II. János Pál pápa találkozása diplomatákkal

Ajánló

Csaladjaink.hu
Katolikus Karitász
Liturgia.hu
Magyar Kurír
Új Ember
Vatikáni Rádió
Virtuális Plébánia
Szent István Rádió, Eger
Mária Rádió
nyil

Katolikus média bővebben

Budapest, Nunciatúra
augusztus 17., szombat este
első magyarországi látogatás, 1991. augusztus 16-20.

Az Akadémia díszterméből 18.45-kor a Pápa a Nunciatúrára indult, ahol a diplomaták vártak rá. Mivel mindenütt a pápai nuncius a diplomáciai testület tiszteletbeli elnöke, a Pápát Angelo Acerbi érsek, nuncius úr köszöntötte:

Szentséges Atya!
Mint a diplomáciai testület doyenje, a Budapestre akkreditált külképviseletek itt egybegyűlt vezetői és a magam nevében is mély tisztelettel és odaadással köszöntöm Szentségedet. Hálásan köszönjük, hogy lehetőséget adott számunkra erre a találkozásra, s meghallgathatjuk szavait.
Mindnyájan, akik közvetlen közelről kísérhetjük figyelemmel ennek az országnak az életét, nagyra értékeljük magyarországi lelkipásztori látogatásának jelentőségét. A jelenlevő diplomaták közül sokan közvetlen szemtanúi voltak azoknak az eseményeknek, amelyek az elmúlt évek mélyreható változásait meghozták.
Mivel szoros kapcsolatban élünk a magyar társadalommal az átalakulásnak e bonyolult szakaszában, jól tudjuk, hogy bár a társadalom az elnyert szabadságban elsősorban a gazdasági fejlődés útjait keresi, szüksége van arra is, hogy fölfedezze és megszilárdítsa az értékeknek azt a rendjét, amely a jövőben fenntarthatja és irányíthatja a társadalom életét.
Meg vagyunk győződve arról, hogy magyarországi útja széles körű egyetértésre talál az erkölcsi és lelki értékeket illetően, és megerősíti a jövőbe vetett reménységünket.
Bizonyára minden tiszteletreméltó kollégám érzelmeit tolmácsolom akkor, amikor kifejezem csodálatunkat azért, hogy Szentséged oly fáradhatatlanul munkálkodik a békéért, az emberi személy és a társadalmi igazságosság megőrzéséért és az új Európa felépítéséért.
Egy különleges szempontját emelném még ki ennek a találkozásnak. Ez az első alkalom, hogy a diplomáciai testület tagjai beléptek a budapesti Nunciatúra új helyiségébe. A Szentségeddel történő találkozás az elképzelhető legszebb formája épületünk felavatásának.
Szentséges Atya, az összes jelenlévő nevében megköszönöm, hogy eljött közénk, és szívből köszöntöm magyarországi látogatása alkalmából.

A Pápa a következő beszéddel válaszolt:

Excellenciás Urak, Hölgyeim és Uraim!
1. Igen nagy örömmel fogadom itt, az Apostoli Nunciatúra székházában a Magyar Köztársaságnál akkreditált diplomatákat, számos ország és nemzetközi szervezet képviselőit. A Szentszék és Magyarország közötti diplomáciai kapcsolatok iménti helyreállítása annak a fejlődésnek szerencsés következménye, amely ebben az országban az utóbbi években végbement, és amelynek nagyon örülünk. Az Apostoli Szék képviselőjének, az Önök doyenjének jelenléte is azt jelzi, hogy a magyar társadalomban immár elismerést nyert a vallási élet fontossága.
Örömmel voltunk tanúi azoknak az eseményeknek, amelyek az utóbbi időben lezajlottak Európa e középső részén. Miként a szomszédos államok, végre Magyarország is visszanyerte szabadságát és teljes szuverenitását, ma mar egyenrangú partnerként szerepelhet a politikai életben, a nemzetközi közösség teljes bizalmát élvezve.

