|
|
|
Találkozás a fiatalokkal a damaszkuszi görög-katolikus székesegyházban
2001. május 7., hétfő 17.40
II. János Pál pápa jubileumi zarándoklata
Görögországban, Szíriában és Máltán
2001. május 4-9.
Kedves Fiatalok!
1. „Békesség veletek!” Ezen az estén a föltámadott Úr tanítványaihoz
intézett köszöntésével fordulok hozzátok. Nagyon örülök annak, hogy
szíriai, Pál apostol nyomait kereső zarándoklatom végén
találkozhatom veletek. Köszönet a két ifjúnak, aki a nevetekben
üdvözölt engem. Különböző keresztény felekezetekhez tartoztok, de
valamennyien hallgatni akarjátok az egy Urat, és Hozzá akartok
közeledni: jelenlétetek legyen annak a jele, hogy elkötelezetten
akartok részt venni, Krisztus kegyelmével, az összes keresztény
teljes és látható egységének előmozdításában.
Szívből köszöntöm Őboldogsága III. Gregoriosz pátriárkát, s köszönöm
az antiochiai görög-melkita Patriárkátus püspökei nevében hozzám
intézett szavait. E székesegyházból testvéri gondolatom Tisztelendő
V. Maximosz pátriárkához is száll, aki bejrúti rezidenciáján az
imádságban most együtt van velünk.
2. A második Timóteus-levélből az imént olvasott részlet bátorítás
számotokra: „Ha meghalunk vele, élni is fogunk vele; ha tűrünk vele,
uralkodni is fogunk vele. Ha azonban megtagadjuk, ő is megtagad
minket, de ha mi hűtlenné válunk, ő hű marad, mert önmagát nem
tagadhatja meg.” (2,11-13)
Kedves Fiatalok, olyan korban éltek, melyben sok a kérdés és a
bizonytalanság, de Krisztus hív benneteket, és ébreszti bennetek a
vágyat, hogy az életetekből valami nagyot és szépet alkossatok.
Ébreszti bennetek az akaratot az eszmény követésére, a menekülést a
lanyha középszerűségtől és a bátor elkötelezettséget a türelmes
kitartással együtt.
3. Hogy meg tudjatok felelni e meghívásnak, keressétek állhatatosan
a bensőséges kapcsolatot az élet Urával, legyetek hűségesek az Ő
jelenlétéhez az imádsággal, a Szentírás megismerésével, az
eucharisztikus találkozással és a bűnbánat szentségével.
Gyarapítsátok és erősítsétek magatokban a „belső embert”, ahogyan
Pál apostol mondja. A termékeny élet titka a szív kapcsolata az Úr
Szívével, mert ahhoz köt mindent, ami minden ember központja,
tudniillik a dialógushoz Ővele, aki a mi Teremtőnk és Üdvözítőnk.
Így életetek nem lesz felületes, hanem mélyen a spirituális,
erkölcsi és emberi értékekben gyökerezik, melyek minden lét és
minden ember megtartói. Ne feledjétek, hogy lehetetlen kereszténynek
lenni úgy, hogy az ember elutasítja a Jézus Krisztusra alapított
Egyházat; nem mondhatjuk hívőnek, ha nem végezzük a hit
cselekedeteit; lehetetlen lelki embernek lenni, ha nem engedjük
magunkat Istentől formálni azáltal, hogy alázattal és örömmel
hallgatunk az Ő Lelkére és készségesen engedelmeskedünk az Ő
akaratának.
Legyetek tehát képesek arra, hogy válasszatok, és minden erőtökkel
kötelezzétek el magatokat. Lehet, hogy ilyen kérdéseket tesztek föl
magatoknak: Merre menjek? Mit kezdjek az életemmel? Kit kövessek? Ne
sajnáljátok az időt arra, hogy a felnőttekkel együtt
elgondolkozzatok azon, hogy valójában mit kell tennetek, s ha a
tanítványai akartok lenni, mit kíván tőletek Krisztus, aki arra hív,
hogy olyan értékek melletti bátor tanúságtétel igényes útjain
kövessétek Őt, melyekért érdemes élni és odaadni az életet: igazság,
hit, emberi méltóság, egység, béke, szeretet. Krisztus és az ő
Egyháza segítségével napról napra szabadabb és az életért felelős
férfiak és nők lesztek, akik tevékenyen részt akarnak venni Egyházuk
életében, a vallási és emberi közösségek kapcsolataiban, s az egyre
igazságosabb és testvériesebb társadalom építésében.
4. Az Úr Jézus azt várja tanítványaitól, hogy jelek legyenek a
világban; ahol élnek és dolgoznak, legyenek az Ő üdvözítő
jelenlétének látható és hihető eszközei. Nem csupán szavakkal, hanem
elsősorban életstílussal, szabad szívvel és kreatív lélekkel
segítitek fölfedezni fiatal kortársaitoknak, hogy Krisztus a ti
örömötök és boldogságotok. El kell tehát kerülni azt a ma elterjedt
tévedést, mely szerint a hitnek nem kell hatnia az életre, és az
élet gyengíti a hitet. A keresztény létnek és életnek a belső
középpont, a Jézus Krisztushoz való ragaszkodás köré kell
szerveződnie: így mindig megismételhetjük az Apostollal: „Tudom,
kinek hittem” (2Tim 1,12).
