|
II. János Pál pápa találkozása az ifjúsággal első magyarországi látogatás, 1991. augusztus 16-20. Mialatt a Szentatya együtt imádkozott a Mátyás-templomban a kispapokkal és szerzetesnövendékekkel, a Népstadionban lázas készülődéssel várták a fiatalok. A gyepen hatalmas, kettős kereszt alaprajzú dobogó készült a Szent Margit életáldozatát bemutató tánc-misztériumjátékhoz. A Szentatya megérkezése után pápamobilban körüljárt a stadionban, majd elfoglalta trónusát és akkor két fiatal köszöntötte. Előbb egy fiú szólt hozzá: Szentatyánk! Nagy örömmel, őszinte szeretettel és nagy várakozással köszöntöm az itt lévő és minden magyar katolikus ifjú nevében. Köszönjük, hogy régi vágyunkat teljesítette, eljött közénk erre a találkozásra. Hisszük, hogy Péter jött, akit Krisztus tett az Egyházban főpásztorrá. De számunkra e találkozás egyben találkozás az Egyházzal is, Krisztussal is. Hisszük, hogy zavaros világunkban gondjainkra és kérdéseinkre csak Krisztus Egyházában találunk feleletet. És csak mi vihetjük meg cselekvő szeretetünkkel az Evangéliumot, az Örömhírt a többi magyar és minden európai fiatalnak. Érezzük, Krisztus szeretete sürget minket. Eddig is tapasztaltuk, hogy akinek „élete Krisztus”, az evilágban az ellentmondás jelévé válik. Vállaljuk ezt is. A Mester hív, szavára az újraevangelizálás nagy munkájába mi is be akarunk állni. Mint tette Szent Imre, Szent István, Szent Gellért a kezdetekkor. Évente több helyen ifjúsági találkozókra szoktunk összejönni. Az egyiknek a jelmondata ez volt: „Egységben Krisztussal az Egyházban a Pápával”. Dolgozni akarunk az Egyházért, egységéért, növekedéséért, de mindig egységben egymással és a Pápával! Fizikai és lelki erőt, a Szentlélek fényét és kegyelmét kívánjuk életére, munkájára. Mi pedig kérjük tanítását és áldását. Utána egy leány szólt: Mi, a magyar leányok is örömmel köszöntjük! Lassan ezer éve, hogy a pápától kaptuk a királyi koronát, s őriztük – keresztény hitünkkel együtt – évszázadokon át. Volt idő, amikor országunk a tatároktól letarolva romokban hevert. De egy fiatal leány, Szent Margit vezeklése és imája felépítette azt. Mi is tudjuk, hogy a negyven éves erkölcsi pusztulás után a magyarság jövője Isten kegyelmeivel nagyrészt a mi kezünkben van. Rajtunk áll: hogy milyen családi otthont létesítünk, hány gyermeknek adunk életet, miként neveljük őket, és hogyan készülnek föl papi, szerzetesi és világi apostoli hivatásukra. Iránymutatást és erőt mi is csak egyházunkban kaphatunk, a Szentírás és az Eucharisztia lesz napi táplálékunk. S ahogy a Szentatya ebből merít erőt, az egész világ szeretetéhez, úgy akarjuk mi is, példáját követve, ugyanezt tenni. Imánkat ígérve, kérjük tanítását és áldását. Isten éltesse, vezesse, segítse, oltalmazza! A találkozó első felében a fiatalok szóltak a Szentatyához a tánc művészi nyelvén. Megjelenítették Szent Margit életáldozatát, felszólítani akarván az egész magyar ifjúságot Krisztus követésére. A misztériumjáték öt képből állt: 1. kép. IV: Béla király udvarában méltóságteljes táncot lejt a nemesi nép. Az idilli képbe robban bele Juliánusz barát szerzetestársaival, és a tatár veszedelem hírét hozzák. 2. kép. Az udvar éli tovább megszokott életét. A királyné kilenc gyermekével, a családi élet bensőségével feledteti a közelgő vészt. A király országát féltve Istenhez fohászkodik, és felajánlja kedves gyermekét, Margitot az ország megmenekülésének zálogául. Margit engedelmes gyermek, elvállalja apja döntését. Mégis, amikor magára marad, rázúdul az önfeláldozás terhének egész súlya. Háborgó lelke lassan megnyugszik, imába oldódik, és megbékélt szívvel, immár önszántából ajánlja életét áldozatul Istennek. 