene
szerveznie”.[32]
Az internetes nevelés és oktatás legyen az Egyház által
tagjainak felkínált átfogó médianevelés szerves része. A
lelkipásztori tervezésnek a tömegkommunikációról lehetőleg ki
kellene térnie arra, hogy a kispapok, papok, szerzetesek, továbbá
a világi munkatársak, úgy mint tanárok, szülők és diákok,
nevelésébe belefoglalják az ilyen képzéseket.[33]
A fiatalokat kiváltképpen arra kellene tanítani, hogy „ne csak a
kommunikáció befogadójaként legyenek jó keresztények, hanem hogy
aktívan éljenek mindazokkal a kommunikációs segédeszközökkel,
melyeket a modern média nyújt. Így fiataljaink valóban a
tömegkommunikáció immár elkezdődött korszakának lesznek a
polgárai”[34] – egy olyan
korszaknak, amely keretében a média eszközeiről úgy vélekedhetünk,
mint „egy folyamatosan kibontakozó kultúra részeiről, melyek
teljes horderejét és következményeit még csak részben értjük”.[35] Az internet és az új
technológiák tanítása tehát jóval többet jelent, mint csupán
technikák elsajátítását; a fiataloknak tanulniuk kell, hogyan
mozogjanak otthonosan a világhálón, hogyan hozhatnak erkölcsileg
megalapozott ítéleteket az ott talált tartalmakat illetően, és
miképpen használhatják fel az új technológiát saját személyiségük
kiegyensúlyozott fejlesztésében, és mások megsegítésében is.
8. Az internet néhány különleges problémát is szolgáltat az
Egyháznak, Az Internet etikája c. társdokumentumban megvitatott
általános problémákon kívül.[36]
Bár hangsúlyozzuk az internet jó oldalait, de árnyoldalait sem
szabad elhallgatni. Ha mélységében nézzük, „a média világa néha
közömbösnek, sőt egyenesen ellenségesnek tűnik a keresztény hit és
erkölcs világával szemben. Ez részben azért van, mert a média
kultúrája annyira át van itatva azzal a jellegzetesen posztmodern
eszmével, hogy az egyetlen abszolút igazság az, hogy nincs
abszolút igazság, vagy amennyiben lenne abszolút igazság, akkor
teljes mértékben megközelíthetetlen az emberi elme által, tehát
nincs jelentősége”.[37]
Az egyik súlyos gond az internettel kapcsolatban a gyűlöletkeltő
weboldalak működése, melyek becsmérelnek és támadnak egyes vallási
és faji csoportokat. Egyeseknek a célpontja a Katolikus Egyház. A
médiabeli pornográfiához és erőszakhoz hasonlóan, a gyűlölködő
internetes oldalak is „tükrözik az emberi természet bűn által
eltorzított, sötét oldalát”.[38] A
szólásszabadság jogának tiszteletben tartása megköveteli, hogy egy
bizonyos pontig toleráljuk még a gyűlölet hangját is, azonban az
internetes szakma önszabályozása révén – és végszükség esetén a
közhatalom közbelépését sem mellőzve – meg kellene állapítani,
hogy mit szabad, és mit nem, és érvényt is kell szerezni annak az
ésszerű határvonalnak.
Egészen más jellegű probléma azon weboldalak sokasodása, melyek
katolikusnak nevezik magukat. Ahogy megmondtuk, bátorítjuk az
egyházi vonatkozású csoportok kreatív internetes jelenlétét; és
mindenképpen joguk van az internetes jelenléthez azoknak a jól
motivált, jól informált egyéneknek és nem-hivatalos csoportoknak,
melyek önállóan kezdeményezik és szervezik internetes munkájukat.
