|
|
|
Üzenet a 39. tömegtájékoztatási világnapra
„A tömegtájékoztatás eszközei: a népek közötti megértés
szolgálatában”
2005. május 1-jén ünnepeljük a tömegtájékoztatás 39. világnapját.
Erre az alkalomra II. János Pál pápa még 2005. január 24-én,
Szalézi Szent Ferenc, az újságírók védőszentjének ünnepén
megfogalmazta üzenetét.
Kedves Testvéreim!
1. Szent Jakab levelében olvassuk: „Ugyanabból a szájból áldás és
átok száll. Testvéreim, ennek nem volna szabad így lennie” (Jak
3,10). A Szentírás emlékeztet bennünket arra, hogy a szavaknak
rendkívüli hatalmuk van, és egyesíteni tudják a népeket vagy
megosztani őket, a barátság kötelékeit megteremtve vagy
ellenségeskedést szítva.
Ez nemcsak azokra a szavakra érvényes, amelyeket egy személy kimond
a másikról: e gondolat vonatkozik a kommunikáció minden területére,
bármely szinten történjék is. A modern technológiák előzmények
nélküli lehetőségekkel rendelkeznek a jó munkálásában,
terjeszthetik a mi Jézus Krisztusban való megváltásunk igazságát,
előmozdíthatják a harmóniát és a kiengesztelődést. Mégis,
gonosz használatuk kiszámíthatatlan rosszat tud tenni, alapot adva a
meg nem értésnek, az előítéletnek és kifejezetten a konfliktusnak. A
tömegtájékoztatás 2005. évi világnapja számára választott téma: „A
tömegtájékoztatás eszközei: a népek közötti megértés szolgálatában”
megfogalmaz egy sürgető igényt: előmozdítani az emberi család
egységét e nagyszerű források használata által.
2. Hogy ezt a célt elérjük, értékes módszer a nevelés. A média
embermilliókat tud nevelni a világ más részein, és más kultúrákban.
Jó oka van, hogy (a médiát) így határozták meg: „A modern kor első
Areopagusa... Sokan a tájékozódás és a képzés legfőbb eszközének
tekintik, amely normát és viselkedésmintát nyújt az egyén, a család
és a közösség számára” (Redemptoris missio, 37). A figyelmes
ismeret elősegíti a megértést, eloszlatja az előítéletet, és arra
bátorít, hogy többet tanuljunk. A képeknek különös erejük van, hogy
tartós benyomásokat közvetítsenek, és bizonyos magatartást
alakítsanak ki. Megtanítják az embereknek, miként viszonyuljanak más
csoportok és népek tagjaihoz, finom módszerekkel befolyásolva, hogy
barátnak, vagy ellenségnek, szövetségesnek vagy lehetséges
ellenfélnek tekintsék őket.
Amikor másokat ellenséges módon mutatnak be, a konfliktus magvait
hintik el, amely könnyen elvezethet az erőszakhoz, a háborúhoz, vagy
egyenesen a népirtáshoz. A médiumok, ahelyett, hogy az egységet és a
megértést építenék, démonizálhatnak társadalmi, etnikai vagy vallási
csoportokat, felszítva a félelmet és a gyűlöletet. A kommunikáció
stílusáért és a tartalmáért felelős embereknek komoly kötelessége
biztosítani, hogy ez ne következzen be. Sőt, a média roppant
lehetőséggel bír, hogy előmozdítsa a békét és felépítse a
párbeszéd hídjait a népek között, széttörve gyűlölet,
megtorlás és újfajta erőszak ördögi körét, amely ma annyira
elterjedt. Amint Szent Pál megerősíti az idei év Béke Világnapjára
szóló Üzenet alapját adó szavakban: „Ne engedd, hogy legyőzzön a
rossz, inkább te győzd le a rosszat jóval” (Róm 12,21).
3. Ha a béke megvalósításában való közreműködés egyik módja, hogy a
médiumok segítik a népek közeledését, befolyásuk egy másik módja,
hogy gyorsan mozgósítják azokat a segítségeket, amelyekre természeti
katasztrófák esetén szükség van, Vigasztaló volt látni, hogy a
nemzetközi közösség milyen gyorsan válaszolt a nemrég történt cunami-ra,
amely megszámlálhatatlan áldozatot hagyott maga után. A gyorsaság,
ahogyan ma terjednek a hírek, egyértelműen megnövelik a lehetőségét
annak, hogy időben találjunk gyakorlati módokat a lehető legnagyobb
támogatás felajánlására. Ilyen módon a médiumok igen nagymértékben
szolgálhatják a jót.
4. A II. Vatikáni Zsinat emlékeztetett rá: „Ezen eszközök helyes
használata föltétlenül megköveteli, hogy mindazok, akik velük
élnek, ismerjék, és e területen is hűségesen valósítsák meg az
erkölcsi rend normáit” (Inter mirifica, 4).
Az alapvető etikai elv a következő: „Az emberi személy és az emberi
közösség a célja és mértéke a társadalmi kommunikációs eszközök
használatának. A kommunikációt személyek műveljék más személyek
integráns fejlődésének javára.” (Etica nelle comunicazioni
sociali, 21). Mindenekelőtt tehát, maguknak a kommunikáció
végzőinek kell saját életükben képviselniük azokat az értékeket és
magatartásmódokat, amelyekre meghívást kaptak, hogy másoknak
tanítsák. Ez különösképpen is megköveteli a hiteles
elkötelezettséget a közjó iránt „ az iránt, amely nincs behatárolva
bizonyos csoportok vagy nemzet sajátos érdekei szerint, hanem
átfogja mindenki szükségét és érdekét, az egész emberi család javát.
(Pacem in terris, 132). Mindazoknak, akik a kommunikációt
munkálják, kedvező alkalmuk van arra, hogy az élet igazi
kultúráját előmozdítsák, távol tartva önmagukat az életet károsító
aktuális összeesküvésektől (Evangelium vitae, 17), s
továbbadva az igazságot, amely minden emberi személy értékéről és
méltóságáról szól.
5. Minden kommunikáció modellje és példaképe Isten Igéjében
található: „Azelőtt Isten a próféták útján több alkalommal szólt
őseinkhez. Ebben a végső korszakban a Fia által beszélt hozzánk”
(Zsid 1,1-2a). A megtestesült Ige új szövetséget hozott létre Isten
és az ő népe között, olyan szövetséget, amely közösségben egyesít
bennünket is egymással. „Ő a mi békességünk, a kettőt eggyé
forrasztotta, és a közéjük emelt válaszfalat ledöntötte, az
ellenségeskedést kiküszöbölte” (Ef 2,14).
Az ez évi tömegtájékoztatási világnap alkalmából azért imádkozom,
hogy a médiában (dolgozó) férfiak és nők a maguk részéről tegyenek
azért, hogy ledöntsék az ellenségesség falát, amely elválasztja a
népeket és a nemzeteket, táplálva ezzel a meg nem értést és a
bizalmatlanságot; hogy tudják hasznosítani a rendelkezésükre álló
forrásokat a barátság és a szeretet kötelékeinek megerősítésére,
amelyek világosan jelzik Isten Országának kezdetét itt a földön.
A Vatikánból, 2005. január 24-én, Szalézi Szent Ferenc ünnepén
II.
János Pál pápa
|
|
|
| |
Üdvözlégy, kegyelemmel teljes! Az Úr veled van!
Lk 1,26-38
>>>
Keresés a Bibliában:
|
Eseménynaptár
|
|
|
Nyomtatóbarát változat
