Találkozás a politikai, kulturális, tudományos és gazdasági élet képviselőivel a kijevi marijinszki elnöki palotában

Ajánló

Csaladjaink.hu
Katolikus Karitász
Liturgia.hu
Magyar Kurír
Új Ember
Vatikáni Rádió
Virtuális Plébánia
Szent István Rádió, Eger
Mária Rádió
nyil

Katolikus média bővebben

2001. június 23., szombat, 18.30
II. János Pál pápa lelkipásztori látogatása Ukrajnában
2001. június 23-27.

Elnök Úr!
A Kormány és a Parlament képviselői!
Méltóságok!
Hölgyeim és Uraim!

1. Tisztelettel és szívből köszöntöm egyenként is mindnyájukat. Örömmel fogadtam el, Elnök úr, meghívását, hogy meglátogassam e nemes országot, a keresztény műveltség bölcsőjét és a különböző vallások és nemzetiségek közötti békés együttélés hazáját. Örülök, hogy itt lehetek Ukrajna földjén. Nagy megtiszteltetésnek érzem, hogy végre találkozhatom egy olyan nemzet tagjaival, amely az átmenet e nehéz esztendeiben hatékonyan tudta biztosítani polgárai számára a béke és a nyugalom föltételeit. Szívből köszönöm a fogadtatást és szívélyes üdvözlő szavait.

Mély tisztelettel köszöntöm a Kormány képviselőit és tagjait, minden rendű és rangú méltóságot, a nép képviselőit, a diplomáciai testületet, a kultúra, a tudomány és a nemzet jólétéért dolgozók képviselőit. Az őszinte barátság érzésével ölelem az ukrán népet, mely a kultúra, a népszokások, s a vidéket mindenütt ékesítő sok templom és az egész területen megtalálható számtalan művészi alkotás tanúsága szerint nagy többségében keresztény. Köszöntöm a földet, amely megismerte a szenvedést és az elnyomást, de megőrizte ragaszkodását a szabadsághoz, melyet senki sem tudott elvenni tőle.

2. A béke zarándokaként jöttem hozzátok, és csak az a vágy késztetett, hogy tanúskodjam Krisztusról, aki „az Út, az Igazság és az Élet” (Jn 14,6). Azért jöttem, hogy tiszteletemet tegyem történelmetek szentélyeinél, s veletek együtt kérjem Isten segítségét a jövőtökhöz. Örömmel köszöntelek téged, Kijev, a Dnyeper középső folyásánál fekvő csodálatos város, az ősi szlávok és az ukrán kultúra bölcsője, melyet mélységesen átjárt a keresztény kovász. A te földeden, Nyugat- és Kelet- Európa útjainak kereszteződésében találkozott a két nagy keresztény hagyomány, a bizánci és a latin, s mindkettő kedvező fogadtatásra talált. A századok során nem hiányoztak közöttük a mindkettőjük számára ártalmas ellentéteket szító feszültségek sem. Ma azonban készül az út a kölcsönös megbocsátás számára. Barikádokat és bizalmatlanságokat kell legyőzni ahhoz, hogy mint régen, közösen lehessen építeni egy harmonikus és békés országot a közös keresztény hit kristálytiszta forrásaiból merítve.

3. Igen! Kedves ukránok, a kereszténység, inspirálta nagyjaitokat a kultúrában és a művészetben, s táplálta bőségesen országotok erkölcsi, spirituális és szociális gyökereit. Szívesen emlékezem honfitársatokra, a filozófus Hrihorij Szkovorodára, aki ezt írta: „Minden elmúlik, de a szeretet mindenek végeztével megmarad. Minden elmúlik, kivéve Istent és a szeretetet.” Ilyen meglátása csak a keresztény lelkiséggel mélyen áthatott embernek lehet. Szavaiban fölismerhető Szent János első levelének visszhangja: „Szeretet az Isten; aki a szeretetben marad, Istenben marad és Isten őbenne.” (1Jn 4,16)

Az evangélium igéje mély gyökereket eresztett egész Európában, s a századok folyamán a műveltség, a kultúra és az életszentség csodálatos gyümölcseit termette. A kontinens népeinek döntései azonban sajnos nem mindig egyeztek a keresztény hagyományaikkal, ezért a történelemben megjelentek a szerencsétlenségek, pusztítások és a gyász szomorú terhei.

