|
|
|
Búcsú a krakkói repülőtéren
Krakkó, 2002. augusztus 19.
II. János Pál pápa lengyelországi látogatása
2002. augusztus 17-19.
1. „Lengyelország, drága hazám... Isten fölemel és különös módon
bánik veled, de tudd meg, hálásnak kell lenned iránta.” (Napló,
1038.)
Szent Fausztina naplójából idézett szavakkal szeretnék elbúcsúzni
tőletek, kedves testvéreim és nővéreim, honfitársaim!
E percben, amikor vissza kell térnem a Vatikánba, még egyszer nagy
örömmel tekintek végig mindnyájatokon, és hálát adok Istennek, aki
megengedte, hogy újra a hazámban legyek. Gondolatban fölidézem e
háromnapos zarándoklat stációit: Lagiewniki, Blonia, Kalvaria
Zebrzydowska. Őrzöm a hívők imádkozó sokaságának emlékét, a lengyel
egyház hívő tanúságtételét és az irgalmas Isten hatalmába vetett
bizalmát. Búcsúzóban szeretnék mindnyájatoktól elköszönni, kedves
honfitársaim. Oly sokan vártak rám, oly sokan akartak velem
találkozni, de nem mindenkinek sikerült. Talán majd legközelebb...
Kívánom a lengyel családoknak, hogy az imádságban találják meg a
világosságot és az erőt kötelességeik teljesítéséhez, s minden
körülmények között az irgalmas szeretet üzenetét ültessék el. Isten,
az élet forrása áldjon meg titeket minden nap.
Elköszönök mindazoktól, akikkel személyesen találkoztam
zarándoklatom során, s azoktól is, akik apostoli utamon a
tömegtájékoztató eszközök révén találkoztak velem. Külön megköszönöm
a betegeknek és az öregeknek, hogy küldetésemet imádsággal és
szenvedéssel támogatták. Kívánom, hogy az irgalmas Krisztussal való
lelki egység legyen számukra az enyhület forrása testi és lelki
szenvedéseikben.
Lelki szemeimmel áttekintem egész szeretett hazámat. Örülök a
sikereknek, a jó törekvéseknek és a bátor kezdeményezéseknek.
Nyugtalansággal beszéltem a változásokat kísérő jelenségekről,
melyek fájdalmasan érintik a szegényebbeket és gyengébbeket, a
munkanélkülieket, a hajléktalanokat, s azokat, akik egyre nehezebb
föltételek között, bizonytalan jövővel kénytelenek élni. Most,
amikor elindulok, hazánk e kényes kérdéseit az isteni Gondviselésre
bízom, és szeretném megkérni az állami vezetés felelőseit, hogy
mindig gondosan törődjenek a köztársaság és polgárai javával. Az
irgalmasság, a testvéri szolidaritás, az egyetértés szelleme és a
haza javának hiteles szolgálata uralkodjék köztetek. Remélem, hogy
ha megőrzitek ezeket a értékeket, a lengyel társadalom – mely
évszázadok óta része Európának – meg fogja találni a maga jogos
helyét az egyesült Európa szervezetében, és nemcsak identitását nem
fogja elveszíteni, hanem hagyományával gazdagítani fogja e
kontinenst és az egész világot.
2. E rövid zarándoklat napjai alkalmat kínáltak számomra az
emlékezésre és a mély elgondolkodásra. Megköszönöm Istennek, hogy
lehetőséget adott Krakkó és a Zebrzydowska Kálvária meglátogatására.
Köszönetét mondok neki a lengyel egyházért, mely hűségben a
kereszthez és az evangéliumhoz 1000 esztendeje osztozik a nemzet
sorsában, buzgón őrzi azt és támogatja jó elhatározásaiban és
törekvéseiben. Megköszönöm Istennek, hogy a lengyel egyház hűséges
maradt e küldetéshez, és kérem, hogy ez mindig így legyen.
