|
II. János Pál pápa szentmiséje Pécsen első magyarországi látogatás, 1991. augusztus 16-20. Az éjszakai szálláshelyről a pápai gépkocsioszlop reggel nyolckor indult a helikopter-felszállóhelyre. A gépek 8.20-kor szálltak fel, és egy és negyed óra múlva, 9.35-kor érkeztek meg a pécs-pogányi repülőtérre, a pápai szentmise helyszínére. A város polgári és egyházi vezetőségének fogadása után a Szentatya pápamobilban körüljárt a több mint százezer hívó között, majd felöltözött és 10.15-kor megkezdődött a Magyarok Nagyasszonyához imádkozott szentmise. Mayer Mihály megyéspüspök úr a következő szavakkal köszöntötte a Szentatyát: Dicsértessék a Jézus Krisztus! A Pécs melletti Pogány község repülőterén összesereglett zarándokok, a tévé vagy a rádió előtt ülő emberek nevében is szeretettel köszöntöm Szentatyánkat, II. János Pál pápát! Annak az egyházmegyének területéről jön tiszteletteljes köszöntésem, ahonnét annak idején Szent István királyunk elküldte Asztrik pécsváradi apátot II. Szilveszter pápához, hogy elhozza az ország függetlenségét jelképező koronát, amelyet azóta is „Szentkoronának” nevezünk E szimbólum a magyar történelem folyamán jelkép maradt a függetlenség korában, a függetlenségért vívott küzdelemben és a diktatúrában egyaránt. Országunk lerázta magáról a megszállás igáját, és most nem jelképet kaptunk Rómából, hanem maga a Szentatya jött közénk. Eljött, hogy rámutasson a hit sziklaalapjára, amelyre országot és hazát építhetünk. E hazában többféle nép élt és él békességben és egyetértésben. Ezt jelképezi a zarándokok összetétele: a szomszédos országokból érkezett magyarok, osztrákok, horvátok és németek. Nem ismeretlen számukra ez a vidék, hisz a legutóbbi évtizedekig az innen nem messze fekvő gyűdi Mária-kegyhelyhez zarándokoltak Horvátországból, főleg Szlavóniából horvát, magyar és német hívek. Egyházmegyénkben ma is együtt laknak az ősi magyarok, a bukovinai székely magyarok, a moldvai csángó magyarok, a Szlovákiából ide telepített magyarok, a török idő után ide hívott németek ki nem telepített része és az országban otthonra talált szláv népcsoportok. A Szentatya köszöntése után szeretettel fordulok Eminenciás Bíboros, Excellenciás Érsek és Püspök Urakhoz, a Főtisztelendő Papsághoz, a Tisztelendő Szerzetesekhez, Külföldi és Hazai Vendégeinkhez és Egyházmegyénk Hívő Népéhez. Nekik is szól szívből jövő köszöntésem: Isten hozta kedves mindnyájukat! A magyarul, németül és horvátul felolvasott szentlecke (Jel 12,1-11) és evangélium (Lk 1,26-38) után a Szentatya a következő homíliát mondta: 1. „Íme, az Úr szolgáló leánya.” Lukács evangélista ezekkel a szavakkal fejezi be az angyali üdvözlet elbeszélését: „Íme, az Úr szolgáló leánya, legyen nekem a te igéd szerint”.[1] A mai szentmisén újra olvastuk ezeket a jól ismert szavakat, amelyekkel tiszteletünket akarjuk kifejezni a „Magyarok Nagyasszonya, a Magna Domina Hungarorum iránt. Mélységesen örülök annak, hogy együtt lehetek veletek, kedves magyar testvéreim, annak a nemzetnek a fiai, mely hozzám és honfitársaimhoz mindenkor oly közel állt. Örülök, hogy itt lehetek Pécsett, ebben a történelmi emlékekben gazdag városban; örülök, hogy mint Róma püspöke köztetek lehetek, és ezáltal betölthetem a rám bízott péteri szolgálatot. A Magyarok Nagyasszonya előtt lélekben csatlakozunk mindazokhoz, akik ebben az országban, Szent Istvántól kezdve a századok és nemzedékek folyamán, „győztek a Bárány vérével és tanúságuk igéjével, s nem kímélték életüket mindhalálig”.[2] Ők a magyar szentek és boldogok; ők Szent István királynak és koronájának egész lelki öröksége. 2. Az angyali üdvözlet szövegét gyakran olvassuk a liturgiában, és jól ismerjük azt. Ma Szűz Mária mennybevételével kapcsolatban olvastuk „A királylány csupa szépség”, hirdeti a liturgia a zsoltár szavaival.