|
|
|
Találkozó a fiatalokkal a lvovi Szikiv téren igeliturgia keretében
2001. június 26., kedd 18.30
II. János Pál pápa lelkipásztori látogatása Ukrajnában
2001. június 23-27.
1. „Uram, kihez menjünk? Az örök élet igéi nálad vannak!” (Jn 6,68)
Kedves ukrajnai fiatalok! E szavakat Péter apostol intézte Jézushoz,
aki úgy mutatkozott be a sokaságnak, mint a mennyből alászállott
kenyér, mely életet ad az embereknek (vö. Jn 6,58). Ma örömmel
ismétlem e szavakat köztetek, sőt a nevetekben és veletek együtt
ismétlem.
Ma Krisztus fölteszi nektek azt a kérdést, amit akkor apostolainak:
„Ti is el akartok menni?!” És ti, ukrajnai fiatalok, mit
válaszoltok? Bizonyos vagyok abban, hogy velem együtt ti is
magatokévá teszitek Péter szavait: „Uram, kihez menjünk? Az örök
élet igéi nálad vannak!” Látván, hogy mily sokan vagytok itt,
és milyen lelkesek vagytok, a gondolatom visszatér a Rómában tavaly
augusztusban tartott Ifjúsági Világnapra, melyen közületek is sokan
ott voltak. Akkor meghívtam az egész világ ifjúságát, hogy nyissuk
meg a „hit nagy laboratóriumát”, hogy ott keressük és elmélyítsük az
üdvözítő Krisztus követésének módjait. Ma a „hit laboratóriumának”
jelentős eseményét éljük itt, a ti földeteken, ahova több mint ezer
esztendeje érkezett el az evangélium örömhíre.
A harmadik évezred elején Krisztus újra megkérdezi tőletek: „Kinek
mondotok engem?” (Mt 16,15) Kedveseim, a pápa azért jött hozzátok,
hogy bátorítson a válaszra: „Te vagy a Krisztus, az élő Isten Fia!”
(Mt 16,16); „Az örök élet igéi nálad vannak!” (Jn 6,68)
2. Igen, kedves fiatalok, Krisztus birtokolja „az örök élet igéit”.
Az ő szavai örökké érvényesek, s főként megnyitják előttünk az örök
élet kapuit. Amikor Isten beszél, az Ő szavai életet adnak, létre
hívnak, irányítanak, fölélesztik a csalódott és megtévedt szíveket,
és új reményt öntenek beléjük.
A Szentírást olvasva első lapjaitól kezdve fölfedezzük, hogy Isten
szól hozzánk. Beszél, amikor életet ad a teremtménynek: ég, föld,
világosság, vizek, élőlények, férfi és nő mind az Ő szava által
létezik. Az Ő szava értelmet ad minden létezőnek, azzal, hogy
kiemeli őket a káoszból. Ezért a természet egy hatalmas könyv,
melyben mindig csodálkozva kereshetjük az isteni szépség nyomait.
Az emberiség történelmében Isten még inkább beszél, mint a
teremtésben. A világ történései közepette kinyilatkoztatja a
jelenlétét azzal, hogy különféle helyzetekben dialógust kezd a maga
képére teremtett emberekkel azért, hogy mindenkivel megteremtse az
élet és a szeretet közösségét. Így a történelem a Teremtő és az
ember kölcsönös megismerésének útjává válik, dialógus, melynek végső
célja az, hogy a bűn rabszolgaságából elvezessen a szeretet
szabadságára.
3. Így tekintve, kedves fiatalok, a történelem a szabadságra vezető
úttá válik. Végig akarjátok járni ezt az utat? Részesei akartok
lenni ennek a jövőnek? Ukrajna és az Ukrajnai Egyház jövője a ti
válaszotoktól is függ. Nem vagytok egyedül ezen az úton. A hívők
nagy népéhez tartoztok, mely a nagyon régi pátriárkára, Ábrahámra
hivatkozik. Ő meghallotta az Úr hívó szavát és elindult, ezáltal
„atyánk lett a hitben”, mert hitt és rábízta magát az Úrra, aki
földet és utódot ígért neki.
