|
Találkozás Asztanában az apostoli nunciatúrán Belső-Ázsia egyházi vezetőivel 2001. szeptember 23., vasárnap, 14.00
II. János Pál pápa lelkipásztori látogatása
Kazahsztánban és Örményországban
2001. szeptember 22-27.
Kedves Püspök Urak,
Apostoli Adminisztrátor Urak,
és az Önálló Missziók Elöljárói!
1. Nagy örömmel találkozom veletek újra az Édes Haza téren ma reggel
bemutatott ünnepi szentmise után. Szeretettel köszöntöm
mindnyájatokat, és köszönetet mondok a buzgóságért és
áldozatkészségért, mellyel részt vesztek az Egyház újjászületésében
e két kontinens határán lévő hatalmas régióban.
Gyenge kis hajtás itt a katolikus Egyház, ugyanakkor telve van
bizakodó reménnyel, melyet az isteni kegyelem hatalma táplál. A
kommunista diktatúra hosszú évei – melyek alatt oly sok hívőt
deportáltak az e területen épített gulágokba – a szenvedés és a
gyász magvait vetették el. Hány pap, szerzetes és laikus hívő
fizetett elmondhatatlan szenvedésekkel s élete áldozatával is
Krisztus iránti hűségéért! Az Úr meghallgatta e vértanúk imádságát,
akik vérükkel öntözték földjeitek barázdáit. Ismét megtörtént, hogy
a vértanúk vére a keresztények magvetése lett.
E vérből fakadtak új hajtásokként a ti keresztény közösségeitek,
melyek most bizakodva tekintenek a jövőbe. Krisztus, a jó pásztor,
megismétli felétek és a lelkipásztori gondjaitokra bízott nép felé:
Ne félj, te kisded nyáj, mert úgy tetszett Atyátoknak, hogy nektek
adja az ő országát. És mint Péternek, nektek is mondja: Evezz a
mélyre, és vessétek ki a hálót halfogásra! Az evangelizálás az a
halászat, amelyre meghívást kaptunk valamennyien. Ő parancsolja
nekünk is, mint az Apostoloknak a föltámadása után: Menjetek tehát,
és tanítsátok az összes nemzetet.
2. Belső-Ázsia kicsi – a kommunizmust túlélt – keresztény
közösségének sorsa és mai, erősen kisebbségi helyzete eszünkbe
juttatja a kenyér tésztáját megkelesztő kovász evangéliumi
példázatát. A kovász mennyiségileg jelentéktelennek látszik, de van
benne erő az egész átalakítására. E meggyőződésnek kell lelkesítenie
a mi lelkipásztori munkánkat, s kell kitartóvá tennie ezen az
evangélium számára újra megnyílt területen az Egyház
meghonosításának nehéz és fölemelő feladatában. Apostoli küldetéstek
elsődleges lelkipásztori célja legyen az evangélium minden erővel
való hirdetése és az egyházszervezet megtorpanások nélküli
megerősítése.
Az apostoli adminisztratúrák és az önálló missziók fölállítása,
melyekkel az Egyház látható és maradandó formákat nyert, az
evangelizáció ígéretes korszakának kezdetét jelenti. Ezért szeretném
hálámat és csodálatomat kifejezni erőfeszítéseitekért, kedves
Ordinárius Urak. Hasonlóképpen köszönetet mondok a papoknak,
szerzeteseknek és szerzetesnőknek, akik elhagyták hazájukat azért,
hogy az igazi egyházi szolidaritás lelkületével e területen
szolgálják a missziót. Kívánom, hogy valamennyiőtök nagylelkű
elkötelezettségét erősítse a bőséges aratás érlelődése. Kedveseim,
töltsön el benneteket annak tudata, hogy Isten szeretetének vagytok
a jelei az itt élő, ősi kulturális és vallási hagyományban gazdag
nép körében.
3. Szeressétek egymást! – ez lelkipásztori látogatásom
vezérmotívuma. Közös Mesterünk és Urunk nevében fordulok hozzátok
most e felszólítással: Szeressétek egymást!
Őrizzétek meg mindig egymás között azt az egységet, melyet Krisztus
mint a végrendeletét hagyta rátok.
Mint az evangélium hirdetésének kezdetén, az Egyház hatni fog az
emberek szívében, ha úgy jelenik meg, mint egy befogadó otthon,
melyben testvéri közösségben élnek. Elsősorban egymás között
legyetek egyek, drága pásztorai ezeknek az egyházaknak. Még ha
jelenleg nem is alkottok a szó teljes értelmében Püspöki
Konferenciát, minden eszközzel keressétek a hatékony együttműködés
módjait, hogy egyre inkább föl tudjátok használni a
rendelkezésetekre álló lelkipásztori erőforrásokat.
E munkátokban az egyetemes Egyház szolidaritása támogat benneteket.
Szeretettel áll mellettetek Péter utóda, aki ma megindultsággal ölel
át titeket. Földrajzilag ugyan távol, de a Pápa szívében vagytok,
aki értékeli fáradságos apostoli munkátokat.
4. Kazahsztán tíz évvel ezelőtt nyerte vissza a hőn óhajtott
függetlenséget. De megfeledkezhetünk-e az értékeket vesztett
közgondolkodásról, melyet az elmúlt rendszer hagyott maga után? A
kommunista uralom hosszú, dermesztő telében, mely ki akarta törölni
Istent az ember szívéből, e népek kultúrájának lelki tartalma bizony
gyakran elhalt. Emiatt megfigyelhető az eszményekben való
szegénység, ami nagyon sebezhetővé teszi az embereket a nyugatról
importált hedonizmus és konzumizmus mítoszai számára. Szociális és
spirituális kihívásokról van szó, melyek bátor missziós lelkületet
követelnek.
