|
Megérkezés Kazahsztánba az Asztanai Nemzetközi Repülőtérre Fogadási szertartás - 2001. szeptember 22., szombat, 19.30
II. János Pál pápa lelkipásztori látogatása Kazahsztánban és
Örményországban
2001. szeptember 22-27.
Elnök Úr,
a Diplomáciai Testület Tisztelt Tagjai,
Tisztelt Méltóságok,
Vallások Képviselői,
Kedves Fivéreim és Nővéreim!
1. Hálát adok Istennek azért, hogy lépteimet elvezérelte egészen
Asztanáig, e mérhetetlenül nagy és nemes, az eurázsiai földrész
szívében fekvő ország fővárosába. Megindultsággal csókolom meg e
földet, melyből egy sok nemzetiségű állam származik, oly sokféle és
sok évszázados lelki és kulturális hagyományok örököse, és most új
társadalmi és gazdasági célok felé indul el. Régóta vágytam e
találkozásra, s most nagy öröm számomra, hogy csodálattal és
szeretettel magamhoz ölelhetem Kazahsztán minden lakóját.
Attól a perctől kezdve, hogy módomban állt a Vatikánban fogadni Önt,
Köztársasági Elnök úr, és hallhattam ajkáról a meghívást, hogy
látogassam meg ezt a földet, imádsággal kezdtem készülni a mai
találkozásra. Most azt kérem az Úrtól, hogy ez a nap legyen áldott
Kazahsztán szeretett népei számára.
2. Köszönöm tehát, Elnök Úr a meghívást, és köszönöm fáradságát,
amit a látogatás bonyolult megszervezésében vállalt. Köszönöm a
kormány és az egész kazahsztáni nép nevében mondott üdvözlő szavait.
Megkülönböztetett tisztelettel köszöntöm a polgári és katonai
Vezetőket, valamint a Diplomáciai Testület tagjait, akiken keresztül
szeretettel gondolok az általuk képviselt népekre is.
Köszöntöm az e területen messzi időkre visszamenő vallási
hagyományokkal dicsekvő Iszlám vezetőit és híveit. Jókívánságaim
kiterjednek minden jóakaratú emberre is, akik azokért az erkölcsi és
spirituális értékekért fáradoznak, melyek képesek mindenki számára
békés jövőt biztosítani.
Külön köszöntéssel fordulok az Ortodox Egyház püspöktestvérei és
hívei, és a többi keresztény egyházak és egyházi közösségek hívei
felé. Szívesen ismétlem meg a fölhívást az erők egyesítésére annak
érdekében, hogy a harmadik évezred megláthassa: Krisztus tanítványai
egy hangon és egy szívvel hirdetik az evangéliumot, a remény
üzenetét az egész emberiségnek.
Testvéri szeretettel ölellek át elsősorban benneteket, kedves
püspökök, papok, szerzetesek, szerzetesnők, misszionáriusok,
katekéták és hívek, akik e határtalan kazah földön élő katolikus
közösségét alkotjátok. Ismerem fáradozásaitokat és lelkesedésteket;
tudom azt is, mennyire hűségesek vagytok az apostoli Szentszékhez, s
kérem Istent, hogy segítse minden jó elhatározástokat.
3. E látogatásom 10 évvel Kazahsztán - a sötétség és szenvedés
hosszú időszaka után elnyert - függetlenségének kikiáltása után
történik. 1991. december tizenhatodikának dátuma kitörölhetetlen
betűkkel íródott be történelmetek lapjaira. A visszanyert szabadság
újjáélesztette bennetek a jövő iránti bizalmat, s meg vagyok róla
győződve, hogy korábbi tapasztalataitok hordoznak olyan gazdag
tanulságokat, melyek erőt adnak ahhoz, hogy a béke és a fejlődés új
távlatai felé bátran induljatok el. Növekedjék Kazahsztán a
testvériségben, a dialógusban és a megértésben, melyek
elengedhetetlenek ahhoz, hogy a szolidáris együttműködés hídját
megépítsük más népekkel, nemzetekkel és kultúrákkal együtt.
E távlat felé mutat a bátor kezdeményezés, mellyel Kazahsztán már
1991-ben elhatározta a szemipalatyinszki Nukleáris Poligon
bezárását; ezt követően egyoldalúan lemondott a nukleáris
fegyverkezésről és csatlakozott az atomkísérletek teljes
betiltásának egyezményéhez. E döntés alapja az a meggyőződés, hogy a
vitatott kérdéseket nem fegyverekkel, hanem a tárgyalás és dialógus
békés eszközeivel kell megoldani.
