|
Latin szertartású szentmise a Lvovi lóversenytéren
valamint Józef Bilczewski érsek és Zygmunt Gorazdowski pap,
rendalapító boldoggá avatása, Mária kegyképének megkoronázása és
Duklai János ereklyéinek átvitele
2001. június 26., kedd 9.30
II. János Pál pápa lelkipásztori látogatása Ukrajnában
2001. június 23-27.
1. „Tegyétek meg, amit mond
nektek!” (Jn 2,5)
Az imént felolvasott evangéliumi részlet elmondja Mária első
beavatkozását Jézus nyilvános életébe, és kiemeli együttműködését
Fia küldetésében. Kánában egy menyegzős lakoma során, melyen részt
vett Mária, Jézus és a tanítványai, fogyni kezdett a bor. Mária –
kinyilvánítva a Fiába vetett hitét és segítségére sietve a bajba
jutott jegyespárnak – arra készteti az Üdvözítőt, hogy segítsen és
tegye meg első csodáját. „Mit akarsz tőlem, asszony? Még nem jött el
az én órám.” (Jn 2,4) – válaszolja neki Jézus. E szavak hallatára
Mária nem veszítette el bátorságát, és a szolgákhoz fordulva mondja:
„Tegyétek meg, amit mond nektek!” (Jn 2,5) Újra kifejezi Fiába
vetett bizalmát, s közbenjárása elnyeri jutalmát a csodában.
Ez a mai evangéliumi esemény arra hív, hogy Máriát úgy szemléljük,
mint a Keresztények Segítségét minden szükségben.
Nagyon tanulságos lenne végignézni a hívő nép történelmét, hogy
fölismerjük benne Mária anyai oltalmának jeleit, aki mindig törődik
gyermekei javával. Mária közbenjárásának nagyon sok bizonyságát
gyűjthetnénk össze egyes személyek és közösségek eseteiből. De a
legszebb tanúságokat a szentjeitek életéből gyűjthetjük.
Emeljük tekintetünket ma e föld két fiára, akik a Szent Szűz
tiszteletéből merítettek indítást a tökéletességre törekvésükhöz,
ami ma ünnepélyes elismerést nyer: Józef Bilczewski érsekre és
Zygmunt Gorazdowski papra. Mindketten mélységesen szerették az Úr
Édesanyját. Életük és lelkipásztori szolgálatuk folyamatos válasz
volt az ő felszólítására: „Tegyétek meg, amit mond nektek!” Hősiesen
engedelmeskedve az Úr tanításának járták az életszentség szűk
ösvényét. Mindketten itt, Lvovban éltek, szinte ugyanazokban az
években. S most együtt iktatjuk őket a boldogok sorába.
2. Miközben rájuk emlékezünk, hadd köszöntsem az itt jelenlévőket.
Külön köszöntöm Marian Jaworski és Lubomir Husar bíboros urakat, az
Ukrán Püspöki Konferencia és az Ukrán Görög Katolikus Egyház Püspöki
Szinódusának püspökeit. Üdvözöllek benneteket is papok, szerzetesek
és szerzetesnők, szeminaristák, s valamennyiőtöket, akik a
lelkipásztori munkában bármilyen formában részt vesztek. Szívből
köszöntöm a fiatalokat, a családokat, a betegeket, s az egész
közösséget, mely lélekben együtt van, hogy befogadja az új boldogok
lelki üzenetét.
Örvendek, hogy a lvovi érsekség megkapja második boldog érsekét.
Jakub Strzemi után, aki e népet 1391-1409 között vezette és 1709-ben
avatták boldoggá, ma az oltár dicsőségébe emeljük ezen érsekség egy
másik pásztorát, Józef Bilczewskit.
Vajon nem e nép hite és Isten áldása – aki a hivatásukhoz méltó
pásztorokat küldött a népnek – folyamatosságának a tanúsága ez?
Maradhatnánk-e hálátlanok Isten iránt a lvovi egyháznak nyújtott
ajándékai láttán? Magától Józef Bilczewski érsektől kapjuk a
fölhívást, hogy legyünk nagylelkűek Isten és a felebarát
szeretetében. Ez volt életének fő szabálya. Első papi éveitől kezdve
szenvedélyesen szerette a kinyilatkoztatott Igazságot, aki rávezette
arra, hogyan váltsa az Isten iránti szeretet parancsát konkrét
cselekedetekké teológiai kutatásainak sajátos útján. Papi életében
épp úgy, mint a lvovi János Kázmér egyetemen viselt tisztségeiben,
mindig tanúságot tudott tenni az Isten és a felebarát iránti
szeretetről. Különös figyelemmel volt a szegények iránt,
tiszteletteljes és szívélyes kapcsolatot tartott professzortársaival
és hallgatóival, akik ezt mindig nagy szeretettel és megbecsüléssel
viszonozták.
