|
Találkozó az ukrán római katolikus, latin és bizánci szertartású püspökökkel a kijevi nunciatúrán
2001. június 24., vasárnap 13.00
II. János Pál pápa lelkipásztori látogatása Ukrajnában
2001. június 23-27.
Főtisztelendő Püspök Testvéreim!
1. Köszöntelek és ölellek mindnyájatokat az Úrban! Nagy öröm
számomra találkozni veletek szeretett földeteken, hallgatni
benneteket, s veletek együtt gondolkodni a kommunió útjáról és az
egyházi közösségeitekben folyamatban lévő ígéretes evangelizáló
erőfeszítésekről. Tíz esztendeje, azaz mióta országotok visszanyerte
a függetlenséget a kommunista diktatúra után, e közösségek
újjászerveződtek a hatékonyabb lelkipásztori tevékenységre és
reménykedve tekintenek a jövőbe. Imádkozva kérem számukra, hogy újra
árassza ki kegyelmét Ő, aki – Isten Szolgája, VI. Pál pápa találó
kifejezései szerint – „az Egyház éltetője és megszentelője isteni
lélegzete, vitorláinak szele, egységesítő elve, belső fénye és
erőforrása, fenntartója és vigasztalója, karizmáinak és énekeinek
forrása, békéje és öröme, a boldog és örök élet záloga és
előíze.”
(Insegnamenti X. [1972] 1210-11.)
2. A mai találkozás öröme még fokozódik majd a következő napokban,
amikor közösen veszünk részt néhány testvéretek ünnepélyes
boldoggáavatásán, akik püspöki szolgálatukat nagyon nehéz
körülmények között végezték. Kifejezzük a hálánkat irántuk azért,
hogy áldozatukkal sértetlenül megőrizték egyházaik híveinek körében
a keresztény hit letéteményét. Az oltár magasába emelve őket
szeretném kiterjeszteni hálás megemlékezésünket a többi pásztorra
is, akik nagyon drága árat fizettek a Krisztushoz való hűségükért, s
a döntésért, hogy egységben maradnak Péter utódával.
Hogyan feledkezhetnénk meg többek között Isten szolgájáról, Andrej
Septyitszkij metropolitáról? Tiszteletreméltó Elődöm, XII. Pius pápa
mondta, hogy nemes életét „nem annyira a magas életkora, mint inkább
a nyájával együtt megkínzott pásztori lelkének szenvedései oltották
ki”
(AAS 44 [1955] 877). Vele együtt emlékezem Joszif Szlipij bíborosra,
az imént, hála Istennek, újra megnyílt lvovi görög katolikus
teológiai akadémia első rektorára. E hős hitvalló 18 éven át viselte
a rabság terhét.
Még élnek közöttünk papok és püspökök, akik üldözést és börtönt
szenvedtek. Miközben megindultan magamhoz ölelem őket, drága
testvéreim, dicsőítem Istent a hűséges tanúságtételekért, ami
bátorít engem, hogy egyre bátrabb odaadással végezzem az egyetemes
Egyháznak szóló szolgálatomat. Magamévá teszem azokat a szavakat,
melyeket Aranyszájú Szent János liturgiájában szoktatok
ismételgetni: „Adjuk oda önmagunkat egymásnak és egész valónkat
Krisztusnak, a mi Istenünknek”. Ez a vértanúk és a hitvallók
tanítása. Ezt a leckét meg kell tanulnunk, s meg kell élnünk nekünk,
az Istentől ránk bízott nyáj pásztorainak is.
3. Igaz, hogy a hit letéteményének őrzése és továbbadása az egész
Egyház feladata. A pásztorokra hárul azonban a súlyos feladat, hogy
biztos vezetők, világosan látó tanítók és példás tanúságtevők
legyenek a keresztény nép számára. E sajátos felelősségre utal a
téma, mellyel az Ukrajnai Görög Katolikus Egyház Püspöki Szinodusa
ebben az évben foglalkozik majd: „Az emberi személy és a püspök
felelőssége”. Engedjétek meg, hogy a testvéri szolgálat szellemében
fölkínáljak nektek erre vonatkozóan néhány személyes reflexiót e
találkozó alkalmával, amikor keleti és latin szertartású püspökök
itt együtt vagytok.
