|
|
|
Fogadási szertartás Damaszkusz nemzetközi repülőterén
2001. május 5., szombat 14.00
II. János Pál pápa jubileumi zarándoklata
Görögországban, Szíriában és Máltán
2001. május 4-9.
Elnök Úr!
Kormánytagok!
Pátriárka és Püspök Testvéreim!
Hölgyeim és Uraim!
1. Damaszkuszba érkezvén, melyet a „Kelet gyöngyének” neveznek,
mélységesen tudatában vagyok annak, hogy egy nagyon ősi földet
látogatok meg, melynek fontos szerepe volt a Föld ezen részének
történelmében. Irodalmi, művészeti és társadalmi hozzájárulása a
kultúra és a civilizáció virágzásához, ismert. Különlegesen hálás
vagyok Önnek, Elnök úr, és a Kormány tagjainak, hogy lehetővé tették
szíriai látogatásomat, s megköszönöm Önnek hozzám intézett szívélyes
üdvözlő szavait. Köszöntöm a polgári, politikai és katonai élet
jelenlévő képviselőit és a Diplomáciai Testület tagjait. Hívő
zarándokként jövök, folytatván jubileumi zarándoklatomat, azokra a
helyekre, melyek különös módon kapcsolódnak Isten
ön-kinyilatkoztatásához és üdvözítő műveihez (vö. Levél az
üdvtörténet helyein tett zarándoklatról, 1. p.). Isten megadta
nekem, hogy e zarándokutat itt Szíriában, Damaszkuszban folytassam,
és köszöntsem mindnyájukat barátságban és testvériségben. Köszöntöm
a Pátriárkákat és Püspököket, akik a szír keresztény közösség
képviseletében vannak itt. Szívből jövő köszöntéssel fordulok az
iszlám minden követőjéhez, akik e nemes földön élnek. Béke veletek!
Asz-szalámú `alájkum!
2. Jubileumi zarándoklatom, mely Jézus Krisztus születésének 2000
évét jelzi, valójában egy évvel ezelőtt kezdődött az Ábrahámra való
emlékezéssel, akihez Isten hívó szava innen nem is olyan messze,
Hárán vidékén hangzott el. Ezután fölkereshettem a Sínai-hegyet,
ahol Mózesnek átadatott a Tíz Parancsolat. Végül felejthetetlen
látogatást tehettem a Szent Földön, ahol Jézus véghezvitte üdvözítő
küldetését és megalapította Egyházát. Most gondolatom és szívem a
Tarzoszi Saul, a nagy Pál Apostol felé fordul, akinek élete a
Damaszkuszi úton változott át egyszer s mindenkorra. Szolgálatom,
Róma Püspökének szolgálata sajátos módon kötődik Szent Pál Rómában
vértanúsággal koronázott tanúságtételéhez.
3. Megfeledkezhetünk-e Szíriának és a körülötte lévő régiónak a
kereszténység történelmének tett nagyszerű szolgálatáról? A
kereszténység kezdetétől fogva voltak itt virágzó közösségek. A
szíriai pusztaságban virágzott ki a keresztény szerzetesség; szír
személyiségek, mint például Szent Efrém és Damaszkuszi Szent János
neve örökre beíródott a keresztény emlékezetbe. Néhány Elődöm is
ezen a tájon született.
A szíriai Iszlám nagy kulturális hatására is gondolok, mely az
umajád kalifák irányítása alatt a Földközi-tenger legtávolabbi
partjait is elérte. Ma ebben az egyre bonyolultabb és egyre több
szállal összefüggő világban a keresztények és a muszlimok között a
dialógus és az együttműködés új szellemére van szükség. Együtt
ismerjük el az egyetlen és oszthatatlan Istent, minden létező
Teremtőjét. Közösen kell hirdetnünk a világnak, hogy az egyetlen
Isten neve „a béke egyik neve és parancs a békére” (Novo millennio
ineunte, 55).
4. Miközben a „béke” szó visszhangzik a szívünkben, nem jut-e
eszünkbe elkerülhetetlenül a sok feszültség és konfliktus, melyek
egy ideje gyötrik Közel-Kelet régióját? Gyakran merült föl a béke
reménye csak azért, hogy hamarosan az erőszak újabb hullámai
szétrombolják! Ön, Elnök úr, bölcsen megerősítette, hogy az
igazságos és globális béke Szíriának a legnagyobb érdeke. Bízom
abban, hogy az Ön irányítása alatt Szíria nem hagy föl a régió népei
közötti egyre nagyobb összhangért és együttműködésért tett
erőfeszítésekkel, azzal a céllal, hogy nemcsak a saját földjén,
hanem a többi arab országban és az egész nemzetközi közösségben
maradandó legyen a béke. Miként más alkalmakkor nyilvánosan
kijelentettem, itt az óra, hogy „visszatérjünk a nemzetközi
törvényesség alapelveihez: a területek erőszakos megszerzésének
tilalmához, a népek önrendelkezési jogához, az Egyesült Nemzetek
Szervezete és a Genfi Konvenciók határozatainak tiszteletben
tartásához, hogy csak a legfontosabbakat említsem.” (Beszéd a
Szentszékhez akkreditált Diplomáciai Testülethez 2001. január 13-án,
3. p.)
Valamennyien tudjuk, hogy a valóságos béke csak akkor érhető el, ha
a régió népei a három ábrahámi vallás követői között a megértés és a
tisztelet új magatartása érvényesül. A régió politikai és vallási
vezetőinek lépésről lépésre bátran és megfontoltan meg kell
teremteniük a fejlődés föltételeit, melyhez népeiknek joga van oly
sok ellenségeskedés és szenvedés után. E föltételek között fontos,
hogy változzék a szemlélet, mellyel a régió népei önmagukat
tekintik, s hogy a társadalom minden szintjén tanítsák és támogassák
a békés együttélés alapelveit. Ebben az értelemben zarándoklatom a
reménység forró imája is: a reménységé, hogy a régió népei között a
félelem bizalommá és a megvetés kölcsönös megbecsüléssé alakul, s
hogy az erőszak átadja helyét a dialógusnak, és eluralkodik a közjó
szolgálatának őszinte vágya.
5. Elnök úr, a szívélyes meghívás, melyet Ön, a Kormány és Szíria
népe hozzám intézett, és a mai meleg fogadtatás azt a közös
meggyőződésünket jelzi, hogy a béke és az együttműködés valóban
közös törekvésünk. Nagyra értékelem vendégszeretetüket, mely erre az
ősi és áldott földre annyira jellemző! A mindenható Isten adjon
Önöknek boldogságot és hosszú életet! Áldja meg Szíriát a jólét és a
béke ajándékaival. Asz-szalámú `alájkum!
II.
János
Pál pápa
|
|
|
| |
Mit akarsz tőlem, asszony? Még nem jött el az én órám.
Jn 2,1-11
>>>
Keresés a Bibliában:
|
Eseménynaptár
|
|
|
Nyomtatóbarát változat
