|
|
|
Üzenet a hivatások 42. világnapjára
Meghívás és küldetés: Evezz a mélyre!
2005. április 17.
II. János Pál pápa
Tisztelendő Püspöktársaim! Kedves Testvéreim az egész világon!
1. „Duc in altum!” A Novo millennio ineunte című apostoli
levelem elején Jézusnak azon szavaira emlékeztettem, amelyekkel
felszólítja első tanítványait, hogy vessék ki a hálót, és ez
rendkívül bőséges fogást eredményez. Azt mondja Péternek: „Duc
in altum” (Lk 5,4). „Péter és az első társai bíztak Jézus
szavában, és kivetették hálójukat” (Novo millennio ineunte,
1.).
Az Evangélium ezen ismert eseménye adja a hivatások elkövetkezendő
imanapjának hátterét, amelynek mottója: „Meghívás és küldetés:
Evezz a mélyre!” Ez egy különleges lehetőség, hogy
elgondolkodjunk a hivatáson, Jézus követésén és különösen is a
papságra és a megszentelt életre szóló hivatáson.
2. „Duc in altum!” Krisztusnak ez a parancsa különösen
aktuális a mi időnkben, amikor terjed egy bizonyos mentalitás, amely
támogatja a személyes részvétlenséget a felmerülő nehézségekkel
kapcsolatban. A „mélyre evezés” első feltétele az, hogy ápoljuk
lelkünkben az imádság szellemét, amelyet Isten szavának napi
hallgatása táplál. A keresztény élet hitelessége az ima mélységével
mérhető. Az ima művészet, amelyet alázatosan „az isteni Mester
ajkáról” kell leolvasnunk, miközben az első tanítványokhoz hasonlóan
kérjük Őt: 'Uram, taníts meg minket imádkozni' (Lk 11,1). Az
imában bontakozik ki az a párbeszéd Krisztussal, amely bennünket az
Ő legszorosabb bizalmasává tesz: „Maradjatok meg bennem, s akkor én
is bennetek maradok” (Jn 15,4) (Novo millennio ineunte,
32.).
Ez a kapcsolat Krisztussal az imádságban segít ahhoz, hogy az Ő
jelenlétét a vélt hajótörés pillanataiban is felismerjük, amikor
minden fáradozás hasztalannak tűnik. Ez magukkal az apostolokkal is
megtörtént, amikor egy munkával telt éjszaka után ezt kiáltották:
„Mester, ... nem fogtunk semmit” (Lk 5,5). Különösen ezekben
a pillanatokban kell kinyitni a szívünket a kegyelem áradása előtt
és Krisztus szavát befogadva, minden erőnkkel célba érni: „Duc
in altum!” (vö. Novo millennio ineunte, 38.).
3. Aki kinyitja szívét Krisztus számára, az nemcsak a saját létének
titkát fogja megérteni, hanem saját hivatásának titkát is, és a
kegyelem csodálatos gyümölcseit fogja teremni. Ezek közül az első az
életszentségben való növekedés azon a szellemi úton, amely a
keresztség ajándékával kezdődik, és a tökéletes szeretet teljes
kibontakozásához vezet (vö. uo., 30). Ha a keresztény ember feltétel
nélkül éli az Evangéliumot, akkor mindig képes lesz arra, hogy úgy
szeressen, mint Krisztus, és megszívlelje az intelmeit: „Legyetek
hát tökéletesek, amint mennyei Atyátok tökéletes” (Mt 5,48).
Arra törekszik, hogy az Egyház közösségén belül egységben maradjon a
testvérekkel és az újraevangelizálás szolgálatába áll, hogy az Isten
szentségét közvetítő szeretet nagyszerű igazságát hirdesse és
tanúsítsa.
4. Kedves gyermekek és fiatalok, elsősorban hozzátok fordulok azzal
a meghívással, amelyre Krisztus hív benneteket, hogy „evezzetek a
mélyre”. Ti vagytok azok, akik a jövő számára fontos döntéseket
hoztok majd. Szívemben őrzöm mindazokat a találkozásokat az elmúlt
években, amelyeket veletek, fiatalokkal élhettem át, akik mára már
felnőttetek, és talán már szülők lettetek vagy papok, szerzetesek,
vagy hitoktatást vállaltok. Láthattam, hogy mennyire örülnek, úgy
ahogyan csak a fiatalok képesek rá, de láttam azt az elgondolkodást
is az arcukon, ami azért van, mert bennük él a vágy, hogy „értelmet”
adjanak az életüknek. Egyre jobban megértettem, hogy a fiatal
generáció szívében mennyire erős a vonzalom az igazi lelki értékek
iránt, és mennyire őszinte a törekvésük az életszentség felé. A
fiataloknak Krisztusra van szüksége, de azt is tudják, hogy Krisztus
is személyesen számít rájuk.
