|
Szentmise és boldoggá avatás Vallettában a Granai di Floriana téren 2001. május 9., szerda 9.30
II. János Pál pápa jubileumi zarándoklata
Görögországban,
Szíriában és Máltán
2001. május 4-9.
”Hálát adok az Úrnak az ő irgalmasságáért, csodatetteiért, melyeket
az emberek javára művelt” (Zsolt 107,15).
Kedves Testvérek!
1. Nagy örömmel tértem vissza erre a Szent Pál, a pogányok
apostolának kedves és a Péter utódának is mindig kedves szigetre.
Ezzel a látogatással fejezem be jubileumi zarándoklatomat, mellyel
lélekben követtem az üdvtörténetet Ábrahám földjétől kezdve a
Sínai-hegyen át, ahol Isten a tízparancsolatot adta, a Szentföldig
bezáróan, ahol megváltásunk nagy eseményei történtek. Most Szent Pál
nyomaiban járva visszatértem hozzátok, kedves máltaiak.
Pál apostol drámai módon érkezett ide. Szent Lukács elmondta nekünk
a keserves utat s a legénység és az utasok kétségbeesését, amikor
látták, hogy a hajó zátonyra fut és kezd darabokra hullani (vö.
ApCsel 27,39-44). Hallottuk megjegyzését: „megmenekülve megtudtuk,
hogy a szigetet Máltának hívják” (28,1). Hála az isteni
Gondviselésnek, Málta a kereszténység első napjaiban befogadta az
evangéliumot. „Hálát adok az Úrnak az ő irgalmasságáért,
csodatetteiért, melyeket az emberek javára művelt” (Zsolt 107,15).
2. Itt, a Granai Floriana téren az Úr áldozatának oltáránál Róma
püspöke veletek együtt áldja a Szentháromságot, tanúságtokért,
melyet a századok során az evangélium mellett tettetek. Mint Pál
apostol hűséges gyermekei a hitben, odaadástok áhítatáról és
missziós buzgóságotokról váltatok híressé az Egyházban. Málta
nagyszerű keresztény örökség birtokosa, melyre joggal vagytok
büszkék. Ez az örökség azonban nagy felelősséggel járó ajándék (vö.
Lk 12,48).
A Timóteushoz írt második levelében Szent Pál azt mondja
munkatársának: „Ne feledd, hogy Jézus Krisztus (...) föltámadt a
halálból (...), ha együtt szenvedünk vele, együtt is uralkodunk
vele” (2,8-12). Málta két fia és leánya, akiket most boldoggá
avattam, szívükbe zárták e szavakat. Az egész Egyház együtt örül
veletek, mert a máltai történelem folyamán mindenféle társadalmi
rétegből származó szent férfiak és nők seregéből e hármat különösen
tiszteletre és követésre méltónak választottunk. Az égből kísérik
földi zarándokutunkat, és Isten trónja előtt imádságaikkal segítenek
minket az életszentség felé, amit ők a Szentlélek kegyelméből már
megkaptak.
3. Boldog Preca Giorgio 1962-ben, röviddel a II. Vatikáni Zsinat
megnyitása előtt bekövetkezett halálától kezdve életszentség hírében
állt Máltán s mindenütt, ahol máltaiak élnek. Don Giorgio úttörő
volt a katekézisben és a laikusok apostolkodásának előmozdításában,
amit a zsinat annyira hangsúlyozott. Ezért a hitben Málta második
atyja lett. Szelíden és alázatosan, jól fölhasználva lelki és
szívbéli talentumait, melyeket Istentől kapott, Don Giorgio magáévá
tette Szent Pálnak Timóteushoz intézett szavait: „Amit tőlem számos
tanú jelenlétében hallottál, azt közöld megbízható emberekkel, akik
alkalmasak rá, hogy másokat tanítsanak” (2Tim 2,2). A Keresztény
Tanítás Társasága, melyet ő alapított, folytatja tanúságtevő és
evangelizáló művét e szigeteken és másutt is.
A fiatal szeminarista Giorgio innen nem messze hallotta egyik
gyóntatójának prófétai szavait: „Giorgio, majd ha nagy leszel, sok
istenfélő ember gyűlik köréd. Áldás leszel számukra, s ők áldás
lesznek a te számodra.” Ma a Máltai Egyház boldognak nevezi Preca
Giorgiót, mert tudja, hogy fény és erő forrása számára. A
szelídségről szóló írásaiban L-Iskola tal-Manswetudni c. könyvében
és a levelében keresztény barátait arra buzdítja, hogy úgy kövessék
a megfeszített Úr példáját, hogy megbocsátanak minden bántást (vö.
