|
Homília a Zebrydowski kálvária-bazilikában fölszentelésének 400 éves évfordulóján 2002. augusztus 19-én II. János Pál pápa lengyelországi látogatása 2002. augusztus 17-19. Salve Regina, Mater Misericordiae, vita dulcedo, et spes nostra salve![2] Kedves Testvérek! 1. Zarándokként jöttem ma e kegyhelyre, mint valamikor régen, gyermek- és ifjúkoromban. Úgy vagyok itt a kálváriái Szűzanya előtt, mint amikor krakkói püspökként jöttem hozzá, hogy rábízzam a főegyházmegye és mindazok gondjait, akiket Isten az én lelkipásztori gondoskodásomra bízott. Jövök, mint akkor, és újra mondom: Üdvözlégy, királynő, irgalmasság anyja, üdvözlégy! Hányszor tapasztaltam, hogy Isten Fiának Anyja irgalmas szemét a meggyötört ember aggodalmaira fordítja, és elnyeri számára a nehéz problémák megoldásának kegyelmét, a gyönge ember pedig eltelik csodálattal az isteni Gondviselés hatalma és bölcsessége iránt. Nem ugyanezt tapasztalták-e előttünk járt nemzedékek zarándokai, akik az elmúlt 400 év során eljutottak ide? De bizony, igen. Máskülönben ez a mai szentmise nem történne meg. Nem volnátok itt, kedveseim, akik végigjárjátok a Kálvária ösvényeit, követvén Krisztus szenvedésének keresztútját és az Ő Anyja együttszenvedésének és dicsőségének útját. Ez a hely csodálatosan segíti a szívet és a lelket abban, hogy behatoljunk annak a kapcsolatnak a misztériumába, mely összekötötte a szenvedő Üdvözítőt és vele együtt szenvedő Anyját. Aki ide eljön, a szeretet e misztériumának közepében megtalálja önmagát, a maga életét, mindennapjait, gyöngeségeit, s ezzel együtt a hit és a remény erejét: az erőt, mely abból a meggyőződésből fakad, hogy az Anya nem hagyja magára gyermekét a bajban, hanem kézenfogja és odavezeti a Fiához, s rábízza az Ő irgalmasságára. 2. „Jézus keresztje mellett ott állt az édesanyja, anyjának nővére, Mária, aki Kleofás felesége volt, és Mária Magdolna”.[3] Mária, akit a vér és az anyai szeretet kötelékei kötöttek Isten Fiához, ott a kereszt lábánál ezt az egységet a szenvedésben élte át. Egyedül ő tudta – az anyai szív kínjai ellenére –, hogy ennek a szenvedésnek értelme van. Hitt abban, hogy beteljesedik, mindenek ellenére beteljesedik az ősi ígéret: „Ellenségeskedést vetek közéd és az asszony közé, a te ivadékod és az ő ivadéka közé: ő széttiporja a fejedet, s te az ő sarka után leselkedel”.[4] És az ő bizakodó hite megerősítést nyert, amikor haldokló Fia ezt mondta neki: „Asszony!” Vajon abban a percben, ott a kereszt alatt, tudhatta-e, hogy hamarosan, harmadnapon be fog teljesedni Isten ígérete? Ez örökre az ő szívének titka marad. Egyet azonban tudunk: elsőként az összes emberek közül ő részesedett a föltámadott Fiú dicsőségében. Ő – miként hisszük és valljuk – leikével és testével fölvétetett a mennybe, hogy megtapasztalja a dicsőségben való egységet, hogy Fia mellett örvendjen az isteni irgalmasság gyümölcseiben, s elnyerje azt mindazoknak, akik az ő oltalma alá futnak. 