|
|
|
Üzenet a 17. ifjúsági világnap megnyitására
II. János Pál pápa
Torontó, 2002. július 25.
Kedves Fiatalok!
1. Amit az imént hallottunk, az a kereszténység Magna Chartája: a
Nyolc boldogság. Lélekben újra láttuk az egykori jelenetet. Sokaság
veszi körül Jézust a hegyen: férfiak és nők, fiúk és leányok,
egészségesek és betegek, akik nemcsak Galileából, hanem
Jeruzsálemből, Júdeából, a Tízváros városaiból, Tiruszból és
Szidonból is jöttek. Valamennyien várnak egy bátorító szót, egy
reményt keltő gesztust.
Ma este mi is azért jöttünk össze, hogy hallgassuk az Urat.
Megindultan nézek végig rajtatok: Kanada, az Amerikai Egyesült
Államok, Közép- és Dél-Amerika, Afrika, Ázsia, Óceánia különböző
vidékeiről jöttetek. Hallottam ünnepi köszöntőtöket,
örömkiáltásaitokat, énekeiteket és felfogtam a szívetekben lüktető
hatalmas várakozást: boldogok akartok lenni!
Kedves fiatalok, sok nagyon csábító ajánlat szól hozzátok
mindenfelől: sokan beszélnek nektek arról az örömről, amit pénzzel,
sikerrel, hatalommal lehet megszerezni. S mindenekelőtt arról az
örömről beszélnek, ami az érzékek felszínes és látszólagos öröme.
2. Kedves Barátaim, a ti ifjúi boldogságvágyatokra az öreg pápa –
aki meggörnyedt az évek súlya alatt, de a szívében fiatal – olyan
szóval válaszol, ami nem az ő találmánya, hanem egy immár 2000 éve
visszhangzó szó. Az imént hallottuk: „Boldogok...” Jézus tanításának
kulcsszava az öröm meghirdetése: „Boldogok...”.
Az ember boldogságra van teremtve. Vágyatok a boldogság után tehát
törvényszerű. És e vágyatokra Krisztusnak megvan a válasza. De arra
kér titeket, hogy bízzatok benne. Az igaz öröm ugyanis olyan
vívmány, amit csak hosszadalmas és nehéz küzdelemmel lehet
megszerezni. Krisztusnál ott van a győzelem titka.
Ismeritek az előzményeket, amiket a Teremtés könyve beszél el: Isten
megteremtette a férfit és a nőt paradicsomi körülmények közé,
Édenben, mert boldoggá akarta tenni őket. A bűn azonban sajnos
keresztezte eredeti elgondolásait. De Isten nem hagyta annyiban a
dolgot. Elküldte Fiát a Földre, hogy visszaadja az embernek egy még
szebb mennyország reményét. Isten emberré lett – az egyházatyák
fogalmazták így hogy az ember Istenné lehessen: ez az a
korszakalkotó fordulat, amit a Megtestesülés hozott az emberi
történelembe.
3. Hol zajlik a küzdelem? A választ maga Krisztus adja. „Istennel
való egyenlőségét – írja Szent Pál – nem zsákmánynak tekintette,
amihez feltétlenül ragaszkodnia kell, hanem ... a szolga alakját
fölvéve ... megalázta magát, és engedelmes lett mindhalálig” (Fil
2,6-8.). Halálig tartó küzdelmet vívott. De Krisztus nem önmagáért,
hanem értünk harcolt. Ebből a halálból élet fakadt. Az ő sírja ott,
a Kálvárián az igazi boldogság felé úton lévő új emberiség bölcsője
lett. A boldogságok mint útjelző táblák mutatják a helyes irányt.
Fölfelé kapaszkodó az út, de maga Krisztus elsőként végigjárta. S a
maga részéről kész arra, hogy mindegyikteknek társa legyen ezen az
úton. Egy napon így szólt: „Aki engem követ, nem jár sötétségben”
(Jn 8,12). És más alkalommal hozzátette: „Ezeket azért mondtam
nektek, hogy az én örömöm legyen bennetek, és a ti örömötök teljes
legyen” (Jn 15,11).
Krisztussal együtt járva az utat meg lehet szerezni az örömet, azt
az igazit! Pontosan ezért ismételte meg ma is felétek az öröm
hirdetését: „Boldogok..
Amikor idehozzátok az ő dicsőséges keresztjét, azt a keresztet,
amely a fiatalokkal együtt bejárta az egész világot, engedjétek
szívetek csöndjében visszhangzani ezt a vigasztaló és hívó szót:
„Boldogok...”.
(Ekkor körmenetben hozták a jubileumi Keresztet, amit a Szentatya 2
éve Rómában adott át a fiataloknak.)