3. kép. Hirtelen iszonyú robaj, füst, tűz jelzik, hogy a tatár hordák végigsöpörnek az országon. Nyomukban halál jár. Élettelen testekkel borított színtér. Pusztulás mindenfelé. 4. kép. Margit, mint aki egy más életre ébred, tiszta hitével és alázatos lényével új, magasabbrendű életre támasztja fel népét. Levetve földi hívságukat, megtisztultan, Margithoz hasonlóan hófehérben emelkednek föl az emberek, hogy a szentet követve csatlakozzanak a választottak seregéhez. 5. kép. A stadion minden oldaláról fiatalok közelednek a színtérhez, átveszik a ritmust, a mozgást, az összetartozás és az Istenhez könyörgő imádság gesztusait. Közben közösen éneklik a Lisztoratórium záró Ámenjét. A fiatalok imádságos hódolatába meghívják a Szentatyát is: csatlakozzék ifjúságunk könyörgéséhez, és áldja meg a magyar jövőt! A misztériumjáték befejeztével Szent Lukács evangéliumából a gazdag ifjú történetét olvasták fel, majd a Szentatya a következő homíliát mondta: Kedves magyar fiatalok! 1. „Jézus ránézett és megszerette.”[1] Így említi az Evangélium Jézus találkozását a gazdag ifjúval. Az Úr ugyanígy tekint minden emberre. Gyöngéd tekintete így néz a ti arcotokra is, mindnyájatokéra, akik itt összejöttetek, hogy részt vegyetek ezen a régóta várt rendkívüli találkozón. És én, az Ő nevében, megölellek titeket. Tudva tudom, hogy ti vagytok a magyar egyház élő reménysége, hazátok ígéretes tavasza. Köszönöm nektek ezt a meleg fogadtatást, köszönöm Paskai László bíboros úrnak, Esztergom tisztelendő érsekének, Gyulay Endrének, Szeged-Csanád püspökének, s köszönöm azoknak, akik pásztorai Isten népe e választott csoportjának. Köszönöm, hogy szeretett hazátokból oly sokfelől idejöttetek, hogy üdvözöljétek Péter utódját azoknak a fiataloknak a nevében, akik személyesen nem lehetnek jelen e boldog találkozáson. Az Üdvözítő közöttünk van, az Ő jelenléte a testvériségnek, a közösségnek a hiteles örömnek forrása. Bár minden teremtményét szereti, de különös szeretetében fogad titeket, fiatalokat, mivel üde fiatalságotokban saját életének, szépségének és szeretetének bőségét látja visszatükröződni és folytatódni. Isten szeret benneteket, mert Ő maga is fiatal, egészen különös módon fiatal. Talán furcsának hangzik ez a kijelentés, hiszen hozzá vagyunk szokva, hogy „aggastyánnak” képzeljük el őt, akinek „fején a haj olyan fehér, mint a gyapjú”, Dániel könyvének[2] kifejezése szerint. Mégis, Isten fiatal, mert az öröklét jelenében él, szeretetének mindig új, csodálatos lendületében. 2. Kedveseim, Isten örömét leli abban az ajándékban, amelyben részesített benneteket, amikor saját képmására és hasonlatosságára teremtett.[3] Azt kívánja tőletek, hogy magatokat egyre teljesebben megvalósítva töltsétek be hivatásotokat. Valóban csak úgy válhattok egészen önmagatokká, ha – mint Szent Pál mondja – Isten akarata szerint növekedtek.[4] Legyetek biztosak benne: Isten nem köti gúzsba, nem teszi sivárrá ifjúságtokat, nem zavarja meg örömötöket. Éppen ellenkezőleg! Hatalma távolból sem olyan erő, amely korlátoz, hanem olyan dinamizmus, amely a teljes kifejlődéshez vezet, a testi, a szellemi és az érzelmi élet kibontakoztatásához, a hit növekedéséhez; az egyre tevékenyebb és tágasabb szeretethez önmagatok, felebarátotok, az égi és földi valóságok iránt. Ha nyitottan fogadjátok Isten kezdeményezéseit, akkor megtapasztaljátok magatokban „a nagy Élőnek, az örökké ifjú Krisztusnak” erejét.