Érseki kinevezése meghozta az alkalmat számára, hogy szeretetének
határait mérhetetlenné tágítsa. Az első világháború nagyon súlyos
időszakában ez az új Boldog a Jó Pásztor eleven képmásának
bizonyult, aki mindig készen állt arra, hogy jóságos, Istenből
merített szavakkal bátorítsa és támogassa híveit. Segítségére
sietett a szegényeknek, akiket annyira szeretett, hogy halála után
is közöttük akart nyugodni, ezért rendelkezett úgy, hogy a lvovi
Janów temetőbe temessék, ahol a legszegényebbek nyugvóhelye volt.
Mint az Úr jó és hűséges szolgáját, akit mély lelkiség és szüntelen
szeretet éltetett, polgártársai – felekezeti, szertartásbeli vagy
nemzetiségi különbség nélkül – mind szerették és becsülték.
Tanúságtétele úgy ragyog előttünk, mint bátorítás és késztetés, hogy
apostoli tevékenységünk, mely az imádság mélységeiből és a Szűzanya
iránti gyengéd áhítatból táplálkozik, teljesen Isten dicsőségét és
az Anyaszentegyházat szolgálja a lelkek javára.
3. Ez a boldoggá avatás számomra is különleges öröm forrása. Boldog
Józef Bilczewski az én apostoli jogfolytonosságom egyik láncszeme. Ő
szentelte föl ugyanis Boleslaw Twardwski érseket, aki viszont
szentelte Eugenio Baziak püspököt, akinek a kezéből én vettem a
püspökszentelést. Ma tehát én is egy új, különleges védőszentet
kapok. Hálát adok Istennek e csodálatos ajándékért. De van egy másik
részlet is, amit ez alkalommal nem lehet mellőzni. Boldog Bilczewski
érseket Jan Puzyna krakkói püspök, bíboros szentelte. Mellette mint
társszentelők Boldog Jan Sebastian Pelczar przemisli püspök és Isten
szolgája, Andrej Septyitszkij görög katolikus érsek álltak. Hát nem
káprázatos esemény ez? E helyzetben a Szentlélek összehozott három
nagy pásztort, akik közül kettő már boldoggá van avatva, a harmadik
pedig, ha Isten akarja, boldog lesz. E föld megérdemelte, hogy
együtt lássa őket egy új apostolutód szentelésén. Megérdemelte, hogy
egységben lássa őket. Egységük jel marad és fölhívás a bárányaik
számára, akiket a pásztorok példája serkent a történelmi
viszontagságok emlékétől és a nacionalizmusból származó
előítéletektől veszélyeztetett közösség építésére.
Ma, miközben dicsérjük Istent e szolgái evangélium iránti
legyőzhetetlen hűségéért, belső ösztönzést érzünk arra, hogy
beismerjük a hűtlenséget az evangélium iránt, melybe az itt lakók
közül nem kevesen – lengyel és ukrán gyökerű keresztények egyaránt –
estek. Eljött az idő, hogy eltávolodjunk a fájdalmas múlttól. A két
nemzet keresztényeinek együtt kell járnia az utat az egyetlen
Krisztus nevében az egyetlen Atya felé, egy és ugyanazon Szentlélek
vezetése mellett, aki az egység forrása és elve. A fölkínált és
elfogadott megbocsátás mint jótékony balzsam áradjon szét mindenki
szívében. A történelmi emlékezet megtisztítása tegyen készségessé
mindenkit arra, hogy inkább engedje azt érvényesülni, ami összeköt,
mint azt, ami szétválaszt, annak érdekében, hogy együtt lehessen
építeni a kölcsönös megbecsülés, a testvéri együttműködés és a
hiteles szolidaritás jövőjét. Ma Józef Bilczewski érsek és két
társa, Pelczar és Septyitszkij buzdítanak benneteket: legyetek
egyek!
4. Msgr. Bilczewski püspöki évei alatt élt Lvovban a pap Zygmunt
Gorazdowski is, ezen érsekség latin papságának igazi gyöngyszeme.
