|
Szentszéki közlemény a Krisztus Légiója Kongregációval kapcsolatban 2010. május 1.
1. Április 30-án és május 1-jén a Szentszék bíboros államtitkárának
elnöklésével összeült a Vatikánban az az öt püspök, akik az Krisztus
Légiója Kongregációnál végzett apostoli vizitációval voltak megbízva
(Ricardo Blázquez Pérez valladolidi érsek, Charles Joseph Chaput OFM
Cap. denveri érsek, Ricardo Ezzati Andrello SDB concepcióni érsek,
Giuseppe Versaldi alessandriai megyéspüspök, Ricardo Watty Urquidi
M.Sp.S. tepici megyéspüspök). Ezen részt vettek a Hittani
Kongregáció és a Szerzetesi Kongregáció Prefektusai, valamint a
helyettes államtitkár.
Az egyik ülésszak a Szentatya jelenlétében zajlott; ezen a
vizitátorok összegezték a már korábban elküldött jelentésüket.
A vizitáció során személyesen találkoztak több mint ezer légióssal,
és írásos tanúvallomások százait vizsgálták meg. A vizitátorok
ellátogattak majdnem mindegyik rendházba, valamint megnéztek a
Kongregáció irányítása alatt álló több apostoli munkát is. Kikérték
számos püspök véleményét, szóban vagy írásban, akiknek
egyházmegyéjében a Kongregáció tevékenykedik. A vizitátorok
találkoztak számos „Regnum Christi”-taggal, különösen megszentelt
életű férfiakkal és nőkkel, habár ez nem képezte a vizitáció
tárgyát. Jelentős számú levelet kaptak továbbá elkötelezett
világiaktól és a Mozgalom tagjainak családjaitól.
Az öt vizitátor őszinte vendégszeretetet és a készséges
együttműködés szellemét tapasztalhatta meg mind a Kongregáció
egésze, mind az egyes szerzetesek részéről. Bár egymástól
függetlenül jártak el, mégis messzemenőkig egyező értékelésre és egy
közösen osztott véleményre jutottak. Tanúsították, hogy sok
példaértékű, őszinte, tehetséges szerzetessel találkoztak,
többségében fiatalokkal, akik apostoli buzgalommal keresik
Krisztust, és egész létüket Isten országának terjesztésére
szentelik.
2. Az apostoli vizitáció kiderítette, hogy P. Marcial Maciel
Degollado viselkedése súlyos következményekkel járt a Krisztus Légió
életére és felépítésére nézve, melyek alapos átvizsgálás folyamatát
igénylik.
P. Maciel rendkívül súlyos és objektíve erkölcstelen viselkedése –
melyet vitathatatlan tanúvallomások támasztanak alá –olykor valódi
büntetendő cselekményeknek minősül, és egy aggályok és igazi
vallásos érzület nélküli életet tükröz. Életének ezen oldala
ismeretlen maradt a légiósok nagy része számára, főként azon
kapcsolatrendszer miatt, melyet Maciel atya épített ki, aki mindig
ügyesen tudott magának alibiket kitalálni, mások bizalmába férkőzni
és hallgatásra rávenni az őt körülvevőket, illetve megerősíteni
saját szerepét mint karizmatikus alapító.
Nem ritkán, azok sajnálatos lejáratása és eltávolítása, akik
kételkedtek az ő helyes viselkedésében, illetve az a téves
meggyőződés, hogy ne ártsanak annak a jó ügynek, amit a Légió végez,
kialakítottak körülötte egy olyan védelmi mechanizmust, ami hosszú
időn át támadhatatlanná tette, és megnehezítette valós életének
megismerését.
3. A légiósok többségének őszinte buzgósága - ami a Kongregáció
rendházainál és a számos, nem kevesek által igen nagyra becsült
apostoli műnél végzett látogatásoknál is megmutatkozott - sokakat
arra késztetett a múltban, hogy azt tartsák, hogy az egyre
kitartóbb, itt-ott felmerülő vádak nem lehetnek mások, mint
rágalmak.
Éppen ezért az alapítóról szóló igazság feltárása és ismerete a
Légió tagjaiban meglepetést, zavart és mély fájdalmat okozott,
amiről a vizitátorok külön-külön is beszámoltak.
4. Az apostoli vizitáció eredményeiből világosan kitűntek többek
között a következők:
a) szükséges újra meghatározni a Krisztus Légiója Kongregáció
karizmáját, megőrizve annak valós magját, ami nem más, mint a
„militia Christi”; ez jellemzője az Egyház missziós és apostoli
tevékenyégének és nem azonosítható a mindenáron való hatékonysággal;
b) szükséges újragondolni az elöljárói fennhatóság gyakorlását, ami
szorosan kell kötődjön az igazsághoz annak érdekében, hogy
tiszteletben tartsa a lelkiismeretet, és hogy kibontakozzon az
evangélium fényénél mint hiteles egyházi szolgálat;
c) szükséges megőrizni a fiatalok lelkes hitét, missziós buzgóságát,
apostoli dinamizmusát, megfelelő neveléssel segítve őket. Ugyanis az
alapító miatt érzett csalódás megkérdőjelezhetné a hivatásukat és
karizmájuknak azt a magját, mely a Krisztus Légióját
megkülönbözteti, és az ő sajátjuk.
5. A Szentatya szeretne biztosítani minden légióst és „Regnum
Christi”-tagot, hogy nem fognak magukra maradni: az Egyháznak
szilárd elhatározása, hogy támogassa és segítse őket a rájuk váró
megtisztulás útján. Ez őszinte odafordulást is jelent azok felé,
akik a Légión belül vagy azon kívül áldozatai voltak a szexuális
visszaéléseknek, illetve a hatalmi rendszernek, melyet az alapító
hozott működésbe. Rájuk gondol, értük imádkozik és nekik mond
köszönetet most a Szentatya; mindazoknak, akik a nehézségek
közepette is bátrak és kitartóak voltak az igazság követelésében.
6. A Szentatya megköszöni a vizitátoroknak, hogy szakértelemmel,
nagylelkűen és mély lelkipásztori érzékenységgel végezték el ezt a
kényes feladatot. Ugyanakkor magának tartja fenn, hogy hamarosan
megjelölje ennek a támogatásnak a formáját; kezdve azzal, hogy
kinevez egy megbízottat és egy, a rend Alkotmányát vizsgáló
bizottságot.
A Szentatya egy vizitátort fog küldeni a „Regnum Christi” Mozgalom
megszentelt életű tagjaihoz, akik ezt ismételten kérték.
7. Végezetül a Pápa megismétli bátorítását az összes Krisztus
Légiósa felé, a családjaik felé és a „Regnum Christi” Mozgalomban
elkötelezett világiak felé ebben a mindannyiuk számára nehéz időben.
Arra buzdítja őket, hogy ne tévesszék szem elől, hogy a hivatásuk,
mely Krisztus hívásából fakad, és melyet az ő szeretetéről tett
tanúság ideálja éltet, Istennek egy hiteles ajándéka, az Egyház
számára gazdagság, az a szétrombolhatatlan alap, amire az egyes
személyek és a Légió egésze felépítheti jövőjét.
|
|
|
Uram, kihez menjünk? Az örök élet igéi nálad vannak. Jn 6,60-69
>>>
Keresés a Bibliában:
|
Eseménynaptár
|
|
|