II. János Pál pápa homíliája az ammani stadionban bemutatott szentmisén
Jordán, Amman Stadion - 2000. március 21.
Szentföldi látogatás
2000. március 20-26.
„Egy hang kiált: A sivatagban
készítsétek az utat az Úrnak, pusztában egyengessétek az utat a mi
Istenünknek” (Iz 40,3)
Őboldogsága! Testvéreim a püspökségben és a papságban, Fivéreim
és Nővéreim!
1. Izaiás próféta szavai, melyeket az evangélista Keresztelő
Jánosra alkalmaz, arra az útra emlékeztetnek, amelyet a népét
nevelni és üdvözíteni akaró Isten végigjárt az idők folyamán. Ma –
jubileumi zarándoklatom részeként, mely elvezet Isten üdvözítő
tetteinek néhány helyszínére – az isteni Gondviselés elhozott
Jordániába. Köszöntöm Michel Sabbah őboldogságát, s megköszönöm
üdvözlő szavait. Szívemből ölelem Georges El-Murr görög-melkita
exarchát és a Szentföld katolikus ordináriusainak híveit, valamint
a többi egyházak és egyházi közösségek képviselőit. Megköszönöm a
polgári Hatóságoknak, hogy jelenlétükkel megtisztelik
ünneplésünket.
Péter utóda zarándok ezen a földön, amely áldott Mózes és Illés
jelenléte miatt, amelyen maga Jézus tanított és tett csodákat (vö.
Mk 10,1; Jn 10,40-42), s az ősegyház sok szentje és vértanúja
életével tett tanúságot. A Nagy Jubileum évében az egész Egyház, s
különösen ma a jordániai keresztény közösség lélekben egyesül a
hitünk eredetéhez tett zarándoklatban, a megtérés és bűnbánat, a
kiengesztelődés és a béke zarándoklatában. Vezetőt keresünk, aki
megmutatja nekünk az utat. És szembe jön velünk Keresztelő János,
a pusztában kiáltó hang (vö. Lk 3,4). Ő mutatja nekünk az utat,
melyen járnunk kell, hogy a szemünk megláthassa „Isten üdvösségét”
(vö. Lk 3,6). Őt követve járjuk végig hitünk útját, hogy
világosabban láthassuk az üdvösséget, melyet Isten az Ábrahámmal
kezdődött történetben valósított meg. Keresztelő János, az utolsó
a próféták sorában, ébren tartotta és táplálta Isten népében a
reményt. Ővele elérkezett az idők teljessége.
2. E remény magva az ígéret, melyet Ábrahám a meghívásakor
kapott, hogy hagyja el mindenét, és kövessen egy olyan Istent,
akit akkor még nem ismert (vö. Ter 12,1-3). Ábrahám minden
gazdagsága ellenére a halál árnyékában élő ember volt, mert nem
volt sem fia, sem saját földje (vö. Ter 15,2). Az ígéret üres
szónak látszott, mert Sára terméketlen, s a föld is más tulajdona
volt. Ábrahám mégis hitt Istennek: „Hitt, remélve minden remény
ellenére” (Róm 4,18).
Bármily képtelenségnek látszott, Sára megszülte Izsákot, és
Ábrahám földtulajdonos lett. Azután Ábrahám és utódai által az
ígéret áldás lett „a Föld minden családja számára” (Ter 12,3;
18,18).
3. Ezt az ígéretet Isten megpecsételte, amikor Mózeshez a
Sinai-hegyen beszélt. Ami Isten és Mózes között a szent hegyen
történt, az üdvtörténet folyamatát átformálta az Isten és az ember
közötti szeretet szövetségévé – olyan szövetséggé, mely
engedelmességet követel, de szabadságot ígér. A Sinai-hegyen
sziklába vésett Tíz Parancsolat – melyek a teremtés kezdetétől
bele vannak írva az emberi szívbe – a szeretet isteni pedagógiája,
amennyiben megmutatják az egyetlen biztos ösvényt oda, ahol
beteljesednek legmélyebb vágyaink: az emberi szellem
elnyomhatatlan vágya a jó, az igazság és a harmónia után. A nép
negyven évig vándorolt, míg elérte ezt a földet. Mózes, „akivel az
Úr szemtől szemben beszélt” (MTörv 34,10), meghalt a Nébó-hegyen,
és eltemették „a völgyben, Moáb országában..., s mind a mai napig
senki nem tudja, hol van a sírja” (MTörv 34,5-6). De a Szövetség
és a Törvény, melyet Istentől kapott, örökké érvényesek.
