|
Beszéd az Isteni Irgalmasság-bazilika fölszentelésén 2002. augusztus 17. II. János Pál pápa lengyelországi látogatása 2002. augusztus 17-19. „Ó Isten fölfoghatatlan és kifürkészhetetlen irgalmassága, ki tudna méltó módon imádni és magasztalni téged? Ó mindenható Isten legnagyobb tulajdonsága, te vagy a bűnösök édes reménysége!”[1] Kedves Testvérek! 1. Szent Fausztina egyszerű és őszinte szavait idézem, hogy vele és mindnyájatokkal együtt imádjuk Isten irgalmasságának fölfoghatatlan és kifürkészhetetlen misztériumát. Fausztina nővérrel együtt akarjuk megvallani, hogy az ember számára nincs reményforrás Isten irgalmasságán kívül. Hittel szeretnénk újra mondani: Jézusom, bízom benned! Erre az üzenetre, mely a mindenható Isten szeretetébe vetett bizalmat fejezi ki, napjainkban igen nagy szükségünk van, amikor az ember megdöbbenve áll a rossz sokféle megnyilvánulása előtt. Az isteni irgalmasság segítségül hívásának kell fölfakadnia a szenvedésekkel, csalódásokkal és bizonytalanságokkal telt szívek mélyéről, melyek ugyanakkor keresik a biztos remény forrását. Ezért jöttünk ma ide, a lagiewniki kegytemplomba, hogy Krisztusban újra fölfedezzük az Atya arcát: annak arcát, aki „az irgalmasság Atyja és minden vigasztalás Istene”.[2] Lelki szemünkkel az irgalmas Jézus szemébe szeretnénk tekinteni, hogy az Ő tekintetének mélységében megtaláljuk életének fényét és a kegyelem fényét, melyet annyiszor megkaptunk, s amelyet Isten tartogat számunkra minden áldott nap, egészen az utolsó napig. 2. Itt vagyunk, hogy fölszenteljük az Isteni Irgalmasság új templomát. Előtte azonban szeretnék szívből köszönetét mondani mindazoknak, akik hozzájárultak e templom fölépítéséhez. Külön köszönetemet fejezem ki Franciszek Macharski bíboros úrnak, aki az isteni irgalmasság iránti odaadása kifejezéseként annyit tett e kezdeményezésért. Szeretettel ölelem az Irgalmas Szűzanya Nővéreit, s megköszönöm fáradozásaikat, amit Szent Fausztina nővér üzenetének terjesztéséért tettek. Köszöntőm a lengyel Bíborosokat és Püspököket, élükön Bíboros Prímás úrral, s a világ különböző részeiről érkezett püspököket. Örülök az egyházmegyés papok, szerzetesek és szeminaristák jelenlétének. Szívből köszöntőm e szentmise minden részvevőjét, különösen az Isteni Irgalmasság Kegyhelye Alapítványának képviselőit, mely gondoskodott az építkezésről, s a különféle vállalkozások szakembereit. Tudom, hogy a jelenlévők közül sokan nagylelkűen járultak hozzá az építkezéshez. Kérem Istent, hogy nagylelkűségüket és elkötelezettségüket áldásával viszonozza! 3. Testvéreim! Miközben fölszenteljük ezt az új templomot, föltehetjük magunknak a kérdést, ami Salamon királyt foglalkoztatta, amikor Isten lakóházaként fölszentelni készült a jeruzsálemi templomot: „De valójában lakhat-e Isten a földön? íme, az egek s az egek egei nem képesek befogadni téged, mennyivel kevésbé ez a ház, melyet én építettem!”