5. Tapogatózó keresésükkel a mai emberek is gyakran anélkül, hogy
tudnák Krisztust, az egyetlen Üdvözítőt akarják megismerni;
hasonlóan a pogányokhoz, akik kérték Fülöpöt: „Látni akarjuk Jézust”
(Jn 12,21), vagy ahhoz, akit Pál látomásban látott és azt mondta:
„Segíts rajtunk!” (ApCsel 16,9). Kedves fiatalok, ma arra hívlak
titeket, hogy bátran és hűségesen beszéljetek Jézus Krisztusról,
főként a saját kortársaitoknak. De ne csupán beszéljetek róla, hanem
és elsősorban tegyétek láthatóvá Jézus Krisztust. Amikor ugyanis a
körülöttetek lévők látják életeteket, megkérdezhetik, hogy mi
vezérel benneteket, honnan való az örömötök, s akkor tudnotok kell
válaszolni: „Jöjjetek és lássátok!” Az Egyház nagyon számít rátok
abban, hogy Krisztust jobban megismerjék és jobban szeressék.
Küldetéstek, mely minden megkeresztelt ember küldetése, a
föltámadott Úrral való találkozásból születik, miként az apostoloké
és az asszonyoké húsvét reggelén (vö. Jn 20,11-21.25); a szeretet
sürget minket, hogy átadjuk azt az örömhírt, mely átformálja
életünket és a világ sorsát.
6. Kedves fiatalok, a kereszténység jövője országotokban az itt élő
Egyházak és egyházi Közösségek közeledésétől és együttműködésétől
függ. Legyetek ennek tudatában és már most munkálkodjatok érte. Az
az együttélés, melyet örömmel tapasztaltok a mindennapi életben, a
lakónegyedeitekben, iskoláitokban, ifjúsági csoportjaitokban vagy
mozgalmaitokban, kedves számotokra. Ez készít föl titeket arra, hogy
közösen szemléljétek keresztény jövőtöket Szíriában. Mélyítsétek el
mind jobban mindazt, ami összeköt benneteket. Elmélkedjetek közösen
az evangéliumról, hívjátok segítségül a Szentlelket, hallgassátok az
apostoli tanúságtételeket, örömmel és hálaadással imádkozzatok.
Szeressétek egyházi közösségeiteket, mert azok adják át a hitet és a
tanúságtételt, amiért őseitek gyakran igen drága árat fizettek.
Számítanak a ti bátorságotokra és életszentségetekre, ami minden
hiteles megbékélés alapja. Krisztus imádsága „mindnyájan egyek
legyenek” visszhangozzék a szívetekben mint meghívás és ígéret! A ti
országotokra a népesség minden részének szoros együttélése jellemző.
Nagyra értékelem ezt a szolidáris és békés együttélést, és kívánom,
hogy mindenki aktív résznek érezhesse magát a közösségben, amelyben
szabadon hozzájárulhat a közjóhoz.
Kedves fiatalok, Istent, akit fölfedeztetek, adnotok kell a
világnak. A keresztény logika valóban „eredeti”, tudniillik senki
nem őrizheti meg ezt az ajándékot, ha a maga részéről nem kínálja
föl ajándékul. Ez a logika az, melyet az isteni Mester veletek
kapcsolatban élt meg, aki kifosztotta és megalázta önmagát a végső
föláldozásig. Ezért magasztaltatott föl és kapott olyan nevet, mely
fölötte áll minden névnek (vö. Fil 2,5-11). Mindenki a szenvedés és
a föltámadás misztériumának e radikális tapasztalata által válik
hitelesen termékennyé.
7. Pátriárkáitokkal és Püspökeitekkel, a papokkal és az egész
Egyházzal együtt ismétlem ezen az estén: legyetek környezetetekben
az élet Igéjének hűséges tanúi! Jelenlétetek és közreműködéstek a
plébániai életben és az egyházi mozgalmakban, testvéri és szolidáris
figyelmetek a testben és lélekben szenvedők iránt, felelős
elkötelezettségetek egy olyan társadalomban, mely tiszteletben
tartja mindenki jogait és előmozdítja a közjót és a békét, olyan
feladatok, amelyeket Krisztushoz tartozástok és embert szolgáló
eltökéltségetek következményeként kell megélnetek. Kedves keresztény
fiatalok, tegyetek tanúságot a „szeretet evangéliuma” mellett:
kedves szíriai fiatalok: építsétek a „szeretet civilizációját”. Nagy
reménységgel és nagy bizalommal hagyom rátok e feladatokat.
Szeretettel ismétlem meg a fölhívást, amit a világ fiataljaihoz
intéztem a Nagy Jubileum alkalmából: „Ne féljetek attól, hogy az új
évezred szentei legyetek. Krisztussal együtt az életszentség a
minden megkereszteltre vonatkozó isteni terv megvalósíthatóvá
lesz... Jézus veletek járja az élet útját, megújítja szíveteket, és
a Szentlélek életerejével megerősít titeket.” (Üzenet a XV. ifjúsági
világnapra, 3. p.)
Teljes szívemből megáldalak benneteket és családjaitokat.
II.
János
Pál pápa
|
|
|
| |
Mit akarsz tőlem, asszony? Még nem jött el az én órám.
Jn 2,1-11
>>>
Keresés a Bibliában:
|
Eseménynaptár
|
|
|
Nyomtatóbarát változat