Európa történelmi óráját éljük: annyi kényszer és bizalmatlanság után eltűntek a kontinens természetellenes felosztásából eredő korlátok, a jog valódi érvényesülésének, az igazságtalanságok felszámolásának és a szabadság méltó követelésének hatalmas erejű nyomására. Köszöntjük e nép bátorságát és éleslátását, amely a megpróbáltatások alatt szerzett érettségben nyilvánult meg, s csodálatos emberi erőforrásokat tart fel, hogy békés tettek által rendítse meg az elnyomó rendszert. Történelmi, kulturális és lelki hagyományaira alapozva most szebb jövőt építhet magának.

2. Itt is meg kell ismételnem elismerésemet ennek az országnak keresztényei iránt. Sok-sok éven át legmélyebb lényükben sértette őket hitük nyilvános tagadása, intézményeik lerombolása, szerzetesi közösségeik szétszórása, számos lelkipásztoruk erőszakos elhallgattatása. Megindultan idézem fel közülük Mindszenty József bíboros nemes alakját, azét a Pásztorét, akit most mar rehabilitáltak, és aki néhány hónapja mar az általa oly szenvedélyesen szeretett magyar földben nyugszik, népe körében, amelyhez az egész világ tiszteletét kiérdemlő hűséggel ragaszkodott.
Amint Róma püspökének fogadtatása is mutatja, az ország katolikus egyháza most már nyilvánosan folytathatja tevékenységét. Szívemből óhajtom, hogy teljesülhessen vágya: hozzájárulhasson a társadalom javához sajátos hivatása szerint, megőrizve a szívélyes kapcsolatot az itt élő többi egyházi közösséggel. A katolikus egyház nem követel privilégiumokat. De szüksége van az anyagi eszközök minimumára, hogy a lehető legjobban teljesíteni tudja küldetését. Ez különösen fontos a szerzetesi élet újrakezdéséhez, valamint a szociális és karitatív tevékenység kibontakoztatásához. Másrészt a médiához való rendszeres hozzájutás lehetővé teszi a katolikusoknak, hogy mint a nemzet jelentős részét alkotó csoport, kifejezésre juttathassák hitüket. Az Evangélium élő forrásához hűséges keresztények különösképpen is kinyilvánítják szándékukat arra, hogy megtartsák az alapvető erkölcsi követelményeket az emberi élet védelmére, tanúskodjanak a buzgó testvéri szeretetről, amely szüntelen túlhalad önmagán, s törekedjék az egységre és a békére az egymás iránti kölcsönös tiszteletben, hiszen a Teremtő és az Üdvözítő Krisztus minden embert egyformán szeret.