Idők folyamán a prófétáknak meg kellett védeniük a Törvényt és
Szövetséget azokkal szemben, akik emberi törvényeket és
szabályokat helyeztek Isten akarata fölé, s ezáltal új
rabszolgaságba hajtották a népet (vö. Mk 6,17-18). Ez a város,
Amman – az ószövetségi időkben Rabbat – emlékszik Dávid
király bűnére, aki halálba küldte Uriást, hogy megszerezze a
feleségét, Betsábét, s e bűn következtében Uriás elesett a harcban
(vö. 2Sám 11,1-17). „Hadakozni fognak ellened – mondta az Úr
Jeremiásnak, miként az olvasmányban az imént hallottunk – , de le
nem győznek, mert én veled vagyok, hogy megmentselek” (Jer 1,19).
A Szövetség megszegéseinek korholásáért néhány próféta, köztük
Keresztelő János, az életével fizetett. De bízva az isteni
ígéretben – „... én veled vagyok, hogy megmentselek” –
szilárdak maradtak, „mint egy erődítmény, mint az ércfal” (Jer
1,18), és hirdették az élet és az üdvösség Törvényét, a
fogyhatatlan szeretetet.
4. Amikor betelt az idő, a Jordán mellett Keresztelő János
bemutatta Jézust, őt, akire galambként leszállott a Szentlélek
(vö. Lk 3,22), aki nem vízzel, hanem „Szentlélekben és tűzzel” (Lk
3,16) keresztel. Megnyílt az ég, és halljuk az Atya hangját: „Ez
az én szeretett Fiam, akiben kedvem tellett” (Mt 3,17). Őbenne,
Isten Fiában teljesedik be az Ábrahámnak tett ígéret és a Mózesnek
adott Törvény. Jézus az ígéret megvalósítója. Az ő kereszthalála
és föltámadása vezet el az élet halál fölötti, végleges
győzelméhez. A föltámadás megnyitotta a paradicsom kapuit, és mi
ismét beléphetünk az Élet Kertjébe. A föltámadott Krisztusban
nyerjük el az „irgalmasságot, miként megígérte atyáinknak,
Ábrahámnak és az ő utódának mindörökre” (Lk 1,54-55).
Jézus a Törvény beteljesedése. Egyedül a föltámadott Krisztus
nyilatkoztatja ki a Vörös-tengernél és a Sinai-hegyen történtek
teljes jelentését. Ő nyilatkoztatja ki az Ígéret Földjének igazi
természetét, „ahol nem lesz többé halál” (Jel 21,4). Mivel Ő „az
elsőszülött a halottak közül” (Kol 1,18), a feltámadott Úr minden
zarándoklatunk célja: „az Alfa és az Ómega, az Első és az Utolsó,
a kezdet és a vég” (Jel 22,13).
