|
|
|
Szentmise a damaszkuszi Abbassin stadionban
2001. május 6., vasárnap 9.30
II. János Pál pápa jubileumi zarándoklata
Görögországban, Szíriában és Máltán
2001. május 4-9.
1. „Saul, Saul, miért üldözöl engem? Ő válaszolta: Ki vagy, Uram? És
a hang: Én vagyok Jézus, akit te üldözöl! Kelj föl, menj be a
városba, és megmondják neked, mit kell tenned” (ApCsel 9,4-6).
Zarándokként jöttem ma Damaszkuszba, hogy fölelevenítsem a 2000
évvel ezelőtt itt történt esemény emlékezetét: Szent Pál megtérését.
Saulnak ugyanis, miközben úton volt Damaszkusz felé, hogy elfogja és
bebörtönözze azokat, akik vallják Krisztus nevét, a város kapujához
érve rendkívüli megvilágosodás élményében volt része. Ütközben a
föltámadott Krisztus jelent meg neki, s e találkozás hatására mély
átalakulás történt benne: az üldözőből apostol, az evangélium
ellenségéből annak misszionáriusa lett. Az Apostolok Cselekedetei
apró részletességgel mondja el ezt az eseményt, mely megváltoztatta
a történelem folyását: ez az ember „választott eszközöm, hogy
megismertesse nevemet a pogány népekkel, a királyokkal és Izrael
fiaival. És én majd megmutatom neki, mennyit kell szenvednie a
nevemért” (9,15-16).
Őszintén köszönetet mondok Őboldogságának a szentmise elején mondott
szívélyes üdvözlő szavaiért. Az Ön személyén keresztül szeretettel
köszöntöm annak a görög-melkita katolikus Egyháznak a püspökeit és
tagjait, melynek Ön a pátriárkája. Ugyanilyen köszöntéssel fordulok
Szíria, valamint a régió többi országában élő katolikus közösségek
Bíborosai, Pátriárkái, Püspökei, papjai és hívei felé. Örömömre
szolgál a más Egyházak és Egyházi Közösségek Pátriárkáinak,
Püspökeinek és híveinek jelenléte. Szívből köszöntöm mindnyájukat.
Szívből köszöntöm a Köztársasági Elnököt képviselő Miniszter urat és
a muszlim közösség tagjait, akik ez alkalommal velünk, keresztény
barátaikkal együtt akarnak lenni.
2. A rendkívüli esemény, mely innen nem messze történt, döntő lett
Pál és az Egyház jövője szempontjából. A Krisztussal való találkozás
gyökeresen átalakította az apostol egzisztenciáját, hiszen létének
mélyén érintette őt, s teljesen kitárta az isteni igazság számára.
Pál szabadon elfogadta ezen igazság megismerését, s életét Krisztus
követésére szentelte. Befogadva az isteni fényt és
megkeresztelkedve, léte vált hasonlóvá Krisztus létéhez; élete
átalakult, és ő megtalálta boldogságát Abban, akibe hitét és
bizalmát vetette, aki meghívta őt a sötétségből a maga csodálatos
világosságára (vö. 2Tim 1,12; Ef 5,8; Róm 13,12). A Föltámadottal
való találkozás a hitben ugyanis fény az emberek útján, olyan
világosság, mely átöleli az emberi létet. Istennek a Krisztus arcán
ragyogó igazsága nyilvánvalóan mutatkozik meg. Szegezzük tehát
tekintetünket mi is az Úrra! Ó Krisztus, ki a világ világossága
vagy, áraszd reánk és minden emberre ezt az égből jövő világosságot,
mely beragyogta apostolodat! Világosítsd meg és tisztítsd meg
szívünk szemét, és taníts meg arra, hogy mindent a te igazságod és a
te emberiség iránti szereteted fényében lássunk!
Az Egyháznak nincs más, a világnak átadandó világossága, csak az,
amely az Úrtól való. Mi, akik megkeresztelkedtünk Krisztus halálában
és föltámadásában, megkaptuk az isteni megvilágosítást, és a
világosság fiai lehetünk. Idézzük csak emlékezetünkbe Damaszkuszi
Szent János felkiáltását, aki közös egyházi hivatásunk eredetét
hangsúlyozza: „Világosságra hoztál engem azzal, hogy fiaddá fogadtál
és besoroltál a te szent és szeplőtelen Egyházad tagjai közé”
(Tractatus de fide orthodoxa, 1.)! Utunkon Isten Igéje ragyogó
fényforrás; lehetővé teszi számunkra, hogy megismerjük az igazságot,
mely szabaddá tesz és megszentel minket.
3. „Ezután akkora sereget láttam, hogy meg sem lehetett számolni,
minden nemzetből, fajból, népből és nyelvből, ott álltak a trón és a
Bárány előtt fehér ruhába öltözve, a kezükben pálmaággal” (Jel 7,9).
