|
II. János Pál pápa máriapócsi szentmiséje 1991. augusztus 18., vasárnap délelőtt első magyarországi látogatás, 1991. augusztus 16-20. A bizánci szertartás szerint bemutatott szentmise elején Keresztes Szilárd görög katolikus megyéspüspök köszöntötte a Szentatyát: Szentatyánk! Fiúi tisztelettel köszöntöm Szentségedet Máriapócson a magyar görögkatolikus egyház nevében, és mindazon római és görögkatolikus hívek nevében, akik Magyarországról, Kárpátaljáról, Romániából és Szlovákiából elzarándokoltak ide, ahol háromszor könnyezett az Istenszülő képe. Most három évszázad zarándokmenetéhez csatlakozva állunk itt, hogy Szentséges Atyánkkal együtt tiszteljük a Könnyező Szűz csodatevő szent ikonját, és örvendezve adjunk hálát Istennek, aki Fiának közösségében egyesített minket Szentlelke által. Ennek a közösségnek vagyunk most boldog részesei és tanúi. Egyek vagyunk a testvéri szeretetnek és a fiúi tiszteletnek a közösségében. Ezt az érzésünket csak erősíti az az öröm, amit a viszontagságos évtizedek után az újra megtalált, Istentől ajándékozott szabadság ad nekünk. Ez az a hely, ahová évszázadokon át együtt zarándokoltak őseink, ahová negyven éven át nem jöhettek el mindazok, akik most boldogan ismernek egymásra, mint testvér a testvérre. Nagy az örömünk, hogy Szentséges Atyánk velünk ünnepel, hiszen mindig tudtuk és éreztük, hogy Róma püspökei soha nem felejtettek el minket. Ennek az apostoli gondoskodásnak a jele most Szentséges Atyánk jelenléte köztünk. Köszönjük, hogy imádkozott és szenvedett értünk. Áldja meg ünnepünket és testvéri örömünket. Köszöntjük Szentatyánkat az Egyház Krisztustól alkotott rendjének a közösségében. Ma feltárul előttünk az Egyház katolikus egységének a titka, mert együtt imádkozhatunk Péter utódjával, aki jelenlétével megerősíti az egy, szent és apostoli egyházhoz való ragaszkodásunkat és hitünket. Mindezek fölött azonban örülünk annak, hogy Szentségeddel együtt lehetünk a szent Eucharisztia közösségében. A szent Áldozat, amit most bizánci szertartás szerint mutatunk be, kifejezi és megvalósítja Krisztus híveinek egységét, Keletnek és Nyugatnak az egyetlen Egyházhoz való tartozását. Hisszük, hogy az egy kenyér és az egy kehely, amelyet most nekünk nyújt, a Szentlélek által egy néppé, egy egyházzá alakít minket a szeretet közösségében. Szentatyánk! Vezesse imádságunkat, mutassa be áldozatunkat, tanítson minket, hogy mindnyájan egy szájjal és egy szívvel dicsőítsük az Atya és Fiú és Szentlélek nevét. Isten hozta! A Szentmisében a Szentatya a következő homíliát mondta: 1. „Boldog a méh, amely téged hordozott, és az emlő, amelyet szoptál!”[1] Így kiáltott fel egy asszony a Jézus köré sereglett népből. Őhozzá fordul; háláját fejezi ki a jóért, amit Jézus tesz, és az igazságért, amit hirdet, vagyis az Örömhírért. Ez a kiáltás egyben Jézus Anyjához is szól, aki ugyan nem áll ott láthatóan, mégis jelen van: jelen van általa. Az anyák mindig fiaikban élnek. Mária is Krisztusban élt: hiszen Fia ember volt, és így magában hordozta az Anya örökségét. Hasonlított hozzá. Az a kapcsolat, amely a fiú és az anya között létrejött, amikor Mária őt méhében hordozta, mindkettőjükben megmaradt. „Boldog a méh...” Hiszen ezt már előre hirdette a Szentlélek Mária szavain keresztül: „Boldognak hirdet minden nemzedék.”[2] 2. Zarándoklatom a magyar földön most olyan helyre vezetett, ahol ez az evangéliumi jóslat nemzedékről nemzedékre egészen sajátos módon megvalósult. Hányan és hányféle nyelven hirdették mar itt az egymást váltó nemzedékek során Lukács Evangéliumának boldogságát? „Boldog a méh, amely téged hordozott!”