|
Szabadtéri szentmise Asztanában az Édes Haza téren 2001. szeptember 23., vasárnap 10.30
II. János Pál pápa lelkipásztori látogatása
Kazahsztánban és Örményországban
2001. szeptember 22-27.
1. Hiszen egy az Isten, s egy a közvetítő Isten és ember között: az
ember Krisztus Jézus, aki váltságul adta magát mindenkiért. (1Tim
2,5)
Szent Pálnak a Timóteushoz írt első leveléből idézett e mondatában
benne van a keresztény hit központi igazsága. Örülök annak, hogy ezt
elmondhatom nektek ma, drága kazahsztáni fivéreim és nővéreim! Mert
úgy vagyok köztetek, mint Krisztus apostola és tanúja; úgy vagyok
köztetek, mint minden jóakaratú ember barátja. Azért jövök, hogy
mindenkinek és egyenként is fölajánljam az Atya, a Fiú és a
Szentlélek Isten békéjét és szeretetét.
Ismerem történelmeteket. Ismerem a szenvedéseket, melynek mindazok
részesei lettek, akiket az előző totalitárius rendszer kiragadott a
szülőföldjükről, s nagyon nehéz és lehetetlen körülmények közé ide
hurcolt. Örömmel tölt el, hogy itt lehetek köztetek és elmondhatom:
a pápa szíve közel van hozzátok.
Szeretettel ölellek benneteket, kedves Püspök- és Paptestvéreim.
Külön köszöntöm Tomasz Peta püspök, asztanai apostoli adminisztrátor
urat, s köszönöm a többiek nevében kifejezett érzéseket. Köszöntöm
továbbá a más egyházak és egyházi közösségek, valamint a többi – e
határtalan eurázsiai régióban élő – vallások képviselőit. Köszöntöm
Köztársasági Elnök Urat, a polgári és katonai vezetőket, s
mindazokat, akik részt akarnak venni ezen az ünnepen.
2. Hiszen egy az Isten. Az Apostol mindenekelőtt Isten abszolút,
egyetlen voltát hangsúlyozza. Ezt az igazságot a keresztények Izrael
fiaitól örökölték, és együtt vallják meg a muszlim hívőkkel: a hitet
az egyetlen Istenben, aki mennynek és földnek Ura, mindenható és
irgalmas.
Ennek az egyetlen Istennek nevében fordulok a Kazahsztánban élő ősi
és mélységesen vallásos hagyományú néphez. De azok felé is fordulok,
akik nem tartoznak egyetlen valláshoz sem, s azokhoz is, akik
keresik az igazságot. Szeretném megismételni feléjük Szent Pál híres
szavait, melyeket az elmúlt májusban az athéni Areopagoszon örömmel
hallottam: Isten nincs messze egyikünktől sem. Mert benne élünk,
mozgunk és vagyunk. Eszembe jutnak nagy költőtök, Abaj Kunanbaj
szavai:
Lehet-e kételkedni a létéről, hiszen a földön minden Róla
tanúskodik?
3. Egy a közvetítő Isten és ember között: az ember Krisztus Jézus.
Miután rámutatott Isten misztériumára, az Apostol a tekintetet
Krisztusra, az üdvösség egyetlen közvetítőjére fordítja. Egy olyan
közvetítésre – Szent Pál egy másik levelében hangsúlyozza ezt –,
mely a szegénységben valósult meg: Ő, aki gazdag volt, szegénnyé
lett, hogy szegénységével bennünket gazdaggá tegyen.
Jézus az Istennel való egyenlőséget nem zsákmánynak tekintette. Nem
a maga félelmetes fensőbbségével akart megjelenni a mi törékeny és
támaszra szoruló emberségünk előtt. Ha ezt tette volna, nem Isten,
hanem e világ hatalmasai elgondolásának engedelmeskedett volna, amit
Izrael prófétái, mint Ámosz, akinek könyvéből az első olvasmányt
hallottuk, nyíltan kárhoztattak.
Jézus élete mindig az Atya üdvözítő tervéhez igazodott, aki minden
embert üdvözíteni akar, és azt akarja, hogy eljussanak az igazság
ismeretére. Hűségesen tanúskodott erről az akaratról azáltal, hogy
váltságul adta magát mindenkiért.
Szeretetből odaadva önmagát, visszaszerezte számunkra a bűn miatt
elveszített barátságot Istennel. Ezt, a szeretet logikáját tanítja
nekünk is, amikor elvárja tőlünk, hogy elsősorban a rászorulók iránt
gyakoroljuk nagylelkűen a szeretetet. A szeretet gyakorlásában egyek
lehetnek a keresztények és muszlimok, amennyiben elkötelezik magukat
arra, hogy közösen építik a szeretet civilizációját. Olyan
gondolkodásmód ez, mely fölülmúlja evilág bölcsességét, és lehetővé
teszi, hogy igaz barátokat szerezzünk, akik befogadnak minket az
örök hajlékokba, a mennyei hazába.
4. Kedveseim, az emberiség hazája Isten országa! Nagyon alkalmas
erről az igazságról elmélkednünk, éppen itt, az Édes Hazáról
elnevezett téren, az emlékmű előtt, mely a haza szimbóluma. Miként a
II. Vatikáni Zsinat tanítja, kapcsolat van az emberi történelem és
Isten országa között, az emberi együttélés részletkérdései és a
végső cél között, melyre Isten szabad kezdeményezéséből az emberiség
meghívást kapott.
Kazahsztán függetlenségének 10. évfordulója, amit idén ünnepeltek,
ebbe a távlatba állít minket. Miféle kapcsolat van e földi haza
értékei és célkitűzései, s a mennyei haza között, ahova minden
igazságtalanság és összetűzés legyőzése után az egész emberi család
belépni hivatott? A Zsinat válasza megvilágosító: Jóllehet a földi
fejlődést gondosan meg kell különböztetni Krisztus országának
növekedésétől, mégis, amennyiben hozzájárulhat a társadalom jobb
rendjének megalkotásához, sokat jelent az Isten országa
szempontjából.