Kedves Fiatalok! Bízzatok Krisztusban, hallgassátok az Ő tanításait,
az Ő arcára szegezzétek a tekinteteteket, legyetek állhatatosak
Igéjének hallgatásában. Hagyjátok, hogy Ő mutasson nektek irányt, és
Ő legyen az, Aki szívetek vágyaiban vezet benneteket.
5. És most hozzátok szólok, kedves szülők és keresztény nevelők,
hozzátok kedves papok, Istennek szentelt életű nők és férfiak,
valamint katekéták. A ti kezeitekbe adta a mennyei Atya azt a
feladatot, hogy a fiatal generációt az életszentségre vezető
ösvényen irányítsátok. Legyetek számukra példakép a Krisztushoz való
nagylelkű hűségben. Bátorítsátok őket, hogy „evezzenek a mélyre”, és
késlekedés nélkül válaszoljanak az Úr hívására. Ő az, Aki egyeseket
a házasságra, másokat az Istennek szentelt életre vagy a papságra
hív. Segítsétek őket abban, hogy felismerjék, melyik útra hívja őket
az Úr, és segítsétek abban is, hogy Krisztus igazi társai, hiteles
tanítványai lehessenek ezen az úton. Ugyanis, amikor a hívő
felnőttek szavaik és tetteik által képesek Krisztus arcát
visszatükrözni, akkor a fiatalok sokkal inkább készek befogadni az Ő
üzenetét, amely a Kereszt misztériumában rejlik.
Ne felejtsétek el, hogy ma is szükség van szentéletű papságra, olyan
lelkekre, akik teljesen Isten szolgálatának szentelik magukat! Ezért
szeretném ismételten aláhúzni, hogy: „Sürgető szükség van a
hivatásgondozás tágas és szerteágazó munkájának elindítására, hogy
érje el a plébániákat, az oktatási intézeteket, a családokat, és
figyelmesebb megfontolásra ösztönözzön az élet lényeges értékei
iránt. Mindez abban nyeri el döntő összefoglalását, hogy mindenki
köteles megadni válaszát Isten hívására, különösképpen, amikor ez a
hívás önmagunk és erőink teljes átadására buzdít Isten Országa
javára”. (Novo millennio ineunte, 46).
És nektek, fiatalok, újból megismétlem Jézus szavait: „Duc in
altum!” és miközben ezt a felhívást intézem hozzátok, Mária
szavai jutnak az eszembe, amit a Kánai menyegzőn mondott a galileai
szolgáknak: „Tegyetek meg mindent, amit csak mond!” (Jn
2,5). Kedves fiatalok! Krisztus azt kéri tőletek, hogy „evezzetek a
mélyre” és a Szűzanya arra bátorít benneteket, hogy ne
tétovázzatok követni Őt abban, amit mond nektek.
6. Szálljon mennyei Atyánkhoz Mária anyai közbenjárásával a Föld
minden pontjáról buzgó imádságunk, hogy elérjük, amelyet az ismert
felszólítás tartalmaz: „Kérjétek hát az aratás urát, küldjön
munkásokat az aratáshoz.” (Mt 9,38) Ő adjon az egész
nyája számára buzgó és szent pásztorokat! Ebben a
felelősségtudatunkban forduljunk Krisztushoz, a Legfőbb Pásztorhoz,
és megújult bizalommal mondjuk Őneki:
Jézus, Isten Fia,
Akiben az istenség teljessége lakozik,
Te hívod a megkeresztelteket, hogy „evezzenek a mélyre”,
Bejárva az életszentség útját.
Szítsd fel a fiatalok szívében a vágyat,
hogy a Te szereteted hatalmának a tanúi
legyenek a mai világban.
Töltsd be őket a lelki erősség és a jó tanács ajándékával,
hogy képesek legyenek az önmagukra
és hivatásukra vonatkozó teljes igazság felismerésére.
Üdvözítőnk, Akit az Atya küldött,
hogy kinyilatkoztasd az irgalmas szeretetet,
adj egyházadnak olyan fiatalokat,
akik készek arra, hogy a mélyre evezzenek és a
testvérek körében kinyilvánítsák megújító és
üdvözítő jelenlétedet.
Szent Szűz, Megváltónk Édesanyja,
biztos vezetőnk Isten és a felebarát felé,
Te, aki szíved mélyén megőrizted Jézus szavait,
anyai közbenjárásoddal oltalmazd
a családokat és az egyházi közösségeket,
hogy segítsék a gyermekeket és a fiatalokat, amikor
az Úr hívására nagylelkű választ kell adniuk.
Ámen.
Castel Gandolfo, 2004. augusztus 11.
II.
János Pál pápa
|
|
|
| |
Üdvözlégy, kegyelemmel teljes! Az Úr veled van!
Lk 1,26-38
>>>
Keresés a Bibliában:
|
Eseménynaptár
|
|
|
Nyomtatóbarát változat