[3] „Áldott vagy te az asszonyok között és áldott a te méhednek gyümölcse”.[4] Ezt most veletek együtt ismétlem én is a hagyományos nagy zarándoklat napján, miközben örömmel hódolok a Szűz Istenanya kegyképe előtt, amelynek eredetijét a bécsi Szent István-dómban őrzik. Mária nevében köszöntök mindenkit, e városka lakóit, a magyarországi zarándokokat és a szomszédos országokból érkezetteket. Testvéri szeretettel üdvözlöm Keresztes Szilárd hajdúdorogi megyéspüspök urat, valamennyi magyarországi görög katolikus hívő főpásztorát, s köszönöm meleg szavait, amelyeket a mise kezdetén hozzám intézett. Köszöntöm Seregély István egri érsek urat, akinek főegyházmegyéjéhez tartozik ez a hely. Köszöntöm a jelenlévő főpásztorokat, papokat, szerzeteseket és szerzetesnőket, a világi híveket, különös módon a betegeket és a fiatalokat. Szívből köszöntöm a szomszédos országokból jött zarándokokat: magyarokat, ukránokat, szlovákokat, ruténokat és románokat. Különös szeretettel köszöntöm a magyar zarándokokat, akik a szomszédos országokból és vidékekről jöttek, hogy magyar testvéreikkel együtt találkozzanak Szent Péter utódjával. Ma mindnyájatoknak az a feladata, hogy az elnyert szabadságot a szeretet törvényének megfelelően használjátok fel a keresztény élet megvalósítására, testvéri kapcsolatban az összes keresztényekkel és az összes nemzetekkel. Maradjatok hűek lelki örökségetekhez! Őrizzétek meg a hitet! Isten áldjon meg benneteket. Ukránul: Teljes szívemből köszöntöm az Ukrajnából jött híveket. Kedveseim, az elmúlt évtizedekben hithűségetekkel tanúságot tettetek a világ előtt, amikor elszenvedtétek az üldöztetéseket és súlyos megaláztatásokat. Ezzel megerősítettétek a keresztény meggyőződést, hogy a hitet és a kereszténységet nem lehet kiirtani. Folytassátok a megváltozott körülmények között is mindennapos keresztény tanúságtételeteket. Fontos, hogy békében éljetek minden kereszténnyel és jóakaratú emberrel. A Máriapócsi Szűzanya járjon közben értetek mindig! Szlovákul: Megkülönböztetett köszöntéssel fordulok Jan Hirka eperjesi görög katolikus püspök úrhoz, Alojz Tkác kassai püspök úrhoz és minden szlovák hívőhöz, akik eljöttek, hogy együtt imádkozzanak magyar testvéreikkel. E két nép története a múltban összefonódott. Imádkozzunk azért, hogy az egység és kölcsönös tisztelet jellemezze életeteket a jövőben is. A keresztényeknek mindig tiszteletben kell tartaniuk mások jogait és sajátos kultúráját. Isten áldja meg a szlovák népet, hogy mindig kitűnjék a mások iránti toleráns magatartásban. Ruténül: Szeretettel köszöntöm Ivan Semedi püspök urat, a munkácsi ukránok főpásztorát és segédpüspökeit, Ivan Marghitych és Josyf Holovach püspök urakat, valamint a kedves rutén zarándokokat, akik eljöttek ide a máriapócsi Szűzanya ősi szentélyéhez. A Boldogságos Szűz kísérje zarándoklatotokat ezen a földön. A magyar néppel közös Máriatiszteletetek egyesítsen benneteket a béke és a közös keresztény haza felé vezető úton. Románul: Szeretettel köszöntöm Alexander Todea fogarasi és gyulafehérvári bíboros érsek urat, a román anyanyelvű püspököket és zarándokokat. Eljöttetek a máriapócsi szentélyhez, hogy együtt imádkozzatok a magyar hívekkel és azokkal, akik más országokból érkeztek. A Boldogságos Szűz védelmezte nehéz utatokat az elnyomás oly sok éve idején. A visszanyert lelkiismereti és vallásszabadság lehetővé teszi számotokra, hogy hiteles tanúságot tegyetek mindennapi életetekkel, jó kapcsolatot ápolva minden kereszténnyel és minden néppel, országotok etnikai kisebbségével