3. Titokzatos a szeretet köteléke. Milyen világosan megmutatja ezt ez a hely! A történelemből tudjuk, hogy a 17. század elején Mikolaj Zebrzydowski, a kegyhely alapítója letette egy Golgota-kápolna alapkövét, melyet a jeruzsálemi Megfeszítés-templom mintájára akart fölépíteni. így akarta önmaga és mások számára közelebb hozni Krisztus szenvedésének és halálának misztériumát. Később megtervezték a keresztutat az utolsó vacsora termétől Krisztus sírjáig. Majd isteni indításra és a Mária-tiszteletből fakadóan ezen út mellé Mária együttszenvedésére emlékeztető kápolnákat állítottak. így született egy másik út, egy új jámborsági gyakorlat, szinte a keresztút kiegészítéseként: Isten Anyja együttszenvedésének az útja. 400 éve a zarándokok nemzedékei követik egymást, járják a Megváltó és az Ő anyja nyomában az utat, s megtapasztalják azt a szeretetet, mely ellenállt a szenvedésnek és a halálnak, és a mennyei dicsőségben találta meg a koronáját. E századok során a zarándokokat hűségesen gondozták a bernardinusoknak nevezett ferences atyák, akikre rábízták a Kálvária kegyhely lelki gondozását. Szeretném kifejezni a hálámat szeretetükért, amelyet a szenvedő Krisztus és a vele együtt szenvedő Anya iránt tanúsítottak; ezt a szeretetet buzgóságukkal és odaadásukkal a zarándokok szívébe is át tudták ültetni. Kedves Bernardinus Atyák és Testvérek, a jó Isten áldjon meg titeket e szolgálatért most és a jövőben is! 4.1641-ben a Kálvária-kegyhely különleges ajándékot kapott. A Gondviselés ide irányította a brzeziei Stanislaw Paskovski lépteit, hogy a bernardinus atyák gondjaira bízza azt a Mária-képet, amely a családi kápolnában a hozzá fűződő kegyelmek miatt már híressé vált. Ettől a naptól kezdve – s főként 1887 után, amikor Albin Sas Dunajewski krakkói püspök XIII. Leó pápa jóváhagyásával megkoronázta a kegyképet – a zarándokok a szenvedés útjait végigjárva e képnél fejezték be zarándoklatukat. Kezdettől fogva nemcsak egész Lengyelországból, hanem Litvániából, Oroszországból, Szlovákiából, Csehországból, Magyarországról, Morvaországból és Németországból is jöttek zarándokok. Különös szeretettel voltak e kegykép iránt Szilézia lakói, akik a gyermek Jézus számára ajánlottak föl koronát, s a megkoronázás napjától kezdve részt vettek a Nagyboldog-asszony-napi körmeneten. Mennyire fontossá vált ez a hely a felosztott Lengyelország számára! Mons. Dunajewski a megkoronázáskor mondta: „E napon Mária fölvétetett a mennybe és megkoronáztatott. E nap évfordulóján az összes szentek leteszik koronájukat királynőjük lába elé, s ma a lengyel nép is aranykoronát hoz, hogy a püspök föltegye e csodatévő Mária-képre. Ó Anyánk, viszonzásul add meg, hogy egyek legyünk egymással és veled!” így imádkozott a megosztott Lengyelország egyesüléséért. Ma, miután az ország területileg is, nemzetében is egyesült, e főpásztor szavai nem veszítik aktualitásukat, sőt új jelentést nyernek. Meg kell ismételnünk az ő szavait, kérve Máriát, hogy nyerje el nekünk a hit egységét, a szellem és a gondolkodás egységét, a családok egységét és a társadalmi egységet. Veletek együtt ezért imádkozom: Ó Kálváriái Szűzanya, add, hogy „egyek legyünk egymással és veled”! 