Lk 23,34). Hát nem a kölcsönös megbecsülés és megbocsátás üzenete
az, amire annyira szüksége van Máltának és a világnak? De igen, mert
a Boldogságok közül a szelídségnek van hatalma átformálni a
családot, a munkahelyeket, a városokat és a falvakat, a politikát és
a kultúrát. Meg tudja változtatni a világot! „Boldogok a szelídek,
mert övék lesz a föld” (Mt 5,5).
Boldog Don Giorgio imádsága Magister, utinam sequatur evangelium
universus mundus! `Mester, bárcsak az egész világ követné az
evangéliumot!' tökéletesen tükrözi az Úr missziós parancsát:
„Menjetek tehát és tegyétek tanítvánnyá az összes nemzetet ...
tanítván őket mindannak megtartására, amit parancsoltam nektek” (Mt
28,1920). A Nagy Jubileum évében az egész Egyház újra átélte az Atya
szerető irgalmasságának örök frissességét, mellyel egyszülött Fiát a
mi üdvösségünkért elküldte. Don Giorgiót nem az tette-e nagy
apostollá, hogy képes volt közölni a keresztény üzenet frissességét?
S vajon nem erre van-e szüksége Máltának, azaz a papoknak,
szerzeteseknek, katekétáknak, tanítóknak, hogy buzgón hirdessék
annak örömhírét, amit az Atya Krisztusban tett értünk? A harmadik
évezred hajnalán az Egyház reád tekint Málta, hogy még buzgóbb légy
apostoli és missziós hivatásodban! Az egész Egyház rátok tekint!
4. Isten szolgája Falzon Ignazio is szenvedélyesen hirdette az
evangéliumot, és tanította a katolikus hitet. Ő is a katekézis
szolgálatába állította képességeit és képzettségét. Pál apostol
írta: „Mindenki elhatározásának megfelelően adjon, ne szomorúan, ne
is kényszerből, mert Isten az örömmel adakozót szereti” (2Kor 9,7).
Boldog Ignazio bőkezűen és örömmel adakozott, s a többiek nem csupán
kimeríthetetlen energiát, hanem örömet és mélységes békességet is
találtak benne. Lemondott a földi sikerről amire pedig fölkészült ,
azért, hogy mások lelki javát szolgálja, beleértve a sok angol
katonát és tengerészt is, akik akkoriban állomásoztak Málta
szigetén. Közülük csak néhányan voltak katolikusok, ezért a feléjük
való közeledésével elővételezte a megbecsülés és a dialógus nekünk
már annyira természetes ökumenikus lelkiségét, ami akkoriban
egyáltalán nem volt elterjedt.
Falzon Ignazio az Eucharisztiából, a tabernákulum előtti imádságból,
Mária tiszteletéből, a rózsafüzérből és Szent József követéséből
merítette az erőt. A kegyelemnek e forrásai minden keresztény
számára hozzáférhetők. Az életszentség és az Isten országáért való
buzgóság főként ott virágzik, ahol a plébániákat és közösségeket az
imádság és az Oltáriszentség tisztelete bátorítja. Buzdítalak hát
benneteket, hogy őrizzétek hagyományos ájtatosságaitokat, ha kell,
tisztítsátok azokat, és erősítsétek meg katekézissel és józan
tanítással. Így lehet Boldog Falzon Ignazio emlékét a legjobban
tisztelni.
5. Az Itáliában máltai apától született Pisani Maria Adeodata nővér
18 évesen költözött ide, s életének legnagyobb részét mint a
szerzetesi odaadás ragyogó példája, bencés apácaként a San Pietro
monostorban töltötte. Tudom, hogy e monostor néhány nővére nem
tudott eljönni, de televízión követik most az eseményeket. Nektek,
kedves nővérek, ezen az örömteli napon különleges áldásomat küldöm.
Imádság, engedelmesség, a nővérek szolgálata s a rábízott feladatok
józan végzése jellemezte Maria Adeodata csöndes és szent életét. Az
Egyház szívébe elrejtetten az Úr lábánál ült, s hallgatta tanításait
(vö. Lk 10,39), s magába itta azokat a dolgokat, melyek örökkévalók
(vö. Kol 3,2). Az imádság, a munka és a szeretet által lelki és
missziós termékenység forrása lett, ami nélkül az Egyház nem tudja
hirdetni az evangéliumot úgy, ahogyan Krisztus várja tőlünk, mert a
missziónak és a szemlélődésnek szüksége van egymásra (vö. Novo
millennio ineunte, 16. p.).
Adeodata nővér szent példája kétségtelenül hozzájárult az egész
monostor szerzetesi életének megújulásához. Ezért szívem egy
különleges szándékát szeretném a közbenjárására rábízni. A legújabb
időkben sokminden történt annak érdekében, hogy a szerzetesi élet
alkalmazkodjék korunk változó körülményeihez, s ebből sok szerzetes
és szerzetesnő hasznot merített. Azonban szükségünk van az Istennek
szenteltség e sajátos formája mélyebb teológiai motivációinak új
értékelésére is. Még várjuk a II. Vatikáni Zsinat e sajátos, Isten
és a mások iránti szeretet transzcendentális értékéről melyből a
szegénység, engedelmesség és tisztaság fogadalmára épülő élet
következik szóló tanításának teljes megvalósulását.
