|
|
|
II. János Pál pápa búcsúbeszéde a Ferihegyi repülőtéren
Budapest, Ferihegyi repülőtér
szeptember 7., este
második magyarországi látogatás
1996. szeptember 6-7.
Elnök Úr,
Tiszteletreméltó Püspök Testvéreim, kedves Magyar Polgárok!
1. Ebben az órában, amikor befejeződik lelkipásztori látogatásom,
szükségét érzem annak, hogy újra kifejezésre juttassam hálámat. Nagy
örömmel jöttem Magyarországra, hogy részt vegyek a Pannonhalmi
Főapátság jubileumi ünnepségén, és hogy meglátogassam Győr
történelmi emlékekben gazdag városát és annak Szent István király
korában alapított egyházmegyéjét. A magyar néppel megújított
kapcsolat megerősített e nemzet iránti tiszteletemben, amely a múlt
nagy szellemi és polgári hagyományaiban őrzi mostani megújulásának
titkát. Megosztottátok velem azokat a reménységeket és aggodalmakat,
amelyek történelmetek jelen szakaszát kísérik. Amikor távozom, egy
olyan nép eleven emlékét viszem magammal, amely elszántan arra
törekszik, hogy igazságos és békés jövőt építsen mindenkinek.
Köszönöm, Elnök Úr, a kiváló fogadtatást, köszönöm, hogy lehetőséget
nyújtott nekem arra, hogy megosszam a szeretett magyar néppel a
megújulás nagylelkűséggel és bátorsággal kijelölt útjának egy rövid
szakaszát.
Ezen a két napon találkozhattam az ország vezetőivel. Megadatott
nekem, hogy viszontláttam sok hittestvéremet: püspököket, papokat,
férfi és női szerzeteseket, világi intézmények tagjait és világi
híveket. Most pedig, amikor búcsút veszek, elismeréssel köszöntök
mindenkit: a magyarokat, akik e hazában vannak vagy annak határain
kívül élnek, az itteni kisebbségeket és a menekülteket, ennek az
Európa szívében lévő országnak minden lakóját. Köszönet mindazoknak,
akik részt vettek látogatásomon, azoknak, akik azt előkészítették és
akik biztosították annak békés és nyugodt lefolyását.
2. Azzal a tudattal indulok vissza, hogy egy nagylelkű néppel
találkoztam, amelynek történelmében – a múltra tekintve joggal
mondhatjuk – Európa történelme tükröződik vissza.
Magyarország polgárai ebben az időszakban különösen is elkötelezték
magukat az igazi társadalmi és gazdasági fejlődés keresésére. Ebben
a nehéz feladatban bizalommal tekintenek Európára, mint arra a nagy
közös otthonra, amelyben minden népnek lehetőséget kell kapnia, hogy
kifejezhesse azt a sajátos gazdagságot, ami őt jellemzi. Ennek
megvalósulása érdekében az egyes nemzetek együttélésének mindig a
jog és az igazságosság, a szolidaritás és az együttműködés szilárd
alapján kell nyugodnia.
Kiemelten szeretnék a fiatalokhoz szólni, akikkel ittlétem alatt nem
tudtam külön találkozni, de akik közül sokakat örömmel láttam az
ünnepi alkalmak során. Kedves magyar fiatalok! A második világháború
és nagyrészt a rákövetkező diktatúra is számotokra csupán
történelem, ti közvetlenül nem tapasztaltátok meg ezeket. Ti vagytok
az 1989-90 alapvető társadalmi fordulata utáni első nemzedék.
Igyekezzetek tájékozódni mindarról, ami az immár végéhez közeledő
századunkban történt. Ismerjétek meg és gondolkodjatok el rajta,
hogy az előttetek járók hibái és szenvedései okulástokra
szolgáljanak. Az immár küszöbön álló harmadik évezred veletek
kezdődik. Ti vagytok nemzetetek reménysége. Ezért tiétek a feladat
is, hogy új életerőt adjatok történelmének. Örökségetek
nem könnyű. De Isten segítségével képesek vagytok annak megfelelni.
Ne csüggedjetek, hanem kövessétek az igazság és a hit útját.
Fogadjátok el a rátok váró kihívásokat. Legyetek egy olyan új világ
építői, amely azoknak az értékeknek az alapjára támaszkodik, amelyek
Szent István király tetteit ihlették. Legyetek biztosak benne, hogy
Isten, a történelem Ura segíteni fog nektek, hogy mindenki javára
töltsétek be küldetésteket.
3. Elnök Úr! Eljött immár a búcsú órája. Még egyszer köszönet azért
a szívélyes fogadtatásért, amellyel vártak és elkísértek rövid
látogatásom során ebben az országban. Most visszatérek Rómába, abba
a városba, amelyhez oly sok szállal kötődik a magyar nép történelme.
Róma régtől fogva oly sok e földről származó zarándok áhított célja
volt. Szent István építette fel Rómában az első vendégházat a magyar
zarándokok számára. A hit és a szeretet e kötelékére emlékezve mint
a béke és a remény zarándoka jöttem hozzátok. Bárcsak látogatásom
megerősítene minden hívőt az evangéliumhoz és az Egyházhoz való
nagylelkű ragaszkodásban, hogy Krisztus igazságának és szeretetének
fénye felragyogjon a föld minden szegletén.
Ezt akartam megismételni neked, Magyarországi Katolikus Közösség,
amelyet búcsúzóul szeretettel köszöntök. Kedves Hívek! Örömmel
láttam ragaszkodástokat az Egyházhoz és elkötelezettségteket
országotok javára. A meghívásért és a testvéri vendégszeretetért
külön is köszönetét mondok Önnek, Bíboros úr, továbbá a győri
püspöknek, a pannonhalmi főapátnak és az egész püspöki
konferenciának.
Amikor pedig mindnyájatokra Isten áldását kérem, szívből kívánom
hazátoknak és minden magyarnak, hogy békességben éljen, hogy együtt
érjük meg azt a boldogságot, amelyet minden ember odaadóan keres.
Isten áldja ezt a földet és lakóit!
|
|
|
| |
Üdvözlégy, kegyelemmel teljes! Az Úr veled van!
Lk 1,26-38
>>>
Keresés a Bibliában:
|
Eseménynaptár
|
|
|
Nyomtatóbarát változat
