|
|
|
Közös nyilatkozat Európa keresztény gyökereiről
azon a helyen, ahol Szent Pál szólt az athéniekhez
2001. május 4., péntek 18.30
II. János Pál pápa jubileumi zarándoklata
Görögországban, Szíriában és Máltán
2001. május 4-9.
Mi, II. János Pál pápa, Róma Püspöke, és Khrisztodulosz, Athén és
egész Görögország érseke, az Areopagosz pódiuma előtt, ahonnan Szent
Pál, a nemzetek nagy apostola, „a meghívott apostol, akit Isten
kiválasztott Evangéliumának hirdetésére” (Róm 1,1), hirdette az
athénieknek az egy igaz Istent, az Atyát, a Fiút és a Szentlelket,
és hívta őket a hitre és a megtérésére, közösen ki óhajtjuk
jelenteni:
1. Hálát adunk Istennek találkozásunkért és e közös nyilatkozatért
ebben a tiszteletreméltó városban, Görögország apostoli ortodox
Egyházának prímási székhelyén.
2. Egy szívvel és egy lélekkel ismételjük meg a Nemzetek Apostolának
szavait: „Testvérek, Urunk Jézus Krisztus nevére kérünk titeket,
éljetek mindnyájan egyetértésben, ne szakadjatok pártokra, legyetek
egyek ugyanabban a lelkületben, ugyanabban a felfogásban” (1Kor
1,10). Fölemeljük könyörgő szavunkat, hogy az egész keresztény világ
hallja meg ezt a buzdítást, és valósuljon meg a béke azok között,
akik bárhol „segítségül hívják Jézus Krisztusnak, a mi Urunknak a
nevét” (1Kor 1,2). Elítélünk minden, a vallás nevében folytatott
erőszakot, prozelitizmust, fanatizmust. Szilárdan hisszük, hogy a
keresztények közötti kapcsolatokat becsületesen, okosan és a szóban
forgó problémák ismeretében kell alakítanunk.
3. Látjuk, hogy az ember tudományos és társadalmi fejlődését nem
kíséri a minden pillanatában Istentől ajándékba kapott élet
értékének és értelmének elmélyültebb vizsgálata, sem a Teremtő
képére és hasonlatosságára formált ember egyetlen méltóságának
megfelelő értékelése. Továbbá a gazdasági és technikai fejlődés nem
egyformán az egész emberiségé, hanem csak egy kis hányadának a
kiváltsága. Az élet minőségének jobbulása nem hozta magával az
emberi szívek megnyílását az éhező és nélkülöző embertársak felé.
Arra kaptunk meghívást, hogy közösen fáradozzunk az igazságosság
érvényesüléséért, a szükséget szenvedők megsegítéséért, különös
figyelmet szenteljünk a szenvedőknek, mindig szemünk előtt tartva
Szent Pál szavait: „Isten országa nem eszem-iszom, hanem
igazságosság, béke és öröm a Szentlélekben” (Róm 14,17).
4. Aggodalommal tölt el minket a háborúk, tömeggyilkosságok,
kínzások és vértanúságok látása, melyek testvéreink milliói számára
mindennapos, szörnyű valóságok, és cselekvésre köteleznek minket
annak érdekében, hogy általános legyen a béke, tartsák tiszteletben
az ember életét és méltóságát, és szolidaritás érvényesüljön a
rászorulókkal szemben.
Szavunkkal csatlakozhatunk a sokasághoz, mely az egész világon
kifejezte a reményt, hogy a tervek szerint 2004-ben Görögországban
tartandó olimpiai játékok idején föleleveníthető lesz a treuga
olympica, az olimpiai béke antik hagyománya, mely szerint meg kell
szakítani minden háborút, abba kell hagyni a terrorizmust és az
erőszakot.
5. Figyelemmel és érdeklődéssel kísérjük a globalizációt, és
kívánjuk, hogy jó gyümölcsöket teremjen. Mindazonáltal
hangsúlyoznunk kell, hogy a globalizációnak veszedelmes
következményei lehetnek, ha hiányozni fog belőle az, amit úgy
nevezhetünk, hogy az őszinte és hatékony „testvériség
globalizációja” Krisztusban.
6. Örömmel tölt el bennünket az Egyesült Európa sikeres
kibontakozása. Előkészítőinek intuíciója az európai kontinens
egyetlen polgári egységben történő összefogása, melyben a résztvevő
népek nem veszítik el nemzeti öntudatukat, hagyományaikat és
identitásukat. Az az irányzat azonban, amely néhány európai országot
minden vallási hovatartozás nélküli, szekularizált állammá akar
alakítani, visszalépés és szellemi örökségük megtagadása.
Feladatunk, hogy fokozzuk erőfeszítéseinket az Egyesült Európa
megvalósulásáért. Mindent meg kell tennünk, ami csak lehetséges,
hogy Európa keresztény gyökerei és lelke sértetlen maradjon.
E közös nyilatkozattal mi, II. János Pál pápa, Róma Püspöke, és
Khrisztodulosz, Athén és egész Görögország pátriárkája, fölemeljük
szavunkat, hogy „Isten, a mi Atyánk, és Jézus Krisztus, a mi Urunk
vezérelje utunkat, hogy növekedni és bővelkedni tudjunk a kölcsönös
és mindenki iránti szeretetben; hogy mindannyiunk szíve szent és
feddhetetlen legyen Istenünk és Atyánk előtt akkor, amikor a mi
Urunk, Jézus Krisztus összes szentjeivel eljön” (vö. 1Tessz
3,11-13).
Az athéni Areopagoszról 2001. május 4-én.
|
|
|
| |
Vajon böjtölhet-e a násznép, míg velük van a vőlegény?
Mk 2,18-22
>>>
Keresés a Bibliában:
|
Eseménynaptár
|
|
|
Nyomtatóbarát változat