[5] Jézus azt kívánja, hogy életetek legyen, egyre bőségesebb életetek.[6] A kinyilatkoztatott isteni törvény, bár olykor nehéznek látszik is, értékes útmutatást ad az ember fejlődéséhez. Az Egyház hagyományai, a szentségek vétele és a rendszeres imaélet nem csupán teljesítendő kötelességek és előírt szertartások, hanem elsősorban kegyelem kiapadhatatlan forrásai, amelyek az ifjúságot táplálják, s apostoli buzgósággal és örömmel töltik el. Arra buzdítalak tehát benneteket, hogy szemeteket és szíveteket emeljétek föl Krisztusra, aki szeretetének tervét akarja megosztani veletek. Reá figyeljetek, benne bízzatok. Legyetek állhatatos és bátor ifjú keresztények! Szépséges ifjúságtok öröme ekkor lesz hiteles és teljes! Találkozónk elején misztériumjátékot láthattunk. Fiatal társaitok a magyar történelem egyik mozzanatát idézték föl Szent Margit sorsán keresztül. A szentek, a fiatal szentek, mint Szent Imre, Szent Margit, Szent Erzsébet, életükkel a múlt sötét korszakaiban is evangéliumi fényt sugároztak őseitek útjára. Kedves fiatalok, az a feladat vár rátok, hogy e nagy történelmi személyiségek példáját kövessétek, s ma, amikor hazátok az elnyomás megszűntével biztosabb és boldogabb jövőt kíván építeni a szabadságban. Ha hűségesen ragaszkodtok Krisztushoz és az Evangéliumhoz, akkor tőlük ihletet és erőt kaptok ahhoz, hogy részt vállalhassatok jövőtök építésében. 3. János apostol szavaival fordulok kortársaitokhoz, a fiatalokhoz: „írtam nektek, ifjak, mert erősek vagytok, Isten tanítása bennetek van és legyőztétek a gonoszt”[7] Legyetek erősek! Tudom jól, milyen nehéz ma a fiatalok helyzete. Bárhová megyek, mindenütt alkalmam nyílik megfigyelni a fiatalok elvárásait, csalódásait és reménységeit. Állás- és lakáshiány, gazdasági nehézségek és a bűnözés terjedése, a család válsága és az értékek pusztulása, magány és magukrahagyatottság, a siker hajszolása és menekülés a kábítószerekhez. Íme, néhány jelensége az ifjúság soraiban terjedő társadalmi nyugtalanságoknak. Túl sok időbe telik, mire valaki hozzájuthat a családalapításhoz szükséges anyagiakhoz. A reklámok azt a meggyőződést sugallják, hogy „természetes” az, ha valaki pusztán a szórakozást, az egyéni érvényesülést, az ösztönös vágyak pillanatnyi kielégülését keresi, nem tiszteli a saját testét, és behunyja szemét embertársainak szükségletei előtt. Olyan életstílust reklámoznak, amely nem törődik Istennel, elhanyagolja a nemzeti öntudatot, és veszni hagyja azokat az értékeknek csodálatos örökségét, amelyeknek világában egyet jelent magyarság és kereszténység s a keresztény Európához való tartozás. Az ilyen környezetben nehéz a lelkiismeret szavára hallgatva élni! Ezért azt mondom nektek: legyetek erősek! Bátran és türelmesen nézzetek szembe a mostani társadalmi átalakulás okozta nehézségekkel. Fedezzétek föl magyar és keresztény gyökereiteket, és minden lehetőt tegyetek meg a szebb jövő építéséért. Kapcsolódjatok bele újból e kontinens történelmének folyamába. Ne hátul kullogva rimánkodjatok azért, hogy befogadjanak benneteket, hanem úgy jelentkezzetek, mint akik a keresztény eredetű nagy európai hagyományt hordozzátok. Ne várjátok azt, hogy mások gondoskodjanak rólatok. Legyetek vállalkozó szelleműek és nagylelkűek. Házatok akkor lesz igazán a tiétek, ha magatok építitek. Ha holnap visszagondoltok mai fáradságos törekvéseitekre, akkor még nagyobb örömötöket találjátok majd benne. 