Miként tiszteletreméltó elődöm, Isten szolgája, VI. Pál
emlékeztetett rá, az Egyház evangelizálásra szóló hivatása azzal
kezdődik, hogy önmagának kell hirdetnie az evangéliumot. Az
Egyháznak mint reményben élő és a reményben részesedő közösségnek
szüksége van arra, hogy folyamatosan hallja reményének alapjait. Az
Egyháznak szüksége van arra, hogy hirdessék neki az evangéliumot, ha
meg akarja őrizni az evangélium hirdetéséhez a frissességet, a
lendületet és az erőt.... Továbbá egy olyan Egyházra van szükség,
mely folyamatos megtéréssel és megújulással hirdeti önmagának az
evangéliumot, annak érdekében, hogy hihetően evangelizálhassa a
világot.
A missziós tevékenységet hatékony nevelésnek, az imádság erős
tapasztalatának, testvéri és szolgálatkész magatartásformák
tanulásának kell megelőznie és kísérnie. Nagy apostoli
erőfeszítéseket kell tennetek ahhoz, hogy a helyi hagyományokat
kifejező körülmények között hirdethessétek az evangéliumot, különös
figyelmet fordítva az egyetemi oktatásra és a tömegtájékoztató
eszközökre. Bízzatok Krisztusban! Bátorítson benneteket az Ő
jelenléte. Öntsön belétek erőt és lendületet az Ő ígérete: Íme, én
veletek vagyok minden nap, a világ végezetéig.
5. Annak érdekében, hogy a Tőle kapott küldetést teljesíthessétek,
nagy gondot fordítsatok a papságra és a szerzetesi életre készülők
nevelésére. Szeretettel törődjetek a papokkal, fő munkatársaitokkal,
atyai szívvel segítsétek és támogassátok őket.
E tekintetben nagy tetszésemet szeretném kifejezni a Karagandai
Szeminárium megalapításáért, ami a jövő számára nagy ígéret. Ez az
egyetlen szeminárium egész Belső-Ázsia számára, és az egyházaitok
közötti együttműködés hatékony jele. Minden erővel azon legyetek,
hogy e szeminárium falai között a papjelöltek komoly emberi és lelki
nevelést kapjanak, megfelelő teológiai és lelkipásztori
fölkészítéssel együtt. Szívből kívánom, hogy jó nevelők, tapasztalt
tanítók és az evangélium példás tanúi álljanak rendelkezéstekre.
6. Sajátos területet jelentsen számotokra a laikusok nevelése és
apostolkodásra való fölkészítése. Nyitott szívvel és a világos
megkülönböztetés készségével fogadjátok a régebbi társulatok mellett
a Szentléleknek azokat a zsinat utáni Egyháznak adott ajándékait is,
melyeket az új közösségek és az egyházi mozgalmak képviselnek.
Jelenlétük, kezdeményező lelkületük és sajátos karizmáik
megbecsülendő gazdagságot jelentenek. Az ordináriusnak kell
lelkipásztori bölcsességgel irányítania és vezetnie tevékenységüket,
buzdítván őket, hogy tiszteletben tartva a meglévő egyházi
struktúrákat és azok rendezett működését, támogassák az egyházi
közösséget. A mozgalmak és társulások tagjai pedig nyitott lélekkel
és tanulékony készséggel újítsák meg elkötelezettségüket arra, hogy
e fiatal egyházak pásztoraival harmonikusan akarnak együttműködni.
Így az új evangelizáció szolgálatában végzett fáradozásuk annak a
kölcsönös szeretetnek tanúságtétele lesz, mely az egy és ugyanazon
Úrhoz való hűséges ragaszkodásból fakad.
7. Kedves Testvéreim, végül szeretnélek bátorítani benneteket arra,
hogy támogassátok az ökumenikus dialógust. Lelkipásztori munkátokat
szoros kapcsolatban végzitek az ortodox Egyházhoz tartozó
testvérekkel, akik ugyanazt a hitet vallják Krisztusban, s nagyrészt
ugyanazt az egyházi hagyományt őrzik.
Kapcsolataitokat a kölcsönös szívélyesség és tisztelet hassa át,
emlékezvén az Úr szavára: Szeressétek egymást. Az új évezred
hajnalán erősebben reménykedjünk, hogy Krisztus tanítványai, ha nem
is teljesen egyek, legalább az elmúlt, 2000. év Nagy Jubileuma
alkalmából szerzett tapasztalatok erejéből is közelebb kerülhetnek
egymáshoz.
A tiszteletet és a dialógust ápoljátok a muszlim közösség, továbbá a
más valláshoz tartozók és a magukat nem hívőknek vallók iránt is.
Mindezt azért, hogy valamennyien értékelhessék szeretetben megélt
hitetek ajándékát, s megnyissák a szívüket az élet magasabb
dimenziói előtt.
E lelkipásztori küldetésteket Máriára, az evangelizálás Csillagára,
és a Béke Királynőjére bízom. Az asztanai székesegyházban úgy
tisztelitek őt, mint a Mindenkor Segítő Anyát. Az ő anyai kezébe
helyezem napi munkátokat, erőfeszítéseiteket, terveiteket, hogy ő
vezérelje és támogassa minden lépésteket.
Szívem ilyen érzésével adom rátok különleges apostoli áldásomat,
hogy esdje ki az apostoli buzgóságot és a kegyelmet számotokra és
mindazok számára, akik lelkipásztori gondjaitokra vannak bízva.
|
|
|
Hogyan adhatja testét eledelül nekünk? Jn 6,52-59
>>>
Keresés a Bibliában:
|
Eseménynaptár
|
|
|