Az ő hitéből származik a választott nép, mely Mózes vezetése mellett
kivonult az egyiptomi rabszolgaságból az ígéret földjének szabadsága
felé. A kivonulás középpontjában áll a sínai szövetség, mely Isten
tíz szavára alapszik: a „dekalógusra”, a „Tízparancsolatra”. Ezek
„az örök élet igéi”, mert örök érvényűek és életet adnak azoknak,
akik megtartják.
Drága barátaim! Az egyik napon nagyon gazdag ifjú kérdezte Jézustól:
„Mester, mi jót kell tennem, hogy elnyerjem az örök életet?”
(Mt 19,16.) És Jézus azt válaszolta: „Ha be akarsz menni az életre,
tartsd meg a parancsolatokat” (Mt 19,17). Krisztus nem azért jött,
hogy eltörölje az első szövetséget, hanem hogy beteljesítse azt. A
tíz parancsolatnak örök érvénye van, mert az emberiség alaptörvényei
és be vannak írva minden személy lelkiismeretébe. Az első lépést
jelentik a szabadság és az örök élet felé, mert megtartásukkal kerül
az ember igaz kapcsolatba Istennel és a felebaráttal. E
parancsolatok „kifejezik a szeretet válaszát, melyet az embernek
Istene felé kell adnia” (KEK 2083). E törvény természetszerűen van
beleírva minden ember szívébe, s hittel halljuk meg és tesszük meg.
Mindennapi életünk szabályává kell válnia.
A mai világban mély és gyors társadalmi változások történnek, s oly
sok erkölcsi hivatkozás bizonytalanodik el, ami az embereket
káoszba, s olykor kétségbeesésbe dönti. A Tízparancsolat olyan, mint
az iránytű, mely a háborgó tengeren is megóv a hajótöréstől és
elvezet a kikötőbe. Íme, ma ezért szeretném szimbolikusan rátok
bízni a Tízparancsolatot, kedves ukrajnai fiatalok, hogy iránytűtök
legyen, szilárd tájékozódási pont jelen és jövő életetek építéséhez.
5. „Szeresd a te Uradat, Istenedet.” Életünkben Istennek kell
adnunk az első helyet. Ezért az első három parancsolat az Istennel
való kapcsolatunkról szól. Ő igazán méltó arra, hogy teljes
szívünkből, teljes lelkünkből és minden erőnkből szeressük (vö.
MTörv 6,5). Isten egyetlen, és nem cserélhető föl hamis istenekkel.
Kedves fiatalok, Ő nektek is mondja: „Én vagyok a te Urad, Istened,
aki el akarlak vezetni téged az élet teljességére: ne cserélj el
semmi másra!” Ma igen nagy a késztetés arra, hogy az igaz Istent
hamis istenekkel és téveszmékkel helyettesítsük. Bálványok az anyagi
javak. Ha úgy keresitek és használjátok őket, mint eszközöket és
szerszámokat a jóra, segítséget jelentenek. Soha nem foglalhatják el
az első helyet az emberi szívben, legkevésbé a fiatal szívben, mely
arra hivatott, hogy magasban, a legszebb és legnemesebb eszmények
felé szárnyaljon!
Isten neve Atya, Szeretet, Hűség, Irgalmasság. Mi mást kívánhatnánk,
mint hogy mindenki ismerje meg és szeresse Őt? Az Ő napja – a
szombat, majd számunkra, keresztény számára a vasárnap, az Úr
föltámadásának napja – az ígéret földjének elővételezése.
Megtehetjük-e, hogy ne szenteljük meg azt az Eucharisztián, a
keresztény közösség ünnepi találkozóján való részvétellel?
6. „Szeresd felebarátodat.” A negyediktől a tizedikig tartó
parancsolatok a felebaráttal való kapcsolatról szólnak. Megmutatják
az utat, miként alakíthatók ki a többi emberrel az igazságra és
igazságosságra alapuló tiszteletteljes és szerető kapcsolatok.
