|
|
|
Búcsúzás Jerevánban, a nemzetközi repülőtéren
2001. szeptember 27., csütörtök 18.45
II. János Pál pápa lelkipásztori látogatása
Kazahsztánban és Örményországban
2001. szeptember 22-27.
Excellenciás Kocsárján Elnök Úr,
Őszentsége,
Drága Örmény Barátaim!
1. Eljött a perc, hogy elbúcsúzzam és köszönetet mondjak Önnek,
Elnök úr, és a kormány tagjainak a csodálatos vendégszeretetért,
melyet Örményországban találtam. Köszönöm mindenkinek, a polgári és
katonai elöljáróknak és munkatársaiknak, a hírközlésben dolgozó
férfiaknak és nőknek, amiért idejüket és szakértelmüket adták e
látogatás sikeréért.
Mély megindultsággal fejezem ki köszönetemet Őszentségének, az
Apostoli Örmény Egyház legfőbb Pátriárkájának és Katolikoszának,
hierarchiájának és híveinek a testvéri szeretetért és közösségért,
amiben e napokban együtt részesedtünk.
2. Szeretettel köszöntelek benneteket, Nerszesz és Vártán érsek
urak, Giuseppe püspök úr, és titeket, a katolikus Egyház papjai,
szerzetesei, szerzetesnői és hívei: örömmel ünnepeltük együtt hitünk
misztériumát, s személyesen megtapasztaltam vágyatokat, hogy
honfitársaitokkal együtt akartok dolgozni a nagyobb igazságosságért
és az örmény polgárok jobb életéért. A pápa magával visz titeket a
szívében, és Isten meg fogja adni nektek az erőt, hogy szembe
tudjatok nézni a rátok váró kihívásokkal.
Ismételten szeretném kifejezni nagyrabecsülésemet minden egyház és
egyházi közösség képviselői felé, akik részt vettek látogatásom
eseményein. Bárcsak növekednék Krisztus minden követőjében a bizalom
és az ökumenikus barátság, most, amikor átlépünk a harmadik
évezredbe és az egyre szorosabb egység és együttműködés útját
járjuk!
3. Köszönet neked, örmény nép, meleg barátságodért, a közös
imádságért, nagy vágyadért, amellyel a keresztények egységét
óhajtod, köszönet hited tanúságtételéért; e hitet a sötét napokban
sem hagytad el; s e hit maradandó és mély gyökereket vert
családjaitokban és nemzeti életetekben.
Hosszú történelmetek során az Ararát a maradandóság szimbóluma és a
bizalom forrása lett az örmény nép számára. Az erőszak és az üldözés
többször is keményen próbára tette ezen állandóságot és bizalmat. Az
örmény nép drága árat fizetett azért, hogy a keresztény világ
határán él, olyannyira igaz ez, hogy az életszentség és a vértanúság
szavak szókincsetekben szinonimaként szerepelnek. A rettenetes
üldözés, mely a múlt század elején népeteket a megsemmisülés
küszöbére sodorta, a totalitárius elnyomás hosszú évei, a pusztító
földrengés: e tények egyike sem tudta megakadályozni az örmény
lelket abban, hogy újra megtalálja a bátorságot és visszaszerezze
nagy méltóságát.
4. Való igaz, hogy a mostani évek nehezek, és a szívetek olykor
zavart és fáradt. Fiataljaitok közül sokan elhagyták szülőföldjüket,
mert nincs munkaalkalom és szegények vagytok; nehéz folytatni a
közjóért való munkát. Mindezek ellenére, drága örmény barátaim,
maradjatok szilárdak a reményben! Ne feledjétek, hogy bizalmatokat
Krisztusba vetettétek és örökre neki adtátok magatokat.
Szerte a világban élő örmény testvéreitek támogatásával legyetek
elkötelezettek hazátok és társadalmatok szabadságban történő
újjáépítésére.
Az idő megérett arra, hogy nemzetetek - fejlődése és boldogulása
érdekében - nagy, koncentrált erőfeszítésben egyesítse kulturális
erőforrásait és szellemi energiáit a keresztény örökség legfőbb
értékei alapján. Ezek az értékek: minden ember méltósága, a személy
központi szerepe minden helyzetben és kapcsolatban, s a mindenkit
megillető egyenlő mértékű igazságosság, továbbá a gyengék és
szerencsétlenek iránti szolidaritás erkölcsi parancsa. Kérem az
Urat, hogy Örményország és a többi népek vezetőinek adassék meg a
bölcsesség és az állhatatosság ahhoz, hogy bátran járják a béke
útját, hiszen béke nélkül lehetetlen az igazi fejlődés és
gyarapodás.
5. Búcsúzván tőletek, eltölt a remény, hiszen láttam
kezdeményezőkészségteket s törekvéseitek nemes voltát.
Visszahangozzanak az örmény szívekben nagy költőtöknek, Hovhonnesz
Tumánjánnak a hazáról mondott szavai:
Életben maradtál, talpon maradtál bajaidban,
a múlt és a jelen titokzatos útján,
talpon bölcsen, gyötrődve és szomorúan
a te Isteneddel...
És eljön a hajnal, ahol majd boldog lesz az élet,
végül a világosság ezer és ezer lélekben,
és a te Ararát hegyed szent ormain
végül fellobban a jövendő tüze.
Akkor majd, azon a hajnalon
új énekek és új költemények
fakadnak költőid ajkán.
Világosító Szent Gergely s az örmény vértanúk és szentek serege
virrasszon fölöttetek most és a jövőben! Krisztus Anyja, az
Újszövetség Bárkája vezérelje Örményországot a vízözön utáni békére,
Isten békéjére, aki elhelyezte szivárványát a felhők közé, jeléül
szeretetének, melynek soha nem lesz vége.
Köszönöm, Elnök Úr!
Köszönöm, drága Karekin testvérem!
Köszönet mindenkinek!
|
|
|
| |
Én vagyok az út, az igazság és az élet.
Jn 14,1-6
>>>
Keresés a Bibliában:
|
Eseménynaptár
|
|
|
Nyomtatóbarát változat