Szeretném hálámat kifejezni mindazoknak, akik hozzájárultak e
zarándoklat szerencsés véghezviteléhez. A Lengyel Köztársaság Elnök
urának újra megköszönöm a meghívást, s a gondoskodást, mellyel ezt a
látogatást előkészítette. Köszönöm az együttműködést a polgári
hatóságok és az egyház képviselői között. Hálás vagyok a jóakarat
minden megnyilvánulásáért.
Köszönetemet fejezem ki a tartományi és önkormányzati – elsősorban
krakkói és kalwariai – szervek jóakaratáért, gondoskodásáért és
szolgálatáért.
Isten fizessen meg mindazoknak, akik részt vettek a lelkipásztori és
liturgikus feladatok megoldásában, a televízió, a rádió és a sajtó
munkatársainak, a rendfenntartóknak
- a katonáknak, rendőröknek, tűzoltóknak, egészségügyieknek – és
mindazoknak, akik bármely formában hozzájárultak zarándoklatomhoz.
Nem szeretnék senkit sem kihagyni, ezért mindnyájatoknak újból
szívemből mondom: Isten fizessen meg nektek!
3. Egész különleges hálával fordulok Isten Lengyelországban élő
népéhez. Köszönöm a lengyel Püspöki Konferenciának s mindenekelőtt a
Bíboros Prímás úrnak a meghívást, a hívők lelki fölkészítését és a
zarándoklatom megszervezéséért tett erőfeszítéseket. Külön hálámat
fejezem ki a papok, szeminaristák és szerzetesnők felé. Köszönet
nektek a liturgia előkészítéséért és a segítségért, amit a hívőknek
nyújtottatok találkozásaim alkalmával. Köszönet az egész lengyel
egyháznak a kitartó közös imádságért, a meleg fogadtatásért és a
szeretet minden megnyilvánulásáért. Az irgalmas Krisztus jutalmazzon
meg bőségesen áldásával nagylelkűségtekért!
Köszöneteim közül nem hiányozhat a külön hangsúlyos köszönet a
szeretett krakkói egyháznak. Különleges hálával fordulok Franciszek
Macharski bíboros, krakkói érsek úrhoz a vendégszeretetért, s a
város – az elmúlt napok jelentős eseményeire való – nagyszerű
előkészítéséért. Szívből fakadó hálámat fejezem ki a lagiewniki
Isten Irgalmas Anyja Nővéreinek, és mindazoknak, akik naponta
imádkoznak apostoli küldetésem szándékaira az irgalmas Jézus képe
előtt. A krakkói érsekséggel és egész Lengyelországgal együtt
fejezem ki elismerésemet az új templomért, melyet fölszentelhettem.
Meg vagyok róla győződve, hogy a lagiewniki kegytemplom jelentős
találkozási pontja és hatásos központja lesz az isteni irgalmasság
tiszteletének. A fénysugarak, melyek e templom tornyából sugároznak
és az irgalmas Jézus képén látható fénysugarakra emlékeztetnek,
áradjanak egész Lengyelországra: a Tátrától a Balti-tengerig, a Búg
folyótól az Oderáig, és az egész világra!
4. „Isten gazdag az irgalomban!” íme, e szavak adták látogatásom
vezéreszméjét. Ügy hallgattuk, mint az Egyházhoz és Lengyelországhoz
intézett felhívást az új évezredben. Kívánom, hogy honfitársaim
nyitott szívvel tudják fogadni az irgalmasság ezen üzenetét, és el
tudják vinni mindenhová, ahol az embereknek világosságra és
reménységre van szükségük.
A szívemben magammal viszem a zarándoklat napjainak jó emlékét, és
mindazt, amiben részem lehetett. Hálásan mindenért az egész
lengyelországi egyházi közösséggel együtt megismétlem az irgalmas
Jézus előtt: „Jézusom, bízom benned!” Ez az őszinte vallomás hozzon
fölemelkedést az új évezred jövendő nemzedékeinek. Az irgalomban
gazdag Isten áldjon meg benneteket!
|
|
|
| |
Mit akarsz tőlem, asszony? Még nem jött el az én órám.
Jn 2,1-11
>>>
Keresés a Bibliában:
|
Eseménynaptár
|
|
|
Nyomtatóbarát változat