Mindenekelőtt veletek, egyházaitok első felelőseivel együtt
szeretnék hálát adni Istennek a tanúságtételért, melyet e föld
katolikusai tesznek, ahol az Egyház megjeleníti a maga isteni és az
ukrán kultúra géniuszával gazdagított emberi valóságát. Az Egyház
itt a keleti és a nyugati hagyomány két tüdejével lélegzik. E
hagyományok testvéri dialógusban találkoznak, amennyiben a bizánci
spiritualitás és a latin spiritualitás forrásaiból merítenek. Itt a
keleti egyházak szent liturgiájában uralkodó misztérium iránti mély
érzék és a latin szertartás misztikus lényegretörése találkozik és
kölcsönösen gazdagítja egymást.
A különböző szertartásbeli hagyományokat tisztelve az egyetlen
Egyházhoz tartozás megélése nagy alkalmat kínál számotokra, hogy egy
jelentős „egyházi laboratóriumot” működtessetek, ahol készül az
egység a különbözőségben. Ez a legjobb út ahhoz, hogy a jelen óra
sok és bonyolult lelkipásztori kihívására válaszoljatok. Kérlek
benneteket, hogy e kereséshez szoros és tevékeny együttműködésben
ajánljátok föl a saját hozzájárulástokat ti, akik az Ukrajnai Görög
Katolikus Egyház Püspöki Szinódusának vagytok tagjai, és ti is, az
Ukrán Püspöki Konferencia püspökei. Egy szívvel-lélekkel hirdessétek
Krisztus evangéliumát, legyőzvén a megoszlás és szembenállás minden
kísértését. Az egyetlen versengés, drága Püspök testvéreim, az
legyen köztetek, hogy ki előzi meg a másikat a kölcsönös
megbecsülésben (vö. Róm 12,10) és az életszentségre törekvésben.
Ápoljátok a közösséget egymással és papjaitokkal a szeretet, a
figyelmesség, a tiszteletteljes és testvéri dialógus szellemében. E
kapcsolatok minőségétől függ nagyrészt az evangelizáció
hatékonysága.
4. Az elmúlt 10 esztendőben egyházaitokban rendkívüli módon megnőtt
a papi és szerzetesi hivatások száma. Ezzel együtt jár, hogy különös
gondot kell fordítani a papságra és az Istennek szentelt életre
meghívottak lelki, intellektuális és lelkipásztori képzésére.
Elsősorban a leendő papok számára kell biztosítani mély lelkiséget,
nagyon komoly filozófiai és teológiai tanulmányokat, valamint
megbízható fölkészítést a katolikus hagyomány örök értékeihez
kötődő, ugyanakkor az idők jeleit is figyelő lelkipásztori életre. E
cél elérésének föltétele, hogy a szemináriumokban és az oktatási
intézményekben jó nevelők és szakképzett tanárok legyenek, akik
biztosítani tudják a holnap papjai intellektuális és spirituális
megalapozását. Hasonló gondot kell fordítani az Istennek szentelt
élet intézményei – főként a női intézmények – tagjai számára.
Egy másik, egyházaitokra váró alapvető feladat a felnőtteknek és az
új nemzedékeknek szóló korszerű, szakszerű és sokszintű katekézis. E
cél eléréséhez nagy segítség a Katolikus Egyház Katekizmusa, mely
gondviselésszerű segédeszköz arra, hogy a katolikus hitet szervesen
és rendszeresen bemutassuk közelieknek és távoliaknak egyaránt. De
nem szabad megfeledkeznünk arról, hogy a katekézis csak egyike a
tágabb körű keresztény beavatásnak, mely a hit igazságainak
hirdetése mellett gondoskodik a személyes és liturgikus imádságra
nevelésről, a testvéri közösség megismertetéséről és az egyházi
szolgálatra való fölkészítésről. Csak egy ilyen integrális
keresztény képzés vezethet el a katekézis sajátos céljához, „mely
nem kevesebb, mint hogy Isten segítségével növelje a csírázó hitet
és, bármilyen életkorban legyen is a hívő ember, szüntelenül
táplálja és a teljességre vezesse keresztény életét”, annak
érdekében, hogy az Úr tanítványa megtanulhassa, „hogy napról napra
egyre inkább úgy gondolkozzék, mint Ő, úgy ítéljen és úgy
cselekedjék, ahogyan Krisztus parancsai követelik, és abban
reménykedjék, amire Ő hívott meg minket.” (CT 20.)