Csak bátoríthatom ezt az elkötelezettséget, mely jól megfelel a
szolidaritás és béke vágyának, melyekre az emberek egyre
tudatosabban törekszenek.
4. Országotokban, mely területének nagyságát tekintve a világ első
országai közé tartozik, mind a mai napig több mint száz nemzetiség
és népcsoport állampolgárai élnek együtt, akiknek a Köztársaság
alkotmánya ugyanazt a szabadságot és ugyanazokat a jogokat
biztosítja. Hagyományotok része a nyitottság és az együttműködési
készség, ezért Kazahsztán kezdettől fogva a különböző helyzetek, a
kultúrák találkozásának és együttélésének hazája. Azaz helyet adott
jellegzetes kulturális formáknak, melyek eredeti művészi
alkotásokban és virágzó irodalomban mutatkoztak meg.
Csodálattal tekintek Balasagun, Merke, Kulan, Taraz, Otrar,
Turkesztán városaitokra és a többi, egykor jelentős kereskedelmi és
kultúrközpontra. Kiemelkedő tudósok, művészek és történészek éltek e
városokban, Abu Naszr Alfarabitól kezdve, aki Európa számára újra
fölfedezte Arisztotelészt, bevégezve a sort Abaj Kunanbajjal, a jól
ismert gondolkodóval és költővel, aki ortodox szerzetesek
iskolájában nevelkedett, megismerte a nyugati világot is, és nagyon
becsülte annak filozófiai örökségét. Gyakori mondásával - a Nyugat
számomra napkeletté vált - rávilágított arra, hogy a más kultúrákkal
való kapcsolat fölerősítette benne a saját kultúrája iránti
szeretetet.
5. Kazahsztán Kedves Népei! Távolabbi és közeli múltatok
tapasztalataiból, s főként a 20. század szomorú történéseiből
okulva, állampolgári kötelességeitek alapjául mindig annak a
szabadságnak a biztosítását tegyétek, mely minden ember
elidegeníthetetlen joga és mélységes vágya. Főként a személy
legbensőbb szentélyében őrzött meggyőződéseket kifejező
vallásszabadsághoz való jogot ismerjétek el. Amennyiben a polgári
közösségen belül a polgárok tisztelettel elfogadják egymás vallásos
meggyőződését, könnyebben megszilárdul közöttük az emberi jogok
kölcsönös elismerése, s a békés és építő jellegű együttélés alapvető
értékeinek megbecsülése. Összeköti őket ugyanis a testvériség
tudata, hiszen az egyetlen Isten, a mindenség Teremtőjének fiai.
Kérem a mindenható Istent, hogy áldjon meg benneteket és bátorítsa
lépteiteket ezen az úton. Gyarapítson titeket a szabadságban, az
egyetértésben és a békében, mert ezek az elengedhetetlen föltételei
annak a teljes emberi kibontakozást segítő közgondolkodásnak, mely
figyel mindenki, főként a szegények és a szenvedők igényeire.
6. Kazahsztáni Nép! Nagyon fontos küldetés vár rád: szolidaritásban
és békességben föl kell építened egy országot, mely az igazi
fejlődés példája. Kazahsztán, vértanúk és hívők földje, deportáltak
és hősök földje, gondolkodók és művészek földje, ne félj, még ha sok
és mély sebet hordozol is testeden, ha nehézségek és akadályok
támadnak is az anyagi és lelki újjáépítésben. Szolgáljanak
gyógyírként és balzsamul a nagy Abaj Kunanbaj szavai: Az emberiség
alapelve a szeretet és az igazságosság. Ezek koronázzák meg a
Magasságbeli művét.
Szeretet és igazságosság! A Magasságbeli, aki vezérli az emberek
lépteit, ragyogtassa föl e csillagait lépteid fölött, Kazahsztán
határtalan földje!
Ezek az érzések töltik el a szívemet most, amikor megkezdem
látogatásomat Asztanában. Zászlótok színei láttán, kedves
Kazahsztániak, kérem a Magasságbelitől számotokra az általuk
jelképezett ajándékokat: a biztonságot és a nyitottságot, melynek
jelképe a kék, a gyarapodást és a békét, amire az arany színe utal.
Isten áldjon meg Kazahsztán, téged és minden lakódat, s adjon neked
egyetértést és békés jövőt!
|
|
|
Én vagyok az út, az igazság és az élet. Jn 14,1-6
>>>
Keresés a Bibliában:
|
Eseménynaptár
|
|
|