3. Az Önök diplomáciai testülete természetesen egészen különös módon tanúja a magyarországi új változásoknak, s egyben a nemzetközi megfontolások, együttműködés és szolidaritás tevékeny résztvevője is. A különféle nemzetek képviselői nem feledhetik e kontinens viszontagságos történetének tanulságát. Európa gyakran csatatérré vált, ahol birodalmak, nemzetek, sőt vallások csaptak össze egymással. A két világháború Európában olyan katasztrófát idézett elő, hogy annak következményei még mindig ránehezednek a népekre. Tudatosítani kell azokat az indítóokokat, amelyek előidézték és fenntartják e feszültségeket és konfliktusokat; óvakodni kell attól, hogy elkendőzzék az önző érdekekből fakadó viszályokat, hiszen ezeket az érdekeket gyakran mások kárára akarták érvényesíteni. Világosan föl kell tárni azokat a közös és építő értékeket, amelyek az igazságos és tartós békét megalapozzák, hiszen ez a földrész harmonikus jövőjének feltétele – Európáé, amely most újra megtalálja egységét az egész világ népeinek figyelő szeme láttára.
Túl minden retorikán, állíthatjuk-e azt, hogy Európa valóban egyetlen családot alkot, amely egyetlen közösségben egyesíti a kultúrák és a hagyományok nagy változatosságát? Anélkül, hogy ennek tudata mindig elevenen élt volna, a nemzetek e családját megfosztották egyik szerves részétől, amikor az Európa közepén élő népeket elszakították tőle, és megakadályozták őket abban, hogy szabadon vegyenek részt a különböző természetű kölcsönös kapcsolatokban. Vajon a földrész különböző országai, amelyeknek sebei még nem hegedtek be, helyre tudják-e állítani a közös életet, amelyben kölcsönösen elismerik a különbségeket és fölülemelkednek az ellentéteken, annak köszönhetően, hogy mindnyájan elfogadják az egyazon örökségből származó alapvető értékeket?
Az európai nemzetek vezetői sürgető kihívással állnak szemben: az új fejlődés megújítja és kiszélesíti a szükséges együttműködés kereteit. Nincsenek többé egymással szembenálló hatalmak. El kell jutni az egyre szorosabb együttműködésre, mégpedig a „nemzetközi szabadságnak” mondható légkörben, amely az egyének és a népek újra megtalált szabadságának kiterjesztése. Önök tudják, hogy a katolikus egyház örömmel szemléli az erőfeszítéseket a szolidaritás gyakorlati megvalósítását szolgáló intézmények megteremtésére, különösen a szolidaritást a világ egy-egy régióján belül. Szívből kívánom, hogy ne álljanak meg ezen az úton, győzzék le az önző elzárkózás kísértését, vagy az attól való félelmet, hogy elveszítenek valamilyen kiváltságot vagy előnyt. Az európai kontinensen az emberek milliói sokáig elnyomottan éltek. Számukra a nemzetek közti szolidaritás és az igazságosság vágya sokkal méltóbb indítékokat ad a közös cselekvésre, mint az önző érdekekhez való ragaszkodás. Hogy csak néhány példát említsek: reméljük, hogy mindenki szabadon utazhat a különböző országok között, hogy kölcsönösen kicserélik a tudomány és a technika eredményeit, hogy méltányos és egyenrangúságon alapuló gazdasági együttműködés jön létre, mindenféle alárendeltség nélkül.

4. Magyarország, miként e térség többi országa, számos nehéz problémával küzd, hogy újra visszanyerje teljes életerejét, s eljusson a virágzó jóléthez. Újra kell építeni a gazdasági életet, hogy kielégíthesse a lakosság életszükségleteit. Meg kell újítani a nevelési rendszert, biztosítva hozzá a szükséges eszközöket. A kultúrának is birtokba kell vennie saját történelmi tradíciója gazdagságát, és részesülnie kell a külföldről érkező önzetlen támogatásokból.
Hölgyeim és Uraim! Ezeken a területeken, amelyekre éppen csak utaltam, Önök igen sokat segíthetnek tevékeny részvételükkel, amely remélhetőleg késedelem nélkül termékenyen ki is bontakozik. Köztudott, hogy nem tartozik az Egyház illetékességi köréhez, hogy a sajátos szaktudást igénylő területekbe beavatkozzék. De szükségét érzem annak, hogy felszólítsam a népeket és vezetőiket: sohase veszítsék szem elől annak az együttműködésnek mélységes motívumait, amelyet nem csupán a piaci szempontok vagy a kulturális együttműködés határoz meg. Az egyéni és a nemzeti segítség és együttműködés célja az, hogy a népeknek lehetővé tegye a munka újrakezdését, hogy kifejleszthessék képességeiket és gyümölcsöztethessék emberi erőforrásaikat, megvédjék környezetüket, átadhassák kultúrájukat, kibontakoztathassák emberségük minden képességét.
Más szóval: ne engedjék, hogy válaszfalak alakuljanak ki a különböző területek között. A személyek és a népek közötti szolidaritás elsősorban erkölcsi alapelv. Az emberi, gazdasági, politikai vagy kulturális tevékenység csak úgy nyeri el teljes értelmét, ha az etikai szabályozás kerekedik felül minden más megfontoláson, bármilyen jogosak legyenek is azok. Egyszóval: az ember személye és egy nép „személyisége” olyan valóságok, amelyeket minden politikai tevékenységnek tiszteletben kell tartania, és amelyet szolgálnia kell. Az életet sohasem lehet megvetni. Az emberi közösségekben csak akkor van igazi haladás, ha elismerik azt a jogot, amely az emberi természetből származik. Ez mindennek az alapja, amely megelőz minden kereskedelmi szerződést, minden egyezményt, az intézményes struktúrák kiépítését, akár egy nemzet keretében, akár több nemzet szolidáris együttműködésében.

