|
II. János Pál pápa a pannonhalmi bazilikában szeptember 6., péntek este második magyarországi látogatás 1996. szeptember 6-7. Tisztelendő Püspök Testvéreim, kedves Főapát Úr, szeretett Bencés Atyák, kedves Testvérek! 1. Nagy örömmel zarándokoltam el ide, Szent Márton hegyére, Pannonhalma ősi monostorába. Együtt emlékezünk meg a lelki élet és a kultúra e történelmi központja alapításának ezredik évfordulójáról, ahol egy olyan hagyomány vette kezdetét, amely töretlenül fennmaradt mind a mai napig. Róma püspöke első alkalommal látogat hozzátok, akik kezdettől fogva nagyon szorosan kötődtök az Apostoli Szentszékhez. Egykor Rómából érkezett a szerzetesek kis csoportja – Szent Adalbert prágai püspök rendtársai és tanítványai hogy előbb a Prága melletti Brevnovot, majd onnan a Ti apátságotokat alapítsák meg. Szent Adalbert, az én hazám első vértanúja és védőszentje, a történelmi cseh, lengyel és magyar korona népeinek közös szentje. Szent Adalbert különös tisztelete így azokkal a népekkel egyesít benneteket, akik a szlávokkal együtt Közép-Európában éltek és élnek. A jövő év tavaszán, Szent Adalbert vértanúságának ezredik évfordulója alkalmából – ha Isten is úgy akarja – abban az örömben lesz részem, hogy meglátogathatom az ő egykori székhelyét. A hegy, amelyen éltek, Szent Márton nevét viseli. Annak a szentnek az oltalma alatt éltek tehát, aki ezen a vidéken született, amely egykor a római Pannonia tartományhoz tartozott. Európa sok országában tisztelték Szent Mártont az elmúlt ezerötszáz év alatt. Karizmatikus egyénisége lelkileg összekapcsol benneteket. Innen, az ő szülőföldjéről köszöntőm szeretettel a franciaországi Tours lakóit, ahová néhány nap múlva örömmel zarándokolok el. Történelmetek kezdetei abba a korba nyúlnak vissza, amelyben a keresztény Kelet és Nyugat még osztatlan volt. Amikor Pannonhalma alapításának ezredik évfordulóját megünnepeljük, akkor visszaemlékezünk a híveknek arra az egységére, amely az első évezredet jellemezte. A ti gyökereitek ebbe az áldott korszakba nyúlnak vissza. Olyan múlt ez, amely kötelez benneteket és feladatot ad, ugyanakkor azonban jövőtök biztosítéka is. 2. „Mekkora a mélysége az Isten gazdagságának, bölcsességének és tudásának! Mily kifürkészhetetlenek szándékai, mily megfoghatatlanok útjai! Vajon ki látta az Úr gondolatait s tanácsot ki adott neki? Ki kölcsönzött neki, hogy visszakövetelhetné tőle?”[1] Pál apostol Rómaiakhoz írt levelének e szavai a mai ünnep összefüggésében különös jelentőséget kapnak. Nemrég ünnepeltük Magyarország megkeresztelkedésének millenniumát – majdnem egyidejűleg Lengyelországéval –, és ma ebben az ősi bencés apátságban, az elmúlt ezer évért zengünk ünnepélyes hálaéneket az Úrnak. Ezek a fontos történelmi ünnepek Szent István király emlékével is összekapcsolnak bennünket. A liturgia azonban az események történeti dimenzióin túlra vezet bennünket, és arra ösztönöz, hogy azok legmélyebb gyökereit Isten bölcsességében és tudásában keressük, amely a teremtett rend és a történelem alapja. Még ha az évszázadok során az ember nagy műveket alkotott is, ha az államok és királyságok kezdetei egyes személyekhez kapcsolódnak is, a hívő ember ezekben az emberi történésekben az Isteni Gondviselés titokzatos és bölcs végzését ismeri fel. Azok az emberek, akik e történelmi események kezdeteinél szerepeltek, általában tudták, hogy alkotóerejük és kezdeményezéseik egyedül Istenben gyökereznek, az ő határtalan bölcsességében és örök szeretetében. És mivel minden – ahogyan az apostol mondja – „belőle és általa” van; minden „érte” is van.[2] Ut in omnibus glorificetur Deus, 'Hogy mindenben megdicsőíttessék Isten' – amint Szent Benedek tanította. Minden érte van. Neki legyen tisztelet és dicsőség mindörökké! 