is, hisz egész történelmetek során példát adtatok a toleranciáról és más kultúrák fejlődésének előmozdításáról. Örülök annak, hogy ezen a szent helyen találkozhatom veletek, és részt vehetek e zarándoklaton. Közületek sokaknak hosszú utat kellett megtenniük, határokon át, hogy eljussanak erre a helyre, és együtt lehessenek magyar testvéreikkel és más nemzetek fiaival és leányaival, akik Szűz Mária tiszteletére idejöttek. A Szűzanya minden szentélye a béke és a kiengesztelődés helye. Kérem a Szent Szüzet, hogy együttlétünk ösztönözzön és serkentsen titeket és honfitársaitokat a kölcsönös megértésre és a gyümölcsöző együttműködésre: vannak köztetek olyanok, akik más nyelveken beszélnek és másféle kultúrában élnek, de ugyanahhoz a nagy emberi családhoz tartoznak. Két évvel ezelőtt, a Béke világnapjára szóló üzenetemben nyomatékosan fölemeltem szavam a kisebbségek jogainak, saját kultúrájuk megőrzésének és anyanyelvük használatának védelmében. Hangsúlyoztam, hogy a közös történelmi és kulturális hagyományokkal rendelkező csoportoknak akkor is kapcsolatban kell lenniük egymással, ha különböző államok területén élnek.[5] Adja meg Isten a magyar föld és a szomszédos államok fiainak azt a nemes lelkületet, amely szükséges ahhoz, hogy mindig tiszteletben tartsák ezeket az alapvető jogokat, s így mindnyájuk nagylelkű együttműködésével föl lehessen építeni azt a békét, amelyet kinek-kinek jogos különbözőségei még gazdagabbá tesznek. 3. „Boldog a méh, amely téged hordozott”.[6] „Áldott vagy te az asszonyok között, és áldott a te méhednek gyümölcse!”[7] Ez a boldogság, amelyről egy asszony beszélt a Jézus köré sereglett népből, elsősorban Jézusnak szól; az Anyát csak a Fiúra való tekintettel illeti meg. A Mária-szentélyekben valójában a Fiú az, akit különösképpen dicsőítünk. Az Anya szinte teljes egészében „elrejtőzik” az Ő misztériumában: az isteni titokban, amelyről az apostol a Filippiekhez írt levélben beszél: Jézus Krisztus „Isten létére az Istennel való egyenlőségét nem tartotta olyan dolognak, amelyhez föltétlenül ragaszkodjék, hanem szolgai alakot öltött, kiüresítette önmagát, és hasonló lett az emberekhez. Külsejét tekintve olyan lett, mint egy ember. Megalázta magát és engedelmeskedett mindhalálig, mégpedig a kereszthalálig.”[8] Mária mélységesen részt vett ebben a misztériumban. Az Angyali üdvözlet pillanatától, a Betlehem-éji születéstől kezdve hite által részesedett az Isten Fia kiüresedésének nagy titkában, aki az emberekhez hasonló fiúként fölvette a szolga alakját. Közületek is, a görögkatolikus egyház kedves Fiai és Leányai, sokaknak vállukra kellett venniük Krisztus keresztjét az üldöztetés keserű éveiben. Püspökök, papok, szerzetesek és világi hívek szenvedtek a keresztény hitért az egyházukat ért támadások következtében. Ma mindnyájan egyesülünk e szentély előtti téren, az egyetlen görögkatolikus szertartású helyi egyházban, amely az üldöztetés éveiben hivatalosan fennmaradhatott, és hálát adunk Istennek kegyelmi adományaiért, amelyekkel szüntelenül megajándékozott a szenvedés idején is. E sötét időszak elmúlt, s most közösen mutathatjuk be ezt a szentmiseáldozatot Aranyszájú Szent János csodálatos szertartása szerint, annak tanúságául, milyen csodálatosan gazdag az Egyház: egymást kiegészítve élnek benne Kelet és Nyugat hagyományai. E szentmisében annak a biztos tudatnak akarok hangot adni, hogy a vértanúk szenvedése mindnyájunknak ösztönző példát ad arra, hogy egyre teljesebben kötelezzük el magunkat a keresztény életre. A Szent Szűznek ebben a szentélyében szeretném