Viszont enyhén fogalmazva zavaró, hogy nem teszünk különbséget az
Egyház hiteles álláspontja, illetve szélsőséges tanbeli
értelmezések, egyéni jámborsági gyakorlatok, és ideológiailag
motivált eszmefuttatások között, melyek önkényesen felvették a
„katolikus” címkét. Lejjebb javaslatot teszünk arra nézve,
miképpen kezeljük ezt az ügyet.
9. Más vonatkozásban is nagyon sok gondolkodásra van még
szükség, ezért hangsúlyozzuk a kutatás és tanulmányozás
fontosságát, beleértve „a kommunikáció antropológiájának és
teológiájának kidolgozását”,[39]
külön tekintettel az internetre. A kutatás mellett természetesen
lényeges, hogy a pozitív lelkipásztori tervezés terén is
haladjunk.[40]
A kutatás egyik területe azzal a felvetéssel foglalkozik, mely
szerint az interneten elérhető fogyasztási eszközök és
szolgáltatások széles skálája, áttevődik a vallás területére, és a
hit dolgaiban is polgárjogot nyer egyfajta fogyasztói mentalitás.
A rendelkezésre álló adatok részben táplálják azt a gyanút, hogy a
vallási oldalak egyes látogatói éppen „bevásárló körúton” vannak,
kiválasztva egyes, ízlésüknek megfelelő elemeket a fogyasztóra
szabott vallási csomagokból. Az élet más területeiről sem
ismeretlen tünet „egyes katolikusok hajlamossága, hogy
önkiszolgáló módján válogatnak” az Egyház tanításai között;[41] s a dolog jelen állása szerint
több információra lenne szükség ahhoz, hogy el tudjuk dönteni,
vajon az internet mennyire fokozza ezt a problémát.
Ahogy szintén már mondtuk, a világháló virtuális valósága néhány
nyugtalanító következménnyel jár a vallás számára, úgy, mint az
élet más területei számára is. A virtuális valóság nem
helyettesítheti Krisztus valóságos jelenlétét az Eucharisztiában,
sem a többi szentség valóságát, sem a közös liturgiát a
test-és-vér szerinti emberi közösségben. Nincsenek internetes
szentségek; és még akkor is, ha Isten kegyelméből vallási
tapasztalat közvetítő eszköze lehet, önmagában, a tényleges
világban létező hívekkel való közösség nélkül elégtelen. Ez egy
másik vetülete az internetnek, mely további tanulmányozást és
reflexiót kíván. A lelkipásztori tervezés során ugyanakkor meg
kellene fontolni, hogyan vezethetjük az embereket a világháló
cyberteréből a valóságos közösségbe, és hogyan használhatjuk az
internetet a tanítás és a katekézis segítségével arra, hogy az új
hívek keresztény elkötelezettségét növeljük és megtartsuk.
III. Javaslatok és összefoglalás
10. Az internetes közönség részeként, egyik érdekcsoportjaként a
vallásos emberek is részt kívánnak venni ennek a médiumnak a
továbbfejlesztésében. Magától értődik, hogy ez egy kölcsönös
folyamat lesz: nekik is sok mindent át kell gondolniuk,
gondolkodásban és gyakorlatban alkalmazkodniuk kell.
Az is nagyon fontos, hogy az Egyház minden szintjén az emberek
használják az internetet kreatívan, és így felelősségükhöz,
lehetőségükhöz mérten segédkezzenek az Egyház küldetésének
teljesítésében. Elfogadhatatlan a bátortalanság azért mert félünk
a technikától, vagy bármilyen más okból, mert az internet rengeteg
pozitív lehetőséget rejt. „Az új, hatékony lehetőségek a
kommunikációra és a belső párbeszédre megerősíthetik az
egyháztagok egységét. Az információhoz való gyors, közvetlen
hozzáférés lehetségessé teszi [az Egyház számára], hogy elmélyítse
párbeszédét a mai világgal is. Az Egyház így gyorsabban
tájékoztathatja a világot hittételeiről, és megindokolhatja
álláspontját egy adott üggyel, vagy eseménnyel kapcsolatban.
