|
|
|
Üzenet a kommunikáció 38. világnapjára
II. János Pál pápa
2004. május 23.
Kedves Testvéreim!
1. A média kommunikációs lehetőségeinek hihetetlen növekedése és
fokozódó elérhetősége rendkívüli módon magával hozza nem csupán az
egyén, hanem a családok életének gazdagodását is. Ugyanakkor
napjainkban új kihívások előtt is állnak a családok, amelyek számára
a tömegtájékoztatási eszközök oly különböző és gyakran ellentétes
üzeneteket közvetítenek. A 2004-es Kommunikációs Világnapra
választott téma: „A média a családban: kockázat és gazdagság” nagyon
időszerű, mivel annak józan megfontolására szólít fel bennünket,
hogyan is használja a család a médiát, és hogyan bánik a média a
családdal és a családot érintő gondokkal.
Az idei téma mind a médiában dolgozókat, mind a befogadókat
emlékeztesse arra, hogy minden kommunikációnak van erkölcsi
dimenziója. Maga az Úr Jézus mondta, hogy a szív gazdagságából szól
a száj (vö.: Mt 12,34-35). Az emberek által kimondott szavak és a
hallani kívánt üzenetek által növekszik vagy csökken a kommunikáció
erkölcsi nagysága. Ebből következik, hogy a média használatában igen
fontos a bölcsesség és a megkülönböztetés a kommunikáció
szakemberei, a szülők és nevelők részéről, mivel döntéseik erősen
befolyásolják a gyermekeket és a fiatalokat, akikért felelősek, és
akik végső soron a jövő társadalmát fogják alkotni.
2. Hála a kommunikációs piac példátlan kiterjedésének az elmúlt
évtizedben, világszerte a családok, még a szerényebb módon élők is,
otthonaikban sokféle médiaforráshoz juthatnak hozzá. Ennek
következtében gyakorlatilag korlátlan lehetőségük van az
információhoz jutáshoz a neveléshez, a kulturális képzéshez, sőt a
lelki növekedéshez is – olyan lehetőségekhez tehát, amelyek messze
meghaladják mindazt, amihez korábban a családok többsége
hozzáférhetett.
Ugyanakkor a média abban a helyzetben van, hogy képes súlyos kárt is
tenni a családokban azáltal, hogy nem megfelelő, sőt torz életképet
közvetít az életről, a családról, a vallásról és az erkölcsről. Ezt
a hatalmat, amely vagy védelmezi, vagy lábbal tiporja az olyan
hagyományos értékeket, mint a vallás, a kultúra és a család,
világosan látta a II. Vatikáni Zsinat, amikor így fogalmazott: „a
kommunikációs eszközök helyes használatához alapvető, hogy a média
használói mindannyian tisztában legyenek az erkölcsi rend
alapelveivel, és készek legyenek azok alkalmazására” (Inter
mirifica 4.). A kommunikáció minden formáját az igazság és az emberi
személy méltósága iránti tiszteletnek, mint etikai kritériumnak kell
áthatnia.
3. Ez a megállapítás különösen is érvényes a formára és módra,
miképpen foglalkozik a média a családdal. A házasságról és a családi
életről egyrészt érzelmes hangvételben esik szó, ugyanakkor mégis
reálisan, szimpatikusan, a szeretet erényének, a hűségnek, a
megbocsátásnak és a nagylelkű önátadásnak nagyrabecsülése által. S
ez igaz a média adásaira is, melyek főként a házastársi és a családi
életben kétségtelenül megtapasztalható hibákról, feszültségekről,
konfliktusokról, rossz döntésekről, sértésekről szólnak, és
erőfeszítéseket tesznek a jó és a rossz, a valódi szeretet és
alternatíváinak megkülönböztetésére, és rámutatnak a családnak, mint
a társadalom alapjának pótolhatatlan fontosságára.
Ugyanakkor a családot és a családi életet túl gyakran nem megfelelő
módon mutatják be a médiában. Kritikátlanul mutatják be a
hűtlenséget, házasságon kívüli szexuális életet, a házassági
szövetség erkölcsi és a lelki dimenzióinak hiányát, eszményítve néha
a válást, a fogamzásgátlást, az abortuszt és a homoszexualitást. Az
ilyen ábrázolási mód ellenséges a házassággal és a családdal
szemben, és káros a társadalomra nézve.
4. Ahhoz, hogy a média ne kockáztassa a családok jólétét, nagyon
komolyan kell venni a kommunikáció etikai dimenzióját, és gyakorlati
kezdeményezéseket kell tenni annak érdekében, hogy a kommunikációnak
ez a nagyhatású eszköze a gazdagodás forrása maradhasson. Sajátos
felelőssége van ezen a téren első sorban a kommunikátoroknak
maguknak, a közélet szereplőinek és a szülőknek.
VI. Pál pápa rámutatott arra, hogy a hivatásos média szakembereinek
„ismerniük kell és tiszteletben kell tartaniuk a család igényét,
és ez időnként valódi bátorságot és mindenkor igen nagy
felelősségérzetet kíván tőlük.” (Kommunikációs Világnap 1966).