buzgón kérni a Szentháromság gondviselő kegyelmét: segítse a különböző hagyományokat követő ortodox Egyházakat. Európa új korszak küszöbéhez érkezett, amelyben az egységet sürgető felszólítás korunk egyik legszembetűnőbb jelensége. Felhívás a különböző autokefál és más Egyházakhoz, hogy keressék az egymással való kiengesztelődést. Ezzel a szándékkal fordulunk imáinkban a Fájdalmas Szűzhöz, aki rendíthetetlenül kitartott Fia mellett egészen a Keresztig. A hit zarándokútja egészen a keresztig vezette el Máriát Krisztus követésében, ahol Fia „megalázta magát és engedelmeskedett mindhalálig”. Mária végigjárta ezt az utat hitével és anyai szeretetével. Ugyanaz a lelkület jellemezte, mint Jézus Krisztust, megváltóját.[9] 4. Amikor a Mária-szentélyeket fölkeressük, azért tesszük, hogy engedelmeskedjünk Jézus szavainak, amelyekkel az asszonynak válaszolt: ,,Boldogabbak, akik hallgatják Isten szavát és meg is tartják”.[10] Jézus szavai ránk is vonatkoznak. Isten szavának hallgatására köteleznek bennünket, és mindannak megtartására, amit szavaival kér tőlünk. Mi is, e hely zarándokai, azt szeretnénk, ha Mária lenne anyai vezetőnk a hit útján; azon az úton, amely Krisztushoz vezet. Mi is azt szeretnénk, ha ugyanaz a lelkület töltene el bennünket, amely eltöltötte Máriát, s amelyet Fiától tanult. 5. Mária lelkületével gondolkodjunk el mindennapjaink valóságáról, közösségeink helyzetéről ebben a különleges történelmi pillanatban. Mária, az isteni Fiát karjába ölelő édesanya járjon közbe a nemzet megújulásáért, a társadalom és a családi élet megszilárdulásáért, ami „az emberiség egyik legértékesebb java”.[11] Mária vezérelje a családokat, hogy Krisztusra, minden emberi lét középpontjára építsék családi életük hűségét és szilárdságát. Mária segítsen nekik, hogy a szeretet vezesse őket sajátos küldetésükre a világban és az egyházban. Isten, aki a szeretet,[12] saját hasonlatosságára teremtette az embert, és belevéste lényébe a szeretet benső vágyát, minden emberi lény alapvető és veleszületett hivatását.[13] Az a szeretet azonban, amelyről az Üdvözítő beszél, nem evilágból való. A keresztények szeretete megnyílik mások felé, saját részeként elfogadja a másikat; önzetlenül, mit sem várva a másiknak ajándékozza magát, és segíti abban, hogy egészen megvalósíthassa önmagát. Nem így szereti-e Krisztus is Egyházát? Vajon nem ajándékozta-e magát oda teljesen, hogy szentté tegye?[14] A családban, a keresztény házasságon keresztül, a házastársak akkor valósítják meg küldetésüket a szeretetre, ha annak mindig friss erejét Krisztus szívének kiapadhatatlan forrásából mentik. Az alázatos názáreti család példáját követve növekednek napról napra mások szolgálatán és befogadásán keresztül. Tőlük tanulják meg az egyszerű és termékeny élet titkát, amely mindig figyelmes az emberiség nagy elvárásaira és távlataira. 6. Ezt írtam a Familiaris consortio című apostoli buzdításomban: „A férfi és a nő Krisztus akarata szerint önmagát kölcsönösen és mindhalálig elkötelezi. A testi odaadás hazugság volna, ha nem annak a teljes, személyes odaadásnak volna a jele és gyümölcse, amelyben az egész személyiség a maga mulandó valóságában is jelen van: ha ugyanis az ember megtartana magából valamit – még ha csak a lehetőséget is, hogy később másképp határoz – mar nem adná teljes önmagát”.