Az Oltáriszentség imádásához kapcsolt teljes búcsúkról Az Apostoli Penitenciaria dekrétuma
az Eucharisztia évében, 2004-ben
Az Eucharisztia – a legnagyobb csoda és a mi Urunk Jézus Krisztus
vére által szerzett megváltás leghatékonyabb emlékezete - mint
áldozat s mint szentség maradéktalanul megvalósítja és a kegyelem
erejével támogatja az Egyház egységét. Kimondhatatlan örömmel
árasztja el az Egyházat, ugyanakkor táplálja a hívők jámborságát és
serkenti őket a tökéletességre való törekvésükben.
Mindezt figyelembe véve, az Egyház iránti gondoskodástól indítva,
II. János Pál pápa „Mane nobiscum” apostoli levelével 2004.
októberében elrendelte az Eucharisztia évét. Ennek az évnek az a
célja, hogy az Oltáriszentség imádó tisztelete elmélyüljön
közösségi és egyéni, liturgikus és magán formában egyaránt.
Annak érdekében, hogy ebben az évben a hívők buzgósága
növekedjék, a hit csodálatos misztériuma iránti szeretetük
erősödjék, s hogy minél több lelki gyümölcshöz jussanak általa, a
Szentatya 2004. december 17-én az Apostoli Penitenciária
elöljáróinak adott kihallgatás alkalmával búcsúkkal gazdagította
az Oltáriszentség imádásának alábbi gyakorlatait:
1. A szokásos feltételek mellett teljes búcsút nyerhet minden
hívő, aki áhítattal részt vesz ünnepélyesen kihelyezett vagy a
tabernákulumban őrzött Oltáriszentség előtt végzett
szentségimádási ájtatosságon.
2. A szokásos feltételek mellett teljes búcsút nyerhetnek azok,
akik a nap végén a tabernákulumban élő Úr Krisztus előtt
imádkozzák el a vesperást és a kompletóriumot. Ezt a búcsút
elnyerhetik mindazok, akik kötelesek a zsolozsmát végezni
(klerikusok, szerzetesek, apostoli társaságok tagjai), de azok is,
akik személyes buzgóságból végzik a zsolozsmát.
3. Azok a hívők, akiket betegség vagy bármi más komoly ok
akadályoz abban, hogy templomban vagy kápolnában meglátogassák az
Oltáriszentséget, otthon is vagy bárhol el-nyerhetik a teljes
búcsút, ha minden bűnös ragaszkodást megtagadva és felindítva a
szándékot, hogy amint lehet, elvégzik szentgyónásukat és
megáldoznak, lélekben szentséglátogatást végeznek (azaz hívő
szívvel rágondolnak az Oltáriszentségben jelen lévő Jézusra és
lélekben imádják Őt), a Szentatya szándékára elimádkozzák a
Hiszekegyet, Mia-tyánkot, Üdvözlégyet, s hozzácsatolnak egy
röpimát a szentségi Jézushoz (pl. „Dicsértessék és áldassék a
legméltóságosabb Oltáriszentség most és mindörökké").
4. Akik ennyire sem képesek, úgy nyerhetik el a teljes búcsút,
hogy őszinte vággyal csatlakoznak azokhoz, akik a fenti módokon
teljesítik a szükséges feltételeket; és felajánlják az irgalmas
Istennek betegségüket és bajaikat, és szándékukban áll, hogy amint
lehet, teljesítik a teljes búcsú szokásos feltételeit.
A lelkipásztorkodó papok, főleg a plébánosok a legmegfelelőbb
módon tájékoztassák a híveket az Egyháznak ezen üdvös
intézkedéséről. Legyenek nagylelkűek a gyónási lehetőségek
felkínálásában, s előre meghatározott időpontokban vezessenek
közösségi szentségimádási ájtatosságot.
A katekézisben buzdítsák a híveket, hogy gyakran és nyíltan
tegyenek tanúságot az Oltáriszentség hitéről és imádásról, ahogyan
ez a Búcsúk kézikönyvében a 4. általános búcsúengedélyben s a 7.,
8. és 27. pontban olvasható.
A jelen Dekrétum az Eucharisztia évében van érvényben attól a
naptól kezdve, amelyen a L'Osservatore Romano-ban megjelenik.
Kelt Rómában, az Apostoli Penitenciária székhelyén, 2004.
december 25-én, a mi Urunk Jézus Krisztus születésének ünnepén
Giacomo Franceso Stafford
OFM Conv. bíboros, régens
Gianfranco Girotti
főpenitenciárius
|