A Jelenések könyvének a mai liturgiában olvasott részlete a maga
módján megmutatja Szent Pál apostoli szolgálatának eredményét. Neki
ugyanis lényeges szerepe volt abban, hogy az evangéliumot Jézus
hazájának határain kívül is hirdetni kezdték. Az egész akkor ismert
világ kezdve a Földközi-tenger körüli országokon Pál evangelizációs
területe lett. S elmondhatjuk, hogy a századok folyamán, egészen
napjainkig az evangelizáció mérhetetlen fejlődése bizonyos módon a
nemzetek Apostola szolgálatának logikus folytatása. Az Egyház ma is
hordozza az ő apostoli tevékenységének gyümölcseit, s állandóan
hivatkozik Szent Pál missziós szolgálatára, aki az összes keresztény
nemzedék számára úttörője és indítója minden missziónak. Pál példája
nyomán az Egyháznak tekintetét a világ szélső határaira kell
emelnie, hogy teljesítse küldetését: adja át a Föltámadott
világosságát minden népnek és minden kultúrának, tiszteletben
tartván a személyek, az emberi és szellemi közösségek szabadságát. A
bármilyen származású emberek mérhetetlen sokaságának az a hivatása,
hogy dicsőítse Istent. Mert miként Szent Efrém mondja: „Neked semmi
szükséged arra, hogy megajándékozz minket a kincseiddel. Neked csak
egy dologra van szükséged: hogy kitárjuk a szívünket javaid
befogadására, úgy, hogy átadjuk neked akaratunkat és odahallgatunk
Rád. Minden művedet megkoszorúzza a te ajkaid bölcsessége, mely azt
mondja: Mindez nagyon jó!” (Diathermane, 2,5-7.)
Miként Pál, úgy Krisztus tanítványai is új kihívással néznek szembe:
az örömhírt minden kultúrának a maga nyelvén kell átadniuk a lényeg
elvesztése és a tartalom elsilányulása nélkül. Ne féljetek tehát
attól ti sem, hogy szóval és egész életetekkel átadjátok
fivéreiteknek és nővéreiteknek ezt az örvendetes újdonságot: Isten
minden embert szeret, s arra hívja őket, hogy a szeretetben egyetlen
családot alkossanak, hiszen valamennyien testvérek!
4. Ennek az örvendetes újdonságnak kell lelkesítenie Krisztus minden
tanítványát arra, hogy buzgón keressék az egység útjait, magukévá
téve az Úr „mindnyájan egyek legyenek” imádságát, s így egyre
hitelesebb és hihetőbb tanúságot tegyenek. Nagyon örülök a testvéri
kapcsolatoknak, melyek már élnek országotok keresztény egyházainak
tagjai között, s bátorítalak benneteket, hogy pátriárkáitokkal és
püspökeitekkel közösségben okosan és az igazságban fejlesszétek e
kapcsolatokat. Az új évezred hajnalán Krisztus arra hív minket, hogy
szeretetben közeledjünk egymás felé, mert az teremti meg
egységünket. Legyetek büszkék keleti egyházaitok nagy liturgikus és
spirituális hagyományaira! E hagyományok részét alkotják Krisztus
egyetlen Egyháza örökségének, és hidakat képeznek különféle
érzékenységek között. A ti földetek a kereszténység kezdeteitől
fogva virágzó keresztény életet termett. Antiochiai Ignác, Efrém,
Simeon vagy Damaszkuszi János szellemi örökségét folytatva sok
egyházatya, szerzetes, remete s oly sok más szent egyházaitok
dicsősége mind ott élnek az egyetemes Egyház emlékezetében! Azáltal,
hogy ragaszkodtok atyáitok földjéhez, s nagylelkűen elfogadjátok,
hogy itt kell élnetek a hiteteket, ti is tanúságot tesztek a
nemzedékről nemzedékre átadott evangéliumi üzenet termékenységéről.
Polgártársaitokkal együtt, tekintet nélkül a vallási hovatartozásra
fáradoztok egy testvéri, igazságos és szolidáris társadalom
építésében, ahol mindenki megkapja emberi méltóságának és alapvető
jogainak teljes elismerését. Ezen a szent földön a keresztények,
muszlimok és zsidók arra hivatottak, hogy bizalommal és bátran
dolgozzanak együtt annak érdekében, hogy hamarosan elérkezzen a nap,
amelyen minden nép elnyeri törvényes jogainak tiszteletben tartását,
s békében és kölcsönös megbecsülésben tud majd élni. Bárcsak
megbecsülést és szeretetet kapnának a köztetek élő szegények,
betegek, fogyatékosok, s a társadalom peremére sodródottak! Az
evangélium a világ átformálásának hatalmas tényezője. Bárcsak
életetek tanúsága által fölfedezhetnék a mai emberek a választ
legmélyebb vágyaikra és a társadalmi együttélés alapjait!
