|
|
|
Üzenet a 18. ifjúsági világnapra
II. János Pál pápa
2003. április 13.
Kedves fiatalok!
1. Mindig új öröm számomra, amikor külön üzenettel fordulok hozzátok
az ifjúsági világnap alkalmából, hogy ily módon is kifejezzem
szeretetemet irántatok. Fénylő emlékként őrzöm emlékezetemben azokat
a benyomásokat, melyeket e világnapok találkozásai keltettek bennem:
a fiatalok és a pápa püspökök és papok sokaságával együtt tekintenek
Krisztusra, a világ világosságára, segítségül hívják Őt, és Őt
hirdetik az emberiség egész családjának. Miközben hálát adok
Istennek a hívő tanúságtételért, melyet a minap tettetek Torontóban,
megismétlem az Ontario-tó partján mondott felhívást: „Az Egyház
bizalommal tekint rátok és várja, hogy a boldogságok népévé
legyetek!” (2002. július 25.)
A 18. ifjúsági világnapra, melyet a világ egyházmegyéiben ültök meg,
a Rózsafüzér Évével kapcsolatos témát választottam: „Íme, a te
anyád!” (Jn 19,27). Jézus a halála előtt a legdrágább kincsét
ajándékozta János apostolnak: Édesanyját, Máriát. A Megváltó utolsó
szavai voltak ezek, ezért ünnepélyesek, s mintegy lelki
végrendeletet jelentenek.
2. Gábor főangyal szavai Názáretben: „üdvözlégy, malaszttal teljes”
(Lk 1,28) a Kálvárián történteket is megvilágítják. Az angyali
üdvözlet a kezdetet, a kereszt a beteljesedést jelenti. Az angyali
üdvözletkor Mária az emberi természetet ajándékozza méhében Isten
Fiának; a kereszt lábánál János személyében az egész emberiséget a
szívébe fogadja. Ő, aki a megtestesülés első pillanatától kezdve
Isten Anyja, Fia, Jézus életének utolsó pillanataiban az emberek
anyjává válik. Ő, aki bűn nélkül való, a Kálvárián „megismeri” a bűn
okozta szenvedés igazi mivoltát, amit a Fiú magára vesz, hogy
üdvözítse az embereket. A kereszt alatt, melyen ott haldoklik az,
akit az angyali üdvözlet igen-jével a méhében fogant, Mária mintegy
második üdvözletet hall Őtőle: „Asszony, íme a te fiad!” (Jn 19,26).
A kereszten a Fiú a maga szenvedését megoszthatja az Anya szívével.
Erre minden szenvedő gyermeknek szüksége van. Ti is, kedves
fiatalok, ki vagytok téve a szenvedésnek: a magánynak, a
sikertelenségeknek és a csalódásoknak a személyes életetekben; a
felnőttek világába és a foglalkozásokba való beépülés nehézségeinek;
a válásoknak és gyászoknak családjaitokban; a háborúk erőszakának és
az ártatlanok halálának. Tudjátok meg azonban, hogy a nehéz
pillanatokban, melyek senki életéből nem hiányoznak, nem vagytok
egyedül: miként Jánosnak a kereszt alatt, Jézus nektek is
odaajándékozza Édesanyját, hogy a maga gyöngéd szeretetével
erősítsen titeket.
3. Az evangélium elmondja, hogy „attól az órától fogva a házába
fogadta őt a tanítvány” (Jn 19,27). Ez a mondat, melyet kezdettől
fogva annyiszor magyaráztak az Egyházban, nemcsak a helyet jelenti,
ahol János lakott, hanem a fizikai valóságon túl ennek a
befogadásnak a lelki természetét is jelzi, egy új kapcsolatot, mely
Mária és János között jött létre.
Ti, kedves fiatalok, többé-kevésbé olyan korúak vagytok, mint János,
és ugyanaz a vágy él bennetek, hogy Jézussal legyetek. Ma Krisztus
kifejezetten kéri tőletek, hogy fogadjátok be Máriát, a „házatokba”,
fogadjátok őt értékeitek közé, hogy megtanuljátok tőle, aki
„mindezeket a dolgokat megőrizte a szívében, el-elgondolkodva
rajtuk” (Lk 2,19), az odahallgatás belső készségét, s az alázatos és
nagylelkű magatartást, melyek annyira jellemzőek voltak rá, aki
elsőként lett Isten munkatársa az üdvösség művében. Ő az, aki a maga
anyai szolgálatával nevel és formál benneteket mindaddig, amíg
Krisztus teljesen ki nem alakul bennetek (vö. Rosarium Virginis
Mariae levél, 15. p.).