Aki megvalósítja ezeket az isteni törvényeket, eléggé gyakran úgy
érzi, hogy az árral szemben halad. Ukrajnai fiatalok, Krisztus azt
kéri tőletek, hogy forduljatok szembe az árral! Azt kéri, hogy
védjétek meg az Ő törvényét, és valósítsátok meg következetes
magatartásotokkal a mindennapi életben. Ez az ősi és mindig aktuális
törvény az evangéliumban tökéletesen beteljesedett. E beteljesedés
az éltető szeretet, igaz, szabad és mély szeretet, mely elvezet a
Tízparancsolat hűséges megtartásához. Ettől a szívben gyökerező
isteni törvénytől ne féljetek: valósítsátok meg teljesen
önmagatokat, s vegyetek részt a szolidárisabb, igazságosabb világ
építésében!
7. Kedves fiatalok, népetek nehéz és összetett változást él át, mely
a sok éven át elnyomó totalitárius uralomból végre szabad és
demokratikus társadalomba vezet. A szabadság azonban erős, felelős,
érett lelkiismereteket tételez föl. A szabadság igényes, és bizonyos
értelemben többe kerül, mint a rabszolgaság!
Ezért atyaként átölelve benneteket mondom: válasszátok a keskeny
utat, melyet az Úr mutat nektek parancsolataival. E parancsolatok az
igazság és az élet igéi. Az az út, amely gyakran szélesnek és
kényelmesnek mutatkozik, később tévútnak és zsákutcának bizonyul. Ne
essetek a kommunista uralom rabszolgaságából a fogyasztói társadalom
rabszolgaságába (kommunizmusból konzumizmusba), a materializmus egy
újabb formájába, mely szóban ugyan nem tagadja Istent, de a
tetteivel igen, mert kizárja Őt az életből.
Isten nélkül semmi jót nem tudtok tenni, az ő segítségével viszont
szembenézhettek a jelen pillanat minden kihívásával. Képesek lesztek
szemben az árral elkötelezett döntéseket is hozni, mint például
olyan döntést, hogy hűségesen itt maradtok a hazátokban, s nem
engedtek a külföldi könnyű boldogulás ábrándképének. Itt van szükség
rátok, fiatalok, akik készen álltok kivenni a magatok részét az
ország szociális, kulturális, gazdasági és politikai életének
jobbításából. Oly dicsőséges múltú földetek jövője érdekében itt van
szükség talentumaitokra, melyekkel oly bőségesen rendelkeztek.
Ukrajna jövője nagyrészt tőletek s az általatok vállalt
felelősségtől függ. Isten meg fogja áldani erőfeszítéseiteket, ha
életeteket a család és a társadalom nagylelkű szolgálatába
állítjátok, egyéni érdekeitek elé helyezvén a közjót. Ukrajnának
olyan férfiakra és nőkre van szüksége, akik a társadalom
szolgálatára szentelik magukat, s az a céljuk, hogy a
leggyengébbeken és elesettebbeken kezdve mindenki számára
biztosítsák a jogokat és a jólétet. Ez az evangélium logikája, de a
polgári társadalmat gyarapító logika is. Az igazi civilizációt
ugyanis nem csak a gazdasági fejlődéssel, hanem elsősorban a nép
humán, erkölcsi és spirituális fejlődésével mérik.
8. Kedves fiatalok! Hálát adok Istennek, hogy megadta nekem a
veletek való találkozást. Mielőtt elbúcsúznánk, a lelketekre
szeretném kötni: szeressétek az Egyházat! Az Egyház a ti családotok
és a lelki épület, melynek eleven köveivé kell válnotok. Az Egyház
arca különösen vonzó az őt gazdagító különféle hagyományok által.
Testvéri lelkülettel éljetek és gyarapodjatok az egységben, mint ma,
hogy a különféle hagyományok ne megoszlást okozzanak, hanem egymás
megismerésére és megbecsülésére ösztönözzenek.