Rendkívüli szeretete arra indította, hogy gyönge egészsége ellenére
egészen a szegényeknek szentelje életét. A fiatal pap alakja, aki
figyelmen kívül hagyva a fertőzés veszélyét sorra látogatta
Vojnilovban a betegeket, és személyesen temette a kolerában
elhunytakat, a kortársak emlékezetében úgy maradt meg, mint az
Üdvözítő irgalmas szeretetének eleven tanúja.
Nagyon szerette az evangéliumot, s belőle merítette az erőt iskolai,
kiadói, kateketikai tevékenységéhez, elsősorban az ifjúság körében.
Apostoli munkájához megállást nem tűrő karitatív elkötelezettség
társult. A lvovi hívők emlékezetében úgy él, mint „a szegények
atyja”
és a „hajléktalanok papja”. Találékonysága és odaadása e téren nem
ismert határokat. Mint a Szegény Keresztények Intézetének titkára
mindenütt jelen volt, ahol fölhangzott a szegény nép jajkiáltása,
melyre főként itt, Lvovban számos karitatív intézménnyel próbált
válaszolni.
A szegény, szűz és engedelmes Krisztus iránti teljes hűségéért a
halálakor azt mondták róla, „igazi szerzetes, még ha nem is tett
fogadalmakat”. Mindenki számára az isteni irgalmasság kiemelkedő
tanúja. Főként számotokra tanú ő, kedves Szent József Nővérei, akik
nevelő és karitatív tevékenységtekkel hűségesen akarjátok követni őt
a Krisztus és a felebarát iránti szeretet terjesztésében. Boldog
Zygmunt Gorazdowskitól megtanultátok, hogy az apostoli tevékenységet
intenzív imaélettel kell táplálni. Kívánom, hogy miként ő, ti is
össze tudjátok kapcsolni a tevékenységet a kontemplációval,
jámborságtokat Krisztus szenvedésének buzgó tiszteletével, a
Szeplőtelen Szűz gyengéd szeretetével és Szent József különleges
tiszteletével táplálva, akinek hitét, alázatosságát, okosságát és
bátorságát Zygmunt atya annyira követni akarta.
5. Boldog Józef Bilczewski és Zygmunt Gorazdowski példája serkentsen
benneteket, kedves papok, szerzetesek és szerzetesnők,
szeminaristák, katekéták és teológiai hallgatók! Ezekben a percekben
külön is gondolok rátok, s hívlak titeket, hogy fogadjátok a lelki
és apostoli leckét az Egyház e két boldog pásztorától. Kövessétek
őket! Nektek, akik bármi módon az evangéliumot szolgáljátok, meg
kell tennetek – miként ők megtették –, amit csak lehet, hogy
tanúságtételetek által minden ember, bármilyen korú, eredetű,
képzettségű, szociális helyzetű, érezze a szíve mélyén, hogy Isten
szereti őt. Ez a ti küldetéstek. Legfontosabb elkötelezettségetek
legyen, hogy mindenkit szeressetek, álljatok mindenki
rendelkezésére, és Krisztus és az Egyház iránti hűségetek soha meg
ne fogyatkozzék. Ez az út azonban tele van nehézségekkel és
megnemértésekkel, sőt olykor üldözéssel is járhat. Az idősebbek ezt
nagyon jól tudják. Sokan vannak köztetek, akik az elmúlt század
második felében Krisztushoz és az Egyházhoz való ragaszkodásuk miatt
nem kevés szenvedést viseltek el. Szeretném tiszteletemet kifejezni
mindnyájatok iránt, drága papok, szerzetesek és szerzetesnők, akik
hűségesek maradtatok Isten e népéhez. Nektek pedig, akik most álltok
be az evangélium e nagylelkű munkásai közé, és keresitek a módját,
hogy folytassátok küldetésüket, azt mondom: Ne féljetek! Krisztus
nem ígér könnyű életet, de mindig biztosítja a segítségét.
6. Duc in altum! (lat. ‘Evezz a mélyre!’) Vesd ki a hálót Lvov latin
egyháza! Az Egyház veled van. Ne félj a nehézségektől, melyek ma is
jelentkeznek utadon. Krisztussal győzni fogsz. Bátran válaszd az
életszentséget, mert abban van az igazi béke és a maradandó fejlődés
föltétele!
