|
|
|
Nagyböjti üzenet 2005-ben
II. János Pál pápa
2004. szeptember 8.
„Ő a te életed és életed
hosszúsága” (MTörv 30,20)
Kedves Testvéreim!
1. A nagyböjt minden évben értékes idő arra, hogy hathatósabbá
tegyük az imádságot és a böjtöt, és megnyissuk szívünket az isteni
akarat tanulékony befogadására. Ilyenkor lelki útmutatót kapunk,
amely előkészít bennünket, hogy újra átéljük Krisztus halálának és
feltámadásának nagy titkát, mindenekelőtt Isten Igéjének buzgóbb
meghallgatása által. Emellett fontos a halandóságunkat szem előtt
tartva a nagylelkű szolgálat is, amely megmutatkozik abban, hogy
ilyenkor a környezetünkben élők rászorulókat jobban segítsük
Most szándékomban áll felhívni figyelmeteket, kedves Testvéreim egy
olyan dologra, amely soha nem volt ilyen aktuális, mint napjainkban.
Szépen szólnak erről a Második Törvénykönyv ide vonatkozó szavai: „Ő
a te életed és életed hosszúsága” (MTörv 30,20). Ezekkel a
szavakkal fordul Mózes a néphez, hogy megerősítse a Jahvéval kötött
szövetséget Moáb földjén. „Hogy életed legyen, neked és
utódaidnak, szeresd az Urat, a te Istenedet, engedelmeskedj
szavának, légy vele egységben” (MTörv 30,19-20). Izrael
számára a jövő biztosítéka ez az isteni szövetséghez való hűség, „hogy
azon a földön lakhass, amelyet az Úr esküvel adott atyáidnak,
Ábrahámnak, Izsáknak és Jákobnak” (MTörv 30,20). Elérni az
érett kort, a bibliai kép szerint, a Magasságbeli áldásos
jóakaratának volt a jele. Ezért a hosszú életet Isten különleges
adományának tulajdonították.
Mindezek ismeretében szeretnék megfontolásokat ajánlani e nagyböjt
idejére, hogy elmélyítsük azt a felismerést, hogy mekkora szerepük
van az időseknek a társadalomban és az Egyházban, mit jelent
szeretetteljes lélekkel elfogadni őket, és ezt a lelkületet meg is
tartani irántuk. Korunk társadalmában, hála a tudomány és az orvosi
ismeretek előre haladásának, az emberi életkor meghosszabbításának
lehetünk a tanúi, és ennek következtében növekszik az idős kort
megért emberek száma is. Ez kiemelt figyelmet kér az ún. „harmadik”
életkori szakaszban élő emberek iránt, éppen azért, hogy teljesen
élhessék azt, képességeiket az egész közösség szolgálatára fordítva.
Az idősek gondozása főleg, amikor nehéz időszakokon mennek át,
szívügye kell, hogy legyen a híveknek, főleg a nyugati
társadalomban, ahol ez a probléma még inkább jelen van.
2. Az emberi élet értékes ajándék, amelyet szeretni és védelmezni
kell annak minden szakaszában. A „Ne ölj!” parancsa arra
szólít, hogy tiszteljük és mozdítsuk elő az életet az első
pillanatától kezdve a természetes elmúlásig. Ez a parancs érvényes a
betegség időszakában is, és akkor is, amikor az emberi lét
önállóságának ereje megfogyatkozni látszik. Ha az öregkort,
kikerülhetetlen velejáróival együtt, a hit fényében nyugodt
lelkülettel fogadjuk el, olyan értékkel szolgál, melyben Krisztus
keresztjének a misztériumát érthetjük meg jobban, és amely értelmet
ad az ember létezésének.
Az idős embert ebben a szemléletben kell megértenünk és segítenünk.
Szeretném itt kifejezni nagyrabecsülésemet mindazok iránt, akik azon
fáradoznak, hogy ezeknek a kihívásoknak eleget tegyenek, és buzdítok
minden jóakaratú embert, hogy így akarja a nagyböjtöt üdvösen
kihasználni, meghozván személyes áldozatát egyben. Ez azt fogja
eredményezni, hogy az idős korú emberek nem fogják magukat tehernek
érezni sem a közösségben, ahová tartóznak, sem pedig a családjukban,
ahol élnek, amely esetleg oda vezethet, hogy magukba zárkozzanak és
elbátortalanodjanak.