4. Ezért ma is megismétlem püspöki és pápai szolgálatom jelmondatát:
„Totus tuus”. Egész
életemben állandóan tapasztaltam az Úr Anyjának szeretettel teljes
és hatékony jelenlétét; Mária kísér engem minden nap Péter utóda
küldetésének teljesítésében.
Mária az isteni kegyelem anyja, mert a kegyelem Szerzőjének anyja.
Teljes bizalommal hagyatkozzatok rá! Tükrözzetek vissza valamit
Krisztus szépségéből. Táruljatok ki a Szentlélek sugallatának,
váljatok félelmet nem ismerő apostolokká, legyetek képesek arra,
hogy a szeretet tüzét és az igazság világosságát sugározzátok
magatok körül. Mária iskolájában fedezzétek föl a konkrét feladatot,
amit Krisztus vár tőletek, tanuljátok meg, hogy életetekben az első
hely az Övé legyen, és feléje irányuljanak gondolataitok és
cselekedeteitek.
Kedves fiatalok, tudjátok: a kereszténység nem egy a vélemények
között, és nem üres szavakból áll. A kereszténység maga Krisztus!
Egy Személy, ő az Élő! Találkozni Jézussal, szeretni és
megszerettetni másokkal Őt: íme, ez a keresztény hivatás. Máriát
azért kapjátok ajándékba, hogy segítsen nektek egy új, igazabb,
személyesebb kapcsolatra lépni Jézussal. Mária a példájával tanít
meg arra titeket, hogyan kell szerető tekintettel nézni arra, aki
előbb szeretett titeket. A maga közbenjárásával ő tanítványi szívet
formál bennetek, hogy képesek legyetek a Fiú hallgatására, aki
kinyilatkoztatja az Atya hiteles arcát és az ember igazi méltóságát.
5. 2002. október 16-án meghirdettem a Rózsafüzér Évét, és meghívtam
az Egyház minden gyermekét, hogy ebből az ősi máriás imádságból
Krisztus arca szemlélésének egyszerű és elmélyült gyakorlatára
jussanak. Imádkozni a rózsafüzért ugyanis azt jelenti, hogy tanuljuk
Anyja szemével látni Jézust, Anyja szívével szeretni Jézust. Ma
lélekben nektek is átadom, kedves fiatalok, a rózsafüzért. A szóbeli
ima és a titkok fölötti elmélkedés által Mária biztonsággal vezet
titeket Fia felé. Ne szégyelljétek imádkozni a rózsafüzért
magatokban, miközben iskolába, az egyetemre vagy munkába mentek az
utcán és a közlekedési eszközökön; szokjatok hozzá, hogy egymás
között, csoportjaitokban, társulataitokban közösen imádkozzátok; ne
féljetek kezdeményezni a rózsafüzérezést otthon szüleiteknek és
testvéreiteknek, hiszen ez az ima föléleszti és gyógyítja a
családtagok kapcsolatait egymással. Ez az ima segíteni fog abban,
hogy erősek legyetek a hitben, állhatatosak a szeretetben,
örvendezők és kitartók a reményben.
Máriával, az Úr szolgálóleányával együtt fedezzétek föl a rejtett
élet örömét és termékenységét. Ővele, a Mester tanítvány-leányával
együtt kövessétek Jézust Palesztina útjain, s legyetek tanúi
prédikációinak és csodáinak. Ővele, a fájdalmas Anyával kísérjétek
el Jézust a szenvedésbe és a halálba. Ővele, a reménykedő Szűzzel
együtt fogadjátok a Húsvét örömhírét és a Szentlélek
fölbecsülhetetlen ajándékát.