[15] Tehát senki, még az állam sem szakíthatja el a szeretet kötelékét. Ezért, ha a házasságot az Egyház törvényei szerint kötötték, a szent kötelék fennáll és megmarad az esetleges polgári válás ellenére is, és a házasfeleket egészen a halálig egymáshoz köti. Az élet magasztos és titokzatos forrása az igazi szerelem, amely – miközben elvezeti a házasfeleket egymás kölcsönös, mélységes „megismerésére”, „egy testté” téve őket[16] – nem merül ki a házastársak kapcsolatában egymással, hanem megnyitja őket a többiek felé: a gyermek, a rokonok és a társadalom felé. Ilyen módon a házastársak Isten munkatársaivá válnak annak az új társadalomnak építésében, amely valóban magáévá teszi, védelmezi és előmozdítja az emberi jogokat, és kibontakoztatja minden egyes ember személyes életét. A házasfelek kölcsönös szeretetéből gyermekek élete fakad, házastársi egységük maradandó jeleként, atyaságuk és anyaságuk sajátos összefonódásában. A gyermekkel a szülők Istentől új felelősséget kaptak, a család küldetése kitágul! Az abortusz ezért nem a szeretet élő titkának halála-e? Ezzel kapcsolatban nyomatékosan felszólítalak benneteket arra, hogy olvassátok el püspökeitek legújabb, rendkívül időszerű megnyilatkozását. 7. A családi élet zarándokútja nem nélkülözi a nehézségeket és a kockázatokat. Ti, házastársak, ezt jól tudjátok. De ha van hitetek, akkor tudjátok azt is, hogy nem vagytok egyedül. Isten mellettetek áll, így nem hiányzik majd kegyelmének segítsége, ha bizakodva kéritek ezt tőle az imában és a szentségek gyakori vételében. Legyetek meggyőződve róla: fontos ugyan, hogy részt vegyetek a különböző evilági teendőkben, de még sokkal fontosabb, hogy lélekben növekedjék kapcsolatotok Krisztussal, azáltal, hogy hallgattok az Ő szavára és megtartjátok törvényét. A földi érdekek és a lélek vágyai nem zárják ki egymást, de összhangba és egységbe kell őket hozni egymással. Az Evangélium figyelmeztetése szerint „ne engedjétek, hogy az evilági tevékenységek egészen lekössenek benneteket.”[17] A háziasszonyi teendőkben sürgő-forgó Mártával szemben Mária, aki odaült a Mester lábaihoz és hallgatta szavait, a „jobbik részt választotta”.[18] E szavaival Jézus hangsúlyozni akarta, mennyire fontos a keresztény ember számára, hogy Istennek több időt szenteljen az egyéni és a liturgikus imában – ha családja életét természetfölötti szeretettel akarja áthatni. A legszentebb Szűz ebben a tekintetben is a legeszményibb példaképünk. „Szívében gyakran elgondolkozott” Isten ajándékairól,[19] Fiának irgalmas Szívére bíz minden problémát: „Nincs több boruk”,[20] mondja Fiának a kánai menyegzőn. Ezt írtam a Familiaris consortio kezdetű apostoli buzdításom végén: „Szűz Mária, az Egyház édesanyja legyen a 'családegyház' anyja is, és az Ő anyai oltalma alatt minden keresztény család legyen valóban 'kis egyház', amelyben fölragyog és megelevenedik Krisztus egyházának misztériuma. Ő, az Úr szolgáló leánya legyen az Isten akaratát alázatosan és készségesen teljesítő lélek példaképe. Ő, a kereszt alatt álló fájdalmas anya legyen velünk, hogy csillapítsa fájdalmunkat, és törölje le mindazok könnyeit, akiket családjuk nehézségei gyötörnek.”[21] 8. Mária néma részvéttel volt jelen a Kálvárián Krisztus szenvedésének és halálának órájában. Vele együtt szemléljük a kereszt misztériumát. A Népek Apostola a Filippiekhez írt levelében feltárja Krisztus misztériumának teljességét. Miután szólt Isten Fiának „kiüresedéséről” emberi formában, szólt a kereszt megaláztatásáról, Szent Pál himnusza megénekli Krisztus „felmagasztalását” és dicsőségét: „Ezért Isten felmagasztalta és olyan nevet adott neki, amely fölötte van minden névnek, hogy Jézus nevére hajoljon meg minden térd a mennyben, a földön és az alvilágban, s minden nyelv hirdesse az Atyaisten dicsőségére, hogy Jézus Krisztus