Jobban figyelheti a közvélemény hangját is, és folyamatos
eszmecserét folytathat a körülötte lévő világgal. Így közvetlenebb
módon részt vehet az emberiséget sújtó legsürgősebb problémák
megoldásainak keresésében”.[42]
11. Jelen megfontolásaink befejezéseképpen néhány csoportot
külön szeretnénk bátorítani: az egyházi vezetőket, a
lelkipásztorkodásban dolgozókat, a nevelőket, a szülőket, és
kiváltképpen a fiatalokat.
Egyházi vezetők:
Az egyházi élet minden területén a vezetőknek érteniük kell a
médiát, és az ebből való következtetések alapján meg kell
fogalmazniuk a tömegkommunikáció lelkipásztori terveit,[43] kézzel fogható irányelvekkel és
kezdeményezésekkel együtt. A média adta lehetőségekkel megfelelően
élniük kell. Ahol és amikor szükséges, nekik is igénybe kell
venniük a médiaképzést. „Jót tenne az Egyháznak, ha több
tisztségviselője és képviselője venne részt kommunikációs
képzésben”.[44]
Ez az internetre is vonatkozik, úgy, mint a hagyományosabb
médiára. Az egyházi vezetőknek hasznosítaniuk kell „a
‘számítógépes korszak’ teljes potenciálját abban, hogy az egyének
emberi és transzcendens hivatását elősegítsék, ezzel is
megdicsőítve az Atyát, aki minden jónak a forrása”.[45] Élniük kellene ezzel a figyelemre méltó
technológiával az Egyház küldetésének különböző területein, és a
használatban az ökumenikus és vallásközi együttműködés
lehetőségeit is keresni kell.
Amint láttuk, az internet egyik velejárója, hogy megszaporodnak
az – olykor zavaros – nem-hivatalos, katolikus igénnyel fellépő
internetes oldalak. Ennek kapcsán segítséget jelentene, ha
regionális vagy nemzeti szinten a Tanítóhivatal képviselői
közreműködésével létre lehetne hozni egy önkéntes hitelesítő
rendszert, azokkal az anyagokkal kapcsolatban, melyek kimondottan
érintik a keresztény tanítást vagy a katekézist. Az ötlet nem a
cenzúra bevezetése, hanem hogy az internetes felhasználónak
megbízható eligazítást nyújtsunk arról, mi az Egyház hivatalos
álláspontja.
Lelkipásztori munkatársak:
A papokat, diakónusokat, szerzeteseket és világi munkatársakat
médiaképzésben kellene részesíteni, hogy jobban megértsék a
tömegkommunikáció egyénekre és a társadalomra kifejtett hatását,
és hogy olyan kommunikatív magatartást sajátítsanak el, mely
tekintettel van a médiakultúrában élő emberek érzékenységére és
érdekeire. Napjainkban természetesen az internet nem maradhat ki
ebből, beleértve azt, miképpen használhatják munkájukban. Az
aktuális teológiai és gyakorlati lelkipásztori tartalmakat
közvetítő weboldalak is jelentős szerepet tölthetnek be.
Természetes, hogy az Egyház közvetlenül a médiával foglalkozó
munkatársainak szakmai képzésben kell részesülniük, de a
kapcsolatos tanításbeli és lelkiségi képzésről se feledkezzünk el.
„Ahhoz, hogy tanúságot tegyünk Krisztusról, szükséges, hogy mi
magunk is találkozzunk vele, hogy személyes kapcsolatunkat ápoljuk
vele imádságban, az Eucharisztiában, a kiengesztelődés
szentségében, az Isten Szava feletti elmélkedésben, a keresztény
tanítás tanulmányozásában, és végül a szolgálatban embertársaink
iránt”.[46]
Nevelőknek, hittanároknak, katekétáknak:
A Communio et progressio c. lelkipásztori határozat a katolikus
iskolák „sürgető kötelezettségéről” beszélt, hogy neveljék az
aktívan vagy passzívan kommunikálókat a keresztény elvekkel
összhangban.[47] Ez az üzenet azóta
is elhangzott számtalan alkalommal. Az internet korszakában ez a
sürgetés még inkább fokozódott, hiszen a világháló terjedése és
hatása hihetetlen méreteket ölt.
