„Gyermek született nekünk, fiú adatott nekünk... Ez lesz az ő neve: Csodálatos tanácsadó, erős Isten,... Béke fejedelme.” (Iz 9,5)

Őboldogsága! Tisztelendő Testvéreim a püspökségben és a papságban, kedves fivéreim és nővéreim!

1. Izaiás szava az Üdvözítő e világra jövetelét hirdetik. Ez a nagy ígéret itt, Betlehemben teljesedett be. Kétezer éve a keresztények nemzedékről nemzedékre mély megindultsággal és örömteli hálával ejtették ki Betlehem nevét. Mint a pásztorok és a napkeleti bölcsek, mi is eljöttünk, hogy megtaláljuk a Gyermeket „pólyába takarva és jászolba fektetve” (Lk 2,12). Mint előttünk annyi zarándok, mi is csodálattal és imádással borulunk le az itt beteljesedett, kimondhatatlan misztérium előtt.

Amikor megkezdtem szolgálatomat mint Péter utóda, az első karácsonyon nyilvánosan is kifejeztem kívánságomat, hogy bárcsak Betlehemben, a születés barlangjában ünnepelhetném pápaságom kezdetét (vö. az éjféli mise homíliája 1978-ban). Akkor ez lehetetlen volt, s mind a napig sem volt lehetséges. Ma azonban, hogyan ne dicsérném minden irgalmasság Istenét – kinek útjai titokzatosak és szeretete végtelen – azért, hogy a Nagy Jubileum évében elhozott ide, ahol az Üdvözítő született? Betlehem az én jubileumi zarándoklatom középpontja. Ösvényeim elvezettek e helyre, és a misztériumhoz, melyet ez a hely hirdet.

Köszönetet mondok Michel Sabbah pátriárkának szívélyes üdvözlő szavaiért, és szívből ölelem a Szentföld katolikus ordináriusainak összes híveit. Jelentőségteljes sok keleti szertartású katolikus közösség –  melyek katolicitásunk gazdag mozaikjának részei – jelenléte azon a helyen, mely látta Isten Fia születését. Az Úrban szeretettel köszöntöm az ortodox egyházak és a Szentföldön élő egyházi közösségek képviselőit. Hálás vagyok a Palesztin Hatóságok Vezetőinek, hogy részt vesznek ünneplésünkön és egyek velünk a palesztin nép javát kérő imádságokban.

2. „Ne féljetek! Nagy örömet hirdetek nektek, mely az egész népé lesz: ma megszületett Dávid városában az Üdvözítő, aki az Úr Krisztus” (Lk 2,10-11). Az öröm, amit az angyal hirdet, nem rég múlt dolog. Mai öröm, Isten üdvössége örök napjának az öröme, s ez az örök nap átfogja a teljes időt, a múltat, a jelent és a jövőt. Az új évezred hajnalán arra kapunk meghívást, hogy jobban megértsük: az időnek azért van értelme, mert az Örökkévaló belépett a történelembe és velünk marad örökre. Beda Venerabilis szavai nagyon jól kifejezik ezt: „Az Úr folyamatosan fogantatik Názáretben és születik Betlehemben ma is, és az idők végéig minden nap” (In Evangelium S. Lucae 2. PL 92, 330). Ebben a városban ugyanis mindig Karácsony van, minden nap Karácsony van a keresztények szívében. Minden nap hirdetnünk kell a világnak Betlehem üzenetét – egy nagy öröm jó hírét: az Örök Ige, aki „Isten az Istentől, Világosság a Világosságtól”, testté lett, s eljött, hogy közöttünk lakozzék (vö. Jn 1,14). Az újszülött Kisded, aki védtelen és teljesen Mária és József gondoskodó szeretetétől függ, a világ teljes gazdagsága. Ő a mi mindenünk!

Ebben a Gyermekben, a Fiúban, aki nekünk adatott, nyugalmat találunk a lelkünknek, és megtaláljuk a soha el nem fogyó kenyeret, az eucharisztikus Kenyeret, amit ez a város a nevével is hirdet, hiszen a Bethlehem azt jelenti: Kenyérháza! Isten rejtőzik a Kisdedben; az istenség rejtőzik az Élet Kenyerében. Imádlak áhítattal, rejtőző Istenség! Ki e színek alatt valóban itt rejtőzöl!