[3] Valóban, első látásra képtelenségnek látszik meghatározott „helyhez” kötni Isten jelenlétét. Mégsem szabad megfeledkeznünk arról, hogy az idő és a tér bensőségesen Istenhez tartozik. Jóllehet az időt és az egész világot Isten „templomának” tekinthetjük, mégis vannak idők és helyek, melyeket Isten kiválaszt, hogy akkor és ott az emberek különlegesen megtapasztalhassák az ő jelenlétét és kegyelmét. És az emberek a hit érzékével keresik ezeket a helyeket, annak biztos tudatában, hogy valóban találkozhatnak az ott jelenlévő Istennel. Ezzel a hittel érkeztem Lagiewnikibe, hogy fölszenteljem ezt az új templomot, és meggyőződésem, hogy Isten különlegesen kiválasztotta e helyet, hogy irgalmasságának kegyelmét árassza itt. Éppen ezért legyen ez a templom önmagunk és a világ számára mindig az irgalmas Isten szeretetéről szóló üzenet hirdetésének helye; a megtérés és a bűnbánat helye; az Eucharisztia, az irgalmasság forrásának helye; az imádság s az irgalmasság kiesdeklésének a helye. Salamon szavaival imádkozom: „Hallgasd meg szolgád imáját és könyörgését, Uram, én Istenem, s halld meg kiáltásomat és kérésemet, amellyel ma hozzád fordulok! Tartsd rajta szemedet ezen a házon, éjjel-nappal, azon a helyen, amelyről azt ígérted: »Ott lesz a nevem!«, és hallgasd meg az imát, amelyet szolgád ezen a helyen mond. Hallgasd meg szolgádnak és népednek, Izraelnek könyörgését, amikor csak imádkoznak majd ezen a helyen. Igen, hallgasd meg ott, ahol trónodon ülsz az égben, hallgasd meg, és bocsáss meg.”[4] 4. „Eljön az óra, és most van, amikor igazi imádói Lélekben és igazságban fogják imádni az Atyát; mert az Atya ilyen imádókat keres”.[5] Amikor az isteni irgalmasság templomában olvassuk az Úr Jézusnak e szavait, egész különlegesen rá kell döbbennünk, hogy itt nem lehetünk másként jelen, csak Lélekben és igazságban. A Szentlélek, a Vigasztaló és az igazság Lelke vezet bennünket az isteni irgalmasság útjain. Ő, aki meggyőzi a világot „a bűnről, az igazságról és az ítéletről”,[6] ugyanakkor kinyilatkoztatja az üdvösség teljességét Krisztusban. Ez a bűnről való meggyőzés két módon történik Krisztus keresztje által: egyrészt a Szentlélek Krisztus keresztje által fölismerteti a bűnt – minden bűnt a bűnben rejtőző rossz lényegét; másrészt ugyancsak Krisztus keresztje által a Szentlélek a jóság misztériumának fényében, azaz Isten irgalmas és megbocsátó szeretetének fényében láttatja a bűnt.[7] És így a „bűnről való meggyőzés” arról is meggyőz, hogy a bűn bocsánatot nyerhet, s az ember újra magára öltheti Isten szeretett gyermekének méltóságát. A kereszt ugyanis „Isten legmélyebb lehajlása az emberhez. A kereszttel az örök szeretet érinti az ember földi létének legfájóbb sebét.”[8] Erre az igazságra fog emlékeztetni mindig e kegytemplom alapköve, melyet a Kálvária hegyéből vágtak, arról a helyről, mely ott volt a kereszt alatt, melyen Krisztus legyőzte a bűnt és a halált. Szilárdan hiszem, hogy ez az új templom mindig olyan hely marad, ahol az emberek lélekben és igazságban jelennek meg Isten előtt. Bizalommal jönnek majd, mely betölti mindazokat, akik alázatosan megnyitják szívüket az isteni irgalmasság előtt, a szeretet előtt, ami elől a legnagyobb bűnös sem tud kitérni. Itt, az isteni szeretet fókuszában lángra fognak gyulladni a megtérni szándékozó szívek, s aki keresi a reményt, enyhületet fog találni. 5. „Örök Atya, fölajánlom neked szeretett Fiad, a mi Urunk Jézus Krisztus testét és vérét, lelkét és istenségét a mi bűneinkért és az egész világ bűneiért; az Ő keserves kínszenvedéséért irgalmazz nekünk és az egész világnak.”