[3] Ahhoz, hogy a hitben összekapcsolhassuk Annak a megjelenését, aki „csupa szépség”, és hogy értelmünkkel és szívünkkel a „napba öltözött” Asszonyra tekintsünk,[4] először emlékezetünkbe kell idéznünk az alázatos názáreti Szüzet, akit Máriának, Mirjamnak hívnak. Íme, Sion ismeretlen leánya, akit Isten megszólít és meghív. Meglepő és felülmúlhatatlan a hívás: „Gyermeket fogansz, fiút szülsz, és Jézusnak fogod nevezni. Fiad nagy lesz, a Magasságbeli Fiának fogják hívni... és uralkodni fog örökké”.[5] Isten Fia, aki az Atyával egylényegű, az Örök Ige, emberré lesz: a Szentlélektől fogantatik és tőled születik, ó Szűz Mária. „Nem a test vágyából, s nem is a férfi akaratából”.[6] Az angyali üdvözlet bizonyos értelemben magában foglalja Krisztus egész misztériumát, a húsvéti titkot, az egész Evangélium lényegét. 3. Ez az új út Mária szavaiban veszi kezdetét: „Íme, az Úr szolgáló leánya, legyen nekem a te igéd szerint.” A hit útja ez, amelyet a Redemptoris Mater enciklika próbált megmagyarázni: az az út, amely végigvezet a betlehemi éjszakán, az egyiptomi menekülésen és visszatérésen, majd a Jézussal közös názáreti rejtett élet évein. Azután új szakasz kezdődik: attól kezdve, hogy Jézus megkeresztelkedik a Jordan folyóban, egészen a golgotai keresztig; az Örömhír végső szavát a feltámadásról szóló tanúságtétel mondja ki. Végül a Pünkösd Jeruzsálemben: az Egyház idejének a kezdete, amelyben folytatódik Krisztus jelenléte a tanítványok és Isten újszövetségi Népe körében. Ezzel a néppel tart Mária is, akit a Megváltó a kereszten a szeretett tanítványra bízott, hogy Krisztus minden tanítványának anyja legyen a földön. Mária az első Krisztus Tanítványai között; előttük jár és Fiához vezeti őket. Per Mariam ad Jesum, Mária által Jézushoz: a hiteles Mária-tisztelet nem választja szét a keresztényeket, hanem egyesíti őket. Teljes szívemből kívánom, hogy a Boldogságos Szűz tisztelete segítse elő a katolikusok és protestánsok egymáshoz való közeledését hazátokban. „Miért nem nézünk rá valamennyien mint közös Anyánkra, ki Isten családjának egységéért imádkozik, ki előttünk jar, ama tanúk hosszú sorának élén, akik hisznek az egy Úrban, Isten Fiában, aki a Szentlélek által az ő szűzi méhében fogantatott?”[7] 4. A napba öltözött Asszony szimbolikusan Mária mennybevételét jelenti, a „tizenkét csillagból álló korona”[8] az ő megkoronázásáról beszél az „új ég” és az „új föld” eszkatologikus értelmében,[9] amelyet Isten készített választottainak. Ugyanakkor a Jelenések könyvének leírása mintegy visszatér a kezdetekhez. Egy áldott állapotban lévő asszonyról szól, aki arra készül, hogy megszülje gyermekét. Szülési fájdalomról és harcról beszél, arról a harcról, melyet a Teremtés könyve mar előre meghirdetett: „Ellenkezést vetek közéd és az asszony közé”.[10] Az ellenség ugyanaz most is, mint akkor. A Jelenések könyve sárkánynak,[11] őskígyónak,[12] ördögnek és sátánnak nevezi.[13] Az Ősevangéliumban előre meghirdetett ellenségeskedés és harc kiterjed minden nemzedékre. Az Úr szolgáló leánya, a názáreti leány, a Jelenések könyvének „asszonya” mint az Üdvözítő anyja ebben a harcban válik az Egyház Anyjává. Máriában ugyanis már az egyházatyák felismerték az Egyház előképét, és ugyanezt tette a II. Vatikáni Zsinat is.[14] 5. Drámai képben bontakozik ki előttünk a Jelenések könyve által lefestett harc. Kozmikus méretű küzdelem ez, amely az Anya körül folyik a Fiú miatt, és kiterjed az Egyházra, amely mint Anya, Máriához hasonlóan gyermekeket hoz a világra. Magyarországon, a ti hazátokban, az Egyház nemegyszer megtapasztalta ezt a harcot a történelem folyamán, például a török vész idején, de különösen is átélte századunkban. Hogyne emlékeznénk a múltbéli és az újabb üldöztetésekre! Az oszmán seregek által megtámadott „Regnum Marianum”, Mária Országa összeomlott: az egész lakosságot megtizedelték, és egyik napról a másikra nehézzé vált az Evangélium tanítása szerint élni. Most pedig az utolsó negyven évben egy vasöklű szervezet ateista álkultúrát és életformát kényszerített a nemzetre. Ezekhez a külső erőkhöz, amelyek fellázadtak az Asszony és Fia ellen, csatlakozott a rosszra való hajlam, az Isten Országával szembeni gyűlölködés csírája. Ez szétroncsolja az emberi lelket, és sajnos a hívőket is magával ragadja a hitetlenség és a bűn szakadékába. Így tehát az a harc, amelyről a Jelenések könyve beszél, leginkább az ember szívében bontakozik ki: ezért van szükségünk az egyre radikálisabb megtérésre. 