5. Keresztény családok! Az Egyház számít rátok és bízik bennetek,
abban, hogy átadjátok a Pál apostolt követő századokon át hozzátok
érkezett hitet a gyermekeiteknek.
Legyetek a világosság tűzhelyei, teljesen igazodjatok Isten tervéhez
és az emberi személy hiteles igényeihez azáltal, hogy őrzitek a
család egységét és nyitottságát mindenki felé, s mindig megvéditek
az élethez a fogantatástól kezdve való jogot ! Adjatok helyet az
imádságnak, Isten igéje hallgatásának és a keresztény nevelésnek,
melyekben hatékony támaszt fogtok találni ahhoz, hogy legyőzzétek a
mindennapi élet nehézségeit és megfelelhessetek a mai világ nagy
kihívásainak. Minden hűséges és egységes keresztény élet szükséglete
a vasárnapi szentmisén való részvétel. Kiváltságos ajándék ez,
melyben megvalósul és megmutatkozik az Istennel és a testvérekkel
való közösség.
Testvéreim, ne fáradjatok bele az önmagát kinyilatkoztató Krisztus
arcának keresésébe! Benne fogjátok megtalálni az igaz szabadságnak
és a szív örömének a titkát! Engedjétek, hogy a szívetek mélyén
megmozduljon az összes emberek közötti hiteles testvériség utáni
vágy! Ha önfeledten odaadjátok magatokat mások szolgálatára,
megtaláljátok életetek értelmét, hiszen a keresztény identitás nem a
másokkal való szembehelyezkedésben fejeződik ki, hanem abban, hogy
ki tud lépni önmagából, s el tud indulni a testvérek felé. A világ
iránti őszinte és félelem nélkül nyitottság része a keresztény
hivatásnak, mely tudatában van saját mivoltának, s olyan vallásos
hagyományban gyökerezik, mely kifejezi az Egyház tanúságtételének
gazdagságát.
6. „Az én juhaim hallgatnak szavamra, ismerem őket, és ők követnek
engem. Örök életet adok nekik, nem vesznek el soha, nem ragadja ki
őket a kezemből senki. Atyám adta őket nekem, s Ő mindenkinél
nagyobb: Atyám kezéből nem ragadhat ki senki semmit. Én és az Atya
egy vagyunk” (Jn 10,27-30).
Ezek a mai evangélium szavai, melyekkel maga Jézus Krisztus mutatja
meg az evangelizáció csodálatos dinamizmusát. Isten, aki sokszor és
sokféleképpen beszélt az atyákhoz a pátriárkák által, az idők végén
a Fiú által szólt (vö. Zsid 1,12). Ez a Fiú, aki egylényegű az
Atyával, az élet Igéje. Ő adja az örök életet. Azért jött, hogy
életünk legyen, és bőséggel legyen (vö. Jn 10,10). Damaszkusz
kapuinál, amikor találkozott a föltámadott Krisztussal, Szent Pál
megértette ezt az igazságot, és erről prédikált. Krisztus
keresztjének csodálatos valósága, melyen megvalósult a világ
megváltása, megjelent előtte. Pál megértette ezt a valóságot, és
neki szentelte egész életét.
Testvéreim, emeljük föl tekintetünket Krisztus keresztjére, hogy
fölfedezzük reménységünk forrását! Benne találjuk meg az élet és a
boldogság helyes útját. Szemléljük Isten szeretetreméltó arcát, aki
fölkínálja nekünk a Fiát, hogy „egy szív és egy lélek” legyünk
(ApCsel 4,32). Fogadjuk be Őt életünkbe, hogy indításokat kapjunk
Tőle, és meg tudjuk valósítani a közösségnek azt a misztériumát,
mely megtestesíti és nyilvánvaló teszi az Egyház lényegét.
Az Egyházhoz tartozástoknak számotokra és minden testvéretek számára
a remény jelévé kell válnia, mely arra emlékeztet, hogy az Úr
mindenkit a maga útján ér el, gyakran titokzatos és váratlan módon,
ahogyan elérte Pált a damaszkuszi úton, körülragyogva őt
fényességével.
A Föltámadott, akinek húsvétját idén az összes keresztények együtt
ünneplik, ajándékozzon meg minket a közösséggel a szeretetben! Ámen.
II.
János Pál pápa
|
|
|
| |
Vajon böjtölhet-e a násznép, míg velük van a vőlegény?
Mk 2,18-22
>>>
Keresés a Bibliában:
|
Eseménynaptár
|
|
|
Nyomtatóbarát változat