A katolikus egyetemeknek, főiskoláknak, iskoláknak, egyéb
nevelési intézményeknek és kezdeményezéseknek minden szinten
tanfolyamokat kellene kínálniuk különböző célcsoportoknak –
„kispapok, papok, szerzetestestvérek és nővérek, és világi
vezetők, …, tanárok, szülők és diákok” számára;[48] haladó képzéseket is szervezni kell a
kommunikációs technológiákról, médiavezetésről, etikáról, és a
kommunikációs irányelvekről olyanok részére, akik a világi vagy
egyházi sajtóban, kommunikációban készülnek dolgozni, és
döntéshozók lesznek. Továbbá, a jelen dokumentumban említett
kérdéseket és ügyeket a katolikus felsőoktatási intézmények
kapcsolódó tudományterületein dolgozó szakembereinek és kutatóinak
figyelmébe ajánljuk.
Szülők:
Gyermekeik és saját maguk javára a szülőknek „meg kell tanulniuk
és gyakorolniuk a különbséget tevő néző, hallgató, vagy olvasó
szerepét. Modellszerepet töltenek be otthonukban a média
körültekintő használatát nézve”.[49]
Az internet dolgaiban a gyerekek és fiatalok gyakran jártasabbak,
mint szüleik, de akkor is a szülők komoly felelőssége, hogy
gyermekeik internet használatát felügyeljék és hogy neveljék őket.[50] Ha ez azzal jár, hogy többet
kell tanulniuk az internetről, mint ez idáig, ez csak örvendetes
lenne.
A szülőknek arról is kellene gondoskodniuk, hogy a gyerekek
által használt számítógépeken internet szűrőt alkalmazzanak,
amennyiben ez technikailag és anyagilag megvalósítható. Így
többnyire kímélhetjük őket a pornografikus oldalaktól, a szexuális
zaklatók csalétkeitől, és egyéb veszélyektől. Nem kellene
megengedni, hogy a gyerekek szörfözés közben teljesen magukra
legyenek hagyva. A szülők és a gyerekek beszélgessenek világhálós
élményeikről, és az is jó ötlet, hogy hasonló gondolkodású
családokkal beszélgessenek, közösen szerezzenek tapasztalatokat. A
szülő alapvető kötelezettsége, hogy segítse a gyereket saját
önálló döntései meghozatalában. Felelős internet használókká kell
őket nevelni, nem olyan internet függőkké, akik már a természetet
sem ismerik, és saját kortársaikkal sem érintkeznek.
Gyerekek és fiatalok:
Az internet ajtó a csillogó-villogó, izgalmas világra. Ereje,
varázsa van, de nem minden biztonságos, egészséges és igaz, ami az
ajtó másik oldalán található. „A gyerekek és a fiatalok nyitottak
legyenek a média világára, tanulékonyak, álljanak ellen a
kritikátlan passzivitás könnyű útjának; ne engedjenek társaik,
vagy a reklám nyomásának, ne hagyják magukat kihasználni”.[51] Ha fiatal vagy, magadnak
tartozol – és szüleidnek, családodnak, barátaidnak,
lelkipásztoraidnak, tanáraidnak, végső soron Istennek – azzal,
hogy jól használd az internetet.