6. De most, hosszú évek szenvedései és megpróbáltatásai után itt vagyunk Őelőtte, akit őseitek Magyarok Nagyasszonyának neveztek. Hozzá intézzük köszöntésünket, mint az angyal Názáretben: „Üdvözlégy kegyelemmel teljes, az Úr van teveled”.[15] „Áldott vagy te az asszonyok között”.[16] „Ave Maria”, imádkozták elődeitek, amikor zászlóikra festették a Szűz képét. „Ave Maria”, ismételték, amikor pecsétjükbe vésték képmását. „Ave Maria”, fohászkodtak akkor is, amikor Magyarország Pátrónájának képét rögzítették az akkoriban annyira értékes arany és ezüst pénzérmeitekre. „Boldogasszony, Anyánk, régi nagy Pátrónánk” – ez az ének védelmezte azokat, akik a Mária-szentélyekbe zarándokoltak. Még hatékonyabbá vált Mária dicsérete akkor, amikor a zarándokok életüket is Máriához emelték, a társadalom Isten szolgálatát választotta, és következetes hittel járt a Szűz nyomában, tiszteletben tartotta Isten akaratát a vasárnap megszentelésében és a felbonthatatlan házasság kérdésében, a gyermekáldást pedig úgy tekintette, mint az Úr szerető ajándékát. A Szűzanya tisztelete tehát, ugyanúgy mint a keresztény hit megtartása, nem pusztán a hagyomány valamiféle érzelmi része volt; olyan szilárd tájékozódást adott, amely mindennek középpontjába Istent, az örök üdvösség forrását helyezte, az Egyházzal való állandó és hűséges közösségben. Egyik régi éneketek így szól: „Virágos kert vala híres Pannónia, e kertet öntözé híven Szűz Mária.” Dicséret és hódolat neked, ó Mária, aki anyai szereteteddel megadtad ennek a népnek azt a kiváltságot, hogy osztozzék hűségedben isteni Fiad, Krisztus iránt! „Ave Maria”: ma is téged köszöntünk, mennyei Istenanya, azokkal együtt, akik az üldözés időszakában is szüntelenül a te védelmedet kérték, amikor élő reménytől lelkesítve a rózsafüzért imádkozták. Mária nevében szeretettel köszöntelek mindnyájatokat, kedves testvérek, akik a mai szentmisére összegyűltetek ezen a repülőtéren. Külön is üdvözlöm főpásztorotokat, Mayer Mihály püspök urat, akinek megköszönöm ezt a meleg fogadtatást. Tiszteletteljes köszöntésem az egyházmegye nyugalmazott püspökének, Cserháti József püspök úrnak és minden jelenlévő főpapnak; köztük Jakab Antal nyugalmazott gyulafehérvári püspök úrnak, a hit és az Egyház hűséges tanújának, valamint Bálint Lajos úrnak, Gyulafehérvár érsekének, és Pénzes János szabadkai püspök úrnak. Köszöntöm a megjelent állami vezetőket, a papokat, a szerzeteseket és szerzetesnőket, valamint a világi híveket. Külön szeretettel gondolok a környező országokból érkezett magyarokra, horvátokra, osztrákokra, szlovénokra és németekre. Szeretettel köszöntöm a magyarországi németeket is: Németül: Német anyanyelvű kedves testvéreim! Népetek történelme és kultúrája szorosan kapcsolódik a keresztény hithez. Amikor most országotok új társadalmat akar újjáépíteni ebben a hazában, az átalakulásnak e nehéz és mozgalmas korszakában, különös erővel szívetekbe vésem Mária szavait: „Amit mond nektek, azt tegyétek”[17] Mária, Magyarok Nagyasszonya legyen közbenjárótok az Úrnál: nektek, hozzátartozóitoknak, s minden magyarországi németnek, hogy a keresztény hitet megőrizzétek, s a hétköznapokban tanúságot tegyetek róla és így adjátok tovább. Dicsértessék a Jézus Krisztus! Horvátul: Szívből köszöntöm Ciril Kos djakovói püspök urat és a kedves horvát híveket, akik eljöttetek, hogy együtt imádkozzatok magyar barátaitokkal és megújítsátok azt a testvéri keresztény köteléket, amely mindig megvolt e két nép között. Isten adja meg