Öregjeitek nosztalgiával emlékeznek azokra az időkre, amikor Ukrajna független volt. Azt az aránylag rövid időszakot a szovjet diktatúra szörnyű évei, s a harmincas évek elején kegyetlen éhínség követte: országotok, „Európa éléstára” nem volt képes saját gyermekeit ellátni, ezért milliók haltak éhen. Megfeledkezhetünk-e honfitársaitok sokaságáról, akik a náci invázió elleni háborúban 1941-1945-ben haltak meg? Sajnos a nácizmustól való szabadulás nem jelentette a kommunista rezsimtől való szabadulást, mely továbbra is eltiporta a legelemibb emberi jogokat, amikor deportálta a békés polgárokat, bebörtönözte a másként gondolkodókat, üldözte a hívőket, s megkísérelte kiirtani a nép tudatából a szabadság és függetlenség eszméjét. Szerencsére 1989 nagy fordulata végül lehetővé tette Ukrajnának, hogy visszanyerje a szabadságot és a teljes szuverenitást.

4. Népetek ezt a nagyon vágyott változást békésen és vérontás nélkül érte el, s most bátran elkötelezi magát a szociális és spirituális újjáépítés mellett. A nemzetközi közösség, figyelembe véve a helyi sajátosságokat, értékeli a béke megszilárdításában és a regionális feszültségek megoldásában elért eredményeket. A magam részéről bátorítalak benneteket, hogy legyetek állhatatosak a meglévő nehézségek legyőzésére tett erőfeszítésekben, biztosítván a nemzeti és vallási kisebbségek jogainak teljes tiszteletben tartását. A bölcsen toleráns politika ki fogja váltani az ukrán nép iránti megbecsülést és szimpátiát, s megfelelő helyet fog biztosítani számára az európai népek családjában.

Mint a katolikus Egyház Pásztora őszinte elismeréssel emelem ki a tényt, hogy az Ukrán Alkotmány előszava emlékezteti a polgárokat „az Isten előtti felelősségre". Minden bizonnyal ezt tartotta szem előtt filozófusotok, Hrihorij Szkovoroda, amikor arra szólította föl kortársait, hogy elsődlegesen „az ember megtérésére” törekedjenek, keresvén számára a megfelelő utakat, hogy végleg kiszabadulhasson a türelmetlenség és gyűlölet zsákutcáiból.

Az evangélium értékei, melyek nemzeti identitástok részét alkotják, segítenek majd benneteket egy nyitott és szolidáris társadalom építésében, melyben mindegyiktek hozzáadhatja a magáét a közjóhoz, s egyben elnyeri azt a támogatást, amire szüksége van, hogy még jobban kibontakoztathassa saját adottságait.

Felhívásommal elsősorban a fiatalokhoz fordulok, hogy annak nyomdokait követve, aki életet adott a legmagasabbrendű vallási, polgári és emberi eszményeknek, változatlanul tudják őrizni a műveltség ezen örökségét.

5. „Ne engedjétek az erőseknek, hogy lerombolják az embert” – írta Vlagyimir Monomach († 1125) fiaihoz intézett Tanításában. E szavak ma sem veszítették érvényüket. A 20. században a totalitárius rezsimek egész nemzedékeket tettek tönkre, mert megingatták minden hitelesen emberi műveltség három alappillérét: az isteni tekintély elismerését, melyből az élet vitathatatlan erkölcsi elvei fakadnak (vö. Kiv 20,1.18); az Isten képére és hasonlatosságára teremtett személy méltóságának tiszteletét (vö. Ter 1,26-27); azt a kötelezettséget, hogy a hatalmat kivétel nélkül a társadalom minden tagjának szolgálatára – kezdve a leggyengébbektől és a legvédtelenebbektől – kell gyakorolni. Isten megtagadása nem tette szabadabbá az embert, sőt a rabszolgaság különböző formáiba taszította azáltal, hogy a politikai hatalom hivatását brutális és elnyomó erőszakká züllesztette.