Az internet rengeteg lehetőséget nyújt a fiataloknak, fiatal
koruktól fogva, a jóra és a rosszra, saját magukra és másokra
nézve. Olyannyira gazdagíthatja életüket, hogy a korábbi
nemzedékek álmaikban sem mertek volna gondolni ilyesmire, és arra
is képessé teheti őket, hogy mások életét gazdagítsák. Viszont
arra is képes, hogy a fogyasztói mámorba taszítsa őket,
pornografikus és erőszakos fantáziálásba, vagy már-már beteges
elszigetelődésbe.
Gyakran ismételgetjük: a társadalom és az Egyház jövője a
fiatalok. Az internet jó használata felkészítheti őket
mindkettőben betöltött felelős szerepükre. Erre viszont nem csak
úgy magától kerül sor. Az internet nem csupán egy szórakoztató
médium, mely fogyasztóit kielégíti. Olyan eszközt lássunk benne,
amivel hasznos munkát lehet végezni, és a fiatalokat arra kell
rávezetni, hogy így tekintsenek rá, és így használják. A
világhálón – legalább annyira, mint máshol – arra serkenthetjük,
hogy ellenálljanak az árnak, tudatosan műveljék az alternatív
ellenkultúrát, és ha kell, vállalják az üldözést is az igaz és a
jó kedvéért.
Minden jó szándékú embernek!
12. Végül néhány erényre szeretnénk felhívni mindenki figyelmét,
aki jól szeretne élni az internettel. Gyakorlatunkat az internet
tartalmainak reális értékelése vezérelje.
Szükség van az okosságra, hogy világosan lássuk az új médium
horderejét – a benne lévő lehetőséget a jóra és a rosszra – , és
hogy kreatív módon válaszoljunk kihívásaira és lehetőségeire.
Szükség van az igazságosságra, kiváltképpen a „digitális
szakadék”, az információban gazdag és szegény vidékek és
társadalmi rétegek közti égbekiáltó különbség felszámolása.[52] Ehhez el kell köteleznünk
magunkat a nemzetközi közjó iránt, ez nem kevesebb, mint a
„szolidaritás globalizációja”.[53]
Szükség van az erősségre és a bátorságra, hogy a vallási és
erkölcsi relativizmussal szemben kiálljunk az igazság mellé, az
individualista fogyasztói magatartással szemben az altruizmus és a
bőkezűség mellé, az érzékiséggel és a bűnnel szemben a tisztesség
mellé.
Végül, szükség van a mértékletességre: ennek a figyelemreméltó
technikai eszköznek olyan fegyelmezett megközelítésére, hogy
bölcsen és csak jó célokra használjuk.
Az internetről, vagy akár a tömegkommunikáció többi eszközéről
gondolkodva emlékezetünkbe idézzük, hogy Krisztus „a tökéletes
kommunikátor”[54] – tehát az Egyház
kommunikációs eszményének modellje, de egyben a tartalma is,
amelyet az Egyháznak. kötelessége közvetíteni. „Adja Isten, hogy a
tömegkommunikáció világában tevékenykedő katolikusok egyre
bátrabban, mintegy a háztetőkről kiáltva hirdessék Jézus
igazságát, hogy minden ember értesüljön arról a szeretetről, mely
Isten Jézus Krisztusban történő önkinyilatkoztatásának a szíve,
aki ugyanaz tegnap, ma és mindörökké”.[55]
Vatikánváros, 2002. február 22. Szent Péter székfoglalása
ünnepén.
John P. Foley elnök
Pierfranco Pastore titkár
Jegyzetek
[1] II. János Pál, Laborem exercens c.
pápai enciklika, 25. II. Vatikáni Zsinat, Gaudium et Spes, 34.
[2] II. Vatikáni Zsinat, Inter
Mirifica, Dekrétum a tömegtájékoztatási eszközökről, 1.
[3] Például Inter mirifica, VI. Pál és
II. János Pál üzenetei a tömegtájékoztatás világnapjai alkalmából, A
Tömegkommunikáció Pápai Tanácsa, Communio et progressio c.
lelkipásztori határozat, Pornográfia és erőszak a kommunikációs
eszközökben: Lelkipásztori válasz, Aetatis novae c. lelkipásztori
határozat, Etika a Reklámban, Etika a tömegkommunikációban.