[9] Nekünk és az egész világnak... Mennyire szüksége van a mai világnak Isten irgalmasságára. Minden földrészen az emberi szenvedés mélyéből jajdul az irgalmasság hívása. Ahol gyűlölet és bosszúvágy uralkodik, ahol háború okozza ártatlanok kínjait és halálát, szükség van az irgalmasság kegyelmére a szívek és a lelkek megbékéltetése és a béke érdekében. Ahol megfogyatkozik az élet és az emberi méltóság tisztelete, ott Isten irgalmas szeretetére van szükség, hogy annak fényében megmutatkozzon minden ember kimondhatatlan értéke. Az irgalmasságra van szükség ahhoz, hogy minden igazságtalanságnak vége legyen a világban az igazság ragyogásában. Éppen ezért most ebben a kegytemplomban ünnepélyesen felajánlom a világot az isteni irgalmasságnak. Azzal a forró kívánsággal, hogy Isten irgalmas szeretetének üzenete, mely Szent Fausztina által hangzott föl itt, eljusson a Föld minden lakójához és reménnyel töltse be a szívüket. Ez az üzenet terjedjen e helyről egész szeretett hazánkban és az egész világon. Teljesedjék be az Úr Jézus ígérete: Innen kell kiindulnia a „szikrának, mely fölkészíti a világot az Ő végső eljövetelére”.[10] E szikrát Isten kegyelmének kell kipattantania. Az irgalmasság tüzét viszont tovább kell adni a világnak. A világ a békét, az ember a boldogságot Isten irgalmasságában fogja megtalálni! E feladatot rátok bízom kedves testvéreim, a krakkói és lengyelországi egyházra, és mindazokra, akik az isteni irgalmasság iránti tiszteletből eljönnek ide Lengyelországból és az egész világból. Legyetek az irgalmasság tanúi! 6. Istenünk, irgalmas Atyánk, aki szeretetedet Fiadban, Jézus Krisztusban nyilatkoztattad ki, és kiárasztottad ránk a Szentlélekben, a Vigasztalóban, fölajánljuk neked ma a világ és minden ember sorsát. Hajolj le hozzánk, bűnösökhöz, gyógyítsd meg gyöngeségünket, űzz el tőlünk minden rosszat, add, hogy a Föld minden lakója megtapasztalja irgalmasságodat, hogy benned, a Szentháromság egy Istenben találják meg mindig a remény forrását. Örök Atya, Fiad keserves kínszenvedéséért és föltámadásáért irgalmazz nekünk és az egész világnak! Ámen. A Szentatya szavai a befejező áldás előtt: Ezen ünnepélyes liturgia befejezése előtt szeretném elmondani, hogy sok személyes emlékem kötődik ehhez a helyhez. Itt éltem a német megszállás idején, amikor a szomszédos Solvay gyárban dolgoztam. Ma is emlékszem az útra, mely Borek Faleckiből Debnikibe vezetett, s melyet a különböző műszakok idejének megfelelően minden nap megtettem facipőben. Akkoriban itt facipőt hordtunk. Ki gondolta volna, hogy ez a facipős ember egy napon Lagiewnikiben bazilikát fog szentelni az isteni irgalmasság tiszteletére. Őrülök az isteni irgalmasságnak szentelt templom fölépítésének. Macharski bíboros, a krakkói érsekség és az Irgalmas Szűzanya Nővéreinek gondjaira bízom e kegyhely anyagi és lelki teendőit. Együttműködéstek az irgalmas Jézus tiszteletének terjesztésében hozzon áldott gyümölcsöt a hívők szívében, itt Lengyelországban és szerte a világon. Az irgalmas Isten bőségesen áldja meg a zarándokokat, akik valaha is eljönnek ide. Krakkó-Lagiewniki, 2002. augusztus 17. II.
János Pál pápa
Jegyzetek: [1] Napló, 951; olasz kiadás, 2001:341. [2] 2Kor 1,3. [3] 1Kir 8,27. [4] 1Kir 8,28-30. [5] Jn 4,23. [6] Jn 16,8. [7] Vö. Dominum et vivificantem enciklika, 32. [8] Dives in misericordia enciklika, 8. [9] Napló, 476; olasz kiadás, 2001:193. [10] Vö. Napló, 1732; olasz kiadás, 2001:568. |
Nyomtatóbarát változat
Keresés a Bibliában:
|
|
Eseménynaptár |
 |