3. „Testvérek, Isten irgalmára kérlek benneteket, adjátok testeteket élő, szent, Istennek tetsző áldozatul. Ez legyen szellemetek hódolata”.[3] E szavakkal az apostol az Úr szolgájára emlékeztet bennünket, amint azt Izajás próféta megjövendölte: a szolga feláldozza magát mint élő, szent és Istennek tetsző áldozat, aki „engedelmes mindhalálig, mégpedig a kereszthalálig”.[4] Éppen engedelmessége által váltotta meg a világot. Ezzel nemcsak Szent Benedek Reguláját ihlette, hanem az összes szerzetesi közösség reguláját is, így az évszázadok során sok-sok férfinak és nőnek adott alkalmat arra, hogy – hűségesen válaszolva a meghívó Krisztus tökéletes, jegyesi szeretetére – Isten szent szolgálatának útjára lépjen. A megtestesülésben Isten Fia „kiüresítette magát és szolgai alakot öltött”.[5] így mutatta és mutatja meg ma is sokak számára a szerzetesi hivatás csodálatos útját. így szól hozzájuk: „kövess engem”. De olyan szavakkal mondja ezt, amelyeket csak a szív foghat fel. Krisztus átütő erővel szól hozzánk halála és feltámadása titkáról. Az emberi lét olyan formáját nyilatkoztatja ki, amely lehetővé teszi számára, hogy megtalálja életének legmélyebb értelmét. A bencés hivatásban, mint egyébként minden keresztény hivatásban, és különösképpen a megszentelt életformában, az ember arra kap meghívást, hogy bemutassa a „lelki istentiszteletet”,[6] hogy teljes mértékben megvalósítsa emberi létét, amelyet Isten az ő saját képére és hasonlatosságára alkotott.[7] Amint a II. Vatikáni Zsinat tanítja, az ember az egyetlen olyan földi lény, akit Isten saját magáért akart, és aki teljesen csak az őszinte önátadásban találhat magára.[8] Azért vagytok itt mindannyian, szeretett testvéreim, mert Krisztus azon páratlan és ingyenes ajándék által hívott meg benneteket, amivé önmagát tette; a kereszt oltárán az Atyának bemutatott áldozata által hívott meg benneteket. Ily módon készséget teremt bennetek, hogy általa és benne ingyenes ajándékká váljatok a ti bencés közösségtek életében részesedő szent népe számára. Így íródik immár ezer éve ennek az apátságnak, Pannonhalmának a történelme. 4. Az Apostol folytatja és buzdít bennünket: „Ne hasonuljatok a világhoz, hanem gondolkodástokban megújulva alakuljatok át, hogy felismerjétek, mi az Isten akarata, mi a helyes, mi a kedves előtte és mi a tökéletes”.[9] Talán Szent Benedek szemei előtt éppen e szavak lebegtek, amikor Reguláját írta. Nagy jelentőségű, hogy nem követte ugyan a korszellemet, ám Regulájában mégis olyan hatékony eszméket gyűjtött össze, amelyek a világ átalakítására irányultak. Ebben mindenki egyetért. Még a kereszténységgel szemben nem mindig objektív szerzők is elismerik azt, hogy Szent Benedek és fiai „megújították a föld színét”,[10] és hogy Európa nagyrészt nekik köszönheti – különösképpen az első évezredben – a kulturális és szociális élet soha nem látott megújulását. Az Ora et labora egyszerű jelszava hatalmas célkitűzés kezdete lett, és a kontinensen ennek köszönhetően kezdtek kialakulni azok a kulturális formák – a nagy népvándorlás eseményei után –, amelyek mind a mai napig jellemzik az európai népeket és különleges szerepüket a világban. Ebben a korban a gazdaság elsősorban a mezőgazdaságot jelentette, ezért a nép élet-színvonalának javítása érdekében a legfőbb munka, amelyet Szent Benedek fiai végeztek, a hatalmas erdős vidékek feltörése, a földművelés bevezetése volt. Döntően ez jelentette a társadalmi és kulturális átalakulás kezdetét. E századokon át tartó előkészítő munka során alakulhattak ki a második évezredben az európai városok, a művészeteknek és az építészetnek olyan alkotásaival, amelyeket máig megcsodálhatunk. amikor a pannonhalmi apátság alapításának ezredik évfordulóját ünnepeljük, bizonyos értelemben annak a bencés jelenlétnek ezer évére is emlékezünk, amely alapvetően hozzájárul! az európai civilizáció és hazátok civilizációjának kialakulásához is. 5. Szent Pál így folytatja: „Gondolkodástokban megújulva alakuljatok át, hogy felismerjétek, mi az Isten akarata, mi a helyes, mi a kedves előtte és mi a tökéletes”.