|
Találkozó a kultúra, a művészet és a tudomány képviselőivel a Kongresszusi Palota dísztermében 2001. szeptember 24., hétfő 18 óra
II. János Pál pápa lelkipásztori látogatása
Kazahsztánban és Örményországban
2001. szeptember 22-27.
Köztársasági Elnök Úr,
Hölgyeim és Uraim!
1. Nagy öröm számomra, hogy ezen az estén találkozhatom Önökkel.
Mindenkit tisztelettel és szívből köszöntök, és köszönöm a nemes
szavakat, melyek az összes jelenlévő érzéseit fejezték ki felém.
Szívesen fogadtam el a meghívást, hogy néhány percet Önökkel
töltsek, s ismét kifejezzem a figyelmet és a bizalmat, mellyel a
katolikus Egyház és a pápa a kultúra embereire tekint. Nagyon jól
tudom, hogy az igaz és a jó becsületes keresése és hatékony
kifejezése által pótolhatatlan részetek van az emberi élet
stílusának és tartalmának alakulásában.
Kultúra, művészet és tudomány szakemberei! Kazahsztán bonyolult és
gyakran fájdalmas történelem örököse, melyet különféle hagyományok
gazdagítottak, olyannyira, hogy ma egy sok nemzetiségű, sok
kultúrájú és sok vallású társadalom egyedülálló példája lehet.
Legyenek büszkék nemzetükre, s legyenek tudatában a nagy feladatnak,
ami Önökre vár a jövő előkészítésében. Külön is gondolok a
fiatalokra, akik jogosan várják a tudás és a bölcsesség
tanúságtételét, amit Önök a tanítással s mindenekelőtt életük
példájával adnak át nekik.
2. Kazahsztán nagy ország, mely a századok során élő és
kezdeményezésekben gazdag helyi kultúrát alakított ki, köszönhetően
az orosz kultúrának a totalitárius rendszer által idetelepített
képviselőinek is.
Hányan, de hányan vonultak át az Önök földjén! Hadd emlékeztessek a
velencei utazó és kereskedő, Marco Polo naplójára, aki a középkorban
csodálattal írt a sztyeppe embereiről, erkölcsi nagyságukról és
gazdag hagyományaikról. Síkságaik határtalansága, az emberi
törékenység érzése, melyet a természeti erőknek való
kiszolgáltatottság, a tapasztalható jelenségek mögött rejtőző
misztérium érzékelése táplált: mindez kedvezett az ember alapvető
kérdései iránti nyitottságnak és az egyetemes kultúra számára fontos
válaszok keresésének.
Hölgyeim és Uraim, Önök arra hivatottak, hogy terjesszék a világban
Kazahsztán gazdag kulturális hagyományát: nehéz, ugyanakkor
kápráztató feladat, ami arra kötelezi Önöket, hogy fedezzék fel e
kultúra legmélyebb összetevőit, hogy harmonikus szintézisbe
foglalhassák azokat. Az Önök földjének egy nagy gondolkodója, Abaj
Kunanbaj mester ezt így fejezte ki: Az ember csak akkor lehet ember,
ha fölfogja a mindenség látható és láthatatlan misztériumait, s ha
magyarázatot keres mindenre. Aki erről lemond, nem különbözik az
állatoktól. Isten azzal különböztette meg az embert az állattól,
hogy lelket ajándékozott neki...
3. Hogyan ne ragadna meg e szavak mély bölcsessége, melyek mintha
kommentárt adnának Jézusnak az evangéliumban föltett nyugtalanító
kérdésére: Mit használ az embernek, ha megnyeri az egész világot, de
a tulajdon lelkét elveszíti? Élnek az emberi szívben elfojthatatlan
kérdések, melyekről ha nem vesz tudomást, az ember nem szabadabb,
hanem gyöngébb lesz, és gyakran a tulajdon ösztönösségének és mások
hatalmaskodásának játékszerévé válik.
Ha a szív már nem vágyik semmire – mondja tovább Abaj Kunanbaj –, ki
tudja fölébreszteni a gondolkodást? (...) Ha az értelem
ráhagyatkozik a vágyra, minden mélységét elveszíti (...). Egy nép,
amely méltó a nevére, lemondhat-e az értelemről?
Az ilyen kérdések természetük szerint vallásosak, abban az
értelemben, hogy azokra a legnagyobb értékekre utalnak, melyeknek
végső alapja Istenben van. A vallás a maga részéről nem mellőzheti
ezeket az egzisztenciális kérdéseket az élettel való kapcsolat
elveszítése nélkül.