Kísérjen utatokon Szűz Mária, akit itt Ukrajnában annyira
tiszteltek. Szeressétek és hallgassátok őt. Ő megtanít majd titeket
arra, hogy őszinte és nagylelkű ajándék legyetek Isten és a
testvérek számára. Arra fog késztetni, hogy Krisztusban keressétek
az élet és az öröm teljességét. Így lesztek az Egyházban földetek
szentjeinek új nemzedéke, akik hűségesek Istenhez és az emberhez,
apostolai az evangéliumnak elsősorban kortársaik számára.
Lelki táplálékotok legyen az eucharisztikus kenyér, Krisztus! Ha
vele táplálkoztok az Eucharisztiában, mindig megmaradtok az Ő
szeretetében, és bő termést fogtok hozni, s ha utatok göröngyössé
válik, ha az evangélium iránti hűség egyszer majd nagy tehernek
tűnik számotokra, mert áldozatokat és bátor döntéseket igényel,
emlékezzetek e találkozásunkra. Akkor majd föl tudjátok eleveníteni
magatokban a most közösen tett hitvallás lelkesedését: „Uram, kihez
menjünk? Az örök élet igéi nálad vannak!” Ismételgessétek ezt és ne
féljetek! Krisztus lesz a ti erősségtek és örömötök.
Köszönöm, drága barátaim! A pápa jót akar nektek, s úgy tekint
rátok, mint a remény új hajnalának őrállóira (vö. 129. zsoltár);
hálát ad Istennek nagylelkűségtekért, miközben szeretettel imádkozik
értetek és teljes szívéből megáld benneteket.
lengyel nyelvű köszöntés
Szívből köszöntöm a lengyel nyelvűeket!
Drága fiatal barátaim, itt vagytok, hogy kortársaitok közösségében
találkozzatok a pápával, s meghallgassátok, amit mondani akar
nektek. Azt akarom tehát nektek is mondani, amit a 2000. év Nagy
Jubileumának végén az egész Egyháznak mondtam: Duc in altum! Vesd ki
a hálót! Ne engedj a kishitűségnek, mely a társadalmi kapcsolatok
válságából – abból, hogy sikertelenül keresed a mindennapi élet
értelmét – vagy a mai világ körülményei között bármiből
megszülethet. Őrizd lelkedben az Ő arcát, Isten megtestesült Fiának,
a Mesternek, a Gyógyítónak, az Úr megkínzott szolgájának, a
föltámadott Úrnak az arcát! Nézz az Ő szemébe: mennyire szeret
téged! Ne félj ettől a szeretettől! Ifjú, ne félj őszinte
szeretettel válaszolni rá! Engedd, hogy a szeretet formálja
világodat, személyiségedet, emberi kapcsolataidat! Krisztussal
együtt vesd ki saját emberséged hálóját! Ne veszítsd el a reményt! A
tőle kapott meghívás iránti hűség áldott gyümölcsöket fog teremni
életedben.
Kedves fiatalok! Emlékezzetek a vértanúkra. Emlékezzetek rá, hogy
nagyszüleitek és szüleitek milyen drága áron őrizték hűségüket
Krisztushoz és az Egyházhoz. Az ő hitük, reményük és szeretetük
hozzon gyümölcsöt szívetekben.
Kérlek benneteket, vigyétek el köszöntésemet családotokba,
iskolátokba, munkahelyetekre! Vigyétek el kortársaitoknak! Szívembe
zárlak és imádságaimmal átölellek mindnyájatokat. Kérem Istent, hogy
olyan nemzedék legyetek, mely szilárd alapokat rak a harmadik
évezred nemzedékei hitének épülete számára. Isten áldjon meg
benneteket!
A Szentatya homíliája után
elénekelték az Akatisztosz-himnuszt.
|
|
|
| |
Én vagyok az élet kenyere.
Jn 6,30-35
>>>
Keresés a Bibliában:
|
Eseménynaptár
|
|
|
Nyomtatóbarát változat
