|
|
|
Bizánci rítusú, ukrán nyelvű szentmise a kijevi Csajka repülőtéren
2001. június 25., hétfő 10.00
II. János Pál pápa lelkipásztori látogatása Ukrajnában
2001. június 23-27.
1. „Miként te Atyám bennem és én tebenned, úgy ők is egyek legyenek
bennünk, hogy elhiggye a világ, hogy Te küldtél engem” (Jn 17,21).
Szent János evangéliumának imént felolvasott részlete lelkünket és
szívünket a Cönákulumba viszi, az utolsó vacsora helyére, ahol Jézus
szenvedése előtt az Atyához imádkozik az apostolokért. Kevéssel
előbb bízta rájuk a Szent Eucharisztiát és az új szövetség szolgáivá
tette őket, akik majd folytatják az Ő küldetését a világ
üdvösségére. Az Üdvözítő szavaiból kihallható a sürgető vágy, mely
meg akarja szabadítani az emberiséget a világ szellemétől és
logikájától. Ugyanakkor hallható a meggyőződés is, hogy az üdvösség
azon „egység” által valósul meg, melynek a szentháromságos
élet mintája szerint jellemeznie kell minden tanítványának a
döntéseit és mindennapos életét.
2. „Ut unum sint! – Hogy mindnyájan egyek legyenek!” (Jn 17,21) A
Cönákulum a szeretetből születő egység helye. A küldetés helye: „...
hogy elhiggye a világ!” (uo.) Nincs hiteles evangelizáció teljes
testvéri közösség nélkül.
Ezért a szombat utáni első nap estéjén, amikor a Föltámadott
megjelent a Cönákulumban a tanítványainak, újra megerősíti a
közösség és küldetés szoros összetartozását, mondván: „miként az
Atya küldött engem, úgy küldelek én is titeket” (Jn 20,21), és
hozzáteszi: „Vegyétek a Szentlelket; akinek megbocsátjátok bűneit,
bocsánatot nyernek, s akikét megtartjátok, meg vannak tartva.” (Jn
20,22-23).
Pünkösd napján ugyancsak a Cönákulumban a Mária, Jézus anyja körül
lévő apostolok megkapják a Szentlelket, aki úgy mutatkozik meg,
„mint az égből jövő heves szélvész, és betölti az egész házat, ahol
voltak, és lángnyelvek oszlottak szét, és nyugodtak meg
mindegyikükön” (ApCsel 2,3). A föltámadott Krisztus ajándékából
megszületik az új emberiség, az Egyház, melyben a közösség legyőzi a
megoszlásokat és a szétszórtságot, melyeket a világ szelleme
támasztott és a bábeli torony bibliai elbeszélése szimbolizál:
„mindenki a saját nyelvén hallotta szólni őket” (ApCsel 2,6). A
Vigasztaló hatására eggyé válva a tanítványok a dialógus és a béke
eszközei lettek, s megkezdték népeket evangelizáló küldetésüket.
3. „Hogy mindnyájan egyek legyenek!” Ez az Egyház Krisztustól akart
misztériuma. A kinyilatkoztatott Igazságra és a Szeretetre alapozott
egység nem semmisíti meg az embert, annak kultúráját és történelmét,
hanem beleszövi a szentháromságos közösségbe, ahol mindaz, ami
igazán emberi, gazdagabbá és erősebbé válik.
E misztériumot nagyon jól megjeleníti ez a liturgia is, melyet a
keleti és latin hagyományok katolikus püspökei és papjai
koncelebrálnak. Az új emberiségben – mely az Atya szívéből születik,
s melynek a feje Krisztus és a Szentlélek ajándékából él – a
hagyományok, szertartások és kánoni fegyelmek sokasága létezik, mely
nem csorbítja Krisztus testének egységét, hanem épp ellenkezőleg,
kinek-kinek ajándékaival gazdagítja. E sokféleségben folyamatosan
ismétlődik a Pünkösd csodája: különböző nyelvű, hagyományú és
kultúrájú emberek egynek érzik magukat az egyetlen hit
megvallásában, a magasból születő egyetlen közösség ölén.
Ilyen érzésekkel köszöntöm az összes jelenlévőket. Külön köszöntöm
Lubomir Husar bíboros urat, a lvovi ukránok érsekét, és Marian
Jaworski bíboros urat, a lvovi latinok érsekét, a különféle
szertartások püspökeivel, papjaival és híveivel együtt. Köszöntöm
minden részvevőjét az egyházi közösségnek, mely ezen a földön, ahol
a keleti és a nyugati hagyomány találkozik, eredeti módon mutatkozik
meg a maga sokféle gazdagságával. E szeretetben való közösségtek
arra hivatott, hogy mintája legyen egy olyan egységnek, mely
törvényes pluralizmusban él, és biztosítéka Róma püspöke, Péter
utóda.
4. A ti egyházatok ugyanis a sokféle kulturális kapcsolatból és a
különböző gyökerű keresztény tanúságtételekből a kezdetektől fogva
meríthetett. A hagyomány szerint a kereszténység kezdetén maga
András apostol, meglátogatván e helyeket, ahol most vagyunk,
tanúskodott a szentségükről. A hagyomány ugyanis elmondja, hogy a
Dnyeper magas partját szemlélve megáldotta Kijev földjét és azt
mondta: „E hegyeken föl fog ragyogni Isten dicsősége!” Megjövendölte
a nagy kijevi fejedelem megtérését a keresztény hitre, a szent
keresztelőt, Vlagyimirt, kinek tevékenysége folytán a Dnyeper szinte
„Ukrajna Jordánja”, a főváros, Kijev pedig „új Jeruzsálem”, a
kereszténység anyja lett Kelet-Európában.