5. Európa középső vidékének országai megkezdték a szabad világ építését. Tudjuk azt is, hogy újra élednek a feszültségek a különböző nemzetiségi csoportok között, egyazon politikai egységen belül. Én magam számtalanszor követeltem minden nemzet, minden kisebbség jogainak tiszteletben tartását. E kisebbségeknek el kell fogadniuk annak az országnak alkotmányát, amelyben laknak, de a kormányoknak is el kell ismerniük e kisebbségek egyenlő jogait, beleértve az anyanyelv használatának a jogát is. A magyarok szívükön viselik a szomszédos országokban élő testvéreik sorsát. Jogosan kívánják, hogy megfelelő kapcsolatot tarthassanak fenn velük. Ha a határok sérthetetlenek, nem kell-e ugyanúgy azt is mondanunk, hogy maguk a népek is sérthetetlenek? Sürgetően szükséges, hogy legyőzzék a többség és a kisebbségek közötti előítéleteket vagy a múltból örökölt ellenérzéseket. Egymásnak kölcsönös, jobb megismerésével nem lehetséges-e türelmesen legyőzni az ősi ellenszenvet, amelybe nem lehet beletörődnünk? Ez a célkitűzés elsőrendű a keresztények számára, s nem mondhatnak le róla anélkül, hogy hűtlenné ne váljanak egy központi igazsághoz, az emberek alapvető egységéhez. Hiszen mindenkinek az a hivatása, hogy testvéri egységben éljen, függetlenül mindenfajta határoktól. Hogy ezt a célt elérjük, még hosszú utat kell megtennünk. De ez ne bátortalanítson el bennünket, hanem ösztönözzön arra, hogy haladék nélkül induljunk el az úton.

6. Ebben az időszakban, amikor az európai földrész jövője érdekében döntő elhatározásokra kell jutnunk, el akartam mondani Önöknek néhány, általam lényegesnek tartott meggyőződésemet. Ha ma Budapesten figyelmünket az átalakuló Európára fordítjuk, persze semmiképpen sem akarunk elfeledkezni azokról a súlyos gondokról, amelyek a világ többi régióiban jelentkeznek, olyan országokban, amelyeket sokan Önök közül itt képviselnek. Reméljük, hogy a hajdani szakadékot Kelet és Nyugat között tartósan áthidaljuk. De reméljük azt is, hogy a nemzetközi közösség minden tagja fáradhatatlanul megteszi a szükséges erőfeszítéseket arra, hogy fokozza az együttműködést és a szolidaritást Észak és Dél között. Mert az emberiség egyetlen családot alkot végtelen változatosságában is. Minden tagja egyenlő méltósággal rendelkezik. Senki sem fogadhatja el azt, hogy akár csak egyetlen emberi lényt is megalázzanak, megfosszanak elemi jogaitól. Az újabb nemzedékek megtanulták, jobban, mint bármikor azelőtt, hogy egyetlen tekintettel fogják át ezt a bolygót. De még sok tanulni- és tennivalónk van, hogy elérkezzünk valamennyi nép valóságos szolidaritásához.

7. Hölgyeim és Uraim! Találkozásunk végén örömmel fejezem ki valamennyiüknek Róma püspökének szívből jövő jókívánságait az Önök személye és az Önök által képviselt népek iránt. Abban a reményben, hogy a minket most vendégül látó ország, az európai földrész és a világ nemzeteinek összessége határozott léptekkel és nyitott lélekkel halad előre az igazságosság és a béke útjain, kérem a Mindenhatót, hogy árassza ki bőségesen a bölcsesség és a szeretet ajándékait Önökre és nemzetükre.

Nyomtatóbarát változat

Üdvözlégy, kegyelemmel teljes! Az Úr veled van!
Lk 1,26-38

>>> Napi evangélium

Keresés a Bibliában:

Eseménynaptár

Legyen a kezdőlapom! Mozgó ünnepek 2021-ig (pdf) Mobil változat RSS Impresszum