|
Üzenet a tömegtájékoztatás 43. világnapjára Új technológiák, új kapcsolatok
XVI. Benedek pápa
Kedves Testvéreim!
A soron következő tömegtájékoztatási világnap közeledtével, néhány
gondolattal szeretnék hozzátok fordulni az idei témával
kapcsolatban: Új technológiák, új kapcsolatok – a tisztelet, a
párbeszéd és a barátság kultúrájáért. Az új digitális
technológiák valóban alapvető változásokat idéznek elő a
kommunikációs modellekben és az emberi kapcsolatokban. Ezek a
változások különösen kézzel foghatóak a fiatalok között, akik már
ezekkel az új kommunikációs technológiákkal szoros kapcsolatban
nőttek fel. Jól érzik magukat digitális világban, amely viszont
gyakran idegennek tűnik sok felnőttnek, akiknek meg kellett
tanulniuk, hogy megértsék és értékeljék azokat a lehetőségeket,
melyeket e világ felkínál a kommunikációhoz. Idei üzenetem
gondolatai különösen azokhoz szólnak, akik már ehhez az úgynevezett
digitális nemzedékhez tartoznak: velük szeretnék megosztani
néhány elképzelést az új technológiákban rejlő rendkívüli
lehetőségekről, amennyiben azokat egymás megértésének és a
szolidaritásnak az elősegítésére használjuk. Ezek a technológiák
valódi ajándékot jelentenek az emberiség számára: arra kell tehát
törekednünk, hogy az ezek nyújtotta előnyöket minden ember és minden
közösség, különösen a szükséget szenvedők és kiszolgáltatottak
szolgálatába állítsuk.
A mobiltelefonokhoz és a számítógépekhez való hozzáférés lehetősége
az internet globális hatókörével és sűrű elterjedésével együtt olyan
szerteágazó utakat teremtett, amelyeken keresztül egy pillanat alatt
szavakat és képeket lehet küldeni a világ legtávolabbi és
legeldugottabb sarkaiba. Ez a lehetőség elképzelhetetlen volt az
előző nemzedékek számára. Különösen a fiatalok ismerték fel az új
médiumokban rejlő óriási lehetőségeket az egyének és közösségek
közötti kapcsolat, kommunikáció és megértés elősegítésére. Ezeket az
eszközöket a barátaikkal való kapcsolattartásra, illetve arra
használják, hogy új barátokat találjanak, közösségeket és
ismeretségi hálózatokat építsenek, hogy információkat és híreket
keressenek, hogy megosszák másokkal gondolataikat és véleményüket.
Nagyon sok jó származik ebből az új kommunikációs kultúrából: a
családtagok kapcsolatban maradhatnak egymással akkor is, ha nagyon
távol vannak egymástól, a diákok és a kutatók könnyebben és hamarabb
hozzáférnek dokumentumokhoz, forrásokhoz, tudományos
felfedezésekhez, és bár különböző helyeken vannak, a kommunikáció
révén csoportmunkát végezhetnek. Ezeken felül az új médiumok
interaktív jellege a megértés és a kommunikáció dinamikusabb formáit
teszi lehetővé, ez pedig hozzájárul a társadalmi fejlődéshez.
Bár ámulatba ejtő, hogy az új technológiák milyen gyorsan fejlődtek
a megbízhatóság és a hatékonyság terén, a felhasználók közötti
népszerűségük nem meglepő, hiszen ezek választ jelentenek az
embereknek arra az alapvető vágyára, hogy kapcsolatba lépjenek
egymással.
A kommunikáció és a barátság utáni vágy emberi természetünkben
gyökerezik és nem értjük meg kellőképpen, ha csak a technológiai
újításokra adott válaszként fogjuk fel. A bibliai üzenet fényében
ezt sokkal inkább úgy kell felfognunk, mint Isten egyesítő és
közlékeny szeretetében való részesedésünk megnyilvánulását, aki az
egész emberiségből egyetlen családot akar formálni. Amikor szükségét
érezzük, hogy mások felé lépjünk, amikor jobban meg akarunk ismerni
másokat, vagy szeretnénk, hogy mások megismerjenek bennünket, akkor
Isten hívására válaszolunk, egy hívásra, mely természetünkbe van
vésve. Ez nem más, mint hogy Isten képére és hasonlatosságára
vagyunk teremtve, a kommunikáció és a közösség Istenének képére.
