II. János Pál pápa homíliája Betlehemben, a szentmisén Szentföldi látogatás
2000. március 20-26.
„Gyermek született nekünk, fiú adatott nekünk... Ez lesz az ő
neve: Csodálatos tanácsadó, erős Isten,... Béke fejedelme.” (Iz
9,5)
Őboldogsága! Tisztelendő Testvéreim a püspökségben és a
papságban, kedves fivéreim és nővéreim!
1. Izaiás szava az Üdvözítő e világra jövetelét hirdetik. Ez a
nagy ígéret itt, Betlehemben teljesedett be. Kétezer éve a
keresztények nemzedékről nemzedékre mély megindultsággal és
örömteli hálával ejtették ki Betlehem nevét. Mint a pásztorok és a
napkeleti bölcsek, mi is eljöttünk, hogy megtaláljuk a Gyermeket
„pólyába takarva és jászolba fektetve” (Lk 2,12). Mint előttünk
annyi zarándok, mi is csodálattal és imádással borulunk le az itt
beteljesedett, kimondhatatlan misztérium előtt.
Amikor megkezdtem szolgálatomat mint Péter utóda, az első
karácsonyon nyilvánosan is kifejeztem kívánságomat, hogy bárcsak
Betlehemben, a születés barlangjában ünnepelhetném pápaságom
kezdetét (vö. az éjféli mise homíliája 1978-ban). Akkor ez
lehetetlen volt, s mind a napig sem volt lehetséges. Ma azonban,
hogyan ne dicsérném minden irgalmasság Istenét – kinek útjai
titokzatosak és szeretete végtelen – azért, hogy a Nagy Jubileum
évében elhozott ide, ahol az Üdvözítő született? Betlehem az én
jubileumi zarándoklatom középpontja. Ösvényeim elvezettek e
helyre, és a misztériumhoz, melyet ez a hely hirdet.
Köszönetet mondok Michel Sabbah pátriárkának szívélyes üdvözlő
szavaiért, és szívből ölelem a Szentföld katolikus ordináriusainak
összes híveit. Jelentőségteljes sok keleti szertartású katolikus
közösség – melyek katolicitásunk gazdag mozaikjának részei –
jelenléte azon a helyen, mely látta Isten Fia születését. Az Úrban
szeretettel köszöntöm az ortodox egyházak és a Szentföldön élő
egyházi közösségek képviselőit. Hálás vagyok a Palesztin Hatóságok
Vezetőinek, hogy részt vesznek ünneplésünkön és egyek velünk a
palesztin nép javát kérő imádságokban.
2. „Ne féljetek! Nagy örömet hirdetek nektek, mely az egész népé
lesz: ma megszületett Dávid városában az Üdvözítő, aki az Úr
Krisztus” (Lk 2,10-11). Az öröm, amit az angyal hirdet, nem rég
múlt dolog. Mai öröm, Isten üdvössége örök napjának az öröme, s ez
az örök nap átfogja a teljes időt, a múltat, a jelent és a jövőt.
Az új évezred hajnalán arra kapunk meghívást, hogy jobban
megértsük: az időnek azért van értelme, mert az Örökkévaló
belépett a történelembe és velünk marad örökre. Beda Venerabilis
szavai nagyon jól kifejezik ezt: „Az Úr folyamatosan fogantatik
Názáretben és születik Betlehemben ma is, és az idők végéig minden
nap” (In Evangelium S. Lucae 2. PL 92, 330). Ebben a városban
ugyanis mindig Karácsony van, minden nap Karácsony van a
keresztények szívében. Minden nap hirdetnünk kell a világnak
Betlehem üzenetét – egy nagy öröm jó hírét: az Örök Ige, aki
„Isten az Istentől, Világosság a Világosságtól”, testté lett, s
eljött, hogy közöttünk lakozzék (vö. Jn 1,14). Az újszülött
Kisded, aki védtelen és teljesen Mária és József gondoskodó
szeretetétől függ, a világ teljes gazdagsága. Ő a mi mindenünk!
Ebben a Gyermekben, a Fiúban, aki nekünk adatott, nyugalmat
találunk a lelkünknek, és megtaláljuk a soha el nem fogyó
kenyeret, az eucharisztikus Kenyeret, amit ez a város a nevével is
hirdet, hiszen a Bethlehem azt jelenti: Kenyérháza! Isten rejtőzik
a Kisdedben; az istenség rejtőzik az Élet Kenyerében. Imádlak
áhítattal, rejtőző Istenség! Ki e színek alatt valóban itt
rejtőzöl!