Szükséges erősíteni a közvéleményben azt a tudatot, hogy az idősek
minden esetben értékek forrását képviselik. A gazdaság és a
törvényhozás felelősei merjék jobban segíteni őket, hogy ne legyenek
kizárva a társadalom életéből. Az igazat megvallva, az utóbbi
évtizedekben a társadalom figyelme jobban ráterelődött az idős
emberek igényeire. Az orvostudomány folyamatosan javítja a
fájdalomenyhítő gyógymódokat, figyelembe véve a beteg ember egész
mivoltát, és különös módon is segíti azokat, akik hosszú ideig
ágyhoz kötve élnek.
3. Az életnek ez a szakasza jelentős időt enged az embernek arra,
hogy találkozzon a legmélyebb kérdésekkel, azokkal, amelyeket
korábban talán felületesen kezelt a sokféle napi feladat vagy más,
fontosabbnak tekintett dolgok miatt. A végső cél közelségének
felismerése arra szólítja az idős embert, hogy a lényeges dolgokra
összpontosítsa figyelmét, fontossá téve mindazt, amit az évek
elmúlása sem tehet tönkre.
Az idősek, éppen ezen sajátos helyzetük miatt, különleges értéket
képviselhetnek a társadalomban. Ha azt vesszük alapul, hogy az ember
abból az örökségből él, amelyet elődei hátrahagytak, s jövője
meghatározó mértékben függ attól, hogy annak a népnek a kultúráját,
amelyhez tartozik, mennyire adták át neki, az idős emberek
bölcsessége és tapasztalata megvilágíthatja a fejlődésnek azt az
útját, amely egy rendezettebb és teljesebb társadalom felé vezet.
Mennyire fontos tehát újra felfedezni az emberi generációk egymást
kölcsönösen gazdagító hatását. A nagyböjt, amely határozottan hív a
megtérésre és a szolidaritásra, ebben az évben elvezet bennünket a
fentiek komolyan vételére, mert ebben mindenki érintve van. Mi is
történne, ha Isten Népe szintén ahhoz a jelenlegi felfogáshoz
igazodna, amely voltaképpen haszontalannak tekinti idős
testvéreinket és nővéreinket, amikor csökkent képességűekké válnak
életkoruk vagy betegségük következtében? Viszont mennyire más egy
közösség, amely a családból indul ki, és folyamatosan nyitott és
befogadó akar maradni ezekkel a tényekkel szemben is.
4. Kedves Testvéreim! A nagyböjt idején, Isten Igéjének
segítségével, figyeljünk arra, hogy váljék fontossá minden Közösség
számára a szeretetteljes megértő magatartás azok iránt, akik
megöregszenek. Mindemellett rá kell hangolódnunk arra is, hogy
bizalommal tekintsünk a halál misztériumára, azért hogy az Istennel
való végső találkozásunk a belső béke állapotában történjen.
Ismerjük fel, hogy az fogad bennünket, Aki „az anyai méhben szőtt
egybe minket” (vö. Zsolt 139, 13), vagy más helyen: „saját képére és
hasonlatosságára” alkotott bennünket (vö.Ter 1,26).
Mária vezessen minket a nagyböjti zarándoklásunk során, irányítson
minden hívőt, különös módon is idős testvéreinket, hogy egyre
mélyebben megismerjék a meghalt és feltámadt Krisztust, aki emberi
létünk legvégső értelme. Mária, isteni Fiának hűséges szolgálója,
Szent Annával és Szent Joachimmal együtt járjon közben értünk „most
és halálunk óráján”.
Áldásomat adom Mindnyájatokra!
Vatikán, 2004. szeptember 8.
II.
János Pál pápa
|
|
|
| |
Üdvözlégy, kegyelemmel teljes! Az Úr veled van!
Lk 1,26-38
>>>
Keresés a Bibliában:
|
Eseménynaptár
|
|
|
Nyomtatóbarát változat