4. De mit is jelent erősnek lenni? Legyőzni a gonoszt, akármilyen formában jelentkezik is. Rossz például, ha hiányzik az, amire szükségünk volna; rossz a betegség és a fájdalom; rossz minden merénylet az emberi élet és személy ellen. Még súlyosabb rossz a közöny, az igazságtalanság, az önzés, de mindeneknél rosszabb Isten elutasítása. Egyszóval, rossz a bűn, amely körülöttünk eluralkodott, rengeteg szenvedést okoz, sőt bensőnket is eltöltheti, rossz irányba alakítva viselkedésünket. Ha tehát helyes az, hogy elkötelezzük magunkat a gonosz elleni küzdelemre mind egyéni életünkben, mind a társadalomban, akkor a hívőknek elsősorban a bűnt kell legyőzniük, Isten segítségével ellenállva minden alattomos csábításának. Ti, fiatalok, gyakran szemére vetitek az idősebbeknek, hogy nem harcoltak elég elszántan a gonosz ellen, és a múltban hajlandók voltak a kompromisszumokra és a képmutató megalkuvásra. Ne vesztegessétek az időt az előttetek járó nemzedékek terméketlen elítélésével, hanem inkább tudatosan kerüljétek az általuk elkövetett hibákat. Legyetek „tiszták, hősök, szentek”, ahogy gyakran éneklitek a templomban, és legyetek azon, hogy Isten megmenthesse hazátokat a ti nagylelkű erőfeszítésetek segítségével. 5. „Isten tanítása bennetek van”[8] ezért tudtok erősek lenni és legyőzni a rosszat. Isten ígérete ez, amellyel segítségéről biztosít. Az élet szava, amely bennünk marad, ha bízunk a Mindenhatóban. Ő irányítson benneteket mindennapjaitokban. így majd megnyílik előttetek az igazság, a jóság és a szeretet láthatára, a teljes üdvösség éltető titka. Az isteni Igétől megvilágosítva, ti lesztek az új evangelizálás apostolai. Rátok hárul a feladat, a huszadik század mostani, utolsó évtizedében, hogy elvigyétek az evangéliumi üzenetet kortársaitoknak, és mindazoknak, akikkel találkoztok. Nektek kell átjárnotok a társadalmat a mindent megújító hit kovászával. Egyedül Krisztus az a fény, amely az emberi magány éjét megvilágítja. Egyedül Ő a remény, amely bátorítja útjukon a boldogságot kereső vándorokat. Hallgassatok Krisztus szavára! Mindnyájan tőle kaptatok meghívást. Mindegyiktek kapott tőle egy nevet, amelyet csak Ő ismer. Az ifjúság az az életkor, amelyben mindenki a saját azonosságát keresi, hogy megtervezze a jövőjét. Bízzátok rá magatokat Krisztus irányítására, hogy meglássátok, hogyan tudjátok teljesen megvalósítani önmagatokat. Legtöbben arra kaptatok meghívást, hogy családot alapítsatok. Csodálatos és nagyszerű lehetőség ez! Nem könnyű olyan családi otthont teremteni, amely a születő életnek biztosítani tudja a befogadás melegét és a szeretet ezernyi gondoskodását. Mennyi egyéni fájdalom és társadalmi rossz származik a családok feszült légköréből, válságából és csődjéből! Készüljetek föl arra, hogy egészséges és boldog családok megteremtői legyetek, olyanoké, amelyekben a nyílt párbeszéd és a kölcsönös megértés békéjének légköre uralkodik. Hallgassatok Krisztus szavára! Bizonyára akadnak köztetek olyan fiúk és leányok, akiket Krisztus arra hív, hogy fenntartás nélkül Isten Országának szolgálatára adják magukat. Nemzetetek egyházának sürgős szüksége van papokra, hogy az apostolok nyomában járva hirdessék az Evangéliumot, és a megváltás gyümölcseiben részesítsék testvéreiket. Egyházatoknak szüksége van olyan férfiakra és nőkre, akik egészen Krisztusnak szentelt életükből tudnak nagylelkűséget meríteni a lelki és testi szeretetszolgálat mindennapi feladatainak ellátására. Egyházatoknak szüksége van szemlélődő lelkekre, hogy – mint Mózes a hegyen – kegyelemért és irgalomért könyörögjenek önmaguknak és testvéreiknek. Kedves fiatalok, véssétek emlékezetetekbe! A Krisztus hívására kimondott „igen” önmagatok teljes megvalósításának föltétele, a társadalomba való termékeny beilleszkedésnek velejárója, s minden igazi boldogság titka itt az időben és odaát az örökkévalóságban.