|
Búcsúzás az asztanai Nemzetközi repülőtéren 2001. szeptember 25., kedd 10.30
II. János Pál pápa lelkipásztori látogatása
Kazahsztánban és Örményországban
2001. szeptember 22-27.
Elnök Úr,
Tisztelendő Püspök- és Paptestvéreim,
Hölgyeim és Uraim!
1. Vége felé közeledik a három csodálatos nap, melyek lehetővé
tették számomra, hogy itt Asztanában oly sok emberrel találkozzam, s
közelről ismerkedhessem meg Kazahsztán népének életerejével. Sokáig
fog kísérni e nemes – gazdag történelemmel és kulturális
hagyományokkal rendelkező – Nemzetnél tartózkodásom emléke.
Köszönet a megtisztelő és szíves fogadtatásért, melyet számomra
készítettek. Köszönet Elnök úrnak az őszinte, sokféleképpen
tanúsított vendégszeretetért!
Köszönet a polgári és katonai Vezetőknek, s mindazoknak, akik
előkészítették látogatásomat, akik részt vettek megszervezésében:
mindenkinek és egyenként a legnagyobb elismerésemet fejezem ki.
Lelkembe vésődtek a szavak, melyeket a közösen átélt események
alkalmával hallottam. Nagyon megjegyzem e drága nép reményeit és
várakozásait, melyeket most mélyebben megismerhettem és jobban
értékelhetek.
Ez a nép átszenvedte a kemény üldözés éveit, de nem tétovázik, hogy
örömmel induljon el saját fejlődése útján. Ez a nép derűs és
szolidáris jövőt akar építeni gyermekeinek, mert szereti és keresi a
békét.
2. Kazahsztán, te sok századot megélt nemzet, tudod jól, mennyire
fontos és sürgető a béke! A földrajzi adottságok alapján határ és
találkozási hely vagy. Itt e határtalan sztyeppéken találkoztak és
találkoznak folyamatosan különböző vallásokhoz, kultúrákhoz,
népcsoportokhoz tartozó férfiak és nők.
Kazahsztán, gyarapodj Isten segítségével egységben és szolidárisan!
Ez az a szívbéli jókívánság, amit most megismétlek, és újra idézem
az egész látogatás vezérmotívumát: szeressétek egymást! Jézusnak a
kereszthalála előestéjén mondott, kötelező erejű szavai világították
meg és tagolták e zarándoklatom szakaszait.
Szeressétek egymást! Józan célkitűzésekre és szilárd társadalmi
kapcsolatokra van szüksége ennek az országnak, ahol különböző
eredetű férfiak és nők élnek együtt. Nem túlzás azt állítani, hogy
országotoknak egészen különleges hivatása van, tudniillik hogy egyre
tudatosabban hidat alkosson Európa és Ázsia között. Ez legyen
polgári és vallásos programotok. Ember-híd legyetek, akik átöleltek
másokat; olyan személyek legyetek, akik az élet és a remény
teljességét hordozzátok.
3. Búcsúzván tőled, drága kazahsztáni nép, szeretnélek arról
biztosítani, hogy az Egyház továbbra is melletted lesz utadon. A
katolikusok – szorosan együttműködve a többi vallásos közösséggel és
minden jóakaratú férfival és nővel – támogatni fognak, hogy együtt
építhessétek a közös házat, mely egyre tágasabb és egyre befogadóbb.
A dialógus és az összhang keresése jellemezte itt a kereszténység és
az iszlám kapcsolatait már a török kánság megalakulásától kezdve
sztyeppéitek határtalan térségein, és hozzájárult ahhoz, hogy az
ország a nagy Selyem-úton összekötő kapocs legyen Kelet és Nyugat
között. Ezen a nyomon kell járnia az új nemzedékeknek is megújított
elkötelezettséggel.
Szeressétek egymást! Az Úrnak e szavain múlik a mi keresztény
szavahihetőségünk. Maga Jézus figyelmeztet: erről ismerik meg
mindnyájan, hogy a tanítványaim vagytok, hogy szeretettel vagytok
egymás iránt.
4. A 2000. év Nagy Jubileuma, amikor a keresztényeket komoly lelki
megújulásra sürgettem, titeket is meghívott, hogy a szeretet tanúi
legyetek, hogy válaszolni tudjatok a harmadik évezred kihívásaira.
Legyetek ti is a szeretet tanúi! Legyetek készek megtestesíteni az
igényt a békére, melyet gyakran fenyegetnek katasztrofális háborúk.
Gondosan ügyeljetek arra, hogy tiszteljétek minden egyes ember
életét. Legyetek a szeretet tanúi ti is, más vallású férfiak és nők,
akik szíveteken viselitek népetek sorsát. A kérdés, melyet Abaj
Kunanbaj fogalmazott meg, mindenkihez szól: Ha megadatott nekem ez a
név: `ember', megtehetem-e, hogy ne szeressek?
Most, miközben búcsúzom tőletek, szívesen megismétlem a kérdést:
megteheti-e az ember, hogy ne szeressen? Mint Péter apostol utóda,
fölidézve lelkemben az elmúlt század történetének eseményeit, újra
mondom nektek: bizalommal tekintsetek a jövőbe! A remény
zarándokaként jöttem hozzátok, s most megindultsággal és
nosztalgiával indulok viszza. Magammal viszem e napok emlékét;
magammal viszem a bizonyosságot, hogy te, Kazahsztán népe,
teljesíteni fogod a békére és szolidaritásra szóló küldetésedet.
Isten áldjon és óvjon titeket mindenkor!
II.
János
Pál pápa
|
|
|
Uram, kihez menjünk? Az örök élet igéi nálad vannak. Jn 6,60-69
>>>
Keresés a Bibliában:
|
Eseménynaptár
|
|
|