„Nézzétek csak a meghívástokat, testvérek!” (1Kor 1,26)

1. Szent Pál e szavai mindannyiunknak szólnak, akik ma együtt vagyunk itt, a Boldogságok Hegyén. Leültünk itt a dombon, mint az első tanítványok, és hallgatjuk Jézust. Csöndben hallgatjuk kedves és sürgető szavát, mely kedves, mint e környék, és sürgető, mint a fölszólítás, hogy válasszunk az élet és halál között.

Hány előttünk járt generációt indított meg már a Hegyi beszéd hallgatása! Hány ifjú gyűlt már Jézus köré a századok során hallgatni az örök élet igéit éppúgy, mint ahogy ma itt vagytok! Hány ifjú szívet indított meg az Ő személyéből áradó erő és meggyőző üzenetének meggyőző ereje! Csodálatos dolog, hogy itt vagytok!

Köszönet Boutros Mouallem érsek úrnak a szíves fogadtatásért. Kérem, adja át köszöntésemet az egész általa vezetett, imádkozó görög-melkita közösségnek. Köszöntöm a latin, maronita, szír, örmény és káld közösségek tagjait, s minden keresztény egyház és egyházi közösség fiait és leányait. Különös hálával fordulok itt lévő muszlim barátainkhoz és a zsidó hit tagjaihoz. E nagy összejövetel mintegy főpróbája az Ifjúság Világnapjának, melyet Rómában augusztusban fogunk tartani! Az imént szóló ifjú a nevetekben megígérte, hogy eljöttök! Izrael, palesztin területek, Jordánia, Ciprus, Közel-Kelet, Afrika, Ázsia és Európa fiataljai! Szívbéli szeretettel köszöntelek mindnyájatokat!

2. Akik elsőként hallották a boldogságokat Jézus ajkáról, a szívükben hordozták egy másik hegy, a Sinai-hegy emlékét. Épp egy hónappal ezelőtt abban a kegyelemben volt részem, hogy ott lehettem, ahol Isten beszélt Mózessel és átadta neki „az Isten ujja által” (Kiv 31,18) kőtáblákra írt Törvényt. E két hegy, a Sinai és Boldogságok Hegye keresztény életünk könyve, Isten és a felebarát iránti felelősségünk összefoglalása. A Törvény és a Boldogságok együtt nyitják meg Krisztus követésének útját és a lelki szabadságra és érettségre vezető királyi ösvényt.

A Sinai-hegy tíz parancsolata csupa negatívumnak látszik: „Ne legyenek idegen isteneid!...Ne ölj! Ne törj házasságot! Ne lopj! Ne szólj hamis tanúságot!... (Kiv 20,3.13-16). Valójában nagyon is pozitív dolgok. A rosszon túl, amit megneveznek, megmutatják az utat a szeretet parancsa felé, mely az első és a legnagyobb a parancsolatok között: „Szeresd a te Uradat, Istenedet teljes szívedből, teljes lelkedből és minden erődből... Szeresd felebarátodat, mint önmagadat!” (Mt 22,37.39). Maga Jézus hangsúlyozta, hogy nem feloldani jött a Törvényt, hanem beteljesíteni (vö. Mt 5,17). Tanítása új, de nem semmisíti meg a már meglévőt. Sőt, teljesen kibontakoztatja a benne rejlő lehetőségeket. Jézus tanítja, hogy a szeretet útja vezeti el a törvényt a teljességéhez (vö. Gal 5,14). S e nagyon fontos igazságot ezen a hegyen, itt, Galileában tanította.

3. „Boldogok vagytok” – mondja – , „boldogok a lelki szegények, a szelídek, az irgalmasok, a szomorkodók, akik éhezik és szomjazzák az igazságot, a tisztaszívűek, a békességszerzők, az üldözöttek! Boldogok vagytok!” Jézus szavai rendkívülinek tűnhetnek. Furcsa is, hogy Jézus azokat magasztalja, akiket a világ általában gyengéknek tart. Nekik mondja: „Boldogok vagytok, akik vesztesnek látszotok, mert ti fogtok győzni: tiétek a mennyek országa!” E szavak, melyeket a „szelíd és alázatosszívű” (Mt 11,29) mond, olyan kihívás, amely a lélek mély és állandó megtérését, a szív nagy átalakulását követeli.

Ti, fiatalok meg fogjátok érteni a magyarázatot, miért szükséges a szív ezen átalakulása! Ismeritek ugyanis, hogy más hang szól bennetek és más körülöttetek, a bensőtöknek ellentmondó hang. Ez azt mondja: „Boldogok a gőgösek és erőszakosak, akik érvényesülnek bármi áron, akiknek nincsenek kétségeik, akik nem ismernek irgalmat, tisztességtelenek, akik hadat viselnek a békesség helyett, és üldözik mindazokat, akik útjukban állnak.” Ez a szó érvényesül abban a világban, melyben az erőszakosak gyakran győznek, és úgy tűnik, hogy a tisztességtelenek a sikeres emberek. „Így van”, mondja a gonosz hangja, „ezek a győztesek. Ők a boldogok!”