3. Az isteni önkiüresítés nagy misztériuma, megváltásunk műve,
mely a gyöngeségben valósul meg, nem könnyű igazság. Az Üdvözítő
éjszaka, a betlehemi barlang sötétjében, csöndjében,
szegénységében született. „A nép, amely sötétben járt, nagy
fényességet látott, a halál árnyékában ülőknek világosság támadt”
– hirdeti Izaiás (9,1). Ez a hely megismerte az elnyomás „igáját”
és „botját”. Ezeken az utcákon hányszor lehetett hallani az
ártatlanok kiáltásait! Az Üdvözítő születési helye fölé épített
nagy bazilika is olyan, mint az idők viharaitól vert erődítmény.
Jézus bölcsője mindig a kereszt árnyékában van. A betlehemi
születés csöndje és szegénysége egy valóságot alkot a Kálvária
fájdalmaival, sötétjével és halálával. A bölcső és a kereszt a
megváltó szeretetnek egy és ugyanazon misztériuma; a test, amit
Mária jászolba fektetett, azonos a kereszten föláldozott testtel.
4. Hol van hát „a Csodálatos tanácsadónak, az erős Istennek és a
Béke Fejedelmének” uralma, amelyről Izaiás próféta beszélt? Milyen
az a hatalom, amelyre maga Jézus hivatkozik, amikor mondja: „Nekem
adatott minden hatalom a mennyben és a földön”? (Mt 28,18)
Krisztus országa „nem evilágból való” (Jn 18,36). Az ő országa nem
az erő, a gazdagság és a hódítás fitogtatása, melyek látszólag
vezérlik az emberi történelmet. Ellenkezőleg, a Gonoszt legyőző
hatalomról, a bűn és halál fölötti végleges győzelemről van szó. A
teremtményekben lévő istenkép torzulásait gyógyító hatalom ez.
Krisztus hatalma átformálja gyenge természetünket, és a Szentlélek
kegyelmével alkalmassá tesz arra, hogy Istennel közösségben,
egymással békességben éljünk. „Akik befogadták őt, azoknak megadta
hatalmat arra, hogy Isten fiaivá legyenek” (Jn 1,12). Ez Betlehem
üzenete ma és mindig. Ez az a rendkívüli ajándék, amit a Béke
Fejedelme kétezer éve elhozott a világnak.
5. Ebben a békében köszöntöm az egész palesztin népet, tudván,
mekkora jelentősége van ennek a percnek történelmetekben! Ezért
imádkozom, hogy az imént bezárult Lelkipásztori Szinódus, melyen
részt vett az összes katolikus szertartás, öntsön belétek
bátorságot, s erősítse köztetek az egység és a béke kötelékeit.
Így lesztek egyre hatékonyabb tanúi a hitnek, azzal, hogy építitek
az Egyházat és szolgáljátok a közjót. Szent csókot ajánlok föl a
más keresztény egyházak és egyházi közösségek híveinek. Köszöntöm
Betlehem muszlim közösségét, és imádkozom a megértés és
együttműködés új korszakáért a Szentföld minden népe számára.
Visszatekintünk egy kétezer évvel ezelőtti eseményre, de
lélekben átöleljük az egész időt. Meghatározható helyre jöttünk
össze, de átkaroljuk az egész földkerekséget. Egy újszülött
Gyermeket ünneplünk, de magunkhoz ölelünk mindenkit mindenhol.
Innen, a Jászol teréről ma minden idők minden emberének kiáltjuk,
erővel: „Béke veletek! Ne féljetek!” E szavak a Szentírás lapjain
állandóan visszhangzanak. Isteni szavak, melyeket a feltámadott
Jézus mondott: „Ne féljetek!” (Mt 28,10) Ne féljetek itt maradni
és őrizni keresztény hagyományaitokat azon a helyen, ahol az
Üdvözítő született. A betlehemi barlangban, miként a mai
szentleckében Szent Pál mondotta, „megjelent Isten kegyelme” (Tit
2,11). Az itt született Gyermekben a világ megkapta az
irgalmasságot, melyet Isten megígért atyáinknak, Ábrahámnak és az
ő utódainak mindörökké (vö. Lk 1,54-55). A megtestesült Örök Ige
misztériumának fényében hagyjunk el minden félelmet, és legyünk
olyanok mint az angyalok, dicsőítvén Istent, aki ily nagy
ajándékot ad a világnak. Az égiek kórusával együtt énekeljünk „új
éneket” (Zsolt 96,1). „Dicsőség a magasságban Istennek és a Földön
békesség a jóakaratú embereknek” (Lk 2,14).
Ó, betlehemi Kisded, Mária fia és Istennek Fia, minden időnek
ura és a béke fejedelme, aki ugyanaz vagy „tegnap, ma és
mindörökké” (Zsid 13,8): miközben haladunk előre a harmadik
évezredben, gyógyítsd meg sebeinket, erősítsd lépteinket, nyisd
meg szívünket és lelkünket „a mi Istenünk irgalmassága” előtt,
amivel „meglátogat minket a magasságból támadó” (Lk 1,78). Ámen.
2000. március 22.
|