[4] Pornográfia és erőszak a
kommunikációs eszközökben: Lelkipásztori válasz, 30.
[5] Communio et progressio, 2.
[6] II. János Pál üzenete a
tömegtájékoztatás 34. világnapja alkalmából, 2000. június 4.
[7] Communio et progressio, 10.
[8] II. Vatikáni Zsinat, Gaudium et
Spes c. lelkipásztori konstitúció az Egyház és a mai világ
viszonyáról, 39.
[9] Inter mirifica, 2.
[10] A Tömegkommunikáció Pápai
Tanácsa: Az internet etikája,
[11] Aetatis novae, 8.
[12] Ugyanott.
[13] Etika a tömegkommunikációban, 3.
[14] Vö. II. Vatikáni Zsinat, Dei
Verbum c. dogmatikai konstitúció az isteni kinyilatkoztatásról, 10.
[15] Aetatis novae, 10.
[16] Etika a tömegkommunikációban,
26.
[17] Communio et progressio, 128.
[18] Evangelii nuntiandi c. apostoli
levél, 45.
[19] Redemptoris missio pápai
enciklika, 37.
[20] Aetatis Novae, 2.
[21] II. János Pál üzenete a 35.
tömegtájékoztatási világnap alkalmából, 2001. május 27., 3.
[22] Aetatis novae, 9.
[23] Etika a tömegkommunikációban,
11.
[24] Communio et Progressio, 15.
[25] Lumen Gentium c. dogmatikai
konstitúció az Egyházról, 37.
[26] Communio et Progressio, 115.
[27] Ugyanott, 117..
[28] Vö. CIC 212 k. §.2.; 212.k. § 3.
[29] Vö. Aetatis Novae , 10.; Etika a
tömegkommunikációban, 26.
[30] Aetatis Novae, 10.
[31] Etika a tömegkommunikációban,
26.
[32] Etika a tömegkommunikációban,
25.
[33] Aetatis novae, 26.
[34] Communio et progressio, 107.
[35] II. János Pál üzenete a
tömegtájékoztatás 24. világnapja alkalmából, 1990
[36] Az Inernet etikája
[37] II. János Pál üzenete a
tömegtájékoztatás 35. világnapja alkalmából, 3.
[38] Pornográfia és erőszak a
kommunikációs eszközökben, 6.
[39] Aetatis Novae, 8.
[40] Vö. II. János Pál Novo millenio
ineunte c. apostoli levele, 40.
[41] Vö. II. János Pál, Beszéd az
Egyesült Államok püspökei előtt, Los Angeles, 1987. szeptember 16.,
5.
[42] II. János Pál üzenete a
tömegtájékoztatás 24. világnapja alkalmából, 1990.
[43] Vö. Aetatis novae, 23-33.
[44] Etika a tömegkommunikációban,
26.
[45] II. János Pál üzenete a
tömegtájékoztatás 24. világnapja alkalmából, 1990.
[46] II. János Pál üzenete a
tömegtájékoztatás 34. világnapja alkalmából, 2000.
[47] Communio et progressio, 107.
[48] Aetatis novae, 28.
[49] Etika a tömegkommunikációban,
25.
[50] Vö. Familiaris consortio, 76.
[51] Etika a tömegkommunikációban,
25.
[52] Vö. Az internet etikája, 10.,
17.
[53] II. János Pál az ENSZ
főtitkárához és az ENSZ koordinációs bizottságához címzett levele,
2000. április 7., 2.
[54] Communio et progressio, 11.
[55] II. János Pál üzenete a
tömegtájékoztatás 35. világnapja alkalmából, 4.
nem hivatalos fordítás
Lektorálta: Deák Viktória Hedvig OP.
|