5. Az utóbbi öt évben tartotta az Egyház ebben a régióban a
Szentföld Egyházainak Lelkipásztori Szinódusát. Az összes
katolikus szertartás Jézussal együtt járt, újra hallgatták
hívását, és elindultak egy Általános Lelkipásztori Terv
megvalósításának útján. Ebben az ünnepi liturgiában megújított
hitetek és nagylelkű elkötelezettségtek jeleként örömmel fogadom a
Szinódus gyümölcseit. A Szinóduson – mint az Egyház születésekor
az apostolok köré gyűlt tanítványokban – érezhető volt az Úrral
való közösség és az egyházi közösség (ApCsel 2,42; 4,32). A
Szinóduson világosan meg lehetett érteni, hogy jövőtök az
egységben és a szolidaritásban rejlik. Ma azért imádkozom – és
buzdítom az egész Egyházat, imádkozzék velem – , hogy a Szinódus
munkája erősítse meg a barátság és együttműködés kötelékeit a
sokféle helyi katolikus közösség, minden keresztény egyház és
egyházi közösség, s az itt virágzó nagy vallások között. Hogy az
Egyház erőforrásainak – a családoknak, plébániáknak, iskoláknak,
laikus egyesületeknek, ifjúsági mozgalmaknak – legfőbb célja az
egység és a szeretet legyen! Az igazságosság, a kiengesztelődés és
a béke ügyéért való fáradozásban való társadalmi, hivatásbeli és
politikai részvételnek nincs hatékonyabb módja, mint amit a
Szinódus óhajtott.
A püspököknek és papoknak ezt mondom: Legyetek Krisztus Szíve
szerinti jó pásztorok! Vezessétek a rátok bízott nyájat azon az
úton, mely az Ő Országának zöldellő mezőire visz! Közösségeitek
életét erősítsétek a szerzetesekkel és a laikusokkal való új és
erőteljesebb együttműködéssel. A szolgálat közben tapasztalt
nehézségek idején bízzatok az Úrban. Közeledjetek Hozzá
imádsággal, és Ő világosságtok és örömötök lesz. Az egész Egyház
hálás nektek odaadó szolgálatotokért, melyet egyházmegyéitekben és
plébániáitokon hittel folytattok.
Szerzetesek és szerzetesnők, az Egyház mérhetetlen háláját
fejezem ki azért, hogy tanúskodtok Isten mindenekfölötti
elsőbbségéről! Legyetek továbbra is a mindent felülmúló
evangéliumi szeretet világítótornyai!
A laikusoknak ezt mondom: ne féljetek elfoglalni saját
helyeteket és vállalni saját felelősségteket az Egyházban!
Legyetek az Evangélium bátor tanúi családotokban és a
társadalomban!
Jordániában ma Anyák napja van. Köszöntök minden itt jelenlévő
édesanyát, és meghívom mindnyájukat a szeretet civilizációjának
építésére! Szeressétek családotokat! Tanítsátok őket minden élet
méltóságára, tanítsátok meg nekik a harmónia és a béke útját, a
hit, az imádság és a jóság értékét!
Kedves fiatalok, az élet útja előttetek áll. Jövőtöket Isten
szeretetének szilárd alapjaira építsétek, és mindig maradjatok
egységben Krisztus Egyházával! Járuljatok hozzá a körülöttetek
lévő világ átalakításához azzal, hogy a legjobbat adjátok
magatokból mások és országotok szolgálatára!
A gyermekeknek, akik most járulnak először szentáldozáshoz, ezt
mondom: Jézus a ti legjobb barátotok; ő tudja, mi lakik a
szívetekben. Maradjatok egységben Vele, és imádságaitokban
emlékezzetek meg az Egyházról és a Pápáról.
6. E nagy jubileumi évben Isten egész zarándok népe lélekben
visszatér üdvösségünk történetének nagy helyszíneire. Az Ábrahám
és Mózes emlékét őrző helyek után zarándoklatunk most elért oda,
ahol Üdvözítőnk, Jézus Krisztus élt és járt földi életében.
„Isten, aki sokszor és sokféleképpen szólt egykor atyáinkhoz a
próféták által, ezekben a napokban a Fiú által szólt hozzánk”
(Zsid 1,1-2). A Fiúban teljesedett be minden ígéret. Ő az ember
Megváltója, a Redemptor hominis, a világ reménye! Mindezt szem
előtt tartva az egész jordániai keresztény közösség legyen egyre
erősebb a hitben és nagylelkűbb a szeretet szolgálataiban! A
Boldogságos Szűz Mária, az Egyház Anyja vezessen és oltalmazzon
benneteket utatokon! Ámen.
|