4. Jézus egészen más tanítást kínál. Innen nem is oly távol hívta meg első tanítványait, úgy, ahogy ma is hív titeket. Meghívása mindig választásra szólít föl a két, szíveteket birtokolni akaró hang között. Ma is, e dombon is, választanotok kell a jó és a rossz, az élet és a halál között. Melyik hangot választják a 21. század fiataljai? Bízni Jézusban azt jelenti, hogy a hitet választjátok, és hisztek az Ő szavának, függetlenül attól, hogy ez furcsának látszik, s azt választjátok, hogy nem hisztek a gonosz hazugságainak, bármily vonzóak legyenek is.

Jézus nem csak meghirdette a boldogságokat. Éli a boldogságokat. Ő maga a boldogságok. Őt szemlélve meglátjátok, mit jelent lélekben szegénynek, szelídnek és irgalmasnak, szomorkodónak, igazságot éhezőnek és szomjazónak, tisztaszívűnek, békességszerzőnek, üldözöttnek lenni. Ezért van joga ahhoz, hogy kimondja: „Jöjjetek, kövessetek engem!” Nem egyszerűen azt mondja, hogy „Tegyétek, amit mondok”, hanem: „Jöjjetek, kövessetek engem!” Ti halljátok az Ő hangját és hisztek abban, amit mond. De, mint az első tanítványoknak a Galileai-tenger partján, el kell hagynotok bárkátokat és hálóitokat, s ez soha nem könnyű, főleg akkor nem, amikor bizonytalan jövővel kell szembenéznetek és megkísért a keresztény örökségtekbe vetett bizalom elveszítése. A mai világban erőtöket felülmúló vállalkozásnak tűnik jó kereszténynek lenni. Jézus azonban látja ezt, és nem hagy magatokra e kihívással szemben. Mindig veletek van, hogy gyengeségteket erővé változtassa. Higgyetek Annak, aki ezt mondta: „Elég neked az én kegyelmem; erőm ugyanis a gyöngeségben fog nyilvánvalóvá válni” (2Kor 12,9).

5. A tanítványok az Úr mellett élve megismerték és mélységesen megszerették Őt. Fölfedezték azt, amit egy alkalommal Péter így fejezett ki: „Uram, kihez menjünk? Neked örök életet adó igéid vannak!” (Jn 6,68). Fölfedezték, hogy az örök élet igéi a Sinai és a Boldogságok Hegyének szavai. Ez az, aminek hírét elvitték mindenhová.

Mennybemenetelekor Jézus küldetést adott tanítványainak, és biztosította őket: „Nekem adatott minden hatalom a mennyben és a földön. Menjetek tehát, és tegyetek tanítvánnyá minden népet... Íme, én veletek vagyok minden nap a világ végezetéig.” (Mt 28,18-20) Krisztus követői kétezer éve ezt a küldetést teljesítik, ami most, a harmadik évezred hajnalán nektek szól.

Nektek kell elmenni a világba, és hirdetni a Tízparancsolat és a Nyolc boldogság üzenetét.

Amikor Isten szól, olyan dolgokról beszél, melyek a legfontosabbak minden személy számára, a 21. században élőknek éppúgy, mint azoknak, akik az első században éltek. A Tízparancsolat és a Nyolc boldogság igazságról és jóságról, kegyelemről és szabadságról, és arról beszél, ami a Krisztus országába való belépéshez szükséges. Most a ti feladatotok, hogy ennek az országnak bátor apostolai legyetek.

Szentföldi fiatalok, világ fiataljai, nyílt és készséges szívvel válaszoljatok az Úrnak! Legyetek készségesek és nyíltszívűek, mint Galilea legnagyobb leánya, Mária, Jézus anyja! Hogyan válaszolt ő? Azt mondta: „Íme, az Úr szolgálóleánya, legyen nekem a te igéd szerint!” (Lk 1,38).

Ó, Uram, Jézus Krisztus, ezen az általad jól ismert és annyira szeretett helyen hallgasd meg ezeket a nagylelkű ifjakat! Tanítsd őket továbbra is a Parancsolatok és a Nyolc boldogság igazságára! Tedd őket igazságod örömteli tanúivá és Országod meggyőződéses apostolaivá! Légy velük mindig, főleg amikor követésed és az Evangélium megvalósítása nehéz és nehézségekbe ütközik. Légy erősségük, légy a győzelmük!

Ó, Uram, Jézus, ki barátaiddá tetted e fiatalokat, tartsd meg őket mindig a közeledben! Ámen.

2000. március 24.

Nyomtatóbarát változat