|
Találkozó az Egyházak és Vallásos Szervezetek Pánukrán Tanácsának képviselőivel a Nemzeti Filharmónia kijevi palotájában
2001. június 24., vasárnap 17.15
II. János Pál pápa lelkipásztori látogatása Ukrajnában
2001. június 23-27.
Az Egyházak és Vallásos Szervezetek Pánukrán Tanácsának Tisztelt
Képviselői!
1. Nagyon hálás vagyok mindazoknak, akik lehetővé tették e mai
találkozást, mely alkalmat kínál számomra, hogy látogatásom folyamán
közelebbről megismerkedhessem veletek, az Ukrajnában élő különféle
Egyházak és Egyházi Szervezetek képviselőivel. Szívből és őszintén
köszöntelek mindnyájatokat. Őszinte nagyrabecsülésemet fejezem ki a
szolgálatért, melyet Pánukrán Tanácsotok végez azon spirituális és
vallási értékek megőrzésére és előmozdítására, melyek
nélkülözhetetlenek a hitelesen szabad és demokratikus társadalom
építésénél. Sok érdemet szerzett Szervezetetek jelentősen hozzájárul
ahhoz, hogy létrejöjjenek az egyre nagyobb megértés föltételei a
különböző egyházakhoz és a vallásos szervezetekhez tartozó személyek
között, kölcsönösen megbecsülve egymást és állandóan keresve az
őszinte és eredményes dialógust. Nem hagyhatom említés nélkül a
népek és emberek közötti békéért tett, dicséretes erőfeszítéseteket
sem.
2. Jelenlétetek és napi munkátok foghatóan tanúsítja, hogy a
vallásosság mennyire lényeges része minden emberi személy
identitásának, bármely fajhoz, néphez vagy kultúrához tartozzék. A
vallásosság, ha alázatos és őszinte szívvel gyakorolják, sajátos és
mással nem helyettesíthető hozzájárulás egy igazságos és testvéri
társadalom gyarapításához.
Egy állam, ha valóban demokratikus akar lenni, miként tekinthetne el
az állampolgárok vallásszabadságának teljes tiszteletben tartásától?
Nincs igazi demokrácia ott, ahol a személy egyik alapvető
szabadságát lábbal tiporják. A diktatúrák hosszú és fájdalmas
időszakában Ukrajna is megtapasztalta az embert gyilkoló és
rabszolgaságba vető ateista elnyomás pusztító hatásait. Most
előttetek áll a nemzet szociális és erkölcsi újjáépítésének sürgető
kihívása. Tevékenységtek arra hív titeket, hogy lényegesen
járuljatok hozzá e társadalmi megújuláshoz, bizonyítván, hogy csak a
vallásszabadságot tiszteletben tartó szellemi légkörben lehet
teljesen emberi dimenziójú társadalmat építeni.
Elsőként benneteket köszöntelek, kedves testvérek, akik egyek
vagytok a meghalt és föltámadott Krisztusba vetett hitben. Az
erőszakos kommunista üldözésnek nem sikerült kiirtani az ukrán nép
lelkéből a Krisztus és az ő evangéliuma utáni vágyat, mert ez a hit
történelmének és életének része lett. Amikor ugyanis a ti földeteken
beszélünk vallásszabadságról, önkéntelenül is a kereszténység
dicsőséges kezdeteire gondolunk, mely több mint ezer éve
meghatározza e föld kulturális és szociális arculatát. 998-ban
Vlagyimir fejedelemnek és Oroszország népének megkeresztelkedése
indította el a keresztény hitet és életet a Dnyeper partjain. A
későbbiek során innen jutott el az evangélium az európai kontinens
keleti részén élő népekhez. Erre akartam emlékeztetni az Euntes in
mundum apostoli levélben a kijevi Oroszország megkeresztelkedésének
millenniuma alkalmából, hangsúlyozván, miként fakadt ebből az
eseményből széleskörű misszió: „Nyugat felé a Kárpátokig, a Dnyeper
déli részétől Novgorodig és a Volga felső folyásától (...) a
Csendes-óceánig, sőt azon túl is.”
(4.; vö. Magnum Baptizmi donum üzenet, 1.)
Abban a korszakban, amikor még teljes volt a közösség Róma és
Konstantinápoly között, Szent Vlagyimir – Olga hercegnő példáját
követve – arra törekedett, hogy megőrizze a nép spirituális
identitását, ugyanakkor támogatta Oroszország betagolódását a többi
egyház közösségébe. A hit inkulturációjának folyamata, mely
napjainkig meghatározta e népek történelmét, Konstantinápolyból jött
misszionáriusok fáradhatatlan munkája nyomán bontakozott ki.
4. Ukrajna, te istenáldotta föld, a kereszténység elválaszthatatlan
része polgári, kulturális és vallási identitásodnak! Fontos
küldetésed volt és van a szláv és kelet-európai népek nagy
családjában. Táplálkozzál a közös keresztény gyökerek éltető
nedvével, mely a harmadik évezredben is élteti egyházi közösségeid
szőlővesszőit.
Ukrajna Keresztényei, Isten segítsen benneteket abban, hogy közösen
szemléljétek nemzetetek nemes eredetét. Segítsen együtt fölfedezni a
tiszteletteljes és bátor ökumenikus út nyomvonalát, a közeledés és
kölcsönös megértés útját, aminek alapja a mindenkiben élő jóakarat.
Hamarosan jöjjön el a nap, amikor Krisztus minden tanítványa
megtalálja a közösséget, melyért az Úr oly forrón imádkozott,
mielőtt visszatért az Atyához (vö. Jn 17,20-21).