3. Az isteni önkiüresítés nagy misztériuma, megváltásunk műve, mely a gyöngeségben valósul meg, nem könnyű igazság. Az Üdvözítő éjszaka, a betlehemi barlang sötétjében, csöndjében, szegénységében született. „A nép, amely sötétben járt, nagy fényességet látott, a halál árnyékában ülőknek világosság támadt” – hirdeti Izaiás (9,1). Ez a hely megismerte az elnyomás „igáját” és „botját”. Ezeken az utcákon hányszor lehetett hallani az ártatlanok kiáltásait! Az Üdvözítő születési helye fölé épített nagy bazilika is olyan, mint az idők viharaitól vert erődítmény. Jézus bölcsője mindig a kereszt árnyékában van. A betlehemi születés csöndje és szegénysége egy valóságot alkot a Kálvária fájdalmaival, sötétjével és halálával. A bölcső és a kereszt a megváltó szeretetnek egy és ugyanazon misztériuma; a test, amit Mária jászolba fektetett, azonos a kereszten föláldozott testtel.

4. Hol van hát „a Csodálatos tanácsadónak, az erős Istennek és a Béke Fejedelmének” uralma, amelyről Izaiás próféta beszélt? Milyen az a hatalom, amelyre maga Jézus hivatkozik, amikor mondja: „Nekem adatott minden hatalom a mennyben és a földön”? (Mt 28,18) Krisztus országa „nem evilágból való” (Jn 18,36). Az ő országa nem az erő, a gazdagság és a hódítás fitogtatása, melyek látszólag vezérlik az emberi történelmet. Ellenkezőleg, a Gonoszt legyőző hatalomról, a bűn és halál fölötti végleges győzelemről van szó. A teremtményekben lévő istenkép torzulásait gyógyító hatalom ez. Krisztus hatalma átformálja gyenge természetünket, és a Szentlélek kegyelmével alkalmassá tesz arra, hogy Istennel közösségben, egymással békességben éljünk. „Akik befogadták őt, azoknak megadta hatalmat arra, hogy Isten fiaivá legyenek” (Jn 1,12). Ez Betlehem üzenete ma és mindig. Ez az a rendkívüli ajándék, amit a Béke Fejedelme kétezer éve elhozott a világnak.

5. Ebben a békében köszöntöm az egész palesztin népet, tudván, mekkora jelentősége van ennek a percnek történelmetekben! Ezért imádkozom, hogy az imént bezárult Lelkipásztori Szinódus, melyen részt vett az összes katolikus szertartás, öntsön belétek bátorságot, s erősítse köztetek az egység és a béke kötelékeit. Így lesztek egyre hatékonyabb tanúi a hitnek, azzal, hogy építitek az Egyházat és szolgáljátok a közjót. Szent csókot ajánlok föl a más keresztény egyházak és egyházi közösségek híveinek. Köszöntöm Betlehem muszlim közösségét, és imádkozom a megértés és együttműködés új korszakáért a Szentföld minden népe számára.

Visszatekintünk egy kétezer évvel ezelőtti eseményre, de lélekben átöleljük az egész időt. Meghatározható helyre jöttünk össze, de átkaroljuk az egész földkerekséget. Egy újszülött Gyermeket ünneplünk, de magunkhoz ölelünk mindenkit mindenhol. Innen, a Jászol teréről ma minden idők minden emberének kiáltjuk, erővel: „Béke veletek! Ne féljetek!” E szavak a Szentírás lapjain állandóan visszhangzanak. Isteni szavak, melyeket a feltámadott Jézus mondott: „Ne féljetek!” (Mt 28,10) Ne féljetek itt maradni és őrizni keresztény hagyományaitokat azon a helyen, ahol az Üdvözítő született. A betlehemi barlangban, miként a mai szentleckében Szent Pál mondotta, „megjelent Isten kegyelme” (Tit 2,11). Az itt született Gyermekben a világ megkapta az irgalmasságot, melyet Isten megígért atyáinknak, Ábrahámnak és az ő utódainak mindörökké (vö. Lk 1,54-55). A megtestesült Örök Ige misztériumának fényében hagyjunk el minden félelmet, és legyünk olyanok mint az angyalok, dicsőítvén Istent, aki ily nagy ajándékot ad a világnak. Az égiek kórusával együtt énekeljünk „új éneket” (Zsolt 96,1). „Dicsőség a magasságban Istennek és a Földön békesség a jóakaratú embereknek” (Lk 2,14).

Ó, betlehemi Kisded, Mária fia és Istennek Fia, minden időnek ura és a béke fejedelme, aki ugyanaz vagy „tegnap, ma és mindörökké” (Zsid 13,8): miközben haladunk előre a harmadik évezredben, gyógyítsd meg sebeinket, erősítsd lépteinket, nyisd meg szívünket és lelkünket „a mi Istenünk irgalmassága” előtt, amivel „meglátogat minket a magasságból támadó” (Lk 1,78). Ámen.

2000. március 22.

Nyomtatóbarát változat