a tartós béke ajándékát egy egységes Európában, amelyhez Ti is gyümölcsözően hozzájárulhattok. Németül: Szeretettel köszöntelek benneteket, a szomszédos Ausztriából jött testvéreim. Tisztelendő püspöktestvéreimhez, valamint a papokhoz és szerzetesekhez testvéri köszöntéssel fordulok. És általatok köszöntöm az osztrák népet, melynek történelme szorosan összefonódott Magyarország történelmével mindenekelőtt a keresztény hitben, amelyet mély Mária-tisztelet jellemez. Szlovénül: Szeretettel köszöntöm a kedves szlovéniai zarándokokat. Kedveseim, a ti keresztény hitetek volt a kultúrátok alapja századokon át. Hálás szívvel őrizzétek és fejlesszétek tovább őseitek kultúráját, népetek ajándékát. Isten áldjon meg benneteket, és adja meg a békét! Csak a béke biztosíthatja a szomszédos népekkel való testvéri együttélést és keresztény hagyományotok védelmét. Németül: Kedves testvérek, akik a Német Szövetségi Köztársaságból jöttetek! Szeretettel köszöntelek benneteket, akik azért jöttetek ide Pécsre, ebbe az ősi magyar és német hagyományú városba, hogy Péter utódjával találkozzatok. Újból arra szólítalak fel titeket, hogy a híd szerepét töltsétek be Közép- és Kelet-Európa népei között. Mindnyájan tudatában vagyunk annak, mennyire szükséges Európa lelki megújulása. Ragadjuk meg azt a lehetőséget, amelyet az ezekben az országokban bekövetkezett változások nyújtottak! Egy határok nélküli Európa legyen a kezdete annak, hogy újra felfedezzük azokat az értékeket, amelyek az emberi méltóságban és szabadságban való élethez szükségesek. Ebben a keresztény hagyományokban gazdag városban szívből köszöntelek titeket, magyar testvérek, akik külföldön éltek és szabaddá lett hazátokban találkoztok Szent Péter utódjával, és imádságban egyesültök magyar honfitársaitokkal. Köszönöm, hogy hűek maradtatok hazátok lelki és szellemi örökségéhez. Őrizzétek meg hiteteket! Isten áldása kísérjen mindnyájatokat. A szentmise végén a Szentatya a következő szavakkal köszönt el a zarándokoktól: Magna Domina Hungarorum! Hálát adunk neked, Magyarok Nagyasszonya, hogy ma fogadtál minket ezen a nagyszámú részvevővel bemutatott szentmisén, A Magyarok Nagyasszonya vagy, ezért gondjaidra bízunk minden magyart a haza határain belül és azon kívül. Itt, Pécsett hálát adunk neked az első magyar egyetem alapításáért, amelyet a 14. században alapítottak, és minden más iskoláért, amelyek szerzetek alapításaként terjesztették a kultúrát. A mar elmúltnak tekinthető korszakban sok iskolát bezártak és felszámoltak közülük. Most újra indulnak és nyílnak az iskolák, a szemináriumok, itt Pécsett is. Anyánk vagy – jóllehet Nagyasszonynak szólítunk, Anya is vagy –, s jól tudod, mennyire szüksége van minden közösségnek az iskolákra, az egyetemekre a jövő nemzedék nevelése szempontjából mind a nemzet, mind az egyház számára. Nemcsak a Magyarok Nagyasszonya vagy, hanem minden környező népé, az európai népeké, kontinensünké és az egész emberiségé is. Azért imádkozunk – s a mai szentmisében is azért imádkoztunk –, hogy mi emberek nemcsak békében, hanem harmonikusan tudjunk együtt élni, és meg tudjuk valósítani a szeretet civilizációját. Imádságunk mellett felszólítunk mindenkit, főleg a felelős vezetőket, hogy tartsák tiszteletben a személyek és a népek jogait. Így valósul meg a harmonikus, családias együttélés a nemzetek között kontinensünkön. Ezzel az imádsággal készülünk arra, hogy közbenjárásodra fogadhassuk a szentmisét megkoronázó áldást a Szentháromságtól: Áldjon meg benneteket a mindenható Isten, az Atya, a Fiú és a Szentlélek! Jegyzetek: [1] Lk 1,38. [2] Jel 12,11. [3] Zsolt 44,14. [4] Vö. Jel 12,1. [5] Lk 1,31-33. [6] Jn 1,13. [7] Redemptoris Mater enciklika, 30. [8] Vö. Jel 12,2. [9] Vö. Jel 21,1. [10] Jel 3,15. [11] Jel 12,3. [12] Jel 12,9; vö. Ter 3. [13] Jel 12,9. [14] LG 63. [15] Lk 1,28. [16] Lk L42. [17] Jn 2,5. |
Nyomtatóbarát változat
Keresés a Bibliában:
|
|
Eseménynaptár |
 |