5. Ezen utóbbi években Ukrajnában is gyors és mély társadalmi
változások történtek, komoly válságban van a család, amit a sok
válás és a gyakori abortusz jelez. Lelkipásztori gondoskodásotokban
kapjon elsőbbséget a család. Törekedjetek a keresztény családokat
Isten megtapasztalására nevelni, annak érdekében, hogy a Teremtő
házasságra vonatkozó tervének ismeretében megújítván együttélésük
spirituális összefüggéseit, elősegíthessék az egész polgári
társadalom minőségi javulását. A család evangelizálásához
kapcsolódik az ifjúsági lelkipásztorkodás. A gyönyörhajhászó és
materialista élet sok tömegtájékoztató eszköz által bemutatott
mintái, a család által képviselt értékek válsága, az áldozatot
kizáró, könnyű élet ábrándja, a munkanélküliség problémái és a
bizonytalan holnap a fiatalokban nagy tájékozatlanságot keltenek, és
arra hangolják őket, hogy felszínesen, értékek nélkül vagy a
menekülés aggasztó formáiban éljenek.
Örömmel értesültem arról, hogy az új nemzedékek hatékony nevelése
érdekében létre akarjátok hozni a „Társadalomtudományok Intézetét”
az Egyház szociális tanítása elmélyült megismertetésére. A
kezdeményezés nagyon alkalmasnak látszik, ezért szívesen bátorítom
és megáldom azt.
5. Főtisztelendő Testvérek! Nagyon jelentős időszak kezdődik
számotokra, melytől a következő évezredben függeni fog az Egyház
jelenlétének minősége Ukrajna földjén. A kommunista üldözés idején a
görög katolikus és a latin katolikus egyház példás kapcsolatot
tartott egymással, mely komolyan lehetővé teszi az egyházi élet
további kivirágzását. E drága tapasztalatok birtokában még inkább és
jobban kell együttműködni, hogy eleget tudjatok tenni az új
evangelizáció igényes feladatának. Egyházaitok, miként különféle
lelkipásztori helyzetekben ez már örvendetesen történik, legyenek
képesek megtalálni a kölcsönös és figyelmes segítségnyújtás jól
kidolgozott formáit a katekézisben, a katolikus oktatási
intézményekben, a tömegtájékoztató eszközök használatában és a humán
kérdések szerteágazó területén. A katolikusok mindenütt a kölcsönös
szolgálatra, a dialógusra készségesen, egyetértően legyenek jelen.
Az Ukrán Görög Katolikus Egyház Szinodusa sok diaszpórában élő hívőt
is magában foglal, és ez új lelkipásztori kihívásokat jelent. Ezek
megoldásához is egységre van szükség. Tevékeny egységre, elsősorban
a püspökök és a papok között a II. Vatikáni Zsinat tanításának
fényében, mely a püspököket arra kéri, hogy a papokat „testvéreknek
és barátoknak” tekintsék. (PO 7.) Továbbá ezen egységnek magában
kell foglalnia az Istennek szentelt életet élőket és az elkötelezett
laikusokat is, Krisztus egész Misztikus Teste javára.
6. E katolikus Egyházon belüli kommunió erős megtapasztalása
serkenteni fogja a testvéri együttműködés megfelelő formáit az
ortodox testvérekkel is, hogy közösen válaszoljatok a mai ember
igazság- és örömkeresésére, melyet teljesen csak Jézus Krisztus tud
beteljesíteni. Az ökumenikus dialógusnak tehát az ukrajnai egyházak
és hívők számára mindennel szemben vitathatatlan elsőbbséget kell
élveznie. A keresztények különféle hitvallásokra oszlása napjaink
egyik legnagyobb kihívása. Hosszú még az út, melyet végig kell
járnunk ahhoz, hogy eljussunk a Krisztus tanítványai közötti teljes
megbékéléshez és látható közösséghez, de a múlt tapasztalatai
segítenek abban, hogy bizalommal tekintsünk a jövőbe.
A II. Vatikáni Zsinat után fölerősödött a vágy az egység után, s
napjainkban minden keresztényben egyre tudatosabbá válik a bátor és
egyre szorosabb együttműködés szükségessége. Én, Péter utóda,
bátorítalak és buzdítalak ma benneteket, drága püspök testvéreim,
hogy járjatok ezen az úton, és biztosítalak titeket arról, hogy a
Szentszék támogatja nagylelkű erőfeszítéseiteket. A pápa veletek van
a hívők szolgálatára végzett mindennapos tevékenységtekben és
imádságával kísér benneteket. E gondolatokkal a szívemben bízlak
Isten Anyjára személy szerint benneteket, egyházaitokat, Isten
Ukrajnában élő népének terveit és reményeit, s szívből megáldalak
benneteket!
II.
János Pál pápa
|
|
|
Példát adtam nektek, hogy amit én tettem, ti is tegyétek meg. Jn 13,1-15
>>>
Keresés a Bibliában:
|
Eseménynaptár
|
|
|