5. Eia ergo advocata nostra, illos tuos misericordes oculos ad nos converte. Et Iesum benedictum fructum ventris tui nobis post hoc exilium ostende. O clemens, o pia, o dulcis, Virgo Maria![5] Ó kegyelmek Úrnője, fordítsd szemedet e népre, mely századok óta hűséges hozzád és a te Fiadhoz! Tekints e nemzetre, mely reményét mindig a te anyai szeretetedbe vetette. Tekints reánk irgalmas szemeddel, és nyerd el számunkra, gyermekeidnek azt, amire a leginkább szükségük van. Nyisd meg a gazdagok szívét a szegények és szenvedők szükségletei iránt. Add, hogy a munkanélküliek munkaadóra találjanak. Segítsd a hajléktalanokat, hogy otthonra találjanak. Adj a családoknak minden nehézséget legyőző szeretetet. A fiataloknak nyiss utat és távlatot a jövőbe. Oltalmazó palástodat terjeszd ki a kicsinyekre, hogy meg ne botránkoztassák őket. A szerzetes közösségeket éltesd a hit, a remény és a szeretet kegyelmével. Segítsd a papokat, hogy Fiad nyomában járjanak, és ajánlják föl életüket mindennap a bárányokért. Esdd ki a püspököknek a Szentlélek világosságát, hogy itt a Földön az Egyházat egyetlen és egyenes úton vezessék Fiad országa felé. Szentséges Szűzanya, Kálváriái Asszonyunk, esdd ki számomra is a testi és lelki erőt, hogy mindvégig teljesíteni tudjam a küldetést, amit a Föltámadott bízott rám. Reád bízom életem és szolgálatom minden gyümölcsét; rád bízom az Egyház sorsát; rád bízom nemzetemet; Tebenned bízom és újra kinyilvánítom neked: Totus Tuus, Maria! Totus Tuus. Ámen. A szentmise végén: Íme, végéhez ér lengyelországi, krakkói zarándoklatom. Örülök annak, hogy e látogatás megkoronázása éppen itt a Kálvárián, Mária lábánál történik. Még egyszer az ő oltalmára bízlak mindnyájatokat, akik itt jelen vagytok, a lengyel egyházat és minden honfitársamat. Az ő szeretete legyen bőséges kegyelmek forrása országunk és lakói számára. Amikor 1979-ben meglátogattam ezt a kegyhelyet, kértelek benneteket, hogy imádkozzatok értem, amíg csak élek és a halálom után is. Ma megköszönöm nektek és minden kálváriái zarándoknak ezeket az imádságokat, amit lelki támaszként folyamatosan kapok. De most is kérlek titeket: ne hagyjátok abba az imádságot – még egyszer megismétlem – amíg csak élek, és a halálom után se. Én pedig, mint mindig, azzal viszonzom szereteteteket, hogy az irgalmas Krisztusnak és az Ő anyjának ajánllak mindnyájatokat. Jegyzetek: [1] A kegyhely alapítója Mikolaj Zebrzydowski krakkói vajda, aki 1600-ban a birtokán lévő Zarek hegyen a jeruzsálemi Golgota-kápolna mintájára kis Szent Kereszt-templomot épített. 1601. április 4-én szentelték föl, s az alapító ekkor határozta el, hogy a Szent Sír-kápolna mását is fölépíti. A bemardinus ferenceseket hívta meg, akik 1602-ben kolostort építettek. Mivel az alapító úgy találta, hogy ez a birtok fekvését, domborzatát tekintve nagyon hasonlít Jeruzsálemhez, elhatározta, hogy kis kápolnák formájában megjelöli a jeruzsálemi szent helyeket. 1617-ig 24 kápolnát építtetett az itáliai Giovanni Bemardoni és a németalföldi Paul Baudarth építészek vezetésével. Már az építés közben jöttek zarándokok. 1620 után az alapító fia folytatta az építést, s kezdeményezte a keresztút stációiba illeszkedő Mária-stációkat, amit a lengyelek a Szűzanya ösvényének neveztek el. 9 Mária-kápolna épült. Nagypénteken a passiót, Nagyboldogasszony napján (aug. 15.) Mária mennybevitelét nagy misztériumjátékkal ünnepük. A hely Czestochowa után a lengyelek második legnagyobb zarándokhelye. [2] Mennyországnak Királynéja, irgalmasságnak Szent Anyja, élet, édesség, reménység, üdvözlégy! [3] Jn 19,25. [4] Ter 3,15. [5] Légy kegyes szószólónk, fordítsd felénk szemed, s mutasd meg majd nékünk áldott Egyszülötted, ó irgalmas, ó édes, ó kegyes Szűz Mária! |
Nyomtatóbarát változat
Keresés a Bibliában:
|
|
Eseménynaptár |
 |