az Úr”[22] Mária, aki „a jobbik részt választotta”,[23] magában hordozza Fia dicsőségének csodálatos visszfényét. Amint elválaszthatatlanul vele volt földi pályafutása során – Socia Christi – a kiüresedésben és a megaláztatásban, úgy most is részese lesz felmagasztalásának. Minden magyar hívő hirdeti, hogy a Fia dicsőségében való részvétele által felmagasztalt Anya a Magyarok Nagyasszonya, Magna Domina Hungarorum. Ezt hirdetik annyi nemzedéken át! Valóban, „boldog a méh, amely téged hordozott”. „Áldott vagy te az asszonyok között”. Legyen áldott Mária, aki „befogadta az Igét”, és anyaságával Őt nekünk ajándékozta. Mária Krisztus Anyja és a mi Édesanyánk, nemzedékről nemzedékre! Ámen! A szentmise végén Seregély István egri érsekúr köszöntötte a Szentatyát: Szentséges Atya! Magyarország legnagyobb egyházmegyéjének, a Szent István alapította egri egyházmegye híveinek nevében szívből köszönöm, hogy meglátogatta Isten itt élő népét, minket szétszórt magyarokat. Máriapócs egyházmegyénk területén van. Itt, Jézus Krisztus szent Anyjának, Nagyasszonyunknak szívesen látogatott zarándokhelyén szeretném elmondani, amit imában Isten elé hozunk a mai ünnepen. Szentséges Atya! Kívánjuk és kérjük, hogy a mi Urunk adta szent küldetésének áldásában még igen sok nép és ország részesülhessen. Bennünket, elhangzott szavai nyomán, Üdvözítőnk ajándékozzon meg az erős hit életformáló erejével, hogy a népek nagy családjában mi is hiteles megvalósítói és tanúi lehessünk Jézus Krisztus evangéliumának. Tudjuk, hogy nincs másban üdvösségünk, és nincs az ég alatt más, emberhez méltó életút. Kívánjuk és kérjük, hogy éppen úgy, mint Mestere, az Úr Jézus, továbbra is szívesen hallgatott hirdetője legyen az egész világon az örök igazságnak. Az Úr Jézus pedig, akinek apostolaként eljött hozzánk, minket is, visszavezetve hamis utakról, őrizzen meg az igazságban. A magyarok áldásos jókívánsága is imádságunk. Kérjük az élet Szerzőjét: „Isten éltesse sokáig!” Tartsa meg egészségben, élő hitben, kegyelemben földi napjaira és a mar megkezdett örök életre. A Szentatya pedig kérje ezt az életet nekünk is, Isten előtt mindenkor kedves imájában. Tudjuk, hogy lelkipásztori útját a teremtő Lélek világot megújító ereje kíséri. Az ő kegyelme érleljen gazdag gyümölcsöt valamennyi jelenlévő és az elektronika szárnyain hozzánk kapcsolódó embertársunk életében. Ennek a lelki megújulásnak jeleként fogadjuk szentmisénket záró apostoli áldását. A Szentatya minden vasárnap délben, bárhol legyen is, a hívekkel együtt közösen imádkozza az Úrangyalát, és néhány mondatos kis elmélkedést fűz hozzá. Ezúttal a szentmise végén történt ez, és a következőket mondta: Kedves Testvérek! 1. Örömmel és meghatottsággal tölt el, hogy e gyönyörű magyar földön a nyilvánosság előtt elimádkozhatom az Úrangyalát. Veletek együtt mondhatom el Máriapócs szentélyében, amely mindig fontos szerepet játszott az ország lelki életében. Ez az imádság egyszerű és rövid, de tömör kifejezéseivel magában foglalja üdvösségünk központi titkát. Jól tudjátok, hogy ez az ima olyan sorsdöntő esemény következtében terjedt el az egész világon, amely hazátokhoz kötődik: a keresztények győzelméhez a Nándorfehérvár védelméért folytatott csatában. 1456-ban III. Callixtus pápa rendelte el, hogy a keresztény világban délben húzzák meg a harangokat, s kérjék Isten oltalmát e szép könyörgő imával Mária tiszteletére. Ez a könyörgés adott erőt a keresztényeknek azokban a nehéz időkben, amelyek oly sok veszedelemmel fenyegették mind a vallási, mind a polgári életet. Ennek következtében az Úrangyalát gyorsan elfogadták és bevezették az egész Egyházban, mint a hála és az Istenanya közbenjárásába vetett s mindig megújított bizalom fohászát. 