Mindazoknak a férfiaknak és nőknek, akik Istennek szentelték
életüket, figyelmébe ajánlom a személyes érettség és felelősség
példáját, mely oly csodálatosan látható boldog Adeodata életében.
6. A máltai érsekség Pünkösd vigíliáján nyitja meg egyházmegyei
zsinatát, Gozo szigetén pedig Cauchi püspök úr lelkipásztori
látogatást kezdett. Remélem, hogy ezek és más kezdeményezések elő
fogják mozdítani azt az egyházeszményt, mely a II. Vatikáni Zsinat
szerint Isten egész népének közössége. Olyan eszmény ez, melyet az
„új evangelizáció” igényel, s amit a máltai katolikusok magukévá
tesznek. E közösségen belül a szerepek és szolgálatok különbözőek,
de mindenki arra hivatott, hogy működjön együtt Krisztus az
igazságosság, a béke és a szeretet országának előmozdításáért. Az új
boldogok közbenjárására adja meg Isten, hogy a Máltai Egyház
bizalommal haladjon az egység s a klérus, a szerzetesek és a
laikusok közösen viselt felelősségének új korszaka felé! Ez a máltai
katolikusoknak új lendületet fog adni, s lehetővé teszi számukra,
hogy, begyűjtvén a 2000. év Nagy Jubileumának lelki gyümölcseit,
bizalommal haladjanak az új évezredben.
Málta, Málta! Oly sokat kaptál Szent Pál szolgálatától, valamint
Boldog Preca Giorgio, Boldog Falzon Ignazio és Boldog Adeodata
tanúságtételétől. A jövő felé tartva maradj hűséges az örökséghez,
amit kaptál! Osztatlan szívvel kövesd Krisztust és soha ne félj
megvallani az igazságot, mely üdvözít, s az értékeket, melyek az
életre vezetnek. Szűz Mária, a megtestesült Ige édesanyja legyen
veled és oltalmazzon mindig, hogy ne tudj fölhagyni a hálaadással
„az Úrnak az ő irgalmasságáért, csodatetteiért, melyeket az emberek
javára művelt” (Zsolt 107,15).
Éljen Boldog Preca Giorgio!
Éljen Boldog Falzon Ignazio!
Éljen Boldog Pisani Adeodata!
A szentmise végén a Szentatya a
következőket mondta:
Kedves Testvérek! Szeretném megköszönni, hogy áhítattal részt
vettetek ezen a liturgián. Az énekekkel és az imádsággal osztoztunk
az Egyház nagy örömében azért, hogy e szigetek két fiát és egy
nővért, aki élete nagy részét apácaként itt töltötte, boldoggá
avathattuk.
Hazatérve vigyétek magatokkal a Pápa áldását szeretteiteknek és
szomszédaitoknak, akik nem lehettek itt.
Külön szeretettel emlékezem meg néhány csoportról, akik fizikailag
nem lehettek jelen, de tudom, hogy lélekben itt voltak. Szívből jövő
köszöntésemet küldöm Gozo szigete lakóinak, akiket ez alkalommal nem
látogathattam meg.
Külön köszöntöm a hat kolostor klauzúrás szerzetesnőit. Tudom, hogy
minden nap imádkoznak a Pápáért. Köszönöm, kedves nővérek, és kérlek
benneteket, továbbra is legyetek az Egyház lelki oszlopai.
Köszöntöm az öregeket, akikhez nagyon közel érzem magam. A
betegeknek azt mondom: reménykedjetek és legyetek erősek! Nagyon
sokat tudtok adni Krisztus megváltó művéhez azzal, hogy
szenvedéseiteket egyesítitek a megfeszített Úr szenvedéseivel.
Különös szeretettel köszöntöm a Corradino javítóintézetben fogva
tartottakat. Tudom, hogy szüleikkel és barátaikkal együtt nagyon
szerették volna, hogy a Pápa a fogoly Szent Pál apostol emlékére
meglátogassa őket. Erre nem volt lehetőség. Mindannyiatokat lélekben
ölellek, s kérem számotokra Isten bőséges kegyelmét.
Isten áldjon meg mindnyájatokat!
Ikun imfahhar Gesù Kristu!
II.
János Pál pápa
|
|
|
Vajon böjtölhet-e a násznép, míg velük van a vőlegény? Mk 2,18-22
>>>
Keresés a Bibliában:
|
Eseménynaptár
|
|
|