|
Bizánci rítusú, ukrán nyelvű szentmise és boldoggáavatás a lvovi lóversenytéren 2001. június 27., szerda 10.00
II. János Pál pápa lelkipásztori látogatása Ukrajnában
2001. június 23-27.
1. „Nagyobb szeretete senkinek
sincs annál, mint aki életét adja a barátaiért.” (Jn 15,13)
Krisztus ünnepélyes szavai ma különleges elevenséggel visszhangzanak
közöttünk, amikor boldoggá avatjuk a lvovi ukrán egyház néhány
dicsőséges gyermekét. Többségüket a keresztény hit elleni
gyűlöletből ölték meg. Néhányan nem is olyan régen lettek vértanúk,
s ezen isteni liturgia résztvevői közül nem kevesen még személyesen
ismerték őket. Halicsina földjét, mely története során látta az
ukrán görög katolikus egyház kifejlődését, mint a feledhetetlen
Joszif Szlipij metropolita mondta, „holttestek hegye és vérfolyamok
borítják”.
Egyházatok olyan élő és termékeny közösség, mely Szent Cirill és
Metód prédikációjára Szent Vlagyimir és Szent Olga körül bontakozott
ki. Különböző korok, de elsősorban a múlt század vértanúinak példája
azt tanúsítja, hogy a vértanúság Isten és az Egyház szolgálatának
legmagasabb foka. A jelen ünneppel tiszteletünket akarjuk kifejezni
feléjük, s hálát adunk az Úrnak hűségükért.
2. A boldoggá avatás szertartásával az egész Egyház elismerését is
ki szeretném fejezni Isten Ukrajnában élő népének Mikola Csarneckij
és 24 társa, valamint Romzsa Tivadar és Kovcs Omeljan vértanúkért, s
Josaphata Michaelina Hordaszevska nővérért. Miként a földbe esett
búzaszem meghal, hogy életet adjon a kalásznak (vö. Jn 12,24), úgy
ők is odaadták életüket, hogy Isten szántóföldje újból és bőségesebb
termést hozzon.
Rájuk emlékezvén köszöntöm e koncelebráció minden részvevőjét
Lubomir Husar és Marian Jaworski bíboros urakat, a Görög Katolikus
és Latin Egyház püspökeit és papjait. Miközben köszöntöm a Lwowi
ukránok jelenlegi Nagy Érsekét, gondolatom elődei – Isten Szolgája
Andrej Septyitszkij, a hősies Joszif Szlipij bíboros, a nemrég
elhunyt Miroszlav Ljubacsivszkij bíboros – felé is száll.
Megemlékezvén a pásztorokról, szívem szeretettel fordul az Ukrán
Görög Katolikus Egyház minden fia és leánya felé, azok felé is, akik
más városokból és nemzetekből a rádió és a televízió által
kapcsolódnak hozzánk.
3. Isten szolgái, akiket ma a boldogok közé iktatunk, az egyházi
közösség minden rétegét képviselik: vannak közöttük püspökök és
papok, szerzetesek és szerzetesnők, és laikusok. A nácizmus és a
kommunizmus gonosz ideológiáinak követői sokféleképpen próbára
tették őket. Tudván Krisztus e hűséges tanítványainak
szenvedéseiről, Elődöm, XII. Pius őszinte részvéttel kifejezte
szolidaritását irántuk, „akik kitartanak a hitben, s ellenállnak a
kereszténység ellenségeinek, ugyanazzal a legyőzhetetlen
bátorsággal, amellyel egykor elődeik álltak ellen”, és dicsérte
bátorságukat, mellyel „hűségesek maradtak a római pápa és pásztoraik
iránt”. (Orientales Ecclesias apostoli levél, 1952. dec. 15: AAS 45
[1952] 8.)
Az isteni kegyelem támogatásával eljutottak a győzelem útjának
végpontjáig. Ez az út a megbocsátáson és a megbékélésen át vezet;
olyan út, mely a kálvária áldozata után elvisz a Húsvét ragyogó
fényességébe. E testvéreink és nővéreink név szerint ismert
képviselői névtelen hősök – férfiak és nők, férjek és feleségek,
papok és szerzetesek, fiatalok és öregek – sokaságának, akik a 20.,
a „vértanúság százada” folyamán szembenéztek az üldözéssel,
erőszakkal, sőt a halállal, hogy meg ne tagadják a hitüket.
Megfeledkezhetnénk-e Isten Szolgája Andrej Septyitszkij metropolita
jövőbe látó és határozott lelkipásztori tevékenységéről, akinek
boldoggá avatási eljárása folyamatban van, s reméljük, hogy egy
napon a szentek dicsőségében láthatjuk? Emlékeznünk kell hősies
apostoli tevékenységére, ha emberileg érteni akarjuk az Ukrajnai
Görög Katolikus Egyház megmagyarázhatatlan termékenységét az üldözés
sötét éveiben.
4. Fiatalságomban én magam is tanúja voltam ennek az
„apokalipszisnek”. „Papságom már a kezdetekor beleszövődött
nemzedéke, oly sok fiának és leányának áldozatába “ (Dono e mistero,
47.) Emlékezetük nem merülhet feledésbe, mert áldást jelent:
csodálattal és hálával fordulunk feléjük, akik olyanok, mint a
boldogságok vérontásig megélt evangéliumának ikonjai, a remény jelei
ők korunk és az eljövendő korok számára. Megmutatták, mennyivel
erősebb a szeretet, mint a halál. A gonoszság misztériumával szemben
tanúsított ellenállásukban az emberi törékenység ellenére föl tudott
ragyogni a hit és Krisztus kegyelmének ereje (vö. 2Kor 12,9-10).