Nem könnyű ellenállni a szekularizált ideológiák nyomásának és a
hasonulás kísértésének, azonban ez a felelős médiaszakemberek útja.
Nagy a tét, hiszen a család értéke elleni minden támadás az
emberiség valódi java elleni támadás.
A közéleti szereplőknek kötelességük, hogy magasra emeljék a
házasság és a család eszményét a társadalomban. Ehelyett azonban
sokan elfogadják és követik bizonyos szabadelvű csoportok érveit,
kiállnak olyan gyakorlat mellett, amely a család krízisét növeli és
gyöngíti a házasság igazi eszményét. A cenzúra visszaállítása nélkül
igen szükséges, hogy a közélet szereplői határokat szabjanak, és
eljárásmódokat alakítsanak ki annak elérésére, hogy a média ne
cselekedhessen a családok java ellen. A családok képviselőinek részt
kell venniük ebben a folyamatban.
A média és a közélet területén olyan eljárásmódokat kell kidolgozni,
melyek nemzeti és nemzetközi szinten lehetővé teszik a média
forrásaihoz való egyenlő hozzájutást, s amelyek mégis tiszteletben
tartják a hagyományos kultúrák integritását. Nem szabad, hogy a
média az egészséges családi és a hagyományos kulturális értékek
ellenségeként lépjen fel, ezt a globalizáció folyamatának tüntetve
fel, és a fogyasztói társadalom szekularizált értékeivel akarja
helyettesíteni.
5. A szülők kötelessége, – akik gyermekeiknek első és legfontosabb
tanítói, – hogy elsőként tanítsák őket a média használatára is. Rá
kell, hogy neveljék gyermekeiket a média „mérsékelt, kritikus, éber
és okos használatára” otthonaikban. (Familiaris Consortio 76).
Amennyiben ezt következetesen megteszik a szülők, a családi élet
gazdagodni fog. Még kisgyermekeket is meg lehet tanítani a médiával
kapcsolatos fontosabb leckékre: arra, hogy olyanok készítik az
adásokat, akik mindenáron el akarják adni az üzenetüket, hogy ezek
az üzenetek gyakran valaminek a megtételére akarnak rávenni,
valaminek a megvásárlására, egy bizonyos magatartás kialakítására, -
s ez nem éppen a gyermek javát szolgálja az erkölcsi igazság
szemszögéből, hogy egy gyermeknek nem kell kritikátlanul elfogadnia
és utánoznia mindazt, amit a média tálal.
A szülőknek ugyanakkor kötelességük szabályozni is otthonukban a
média használatát. Ez azt jelenti, hogy tervezni és szabályozni kell
a média használatát, szigorúan korlátozni kell a gyermekek erre
fordított idejét, helyébe családi eseményeket kell szervezni,
bizonyos médiákat egészen ki kell zárni, másokat pedig alkalmilag az
egyéb családi események kedvéért. Mindenekelőtt adjanak jó példát a
szülők gyermekeiknek a média megfontolt és gondos használatára.
Gyakran segítség lehet más családokhoz csatlakozva tanulmányozni és
megbeszélni a média kiváltotta nehézségeket és lehetőségeket. A
családok beszéljenek nyíltan a producerekkel, a közélet
képviselőivel arról, hogy mit kedvelnek és mit nem.
6. A társadalmi méretű kommunikációban a médiának mérhetetlenül
jelentős szerepe lehet az egészséges emberi, családi értékek
terjesztésében, hozzájárulva így a társadalom megújulásához.
Tekintettel arra, hogy mekkora hatásuk van az eszmények
terjesztésében és a magatartás befolyásolásában, a kommunikáció
szakembereinek fel kell ismerniük erkölcsi felelősségüket, nem csak
abban a vonatkozásban, hogy meg kell adniuk a családnak azt a
támogatást, segítséget és bátorítást, ami módjukban áll, hanem azért
is, hogy bölcsen, jó ítélőképességgel, becsületesen ábrázolják a
szexualitást, a házasságot és a családi életet.
A média szívesen fogadott, mindennapi vendég igen sok családi
otthonban. A Kommunikációnak ezen a Világnapján arra bátorítom a
média szakembereit és a családokat, hogy ismerjék fel ennek az
eszköznek páratlan lehetőségeit. Bárcsak mindenki, aki a
kommunikáció területén dolgozik, felismerné, hogy valójában „egy
olyan szellemi hatalomnak a szolgája és munkása, amely az
emberiség örökségéhez tartozik, és mely azért van, hogy az egész
emberiséget gyarapítsa” (1987. szeptember 15. Los Angeles, A
média szakembereihez). Sok család talál a mindennapi közösségi
élethez és szeretethez a médián keresztül bátorításra, támogatásra
és inspirációra, sok fiatal sajátíthat el így erkölcsi értékeket, a
média által fejlődhet a szolidaritás, a szabadság és a béke
kultúrája.
2004. január 24. Szalézi Szent Ferenc ünnepén
II.
János Pál pápa
|
|
|
| |
Szeresd Uradat, Istenedet!
Lk 10,25-37
>>>
Keresés a Bibliában:
|
Eseménynaptár
|
|
|
Nyomtatóbarát változat