Drága testvéreim és nővéreim, Isten Anyjának, a Jóságos Szűzanyának
oltalmára bízlak benneteket, akit századok óta tiszteltek azon a
képen, melyet ma megkoronázhatok. Örülök annak, hogy én is
meghajolhatok e kép előtt, mely János Kázmér király fogadalmaira
emlékeztet. „Lvov Kegyes Csillaga” támogasson benneteket és hozza
meg nektek a kegyelmek teljességét. Lvov latin egyháza, járjanak
közben érted mindazok a szent férfiak és szent nők, akik
történelmedet gazdagították. Különösen is oltalmazzon téged Boldog
Jakub Strzemi érsek és Józef Bilczewski, Zygmunt Gorazdowski atyával
együtt. Bizalommal folytasd utadat az embert megváltó Krisztus
nevében! Ámen.
A jelenlévő oroszok köszöntése
Köszöntöm az orosz híveket, akik együtt akartak lenni velünk ezen az
ünnepünkön. Kedveseim, hazatérve a tekintetetek ne szakadjon el
Krisztustól. Hallgassatok az Ő szavára: Krisztus arra hív, hogy
hűségtekkel tegyetek róla tanúságot életetekben. Szeretettel áldalak
meg benneteket! Dicsértessék a Jézus Krisztus!
A jelenlévő fehéroroszok köszöntése
Most hozzátok fordulok, fehéroroszul beszélő zarándokok szívbéli
köszöntésemmel. Kedveseim, kövessétek ezeket az új boldogokat
Krisztus iránti hűségükben, s a mindennapi élet apostoli és missziós
tevékenységében! Vigyétek haza országotokba és otthonaitokba a pápa
szeretetteljes gondolatát és áldását az egész fehérorosz népnek!
Dicsértessék a Jézus Krisztus!
A jelenlévő szlovákok köszöntése
Szeretettel köszöntöm az itt jelenlévő szlovák nemzetiségű híveket.
E szentmisében való részvételetek tegyen bátorrá és erőssé a
Krisztus melletti tanúságtételben. Vigyétek el közösségeiteknek
szívbéli köszöntésemet, amit megerősítek különleges apostoli
áldásommal! Dicsértessék a Jézus Krisztus!
A jelenlévő lengyelek köszöntése
Dicsértessék a Jézus Krisztus!
Ezen ünnepélyes liturgia befejezése előtt meg kell még emlékeznem
két híres személyről, akik e földhöz kötődtek. Az első Duklai János,
akinek ereklyéi itt vannak mellettünk. Szent Ferenc e lelki fia itt,
Lvovban volt az oroszországi kusztódia kusztosza. Itt vált híres
igehirdetővé és gyóntatóvá és itt is halt meg. Ma visszatért e
városba, hogy több mint ötszáz év után örüljön életszentsége e
hűséges nép szívében termett gyümölcseinek.
Szeretném megemlíteni az örmény Józef Teodorowicz érsek nagy alakját
is. Ez a kiváló teológus és lelkipásztor államférfi és egyházi
személyiség bölcsen és odaadóan vezette az örmény közösséget az
elmúlt század első évtizedeiben. Őrá emlékezve köszöntöm annak az
örmény egyháznak az összes híveit, mely századok óta jelen van az
ukrán földön és gazdagítja azt a maga ősi lelkiségével és
kultúrájával. Az örmény vértanúk és hitvallók emlékezete erősítsen
benneteket a hitben, a reményben és a szeretetben.
Hamarosan meg fogom koronázni a Jóságos Istenanya, Lvov Úrnőjének
képét, mely nagyon híres az általa közvetített kegyelmekről. Az ő
oltalma kísérje mindig ezt a várost és egész Ukrajnát.
A jelenlévő románok köszöntése
Szeretettel köszöntöm a románnyelvű híveket és megköszönöm
jelenlétüket. Kedveseim, Románia mindig jelen van imádságaimban,
különösen a felejthetetlen látogatás óta, melyet két évvel ezelőtt
tehettem nálatok. Vigyétek haza szeretteiteknek köszöntésemet és
áldásomat! Dicsértessék a Jézus Krisztus!
A jelenlévő magyarok köszöntése
Szeretettel köszöntöm a magyar híveket, akik a püspök atyákkal
együtt érkeztek. Romzsa Tivadar életének példája adjon erőt
mindannyiunk számára! Apostoli áldásommal! Dicsértessék a Jézus
Krisztus!
Szeretettel áldalak meg benneteket! Dicsértessék a Jézus Krisztus!
II.
János Pál pápa
|
|
|
Én vagyok az út, az igazság és az élet. Jn 14,1-6
>>>
Keresés a Bibliában:
|
Eseménynaptár
|
|
|