6. Kedves fiatalok, egyedül Jézus ismeri a szíveteket, legmélyebb
vágyaitokat. Egyedül Ő, aki mindhalálig szeretett titeket (vö. Jn
13,1), képes beteljesíteni vágyaitokat. Az örök élet szavai nála
vannak, szavak, melyek értelmet adnak az életnek. Krisztuson kívül
senki nem adhat nektek igaz boldogságot. Mária példáját követve
mondjátok ki őneki feltétel nélküli „igen”-eteket. Ne hagyjatok
helyet életetekben sem az önzésnek, sem a lustaságnak. Ma sokkal
inkább szükség van arra, mint korábban, hogy „hajnalpír” legyetek;
hajnali fény és az evangélium új tavaszának hirdetői, melynek fakadó
rügyeit már látni lehet. Az emberiségnek igen nagy szüksége van
szabad és bátor fiatalok tanúságtételére, akik mernek az árral
szemben haladni, s erővel és lelkesedéssel hirdetni Istenbe, az Úrba
és Üdvözítőbe vetett hitüket.
Ti is tudjátok, kedves fiatalok, hogy ez a küldetés nem könnyű. Sőt,
teljességgel lehetetlen, ha valaki csak saját magára számít. De „ami
az embereknél lehetetlen, Istennél lehetséges” (Lk 18,27; 1,37).
Krisztus igazi tanítványai ismerik a tulajdon gyengeségüket, éppen
ezért minden bizalmukat Isten kegyelmébe vetik, melyet osztatlan
szívvel fogadnak, s meg vannak róla győződve, hogy nélküle nem
tehetnek semmit (vö. Jn 15,5). Nem a képességek vagy a természetes
adottságok jellemzik és különböztetik meg őket a többi embertől,
hanem a szilárd elhatározás, hogy Jézust követve élnek. Legyetek az
igazi tanítványok követői, miként ők Krisztus követői voltak.
„Gyújtson lelketekben világosságot, hogy megértsétek, milyen
reményre hívott meg benneteket, milyen gazdag az a felséges örökség,
amely övé a szentek között, és milyen mérhetetlenül nagy a hatalma
rajtunk, hívőkön.” (Ef 1,18-19.)
Kedves fiatalok, a következő Világtalálkozó, mint tudjátok, 2005-ben
Németországban, a kölni egyházmegyében és Köln városában lesz. Az út
odáig még hosszú, de ez a két előttünk álló esztendő komoly
előkészület lehet. Útravalóul adom a következő két témát: 2004-ben a
19. ifjúsági világnapra: „Látni akarjuk Jézust” (Jn 12,21); és
2005-ben a 20. ifjúsági világnapra: „Eljöttünk, hogy imádjuk Őt” (Mt
2,2).
Idén egyházmegyéitekben gyűltök össze virágvasárnapon: odaadóan,
imádságban, figyelmes odahallgatással és örvendező részvétellel
éljétek át az „állandó képzés” ezen alkalmát és mutassátok meg buzgó
és áhítatos hiteteket! Mint a napkeleti bölcsek, ti is zarándokok
legyetek, akiket az a vágy lelkesít, hogy találkozni akartok a
Messiással és imádni akarjátok Őt! Bátran hirdessétek, hogy a
meghalt s föltámadott Krisztus legyőzi a bűnt és a halált!
Ezekben az erőszak, gyűlölet és háború által beárnyékolt napokban
legyetek tanúi annak, hogy egyedül Ő ajándékozhat igazi békét az
emberi szívnek, a családoknak és a Föld népeinek. Elkötelezetten
keressétek és mozdítsátok elő a békét, az igazságosságot és a
testvériséget, s meg ne feledkezzetek az evangélium szaváról:
„boldogok a békességszerzők, mert Isten fiainak hívják őket” (Mt
5,9).
A Boldogságos Szűzre, Krisztus Anyjára és az Egyház Anyjára bízva
benneteket, adom rátok különleges apostoli áldásomat belétek vetett
bizalmam és irántatok való szeretetem bizonyságaként.
A Vatikánból, 2003. március 8-án
II.
János Pál pápa
|
|
|
| |
Üdvözlégy, kegyelemmel teljes! Az Úr veled van!
Lk 1,26-38
>>>
Keresés a Bibliában:
|
Eseménynaptár
|
|
|
Nyomtatóbarát változat