4. A keresztények tudják, hogy a Názáreti Jézusban, a Krisztusban
kimerítő választ kaptunk azokra a kérdésekre, melyeket az ember a
szívében hordoz. Jézus szavai, cselekedetei, s végül az Ő húsvéti
misztériuma kinyilatkoztatták nekünk Őt, az ember Megváltóját és a
világ Üdvözítőjét. Ennek az üzenetnek – melyet 2000 éve a Föld
minden részén férfiak és nők szájról szájra adnak – a római Pápa ma
előttetek alázatos és meggyőződéses tanúja, megadván a teljes
tiszteletet annak a keresésnek, mellyel különféle utakon jóakaratú
emberek keresik az igazságot. Aki találkozott az igazsággal a maga
ragyogásában és szépségében, nem teheti meg, hogy ne akarja közölni
másokkal is. Minden törvényes kötelezettség előtt innen fakad a
hívőben az a késztetés, hogy mindenkivel megossza saját életének
legnagyobb kincsét.
Ezért, föltételezve az állam – melynek természetes feladata, hogy
minden állampolgárnak biztosítsa nemre, fajra és nemzetiségre való
tekintet nélkül a lelkiismereti szabadság alapvető jogát –
egészséges laicitását, állítanunk kell és meg kell védenünk a hívő
ember jogát ahhoz, hogy nyilvánosan tanúskodjon a hitéről. A hiteles
vallásosság nem korlátozható a magánszférára, és nem szorítható ki a
társadalom peremére. Az új Kazahsztánban szinte mindenütt látható új
szakrális épületek szépsége a lelki újjászületés értékes jele, és jó
előjel a jövőre nézve.
5. A kulturális és nevelő központok csak gazdagodhatnak attól, ha
kitárulnak a nemzet történelmében jellegzetes és élő vallásos
tapasztalatok megismerésére. 2001. január elsejére, a béke
világnapjára küldött üzenetemben fölhívtam a figyelmet a nyugati
kultúra kritikátlan befogadása ellen, megjegyezvén, hogy
hangsúlyozott tudományos és technikai jellegük miatt a nyugati
kulturális modellek elkápráztatónak és vonzónak tűnnek, de sajnos
egyre nyilvánvalóbban mutatják az elszegényedés folyamatát
emberiességben, lelkiségben és erkölcsiségben. Az e folyamatot
gerjesztő kultúrát az a drámai törekvés jellemzi, mely az ember
javát Isten, a legfőbb jó tagadásával akarja megvalósítani.
Hallgassuk csak újra a nagy mestert, Abaj Kunanbajt: Az egyetlen és
mindenható Isten létének bizonyítéka, hogy az emberek több évezred
óta különféle nyelveken beszélnek a létéről, és mindenki, bármilyen
legyen is a vallása, Istennek tulajdonítja a szeretetet és az
igazságosságot. Az emberiség eredeténél a szeretet és az
igazságosság áll. Az az igazán bölcs, akiben a szeretet és az
igazságosság érzülete uralkodik.
Ebben az összefüggésben és éppen itt, ezen a találkozásra és
dialógusra nyitott földön s a jelenlévő kiválóságok előtt szeretném
újra megerősíteni a katolikus Egyház tiszteletét az Iszlám, a
hiteles Iszlám iránt: az Iszlám iránt, amely imádkozik és tud
szolidárisan cselekedni a szükséget szenvedőkkel. Emlékezetben
tartván a múlt, de a jelen tévedéseit is, minden hívőnek össze kell
fognia, hogy Isten ne legyen akadálya az emberi törekvéseknek. A
gyűlölet, a fanatizmus és a terrorizmus megszentségteleníti Isten
nevét, és eltorzítja az ember hiteles képét.
6. Örömmel látom és köszöntöm Önökben, itt jelenlévő tisztelt
Hölgyeim és Uraim, az igazság kutatóit, akik arra kötelezték el
magukat, hogy e nagy ország új nemzedékeinek átadják azokat az
értékeket, melyekre fölépíthetik személyes és társadalmi életüket.
Ha nem ezekben az értékekben gyökerezik az élet, csak olyan mint egy
lombos fa, melyet a megpróbáltatások szele könnyen kitép és
tovasodor.
Köszönet Elnök Úrnak, köszönet a kazahsztáni kultúra képviselőinek.
E találkozás végén, mely bizonyos értelemben lezárja látogatásomat
az Önök csodálatos országában, szeretném biztosítani Önöket arról,
hogy az aktív együttműködésen túl a pápa és az egész katolikus
Egyház a legőszintébben imádkozik a magasságbeli és mindenható
Istenhez azért, hogy Kazahsztán – hűségesen a maga természetes
eurázsiai hivatásához – továbbra is a találkozás és a befogadás
földje legyen, ahol a két nagy kontinens emberei, férfiak és nők,
sokáig élhessenek, gyarapodva és békében.
|
|
|
Példát adtam nektek, hogy amit én tettem, ti is tegyétek meg. Jn 13,1-15
>>>
Keresés a Bibliában:
|
Eseménynaptár
|
|
|