5. A keresztények egyszerre a világ lakói és a mennyek országának
polgárai. Fönntartások nélkül elkötelezettek a földi társadalom
építésére, de az örök értékekre irányulnak, egy magasabbrendű
transzcendens mintára figyelve, hogy a mindennapi életben egyre
inkább és egyre jobban megvalósítsák azt.
A kereszténység nem elidegenedés a földi feladatoktól. Ha olykor ezt
a benyomást keltette, az annak volt köszönhető, hogy sok keresztény
méltatlan volt kereszténységéhez. Valójában a hitelesen megélt
kereszténység a társadalom kovásza: emberi szinten gyarapítja,
érleli és megnyitja – az új emberiség tökéletes megvalósulását
jelentő – Krisztus országának transzcendens dimenziója számára.
E lelki dinamizmus az imádságból meríti az erőt, amint ezt imént a
második olvasmányban hallottuk. Ezért e szentmisében Kazahsztánért
és lakóiért imádkozunk, hogy e nagy ország vallási, kulturális és
etnikai összetevőinek változatosságával gyarapodjék az
igazságosságban, a szolidaritásban és a békében. Gyarapodjék
elsősorban a keresztények és muszlimok együttműködésének
köszönhetően, akik minden áldott nap vállvetve törekszenek alázattal
keresni Isten akaratát.
6. Az imádságot mindig kísérnie kell a vele összhangban lévő
cselekvésnek. Az Egyház Krisztus példáját követve soha nem szakítja
el az evangelizálást az emberi haladástól, és buzdítja híveit, hogy
minden körülmények között mozdítsák elő a társadalmi megújulást és
fejlődést.
Drága Fivéreim és Nővéreim, az édes kazahsztáni haza találjon
bennetek odaadó és serény gyermekekre, akik hűségesek az atyáktól
örökölt lelki és kulturális örökséghez, ugyanakkor képesek azokat az
új igényekhez alkalmazni.
Az evangéliumi minta szerint legyetek okosak az alázatosságban és
következetességben, gyümölcsöztessétek talentumaitokat a közjó
javára, s részesítsétek előnyben a gyengébbeket és elesetteket.
Mindenki jogainak tiszteletben tartása, a más meggyőződésűeké is,
minden hitelesen emberi együttélés előföltétele.
Éljetek mély és tevékeny közösségben egymással és mindenkivel,
miként az Apostolok Cselekedetei az első hívő közösségről mondja.
A szeretetet, melyet az Eucharisztia asztaláról tápláltok, a
felebaráti szeretetben, a szegények, betegek, kirekesztettek
szolgálatában tanúsítsátok. Legyetek a különböző személyek és
csoportok közti találkozás, megbékélés és béke művészei azáltal,
hogy hiteles párbeszédet folytattok, mindig az igazság érdekében.
7. Szeressétek a családot! Oltalmazzátok és támogassátok a
társadalom szervezetének ezen alapvető sejtjét; törődjetek az élet
ezen elsődleges szentélyével. Támogassátok a jegyesek és a fiatal
házasok útját, hogy a gyermekek és az egész közösség előtt Isten
szeretetének beszédes jelei lehessenek.
Kedveseim, örömmel és megindultsággal fordulok minden jelenlévő és
minden hívő felé, akik egyek velünk a buzdításban, melyet az évezred
kezdete óta gyakran ismételek: Duc in altum!
Szeretettel ölellek át, Kazahsztán népe, s kívánom, hogy vidd jó
véghez a szeretet és üdvösség egész tervét. Isten nem fog elhagyni
téged. Ámen!
Az Úr angyala előtt
Ezen ünnepi szentmise végeztével elimádkozzuk a megszokott
Mária-imádságot, s bizalommal fordulunk a Mindenkor Segítő
Szűzanyához. Neki van szentelve az asztanai székesegyház, ami itt
áll a téren. Ha Isten akarja, holnap reggel e székesegyházban fogom
bemutatni a szentmisét a a papokért, szerzetesekért és
szeminaristákért.
E percben lélekben szeretnék elzarándokolni az Ozjornoje melletti
nemzeti Mária-kegyhelyetekre. Ott ugyanis, drága fivéreim és
nővéreim, a Szűzanyát mint a Béke Királynőjét tisztelitek. Lábához
borulva kérem őt az egész kazahsztáni nemzetért: vezetőiért és
polgáraiért, a családokért, a fiatalokért, a kicsinyekért és az
öregekért, a szenvedőkért és a szegényekért.
Máriára bízok mindenkit: keresztényeket és nem keresztényeket,
hívőket és nem hívőket. Ő ugyanis mindenki Anyja, mert Krisztus, az
ő Fia, mindenkinek Üdvözítője. Segítse mindnyájatokat Mária, kedves
fivéreim és nővéreim, hogy mindennapi életetekben megvalósítsátok
Krisztus parancsát: szeressétek egymást!, ami egész lelkipásztori
látogatásom vezérmotívuma.
Mindezen felül a Béke Királynőjének folytonos segítségére bízom a
Kazahsztánnal határos országokat, külön köszöntéssel fordulva a
zarándokokhoz, akik onnan jöttek, hogy kifejezzék hitüket és
szeretetüket.
S most együtt forduljunk bizalommal az Úr szolgálóleányához: Az Úr Angyala köszönté....
|
|
|
Hogyan adhatja testét eledelül nekünk? Jn 6,52-59
>>>
Keresés a Bibliában:
|
Eseménynaptár
|
|
|