Az életszentségnek mily nagy tanúi követték egymást földeteken a
keresztsége óta! A sort a kijevi vértanúk, Borisz és Hleb hercegek
nyitják meg, akiket ti „a szenvedés hordozói” névvel illettek, akik
testvérük kezéből fogadták a vértanúságot, és nem ragadtak fegyvert
ellene! Már ők fölvázolták lelki arcvonásait a kijevi egyháznak,
ahol a testvéri szeretet és a keresztény egység nevében elszenvedett
vértanúság igazi egyetemes karizmának mutatkozott. Ennek a
legközelebbi múlt is bőséges bizonyságát adja.
5. „Egy a test és egy a lélek, mint ahogy hivatástok is egy reményre
szól” (Ef 4,4). Egyházaitok vértanúinak sorsa nem Pál apostol
szentleckében hallott szavainak megvalósulása-e? Ő azt mondta az
efezusi keresztényeknek: „Kérlek benneteket, én, aki fogoly vagyok
az Úrban, hogy éljetek méltón ahhoz a hivatáshoz, melyet kaptatok,
teljes alázatban, szelídségben és türelemben. Viseljétek el egymást
szeretettel. Törekedjetek rá, hogy a béke kötelékével fönntartsátok
a lelki egységet.” (Ef 4,1-3).
Most, miután visszanyertétek a függetlenséget, új és ígéretes
korszak nyílt meg előttetek, mely arra kötelezi a polgárokat –
miként Andrej Septyitszkij metropolita szerette mondani –, hogy a
„saját otthon” (Ukrajna) építését tekintsék céljuknak. Tíz
esztendeje az ország szabad és független állam. E tíz év megmutatta,
hogy a törvénytelenség és a korrupció kísértései ellenére lelki
gyökerei erősek. Szívből kívánom, hogy Ukrajna továbbra is a
személyes, szociális és egyházi erkölcs, a közjó szolgálata, a
tisztesség és az áldozat eszméiből táplálkozzék, soha meg nem
feledkezve a Tízparancsolat ajándékáról. Hitének elevensége, s
egyháza újjászüeltésének erőteljessége megdöbbentő: múltjának
gyökerei a jövő számára a remény zálogává lettek.
Drága testvéreim és nővéreim! Az Úr ereje, mely fönntartotta
országotokat, édes erő, melyet követni kell. Ez működött
hűségetekben és nagylelkűségetekben, mellyel Krisztus hívására
válaszoltatok. E rendkívüli percben szeretném tiszteletemet
kifejezni mindazok iránt, akik előttetek jártak a hitben, s a nagy
megpróbáltatások ellenére megőrizték a szent hagyományt. Ragyogó
példájuk bátorítson benneteket, hogy ne féljetek! Krisztus lelkének
birtokában legyetek serények az ő szerető terve szerinti jövőtök
építésében.
6. Földetek evangélium iránti évszázados hűségének fölidézése
természetszerűen visszavezet bennünket a Cönákulumba, Krisztusnak a
szenvedése előestéjén elmondott szavaihoz. Az Egyház szüntelenül
visszatér a Cönákulumba, ahol született, és elkezdődött küldetése.
Az Egyháznak szüksége van arra, hogy visszatérjen oda, ahol az
apostolok az Úr föltámadása után beteltek Szentlélekkel, elnyervén a
nyelvek ajándékát, hogy hirdetni tudják a világ népei és nemzetei
között Isten nagy tetteit (vö. ApCsel 2,11).
Ma lélekben visszatérünk a Cönákulumba, hogy jobban megértsük az
egység és a küldetés indítékait, melyek egészen idáig, a Dnyeper
partjáig vezették az evangélium hirdetőinek tántoríthatatlan
lépteit, hogy a nyelvek sokaságából ne hiányozzanak Oroszország
lakói sem. „Ut unum sint!” Kapcsolódjunk az Úr tanítványainak
egységéért mondott imádságához, mely fájdalmas fohászkodás a
keresztények egységéért; szüntelen imádság, mely azokból a szívekből
száll az ég felé, melyek alázatosak és hajlandóak nagylelkűen
érezni, gondolkodni és cselekedni, annak érdekében, hogy Krisztus
vágya megvalósulhasson. Erről a vértanúk seregének vére által
megszentelt földről emelem veletek együtt imádságomat az Úrhoz, hogy
az összes keresztények egyek legyenek Jézusnak a Cönákulumban
kifejezett vágya szerint. Bárcsak a harmadik évezred keresztényei
egy szívvel és egy lélekkel tudnának megjelenni a világ előtt!
E forró kívánságot Jézus Anyjára bízom, aki kezdettől fogva
imádkozik az Egyházzal és az Egyházért. Mint a Cönákulumban,
támogasson minket közbenjárásával. Vezessen bennünket a megbékélés
és az egység útján, hogy végül a keresztények a Föld minden pontján
együtt hirdethessék Krisztust és az Ő üdvözítő üzenetét az új
évezred minden emberének.
|
|
|
| |
Én vagyok az út, az igazság és az élet.
Jn 14,1-6
>>>
Keresés a Bibliában:
|
Eseménynaptár
|
|
|
Nyomtatóbarát változat