2. Ehhez az imádsághoz a nyugalom és a béke vágya kapcsolódik. Eredete, lényegében bibliai felépítése – hiszen a megtestesülésből kiindulva eljut a húsvéti titokhoz, hogy így megnyíljék a végső feltámadás reményének – mindez a századok távlatában is megőrzi változatlan értékét és érintetlen frissességét. Az Úrangyala ma is nagyon időszerű imádság. Örömmel használom fel ezért az alkalmat, hogy figyelmetekbe ajánljam elimádkozását a megfelelő napszakokban – reggel, délben és este, a mindennapi munka ritmusához igazodva. Kívánom, hogy a megváltás titkairól való elmélyedésben mindegyiktek vigaszt és erőt találjon. Az üdvösségnek ilyen módon felidézett történetét be kell kapcsolnunk mindennapi életünkbe, úgy, hogy azt belülről megvilágítsa és természetfölötti beteljesedése felé irányítsa. 3. A modern városokban a felhőkarcolók teteje magasabbra nyúlik, mint a templomtornyok, a forgalom zaja gyakran elnyomja a harangok zúgását, s a munkaidő gyakran nem alkalmazkodik életünk természetes ritmusához. Mindez megnehezíti az áhítat e hagyományos módjának gyakorlását. Fontos ezért, hogy fölébe emelkedjünk a modern világ körülményeinek, és meg tudjuk őrizni lelkünk belső életének kifejezési formáit. Nagyra kell értékelnünk azt a gazdag üzenetet, amelyet az Úrangyala hirdet számunkra, s ezáltal is erősítsük keresztény elkötelezettségünket, s igent mondhassunk Annak üdvözítő tervére, aki „testté lett és közöttünk lakozott”. A hármas Gloria Patri után a Szentatya áldást adott, majd így szólt: Drága testvéreim! Ezt a napot az Úristen adta. Hálát adunk az Úrnak ezért a napért, ezért a vasárnapért, amelyen oly sokakat összegyűjtött a Szűzanya máriapócsi szentélyéhez. Hálát adunk minden jelenlévőért, a magyarokért, a szomszédos népek közül jött zarándokokért; a bíborosok, papok, diakónusok és szerzetesek és szerzetesnők és hívők jelenlétért; a fiatalokért, akik a Jasna Gora-i találkozóról tértek vissza. Hálát adván imádkozzunk a keresztények egységéért, annak a nagy vágynak a teljesüléséért, amit főpapi imájában az Úr így fejezett ki: „Hogy egyek legyenek!” Ez a vágy hassa át a szívünket és legyen benne állandó, hogy egyek legyünk nyugati és keleti keresztény testvéreinkkel. Állandóan visszhangozzék az Egyház minden zarándokhelyén, itt Máriapócsott is. Mária, az Egyház Anyja, ennek a máriapócsi kegyhelynek és a világ minden kegyhelyének Anyja, legyen anyja egységünknek a hitben! Köszönöm nektek, testvérek, ezt a csodálatos szentmisét, a sok résztvevőt, a keleti egyház imáját, amely oly gazdag kincsekkel ajándékoz meg minket. Az Úr áldjon meg titeket! Máriapócs Királynéja legyen veletek mindig! Köszönöm! A viszontlátásra! Negyed kettőkor szállt fel a pápai helikopter és a Szentatyát Nyíregyházára vitte, ahol a püspöki székházban ebédelt. Negyed ötkor indult tovább Debrecenbe, hogy a Nagytemplomban a magyarországi nemkatolikus egyházak képviselőivel találkozzék. Jegyzetek: [1] Lk 11,27. [2] Lk 1,48. [3] Lk 11,27. [4] Lk 1,42. [5] Vö. Újévi üzenet, 1989. I. 1., 5. [6] Lk 11,27. [7] Lk 1,42. [8] Fil 2,6-8. [9] Vö. Fil 2,5. [10] Lk 11,28. [11] Vö. Familiaris consortio, 1. [12] 1Jn 4,8. [13] Familiaris consortio, 11. [14] Vö. Ef 5,25-33. [15] 11. p. [16] Vö. Ter 2,24. [17] Vö. Lk 10,38-42. [18] Lk 10,42. [19] Vö. Lk 2,19. [20] Vö. Jn 2,3. [21] 86. p. [22] Fil 2,9-11. [23] Vö. Lk 10,24. |
Nyomtatóbarát változat
Keresés a Bibliában:
|
|
Eseménynaptár |
 |