Az emberi kapcsolat iránti vágy és a kommunikációs kívánság, amelyet
annyira magától értetődőnek tartanak a kortárs kultúrában, valójában
nem más, mint annak az alapvető és állandó emberi irányultságnak a
modern megnyilvánulása, hogy túllépjen önmagán és kapcsolatba lépjen
másokkal. Amikor megnyílunk a többiek felé, beteljesítjük azt, amire
leginkább szükségünk van és még teljesebb értelemben emberré válunk.
A Teremtő ugyanis éppen arra teremtett minket, hogy szeressünk.
Természetesen nem futólagos, felületes kapcsolatokról beszélek,
hanem az igazi szeretetről, amely Jézus erkölcsi tanításának
középpontját képezi: „Szeresd Uradat, Istenedet teljes szívedből,
teljes lelkedből, teljes elmédből és minden erődből!” és „Szeresd
felebarátodat, mint önmagadat!” (vö. Mk 12,30-31) Ennek fényében
gondolkodva az új technológiák jelentőségéről, fontos, hogy ne csak
azt vegyük figyelembe, hogy kétségtelenül nagymértékben segíteni
tudják az emberek közötti kapcsolatokat, hanem a terjesztett
tartalom minőségére is figyeljünk. Szeretnék bátorítani minden
jóakaratú embert, akik aktív szereplői a digitális kommunikáció
világának, hogy tegyenek meg mindent a tisztelet, a párbeszéd,
és a barátság kultúrájának előmozdításáért.
Ezért azok, akik a tömegtájékoztatás területén a tartalom
létrehozásával és terjesztésével foglalkoznak, érezniük kell az
elkötelezettséget az ember méltóságának és értékének tiszteletben
tartása iránt. Minthogy az új technológiáknak az egyének és a
társadalom javát kell szolgálniuk, a felhasználóknak kerülniük kell
az embert lealacsonyító szavak és képek használatát, és ki kell
zárniuk azt, ami táplálja a gyűlöletet, a türelmetlenséget,
megrontja az emberi szexualitás intimitását és szépségét,
kihasználja a gyengéket és a védteleneket.
Az új technológiák utat nyitottak a különböző országokban élő,
különböző kultúrájú és vallású emberek közötti párbeszédhez
is. Az új digitális tér, az ún. cyberspace lehetővé teszi,
hogy találkozzunk egymással, megismerjük mások értékeit és
hagyományait. Persze ahhoz, hogy ezek a találkozások hasznosak
legyenek, a kifejezés tisztességes és korrekt formáira, valamint
figyelmes és másokat tisztelő befogadásra van szükség. A
párbeszédnek az igazság őszinte és kölcsönös keresésében kell
gyökereznie, ahhoz hogy elősegítsük a megértés és a tolerancia
növekedését. Az élet nem egyszerűen csak események és tapasztalatok
egymásutánja: sokkal inkább az igaz, a jó és a szép keresése. Éppen
ezek távlatában döntünk, hogy mit választunk, eszerint gyakoroljuk
szabadságunkat és ezekben – az igazságban, a jóban és a szépben –
találjuk meg a boldogságot és az örömet. Nem szabad hagynunk, hogy
megtévesszenek minket azok, akik csupán fogyasztókat keresnek egy
olyan piacon, ahol a lehetőségek nem különülnek el egymástól, ahol a
választás önmagában jelenti a jót, ahol az újdonság tűnik fel
szépségként, a szubjektív tapasztalat pedig kiszorítja az igazságot.
Az utóbbi években létrejött digitális közösségi hálózatok
szókincsében újból divatba jött a barátság fogalma. Ez a
fogalom az emberiség kultúrájának egyik legnemesebb gyümölcse.
Barátságainkban és azokon keresztül emberségünkben növekszünk és
fejlődünk. A barátságot éppen ezért tartották mindig is az egyik
legnagyobb gazdagságnak, amivel az ember rendelkezhet. Ezért
vigyázni kell és nem szabad közönségessé tenni a barátság fogalmát
és tapasztalatát. Szomorú lenne, hogyha vágyunknak, hogy on-line
fenntartsuk és erősítsük a barátságokat, az lenne az ára, hogy
kevesebb időnk jut a családra, a szomszédainkra és azokra, akikkel
nap mint nap találkozunk a munkahelyünkön, az iskolában, a
szabadidőnkben. Amikor ugyanis valaki megszállottan vágyik a
virtuális kapcsolatra, akkor ennek következménye odáig mehet, hogy
az ember elszigetelődik, megszakítva a valós társadalmi
érintkezéseket. Végül ez zavarokat okoz a pihenési, az
elcsendesülési és az elmélyülési szokásaikban, amelyek viszont
szükségesek az egészséges emberi fejlődéshez.