4. Összegyűlve az Úr keresztje köré tekintsünk föl Rá: Jézus nemcsak
meghirdette a boldogságokat, hanem meg is élte. Ha az evangéliumokat
olvasva végigtekintünk az ő életén, elcsodálkozunk rajta: a
szegények között a legszegényebb, az emberek között a legszelídebb,
a legtisztább szívű, a legirgalmasabb éppen ő, Jézus. A nyolc
boldogság portré, az Ő arcának a képe!
Ugyanakkor a boldogságok a keresztény embert is ábrázolják: Jézus
tanítványának az arcképét, az embernek a fényképét, aki befogadta
Isten országát és életét hozzá akarja igazítani az Evangélium
igényeihez. Jézus ehhez az emberhez fordul és „boldog”-nak mondja
őt.
A boldogságok által ígért öröm Jézus öröme: az az öröm, amit ő az
Atya iránti engedelmességben és abban keresett, hogy önmagát
odaajándékozza testvéreinek.
5. Kanadai, amerikai, és bárhonnan jött fiatalok! Jézusra tekintve
megtanulhatjátok, mit jelent lélekben szegénynek, alázatosnak,
irgalmasnak lenni; mit jelent keresni az igazságot, tisztaszívűnek
lenni, békességet szerezni.
Reá figyelve meg tudjátok találni a megbocsátás és a kiengesztelődés
útját a világban, amely gyakran esik az erőszak és a terror
áldozatává. Az elmúlt évben drámai módon láthattuk az emberi
gonoszság arcát. Láttuk, mi történik, ha elhatalmasodik a gyűlölet,
a bűn és a halál. De most Jézus szavai visszhangzanak közöttünk. Az
ő szava élet, reménység, megbocsátás; az igazságosság és a béke
szava. Halljuk meg!
6. Kedves Barátaim! Az Egyház bizalommal tekint ma rátok, és várja,
hogy a boldogságok népévé váljatok. Boldogok vagytok, ha Jézushoz
hasonlóan lélekben szegények, jók és irgalmas szívűek lesztek; ha
tisztaszívűek, békességszerzők lesztek, szeretitek és szolgáljátok a
szegényeket. Boldogok vagytok!
Egyedül Jézus az igazi Mester, egyedül Jézus képvisel egy olyan
üzenetet, amely nem csal meg, hanem megfelel az emberi szív
legmélyebb vágyainak, mert egyedül ő tudja, „mi lakik az emberben”
(Jn 2,25). Ő hív most benneteket, hogy a föld sója és a világ
világossága legyetek, a jóságot válasszátok, igazságban éljetek, a
szeretet és a béke eszközeivé váljatok. Az ő meghívása mindig
megkívánja a választást a jó és a rossz, a világosság és a sötétség,
az élet és a halál között. Ez a meghívás hangzik felétek, akik itt
vagytok velem az Ontario-tó partján.
7. Mit is rejt magában ez a meghívás, amit követni akartok? Jézusban
hinni azt jelenti, hogy elfogadjuk, amit mond, akkor is, ha
ellentmond annak, amit mások mondanak. A bűnre csábító kísértéseknek
való ellenállást jelent, bármilyen vonzóak is, és az evangéliumi
erények sokat követelő útján járást jelent.
Fiatalok, akik hallgattok engem, erős és áldozatkész szívvel
válaszoljatok az Úrnak! Ő számít rátok! Ne feledjétek: Krisztusnak
szüksége van rátok, hogy üdvözítő tervét megvalósíthassa!
Krisztusnak szüksége van ifjúságotokra és lelkesedéstekre, hogy az
új évezred is meghallhassa az ő örömhírét. Válaszoljatok meghívására
azzal, hogy életeteket felebarátaitokban az ő szolgálatába
állítjátok! Bízzatok Krisztusban, mert ő bízik bennetek!
8. Urunk, Jézus Krisztus, mondd el újra boldogságaidat e fiatalok
előtt, akik eljöttek Torontóba az Ifjúság Világnapjára. Szeretettel
tekintsd és hallgasd meg e fiatal szíveket, melyek készek kockára
tenni a jövőjüket Teérted. Te hívtad meg őket, hogy „a föld sója és
a világ világossága” legyenek. Tanítsd őket továbbra is hegyi
beszéded távlatainak igazságára és szépségére. Tedd őket a
boldogságok embereivé! Ragyogtasd föl bennük a te bölcsességed
fényét, hogy szavaikkal és tetteikkel árasztani tudják a világban az
Evangélium sóját és világosságát. Segítsd őket, hogy egész életük
Téged tükrözzön, Aki az igaz világosság vagy, és azért jöttél a
világba, hogy aki benned hisz, meg ne haljon, hanem örök életet
éljen (Vö. Jn 3,16)!
Torontó, 2002. július 25.
II.
János Pál pápa
|
|
|
| |
Szeresd Uradat, Istenedet!
Lk 10,25-37
>>>
Keresés a Bibliában:
|
Eseménynaptár
|
|
|
Nyomtatóbarát változat