Legyőzhetetlen tanúságtételük új keresztények magvának bizonyult
(vö. Tertullianus: Apol. 50, 13: CCL 1, 171).
Velük együtt üldöztek és megöltek Krisztus miatt más felekezetekhez
tartozó keresztényeket is. Közös vértanúságuk nagyon erős felhívás a
megbékélésre és az egységre. A vértanúk és a hitvallók ökumenizmusa
ez, mely megmutatja az egység útját a 21. század keresztényeinek.
Bárcsak áldozatuk az élet konkrét leckéje volna mindenki számára.
Természetesen nem egyszerű vállalkozásról van itt szó. Az utóbbi
évszázadok során nagyon sok gondolati sztereotípia, kölcsönös
ellenszenv és túlságos türelmetlenség halmozódott föl. Az egyetlen
eszköz az akadályok útról való eltávolítására elfeledni a múltat,
kérni és fölajánlani egymásnak a megbocsátást az okozott és kapott
megbántásokért, és fenntartások nélkül bízni a Szentlélek megújító
tevékenységében. E vértanúk megtanítanak a szeretet kettős parancsa,
az istenszeretet és a felebaráti szeretet iránti hűségre.
5. Kedves papok, kedves szerzetesek és szerzetesnők, kedves
szeminaristák, katekéták és teológiai hallgatók! Egész különlegesen
rátok szeretném bízni az evangélium e hősi tanúinak ragyogó
példáját. Mint ők, legyetek ti is hűségesek Krisztushoz mindhalálig!
Ha Isten földeteket sok hivatással áldja meg, ha a szemináriumok
tele vannak – s ez a remény forrása Egyházatok számára –, ez
kétségtelenül az ő áldozatuknak egyik gyümölcse. De éppen ez nagy
feladatot jelent számotokra. Ezért mondom az illetékeseknek: nagy
gondot fordítsatok a leendő papok és Istennek szentelt életre
hivatottak nevelésére a keleti szerzetesség hagyományának
szellemében. Egyrészt mutassátok meg az Isten országáért vállalt
cölibátus értékét, másrészt világítsátok meg a házasság szentségének
és a vele járó kötelességeknek jelentőségét. A keresztény család –
emlékeztet rá a zsinat – olyan, mint egy „családi egyház”, melyben a
szülőknek kell elsőként hirdetniük gyermekeiknek a hitet.
Az Egyház összes gyermekét buzdítom, hogy állandó elkötelezettséggel
törekedjen Krisztus egyre hitelesebb és elmélyültebb megismerésére.
A klérusnak legyen állandó gondja az, hogy laikusoknak komoly
evangéliumi és egyházi képzést kínáljon föl. Ne gyengüljön a
keresztényekben az áldozatos lelkület. Ne csökkenjen a keresztény
közösség bátorsága az üldözöttek és a megbántottak megvédésében,
ugyanakkor nagy figyelmet fordítsanak az idők jeleinek megértésére,
hogy meg tudjanak felelni a pillanat társadalmi és spirituális
kihívásainak.
Biztosítalak arról benneteket, hogy figyelemmel kísérem egyházatok
szinódusának harmadik ülését, mely 2002-ben lesz, és Ukrajna
szociális problémáinak egyházi értelmezésére lesz szentelve. Az
Egyház nem hallgathat, amikor az emberi méltóság védelme és a közjó
forog kockán.
6. „Nagyobb szeretete senkinek sincs annál, mint aki életét adja a
barátaiért.” (Jn 15,13) A ma boldoggá avatott vértanúk mindvégig
követték a Jó Pásztort. Tanúságtételük ne maradjon számotokra
pusztán szóbeli dicséret, hanem felszólítás legyen a követésre. A
keresztséggel minden keresztény meghívást kapott az életszentségre.
Nem mindenkire vár az, ami ezekre az új boldog vértanúkra várt,
tudniillik a vérontás végső próbatétele. De mindenki feladata, hogy
mindennapos és hűséges nagylelkűséggel kövesse Krisztust, miként
Josaphata Michaelina Hordaszevska, a Szeplőtelen Szűz Szolgálóinak
társalapítója. Ő rendkívüli módon meg tudta valósítani mindennapos
ragaszkodását az evangéliumhoz azáltal, hogy gyakran nehéz
helyzetekben és szenvedések közepette szolgálta a gyermekeket,
betegeket, szegényeket, analfabétákat és emigránsokat.
Törekedjetek valamennyien, az Ukrán Görög Katolikus Egyház fiai és
leányai, az életszentségre. E törekvésetekben és megújulásotokban
legyen veletek Mária, aki „mindenkit megelőz az egyetlen Úrba vetett
hit tanúinak hatalmas seregében” (RM 30).
Járjanak közben értetek azok a szentek és boldogok, akik ezen az
ukrán földön nyerték el az igazság koronáját, s azok a boldogok,
akiket ma különösen is ünneplünk. Példájuk és oltalmuk segítsenek
titeket Krisztus követésében és az Ő titokzatos teste, az Egyház
hűséges szolgálatában. Az ő közbenjárásukra árassza Isten sebeitekre
az irgalmasság és a vigasztalás olaját, hogy bizalommal tudjatok
tekinteni arra, ami rátok vár, szívetekben azzal a biztonsággal,
hogy olyan Atyának vagytok a gyermekei, aki gyengéden szeret
titeket.
II.
János Pál pápa
|
|
|
Én vagyok az út, az igazság és az élet. Jn 14,1-6
>>>
Keresés a Bibliában:
|
Eseménynaptár
|
|
|