A barátság az ember nagy kincse, de meg lenne fosztva értékétől, ha
úgy tekintenénk rá mint önmagáért való dologra. A barátoknak
segíteniük és bátorítaniuk kell egymást képességeik és talentumaik
fejlesztésében és abban, hogy az emberiség szolgálatába állítsák
azokat. Ezzel kapcsolatban öröm látni, hogy olyan új digitális
közösségi hálózatok jönnek létre, amelyek előmozdítják a
szolidaritást, a békét, az igazságosságot, az emberi jogok és az
élet tiszteletben tartását és a teremtett világ javát szolgálják.
Ezek a hálózatok megkönnyíthetik az együttműködést a különböző
földrajzi helyzetű és kultúrájú népek között, lehetővé téve
számukra, hogy erősödjenek közös emberségükben és a társfelelősségük
tudatában mindenki javára. Mindazonáltal tenni kell azért, hogy a
digitális világ, amelyben ezek a közösségi hálózatok létrejöhetnek,
valóban mindenki számára hozzáférhető legyen. Súlyos kár lenne az
emberiség jövője számára, ha az új kommunikációs eszközök, amelyek
lehetővé teszik a tudás és az információk gyorsabb és hatékonyabb
megosztását, nem lennének hozzáférhetőek azoknak, akik gazdaságilag
és társadalmilag egyébként is peremre szorultak, vagy ezek az
eszközök csak növelnék azt a szakadékot, amely elválasztja a
szegényeket az új közösségi hálózatoktól, amelyek most fejlődnek az
információ és az emberi szocializáció szolgálatában.
Üzenetemet azzal szeretném zárni, hogy különösen is a katolikus
fiatalokhoz fordulok, és arra buzdítom őket, hogy a digitális
világban tegyenek tanúságot hitükről. Kedves fiatalok, érezzétek az
elkötelezettséget arra, hogy megjelenítsétek a kommunikációs és
információs világ kultúrájában azokat az értékeket, amelyekre
életetek épül! Az egyház történetének kezdetén az apostolok és azok
tanítványai a görög-római világba vitték Jézus örömhírét: akkor
ahhoz, hogy az evangelizáció eredményes legyen és megvalósuljon
szándékuk, hogy megérintsék az emberek szívét és értelmét, arra volt
szükség, hogy alaposan megértsék az akkori pogány népek kultúráját
és szokásait. Ugyanígy ma, Krisztus hírüladása az új technológiák
világában feltételezi azok alapos ismeretét, majd azt követően
megfelelő használatát. Fiatalok, akik szinte spontán módon
összhangban vagytok ezekkel az új kommunikációs eszközökkel,
elsősorban rátok vár a feladat, hogy evangelizáljátok ezt a
„digitális kontinenst”. Vállaljátok lelkesen az evangélium
hírüladását kortársaitok között! Ismeritek félelmeiket és
reményeiket, lelkesedésüket és csalódásaikat: a legértékesebb
ajándék, amit adhattok nekik az, hogy megosztjátok velük Isten „jó
hírét”, aki emberré lett, szenvedett, meghalt és feltámadt, hogy
üdvözítse az emberiséget. Az emberi szív olyan világra vágyik, ahol
szeretet uralkodik, ahol az ajándékokat az emberek megosztják
egymással, ahol az egységet építik, ahol a szabadság az igazságban
nyeri el valódi jelentését, és ahol minden ember identitása egy
egymást kölcsönösen tisztelő közösségben valósul meg. A hit ezekre a
vágyakra választ tud adni: legyetek ennek hírnökei! A pápa
mellettetek van imáival és áldásával.
Vatikán, 2009. január 24-én, Szalézi Szent Ferenc ünnepén
XVI. Benedek pápa
|
|
|
Uram, kihez menjünk? Az örök élet igéi nálad vannak. Jn 6,60-69
>>>
Keresés a Bibliában:
|
Eseménynaptár
|
|
|