[11] A föle külső képének kialakítása az ember szívének átalakításából és belső megújulásából ered Az összes gazdasági, kulturális és esztétikai érték, amely a nagy bencés munkából született, azoknak a ti régi elődeiteknek a lelkében gyökerezett, akik belső érettséget mutattak fel. Szent Benedek azt tanította, hogy Krisztus szeretetének semmit se tegyünk elébe: a megfeszített és feltámadt Krisztus szeretete az, amely apátságotokban uralkodott a múltban és uralkodik mindmáig. Ez van jelen a kultúra és a civilizáció mindazon formájában, amellyel apátságotok hozzájárult a magyar nemzet és egész Európa történelméhez. Ezer év után ma mindezért köszönetét mondunk az isteni Gondviselésnek. Róma püspöke örül annak, hogy részt vehet Pannonhalma közösségének és a magyar népnek ünnepélyes Te Deumán. 6. Adjunk hálát közösen Istennek az elmúlt ezer év során művelt csodálatos tetteiért És te, pannonhalmi bencés közösség, légy továbbra is – mint hegyre épült város – fény forrás e vidék és az egész nemzet számára. Maradj hűséges ehhez a hivatásodhoz, amint azt az elmúlt évszázadok során is tetted. Vezesd továbbra is az új nemzedékeket az emberi és isteni bölcsesség útján, és hogy ebben változatlan eredményességgel sikeres legyél, Szent Benedek szavai szerint magad is válj tanítvánnyá „az Úr szolgálatának iskolájában”.[12] Ha szorgalmas tanulóként Isten szavára hallgattok, kedves Testvéreim, szívetek készségessé válik mindarra, amit az Úr mond nektek válaszként a történelem minden egyes korszakának elvárásaira. Legyetek éberek és figyelmesek „az idők jeleinek” a fürkészésében, az Úr iránti alázatos engedelmesség megtartásában, hogy az üdvösségnek helyesen értelmezett üzenetét eredményesen adjátok tovább. A harmadik évezred küszöbén az Egyház megújított apostoli lendületet vár tőletek. A megfeszített és feltámadt Krisztus világítsa meg küldetésetek útját. Ő legyen számotokra minden: az alfa és az ómega, a kezdet és a vég. Legyetek feltámadásának tanúi és szeretetének apostolai. A mindennapi szolgálat során mozdítsátok elő a keresztények egységét, párbeszédre lépve mindenkivel. Az ökumenikus mozgalom nagy hasznot meríthet abból, ha elkötelezitek magatokat a dialógusra, a másik fél meghallgatására és a közeledésre. Legyen a ti apátságotok mindig nyitott otthon a testvérek gondjai előtt. E mindennapi úton álljon előttetek védőszenteteknek, Szent Mártonnak a példája, aki azt adta, amije volt: köpenyének felét a szegénynek, valójában magának Krisztusnak. Védelmezzen benneteket Szent Adalbert püspök, aki életét adta Jézusért, és Szent István, első királyotok, Istennek és a népnek egy hosszú életen át önmegtagadásban és nagylelkűségben hűséges szolgája. Éljen mindnyájatokban Szent Benedek szelleme, hogy kolostoraitok testvéri lánca kösse össze Nyugat és Kelet nemzeteit és keresztényeit. Ragyogjon fel szolgálatotok által a béke és a kiengesztelődés szivárványa a Kárpát-medence fölött. Mária, Delicia Benedictinorum kísérjen benneteket és vegyen oltalmába a jövőben is. Jegyzetek: [1] Róm 11,33-35. [2] Vö. Róm 11,36. [3] Róm 12,1. [4] Fil 2,8. [5] Fil 2,7. [6] Róm 12,1. [7] Vö. Ter 1,27. [8] Vö. GS 24. [9] Róm 12,2. [10] Vö. Zsolt 103,30. [11] Róm 12,2. [12] Szent Benedek Regulája, Prologus 45. |
Nyomtatóbarát változat
Keresés a Bibliában:
|
|
Eseménynaptár |
 |