[9] 6. Eljött az idő, hogy elváljunk egymástól. De mielőtt elbúcsúznék tőletek, hadd mondjam el még egy gondolatomat. Hadd ajánljam figyelmetekbe Máriát, azt a fiatalasszonyt, aki a legteljesebben megvalósította önmagában Isten akaratát, s így a legkiválóbb keresztény tökéletesség példaképe lett. Bízott Istenben: „Boldog, aki hitt annak beteljesedésében, amit az Úr mondott neki!”[10] A szívében őrzött szó által megerősítve[11] legyőzte az önzést, felülkerekedett a gonoszon. A szeretet tette készségessé arra, hogy alázatosan és konkrét tettekkel szolgálja embertestvéreit. Őreá tekint ma is az Egyház, és szüntelenül hozzá esedezik, a segítő és nagylelkű szeretet példaképéhez. Őreá emeli tekintetét Magyarország ifjúsága. Bízzátok Máriára a szíveteket, kedves fiatalok, akik az oly sok próbát kiállt keresztény közösségek jövője vagytok. Soha ne szakadjatok el Máriától, mindig vele járjátok az élet útjait. Akkor lesztek boldogok, ha Mária lesz eszményképetek, és az Ő oltalmában megerősödve fogadjátok majd be az ígéret szavát, és azt hűségesen megőrizve magatokban az új evangelizáció hirdetői lesztek. Ezt kívánja nektek a Pápa élő reménységgel, és így adja mindnyájatokra szívből fakadó áldását. A beszédet közös imádság követte, minek végén a Szentatya a következőképpen reflektált a látottakra: Mindenekelőtt szeretném megköszönni türelmeteket az én rossz magyar kiejtésem iránt. Azután megköszönöm nektek a párbeszédet. Ahányszor fiatalokkal találkozom, a fiatalok mondanak valamit a pápának és a pápa megpróbál válaszolni rá, értelmezi azt, amit megértett. Íme, amit megértettem abból, amit mondtatok, elsősorban a művészi tánc látványával: A 13. században hazátokat, ugyanúgy mint az én hazámat, a tatárok alapjáig elpusztították. Margit, a királyleány, Szent Margit Istentől különös karizmát kapott arra, hogy kovász legyen az újjáépítésben, népe lelki újjáépülésében. S most kell jól értenünk az analógiát a mi korunkkal: Az olyan országok, mint a ti hazátok, súlyos erkölcsi, lelki pusztításnak voltak kitéve. S most kovászra van szükség, kovászra a társadalom lelki újjáépítésében, és a fiatalok ez a kovász akarnak lenni. Istentől ezt a karizmát kérik, hogy a magyar nép újjáépülésének kovásza lehessenek. A tapsotok azt jelzi nekem, hogy jól értettelek benneteket! Ezt az üzenetet adtátok felém, és én megértettem. Nem tudok egyebet tenni, mint azt kívánni, hogy ez az üzenet valóra váljék életetekben, hazátokban, a magyar társadalomban. Köszönöm ezt az üzenetet! Köszönöm! Isten áldjon meg titeket! S végül szeretném köszönteni az Elnök urat (ti. Göncz Árpád köztársasági elnök urat), aki egész diszkréten ezen a találkozón is jelen akart lenni. Viszontlátásra! Jegyzetek: [1] Mk 10,21. [2] Dán 7,9. [3] Ter 1,27. [4] Vö. Kol 2,19. [5] II. Vatikáni Zsinat: Záróüzenet a fiataloknak [6] Jn 10,10. [7] Jn 2,14. [8] 1Jn 2,14. [9] Vö. Mt 19,29. [10] Lk 1,45. [11] Lk 2,19. |
Nyomtatóbarát változat
Keresés a Bibliában:
|
|
Eseménynaptár |
 |