5. Köszöntésem most hozzátok, a többi Vallások és Vallásos
Szervezetek Képviselőihez szól, akik a többi kereszténnyel szoros
együttműködésben tevékenykedtek Ukrajnában. A ti földetek sajátos
jellegzetessége – különleges helyzetéből és történetéből adódóan –,
hogy természetes hidat képez nem csupán Kelet és Nyugat, hanem a
népek között is, amelyek immár évszázadok óta itt találkoznak. E
népek különböznek egymástól történeti eredetük, kulturális
hagyományuk és vallásos hitvallásuk szerint. Szeretném megemlíteni a
zsidók folyamatos jelenlétét, akik az ukrán társadalomban és
kultúrában szilárdan gyökerező közösséget alkotnak. Ők is
igazságtalanságokat és üldözéseket szenvedtek az atyáik vallása
iránti hűségükért. Ki feledkezhet meg mérhetetlen vér-áldozatukról,
melyet az egyik faj másik fölötti felsőbbségét hirdető ideológia
fanatizmusa követelt? Éppen itt, Kijevben, Gabin Jarban a náci
megszállás idején néhány nap alatt hatalmas tömeget öltek meg,
köztük több mint százezer zsidót. A múlt század sok rémtette között
ez volt az egyik legkegyetlenebb.
Ezen őrült gyilkosság emlékezete legyen üdvös intelem mindenki
számára. Micsoda állati kegyetlenségre képes az ember, ha azt
gondolja, hogy elszakadhat Istentől! Az Istennel szembeszegülő és a
minden vallásos megnyilvánulást támadni akaró szándék mutatkozott
meg nagyon erőszakosan az ateista és kommunista totalitarizmusban
is. Ennek emlékét őrzi e városban a Holodomor, a Bikivnia és az
afganisztáni háború áldozataiért állított emlékművek, hogy a
többiekről ne is szóljunk. E fájdalmas tapasztalatok emlékezete
segítse a mai emberiséget, főként a fiatal nemzedéket, hogy
elutasítsák az erőszak minden formáját, s növekedjenek az emberi
méltóság tiszteletében, megőrizvén a belőle fakadó alapvető jogokat,
nem utolsó sorban a vallásszabadság jogát.
6. A zsidók meggyilkolásának emlékezetéhez szeretném hozzákapcsolni
azoknak a gaztetteknek emlékezetét is, melyeket a politikai hatalom
az Ukrajnában élő muszlim közösség ellen követett el. Különösen a
tatárokra gondolok, akiket a Krímből a Szovjetunió ázsiai
köztársaságaiba száműztek, s akik most akarnak visszatérni
szülőföldjükre. Engedtessék meg nekem, hogy ezzel kapcsolatban
kifejezzem azon óhajomat, hogy a nyílt, türelmes és lojális dialógus
segítségével megtalálják a megfelelő megoldásokat, megőrizvén mindig
az őszinte tolerancia és a közjóért való tevékeny együttműködés
légkörét.
Ebben az embert és az igazi közjót védő, türelmes szolgálatban a
hívőknek különleges szerepet kell betölteniük. Közösen egyértelmű
tanúságot tehetnek arról, hogy a léleknek elsőbbsége van, még a
törvényes anyagi szükségletekhez képest is. Közösen tanúsíthatják,
hogy az Istenre alapozott világnézet biztosíték az ember
elidegeníthetetlen értéke mellett is. Ha kiiktatjuk a világból
Istent, nem marad semmi igazán emberi.
Ha nem tekint az égre, a teremtmény elveszíti földi útjának
horizontját. Minden hiteles humanizmus alapja Isten elsőbbségének
alázatos és hívő elismerése.
7. Drága barátaim! Engedjétek meg, hogy e családi találkozó végén
így szólítsalak benneteket. Mindnyájatok, egyházaitok és vallási
szervezeteitek felé újra kifejezem megbecsülésemet és szeretetemet.
Nagy a küldetéstek az évezred történelmének kezdetén. Megtorpanás
nélkül törekedjetek arra, hogy egyre szabadabban osztozzatok a
vallási értékekben, és egyre igazságosabbak legyetek a tolerancia
által. Ez a legjellegzetesebb hozomány, amit ti tudtok fölkínálni az
ukrán társadalom integráns fejlődéséhez.
Róma püspöke, aki ezekben a napokban a remény zarándoklatát végzi
Kijevben és Lvovban, a szeretett ukrajnai föld minden városának és
falujának hívőit magához öleli. Biztosít benneteket és mindenkit
imádságos megemlékezéséről, hogy a Magasságbeli árassza rátok
kegyelmét. Isten, a jóságos és irgalmas Atya áldjon meg titeket,
akik itt jelen vagytok, Egyházaitokat és Vallásos Szervezeteiteket.
Áldja meg és oltalmazza a szeretett ukrán népet. Most és mindörökké!
Szeretnék köszönetet mondani a jókívánságokért és minden
találkozásért. Ugyanakkor szeretnélek biztosítani titeket, hogy a
katolikus Egyház a II. Vatikáni Zsinat tanításait követve,
következetesen nyitott az ökumenikus dialógusra, miként az Unitatis
redintegratio dokumentum tanítja. De nyitott a dialógusra minden más
vallással is a Nostra aetate dokumentum szellemében. Kívánom, hogy a
II. Vatikáni Zsinat ezen Egyháznak adott útmutatásai legyenek
világosság Ukrajnában minden keresztény, minden hívő és minden
jóakaratú ember számára egy igazán testvéri közösség építéséhez.
Teljes szívemből kívánom, hogy Isten áldjon meg benneteket.
II.
János Pál pápa
|
|
|
Hirdessétek az evangéliumot minden teremtménynek! Mk 16,15-20
>>>
Keresés a Bibliában:
|
Eseménynaptár
|
|
|