6. Politikusok! El ne feledkezzetek a történelem e komoly leckéjéről! A ti feladatotok, hogy szolgáljátok a népet, és biztosítsátok mindenki számára a békét és a jogegyenlőséget. Álljatok ellen a kísértésnek, hogy a hatalmat személyes vagy csoportérdekek szolgálatára használjátok. Mindig viseljétek szíveteken a szegények sorsát, és használjatok föl minden törvényes eszközt, hogy mindenki hozzájusson a méltányos jóléthez.

Kultúra emberei! Hosszú történelem van már mögöttetek. Kijev ortodox érsekére gondolok, Pjotr Mohila metropolitára, aki 1632-ben megalapította azt a Kijevi Akadémiát, mely úgy él az emlékezetben, mint a keresztény és humanista kultúra világítótornya. A ti feladatotok a tudás minden területén a kritikus és kreatív gondolkodás, amely összekapcsolja a múlt kulturális örökségét a modern követelményekkel, oly módon, hogy a szeretet civilizációjának jegyében hozzájárul a hiteles emberi haladáshoz. Ebben az összefüggésben nagyon óhajtom, hogy az egyházi tudományok oktatása visszanyerje az őt megillető elismerést a polgári hatóság részéről is.

Számotokra, tudományos kutatók számára egész különlegesen örök intelem Csernobil félelmetes társadalmi, gazdasági és környezeti katasztrófája! A technikai lehetőségeket össze kell kötni a változhatatlan etikai értékekkel, hogy biztosítható legyen az embernek és elidegeníthetetlen méltóságának kellő tisztelete.

Gazdálkodók és vállalkozók az új Ukrajnában! A nemzet jövője tőletek is függ. A ti bátor hozzájárulástok, melyet mindig a szakértelem és a tisztesség értékei inspirálnak, föl fogja lendíteni a nemzetgazdaságot, és vissza fogja adni a bizalmat azoknak, akiket megkísért, hogy elhagyják az országot és másutt keressenek munkahelyet. Tevékenységetek közben mindig tartsátok szem előtt a közjót és mindenki jogait. A személyre ügyeljetek és ne a haszonra, mert az emberi méltóságot tiszteletben tartó gazdaság célja a személy. Mindig a törvényesség keretein belül maradjatok, ami az igazságosság biztosítéka.

7. Méltóságok, Hölgyeim és Uraim! Az emberiség belépett a harmadik évezredbe, és a horizonton új területek körvonalazódnak. Globális fejlődés van folyamatban, melyet gyors és gyökeres változások jellemeznek. Személy szerint mindegyikünk arra hivatott, hogy bátran és bizakodással tegye a maga dolgát.

A katolikus Egyház ott áll minden jóakaratú ember mellett, hogy támogassa a jó érdekében tett erőfeszítéseket. Ami engem illet, imádságaimmal kísérlek benneteket, hogy Isten oltalmazzon mindnyájatokat, családotokat, terveiteket és az egész ukrán nép várakozásait, s ehhez kérem a Mindenható bőséges áldását.

(A találkozó után útban a nunciatúra felé a Szentatya betért a görög katolikus Szent Miklós-templomba, ahol a Zarvanizai Szűz csodatévő képét őrzik. A kegykép előtt a következő imádságot mondta:)

Ó Boldogságos Szűz Mária, Zarvanizai Szűzanya, köszönöm neked, hogy itt lehetek a kijevi Oroszországban, ahonnan az egész régióba kiáradt az evangélium világossága.

E Szent Miklós-templomban őrzött csodatévő képed előtt reád bízom, Isten Anyja s az Egyháznak Anyja, ukrajnai apostoli utamat.

Istennek Szent Anyja, borítsd anyai palástodat minden keresztényre, s minden jóakaratú férfira és nőre, akik e nagy nemzetben élnek.

Vezéreld őket a te Fiad, Jézus felé, aki mindenki számára Út, Igazság és Élet.

II. János Pál pápa

Nyomtatóbarát változat

Amit hirdetek, úgy hirdetem, amint az Atya mondta nekem.
Jn 12,44-50

>>> Napi evangélium

Keresés a Bibliában:

Eseménynaptár

Legyen a kezdőlapom! Mozgó ünnepek 2021-ig (pdf) Mobil változat RSS Impresszum